Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-25 / 172. szám

2 Képújság 1979. július Lemondott Ahmed Madani Kedden lemondott tisztsé­géről Ahmed Madani ellen­tengernagy, az iráni haditen­gerészet főparancsnoka. A kormány nem fogadta el a lemondást, és utasítota Ma- danit, hogy maradjon a he­lyén. Az ellentengernagy egyben Khuzisztán tarto­mány főkormányzója is. Ma­dani rövid idő alatt a har­madik leköszönő magas ran­gú katonatiszt lenne. Szom­baton Naszer Farbod tábor­nok, vezérkari főnök, és Amir Rahimi tábornok, a Katonai rendőrség parancs­noka mondott le. Az iráni rádió és televízió a tervek szerint a Ramadán, a mohamedánok szent hó­napjának kezdetétől nem fog zenét közvetíteni. A tiltó rendelkezést Khomeini aja- tollah javaslatára, vallási okokból hozták. Egyre többen bírálják Carter kormányátalakítását Edward Kennedy szenátor hétfőn egy Chicagóban mon­dott beszédében általában támogatásáról biztosította Carter elnök energiaprog­ramját, de kijelentette, hogy számos vonatkozásban ke­vesli az intézkedéseket, kivált azokat, amelyek az energia hatékonyabb felhasználását lennének hivatottak szolgál­ni. A szenátor csípős megjegy­zésekkel bírálta Carternek a kormány átalakítására tett lépéseit. Jelezte, hogy nem világos előtte a személycse­rék célja és — mondotta — alighanem „ő lesz az utol­só, akit tájékoztatnak erről”. Henry Kissinger, volt amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanács­adó, ugyancsak bírálta a Carter-kabinet átszervezését. Kijelentette, hogy a változá­sok „meglehetősen durvák” voltak, s mégsem hoztak „friss vért” az amerikai po­litika vérkeringésébe. Carter elnök egyébként hír szerint csak jelentéktelen to­vábbi személyi változtatáso­kat tervez a Fehér Házban. Az eddig kiszivárgott hírek szerint az elnök körüli szűk tanácsadói körben — a The Wall Street Journal szavai-] val — legfeljebb „kozmetikai jellegű!’ változások várhatók. A döntéseket még ezen a héten bejelentik. Az elnök minden bizonnyal mihama­rabb szeretné maga mögött tudni a lépéseket, amelyek semmiképpen nem növelik népszerűségét. Figyelemre méltó, hogy a National Urban League, az egyik legnagyobb néger szer­vezet chicagói kongresszusán a vezetés — ellentétben 1976- tal — nem állt ki Carter mellett. Nincs még itt az ideje, hogy döntsenek, támo- gatják-e Carter újjáválasz- tását vagy sem — jelentette ki Vernon Jordan, a szerve­zet vezetője, s véleményét a küldöttek nagy többsége tá­mogatta. Carter megválasz­tásában döntő szerepet ját­szottak a néger szavazók; nélkülük alulmaradt volna 1976-ban. A fekete szerveze­tek már évek óta mind he­vesebben bírálják az elnököt beváltatlan ígéretei miatt. )) Nyeman” hadgyakorlat A helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya rendelkezései­nek megfelelően a Szovjet­unió értesítette az értekez­leten részt vett államokat a Balti-tenger melléki kato­nai körzet csapatainak „Nye­man” elnevezéssel sorra ke­rülő hadgyakorlatáról. A meghívásnak megfelelő­en hétfőn Vilniusba érkeztek a belga, brit, NDK, dán, hol­land, norvég, lengyel, finn, francia, NSZK-beli, csehszlo­vák, valamint a svéd meg­figyelők. «MP Támadásban a gé pesített lövészek (Képtávírónkon érkezett). Befejeződtek Oskar Fischer és Jean Francois-Poncet tárgyalásai (Folytatás a 1. oldalról) és mindkét félnek hasznos, ezért a gazdasági kapcsola­tokat hosszú távon, szilár­dan és dinamikusan lehet to­vábbfejleszteni. Együttműkö­désünk — mondotta — alap­vetően a tudomány, a techni­ka és a kultúra területén gyümölcsöző. Az egyre bővü­lő politikai kapcsolatok is fontos hangsúlyt kapnak, ez mind az NDK népének, mind pedig a francia népnek ja­vát szolgálja. Függetlenül azoktól a kapcsolatoktól, amelyeket mindkét fél más államokkal fenntart, ez nem akadályozza egy harmadik országhoz fűződő kapcsola­tukat — mondotta Fischer. Fischer rámutatott, hogy a SALT—II. megállapodás ha­tályba lépésének újabb lö­késeket kell adnia a katonai enyhülést célzó további ha­tékony intézkedések megté­teléhez, és más égető nem­zetközi problémák megoldá­sához. A francia külügyminiszter válaszbeszédében elmondot­ta: látogatása „egészen ter­mészetes folyamat, lehetővé teszi a két ország közötti kapcsolatokban az elmúlt hat év során elért haladás felmérését az együttműködés fejlesztése, az enyhülés és a leszerelés terén. A különbö­ző szintű találkozók egyre gyakoribbá váltak a két or­szág miniszterei között, és ez jelentős mértékben elősegí­tette az együttműködést a gazdasági életben. Mind Franciaország, mind az NDK érdekelt a közép- és hosszú távú együttműködésben”. „Európának enyhülésre és békére van szüksége, s en­nek erősítése állandó fel­adat, amely valamennyiünk­től folytonos erőfeszítést kö­vetel” — jelentette ki egye­bek között Francois-Poncet. Az újrakezdés nehézségei Kedd esti kommentárunk A Nicaraguából érkező hírek arra utalnak: az új fórra dalmi kormányzat tisztában van az előtte álló feladatok ne hézségeivel. A sandinista mozgalom győzelme után az új ma naguai vezetésnek súlyos problémákat kell megoldania: b kell gyógyítani a polgárháború okozta sebeket, ennivalót kel adni az embereknek, újjá kell építeni a romba döntött or szagot. A kabinet a nemzeti újjáépítés és megbékélés kor mányának nevezi magát, s ez fejezi ki programjait is. Az első lépések rendkívül nehezek: az állig felfegyverzettl országban meg kell teremteni a közbiztonságot, le kell sze­relni a diktátor hadseregének maradványait, ártalmatlanná kell tenni a még garázdálkodó bandákat. A nemzeti gárdis­ták egy része tovább garázdálkodik: támadást intéztek az el­len a managuai szálloda ellen is, ahol a kormány tagjai tar­tózkodtak, s további fegyveres összetűzésekre is lehet szá­mítani. Az élelmiszerprobléma azonban talán még a bandáknál is veszedelmesebb. A kormánynak el kell látnia azt a városi lakosságot, amely legfontosabb bázisát jelentette a Somoza elleni küzdelemben. Az ország valutatartalékai is minimá­lisra csökkentek — megsemmisült az exportbevételeket biz­tosító gyapot- és kávétermés! A kormány számításai szerint legalább hárommilliárd dollárra van szükség ahhoz, hogy normalizálódjék az élet Nicaraguában. Bíztató előjel a me­nekültek visszatérése hazájukba: a sandinisták napi négy­ezer hazatelepülőre számítanak, akik korábban a somozista terror és a polgárháború elől Costa Ricába és más közép­amerikai országokba menekültek. A stabilizálódás azonban hosszú és nehéz folyamat lesz. A kormány három éven belül választásokat akar tartani. Moises Hassan, a sandinista kabinet egyik tagja kijelentette: a nicaraguai népnek kell döntenie a jövő politikai orientá­ciójáról. A lakosság nagy várakozással tekint az új mana­guai vezetés döntései elé, s osztatlan helyesléssel találkozott a Somoza-vagyon elkobzásáról hozott rendelet is. A sandinistáknak kifelé is kell tekinteniük. A latin-ame­rikai államok jelentős része, a szocialista országok és több vezető tőkésország elismerte az új nicaraguai kormányt, valószínűleg az Egyesült Államok is így tesz majd. Washing­ton ugyanakkor számos olyan lépést is tett, amely óvatos­ságra int: riadókészültségbe helyezte katonai erőit a térség­ben, s hadihajókat vezényelt a nicaraguai partok közelébe. Cyrus Vance külügyminiszter sajtóértekezletén ugyan vissza­utasította azokat a bírálatokat, amelyek ezért érték a Carter- kormányt, mert „nem mentette meg Somozát”, de azt is kije­lentette, hogy „fel kell készülnünk az erő alkalmazására, ha létérdekeink, barátaink és szövetségeseink létérdeke külső fenyegetés miatt kockán forognak”. MIKLÓS GÁBOR Kubai építészeti kiállítás A Néprajzi Múzeumban kedden Jantner Antal építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter-helyettes és Leandro Herrera Ramirez, Kuba építésügyi állami bizottságá­nak főosztályvezetője meg­nyitotta a „kubai építészet 20 éve” kiállítást. Ott volt Miguel Angel Reguero, a Kubai Köztársaság budapes­ti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője is. A kubai szocialista forradalom győ­zelmének 20. évfordulója al­kalmából rendezett kiállítá­son mintegy 200 nagy mére­tű fénykép ad áttekintést a karib-tengeri szigetország két évtizedes fejlődéséről, építő és építőanyagiparának, építészetének eredményeiről. Ghána ft kibontakozás utján ? Ghána a fejlődés demok­ratikus útjára lépett — mon­dotta legutóbb Jerry Raw­lings százados, a nyugat-af­rikai ország új vezetője. Rá­dióbeszédét Ghana csaknem 10 millió polgárához intézte — egységre, alkotó együtt­működésre szólította fel őket. Mióta hatalomra ke­rült, a légierő 32 éves tisztje minden alkalmat megraga­dott arra, hogy a lakosságot meggyőzze: ő és társai való­ban Ghána talpraállítása ér­dekében buktatták meg jú­nius elején Frederick Akuf- fo ezredes kormányát. Az egykori Aranypartnak 1957 óta két polgári és négy katonai kormányzata volt: az elsőt kivéve lényegében mindegyiknek abból állt poli­tikai ténykedése, hogy csak tovább rontott az ország helyzetén. Pedig a volt brit gyarmat, amely Afrikában elsőként, 22 éve nyerte eí függetlenségét, a kontinens viszonylag fejlett területei közé tartozott. A független Ghána első miniszterelnöke, majd államfője, Kwame Nkrumah erre építve nagyra- törő tervek megvalósításába kezdett: az Aranypartot min­den tekintetben kincsesbá­nyává, az önálló lét útján el­indult földrész példaképévé kívánta fejleszteni. Állami és szövetkezeti gazdaságokat hozott létre, amelyek rövid idő alatt 250 ezer tonnáról évi 570 ezer tonnára növel­ték a kakóbabnak, a csoko­ládéipar fontos alapanyagá­nak — Ghána legfőbb ex­portcikkének — termelését. A hatvanas években már mint „kakóköztársaságot” emlegették az országot. Vezetési hibáival és még inkább haladó politikájával azonban hamarosan mind több ellenséget szerzett ma­gának odahaza és másutt. 1966. február 24-én külföl­dön tartózkodott, amikor a hadsereg és a rendőrség ve­zetői megbuktatták, híveit legyilkolták vagy bebörtö­nözték. Ettől kezdve az ígéretes fejlődésnek indult Ghána egyre inkább a katonák és politikusok marakodásának martaléka lett. A Nkrumah elnököt megbuktató Ankrah tábornok tehetetlenségében 1969-ben továbbadta a kor- mányrudat Afrifa dandártá­bornoknak. Még ugyanebben az évben általános választá­sokat tartottak az országban, de a megalakult polgári kor­mány sem váltotta be a hoz­záfűzött reményeket: Busia miniszterelnöksége idején az államadósság két és félsze­resére nőtt, a munkanélküli­ség soha nem látott mérete­ket öltött, s Afrika más ál­lamainak általános megdöb­benésére Ghána párbeszédet kezdett a fajüldöző Dél-afri­kai Köztársasággal. A kato­nák rövidesen megelégelték mindezt: 1972. január 13-án sikeres államcsínyt hajtot­tak végre. Egy ideig úgy tűnt, a dolgok visszatérnek rendes kerékvágásukba. Acheampong alezredes Nkru­mah követőjének vallotta magát. Valójában azonban ő is megrészegült hatalma nagyságától: visszaélések egész sorát hajtotta végre. Öt követte — hibáiban is — 1978 nyarán Akuffo tábor­nok, akit 1979. júniusában ismét más katonák váltottak fel. Vezetőjük Rawlings száza­dos. A hatalomátvétel szük­ségességének gondolata a lé­gierő fiatal tisztjei körében már az év elején megfogal­mazódott. Május közepén úgy vélték, hogy eljött az al­kalmas pillanat, kísérletük azonban kudarcba fulladt: Rawlings századost és né­hány társát bebörtönözték. Akik szabadon maradtak, jú­nius első napjaiban ismét meg­próbálkoztak a hatalomátvé­tellel, de csak kemény harc és sok áldozat árán diadal­maskodtak. Rövidesen meg­alakult a tíztagú forradalmi tanács. Fő feladatának lét­rejötte pillanatától azt vall­ja, hogy meg kell tisztítani a korrupciótól a hadsereg vezetését, s meg kell büntet­ni azokat, akik felelősek az ország lezüllesztéséért. A for­radalmi bíróság ilyen vádak alapján mondott ki halálos ítéletet Acheampong, Akuffo és Afrifa volt államfők, va­T tiM I 1* ö ) > r ol * il y pli-Ii ~T" Gyémánt *V Arany Vűi, M 'Bauxit Asombq ^ Vízarömű “ ~Vaskohászat £ Alumlniumko­lamint néhány vezető kato­natiszt fölött. Ghana új vezetése másik fő ígéretét is valóra váltot­ta: még júniusban megtartot­ta a parlamenti és elnökvá­lasztásokat az országban. A legtöbb szavazatot a Nemze­ti Néppárt kapta: 71 képvi­selőjével a parlamentben szerény többséget szerzett. Az elnökválasztás második for­dulójában ugyanez a párt győzött: vezetője, a 45 éves dr. Hilla Limann veheti át az ország irányítását október 1-én Rawlings és társai ke­zéből. A polgári kormányzás kü­szöbére érkezett ország má­sik nagy kérdőjele: miért maradt távol a szavazat­Kfiolaj-finomítá* Veuyipér Textilipar Vasútvonal. gyűjtő urnáktól a választó­polgárok fele? Megelégelték volna a katonákat, a politi­kusokat? Úgy tűnik, igen. Ilyen körülmények között nagy felelősség hárul a Raw­lings vezette forradalmi ta­nácsra: ha csak egy kicsit is beleesik a múlt csapdáiba, Ghána még mélyebbre süly- lyed. Rawlings megnyilatko­zásai alapján elképzelhető tehát, hogy a polgári kor­mányzás újbóli bevezetésével addig várnak, amíg nem lesz az országnak politikailag valóban nagy tömegbefolyás­sal rendelkező irányító ere­je. Egyelőre maradnak te­hát az ország élén a fiatal katonák. KOCSI MARGIT SZÓFIA Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a bolgár állam­tanács elnöke kedden Szó­fiában fogadta Szufanuvon- got, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB PB tagját, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnökét. A bo- janai rezidencián szívélyes, elvtársi légkörben lefolyt ta­lálkozó résztvevői megvitat­ták a két ország közötti test­véri kapcsolatok és együtt­működések továbbfejleszté­sének lehetőségeit. TOKIO A Magyar Rádió és Tele­vízió Japánban vendégsze­replő gyermekkórusa eddig 12 hangversenyt adott, min­den alkalommal telt ház előtt. A hátralévő koncer­tekre is már elővételben el­keltek a jegyek. A sikerhez nagyban hozzájárul, hogy a kórus mindenütt japán gye­rekekkel együtt lép fel és ve­lük közösen énekli Kodály Juhász című művét és egy japán dalt. BELGRAD Ahmed Sekou Touré, gui- neai államfő hétfőn három­napos, hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. Brio- ni szigetén találkozik majd Tito államfővel, továbbá tár­gyalni fog több más jugo­szláv vezető személyiségek­kel. ALGÍR A nyugat-szaharai Polisa- rio Front bejelentette, hogy egy összecsapásban megöltek 120 marokkói katonát, köz­tük két hadnagyot, további húszat pedig foglyul ejtet­tek.

Next

/
Thumbnails
Contents