Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
1979. július 3. A NÉPÚJSÁG Moziban Egy hatás alatt álló nő John Cassavetes filmjei már nem ismeretlenek a magyar néző számára. Nemrég láthattuk New York árnyai című filmjét. Most bemutatott új filmje, az „Egy hatás alatt álló nő” is szerkezetében, megoldásmódjaiban hasonló az előzőekhez. Akik történetet, szépen megírt cselekményt várnak, azok várakozhatnak az utolsó percekig és csak a moziból kijövet ébrednek rá, hogy nem egymás mellé helyezett apró mozzanatokat, hanem az azokból kirajzolódó történetet, drámai cselekményt láttak. A sok részlet, lebilincselő helyzet végül kialakítja a filmtörténetet, még akkor is, ha Cas- savetes-nél sok olyasmi is bent marad, amit más rendező már a vágáskor eldobna. Longhettiék családja — akikről a film szól — tipikusnak mondható amerikai munkáscsalád. A férj fizikai munkás, a feleség háztartásbeli. A feleségnek a három gyerek ellenére rengeteg szabad ideje, lekötetlen energiája marad, ennek következtében személyisége sajátosan infantilissá, hisztérikussá torzul. A különböző sztorik, drámai események, kínos szituációk során az asszony idegei mind jobban feiborzolódnak és bár férjével együtt küzd az idegszanatóriumi beutalta- tás ellen, a következmények egyre kivédhetetlenebbek. Meglepetés a magyar néző számára a férjet alakító Peter Falk személye. Akik látták a filmet, igazolhatják, hogy nemcsak a csetlő- botló, ám mégis mindig diadalmaskodó rendőrtiszt, Colombo ruhájában mozog otthonosan, hanem az amerikai kisember szerepében is. Méltó partnere a feleségét játszó színésznőnek, Ge'na Rowlandsnak, akinek szug- gesztív, kifejező előadásmódja, nagyszerű játéka sokáig emlékezetes marad. TAMÁSI JANOS SUMfiLAND! BAJTÓVADÁSZAT S*ine* amerikai film • BetKJe7te MTA I \ SI’IIT Hl K(; Foaiereplok GOLDIE HAWN WILLIAM ATHERTON. MICHAEL SACKS. BEN JOHNSON ^ Következő heti filmjegyzetünket a Sugarlandi hajtóvadászat című filmről írjuk Rádió Lépcsőházi közélet Faragó Vilmost húsz, ha ugyan nem huszonkét éve ismerem. Persze csak úgy, ahogyan egy főszerkesztőhelyettest lehet: — felületesen. Ez nem írásaira, kritikáira vonatkozik, hanem személyes beszélgetéseinkre, melyek közül furcsa módon a „legszemélyesebb” tegnapelőtt délután, a Kossuth- rádió ségítségével zajlott. Őszintén remélem, hogy nemcsak velem. A „Lépcsőházi közélet” tulajdonképpen egy viszonylag szerencsés helyzetről adott hírt. Arról, hogy Faragóék hétemeletes lakóházában legalább a lépcsőházban „közéinek”. Én kilencemeletesben lakom és mi ott se. Aprócska tényről volt szó, egy suta, ki tudja ki által kiagyalt szabványok szerint lebonyolított, üres és tartalmatlan lakóbizottság-válasz- tásród. De ha jól értettem, ennek ürügyén többről is. Arról, hogy kollektív érintkezési fórumainkon milyen döbbenetes eredménynyel teremtünk sablonokat. Olykor mutatós sablonokat is, nem előre kijelölt felszólalókkal, hanem olyanokkal, akiknek a szavát hallva az embernek az az érzése támad, hogy azért beszélnek mellé, mert már önmaguk is elfelejtették, hogy a dolgoknak szóvá tehető lényege is van. Elméletben energiatakarékos korunkban az ilyesfajta, semmire nem jó értekezletek színhelyéül valóban felesleges tanácstermeket választani. Teljesen megfelel a célnak bármelyik lépcsőház is, ahol legkényelmesebb ülőalkalmatosság egy radiátor. Faragó közlése mindössze tíz percnyit rabolt el az ebéd után ejtőzők idejéből. Publicisztika volt a javából. Rövid rádiószerű újságcikk, vagy újságcikkszerű rádióadás — igazán nem tudom, hogy melyik szócsinálmány- nyal jellemzem találóbban. De ez nem is fontos ... O. I. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Babits Mihály Megyei Művelődési Központ jazz- triója legutóbbi önálló koncertjén ismét igazolta, hogy méltán tartják számon e műfaj jelentős hazai képviselői között. Gonda János: Jazz című, ez évben megjelent könyve dr. Kelemen Endrét és együttesét olyan kiváló zenekarokkal együtt említi, mint a népszerű, lemezfelvételeiről is jól ismert Benkó- és Molnárdixieland. Hangversenyükön elsőként Oscar Peterson: Felhívás muzsikára c. számát hallottuk, majd a vendégként fellépő dr. Beke Árpád mutatkozott be. Trombitajátékával színesítette a műsort. Személyében az immár országos hírű nagykanizsai jazzhétvégék megteremtőjét és lelkes szervezőjét ismerhette meg a szekszárdi közönség. Grófé: Gran Kanyon szvitje „Az ösvényen” tételének feldolgozását, majd Gruja: Flamingó szerzeményét játszotta. Az est legnagyobb élményét az intellektuális alkatú Brubeck: Koto dal c. műve jelentette. A szerzőt a japán koto nevű húros hangszer ihlette e szám komponálásakor. Kelemen Endre bravúros technikával, szinte eggyé olvadva hangszerével állította elénk a felkelő Nap országának rejtelmes varázsosságát. Ki kell emelni lendületes variációit, s azok változatos dinamikáját. A műsor második részében a jazztrió először egy virágének-feldolgozást adott elő. Zenei kuriózumként hatott a magyaros dallammotívumok jazzosított improvizációja. Beke Árpád közreműködésével csendült fél Webster: Titkolt szerelem c. darabja, majd az örökzöld „Karneváli reggel”. Oscar Peterson: Minden másként van bluesának belső feszültséggel telített előadását követően Golson: Felejteni a múltat kompozíciója hangzott el. Dr. Radnai Tibor (dob) és Lőrinczi Gyula (bőgő) ritmi- kailag pontos, hangulatilag differenciált, játéka elismerést váltott ki. A közönség tetszésnyilvánítását az együttes ráadásszámokkal köszönte meg. LEMLE ZOLTÁN Kossuth-könyvek Atidisio: Az olasz nép nevében Hogyan végezték ki Mussolinit, az olasz nép nevében? A kivégzésről és az azután történtekről ma sem egységes a képünk, nem kis részben azért, mert a polgári újságírás és némely történész nem mentes a politikai elfogultságtól. Az eseményeket nemegyszer tendenciózus beállításban közölték. Most erről, és az olasz partizánmozgalomról az egyik legilletékesebb tollából jelenik meg könyv a kiadónál. A partizánmozgalomban Valerio ezredesként volt ismert a szerző személye. Tartalékos katonatiszt, ezért az OKP az ellenállás kezdetétől, Észak- Olaszországban partizáncsapatok szervezésével bízta meg. A párt Milánóba rendelte 1945 telén, ahol Luigi Longóval együtt tagja lett az időközben egyesített partizán- hadsereg főparancsnokságának. öt bízták meg, hogy hajtsa végre az ellenállás halálos ítéletét az időközben elfogadott fasiszta vezetőkön. A magyar kiadás rövidítése az eredetinek, a szerző gyerekkoráról és ifjúságáról szóló részeket Horváth Jenő történész összegezte. Audisio műve — ami a tábornok kívánsága szerint csak halála után jelenhetett meg — személyes tanúság- tétej egy olyan emberről, aki az antifasizmus és a kommunizmus ügyének szentelte életét. Tv-jegyzet A pocsékolásról Szeretem azokat a tv-műsorokat, amelyek nem múlnak el úgy, hogy egy hét múlva ne emlékeznék rájuk. A Hét-ben jelentkező riportok majdmindegyike ilyen: aktuális, napjaink kérdéseit feszegető. Most az energiakérdés került ismét terítékre, a politikus szemszögéből, az OPEC, meg a fejlett országok, meg a fejletlenek kapcsolatáról, s egymás becsapásairól, a mértéktelen kizsákmányolás-lehetőségről, amelyben részük van, lehet a fejletlen országoknak főleg. Mindezen nagy olajügyekben nem vagyok járatos, ezért is inkább a hazai kis tapasztalataimról szólók, sokak helyett is tán tovább gondolva a Hét-ben elhangzott beszélgetést, nem szolgálok rossz ügyet. Röviden persze, távirati stílusban mondom el gondolataimat, hiszen aki akar, úgy is ért belőle. 1. A minap Pesten lévén dolgom, beültem az autómba és elindultam, egyedül. Alig értem Dunaújváros térségébe, öt szekszárdi vállalati, intézményi kocsi előzött meg, mindegyikben egy-egyember ült, a sofőrön kívül — értekezletre, minden bizonnyal fontos ügyben utaztak. 2. Valamikor úgy indult Szekszárdon és másutt is a központi fűtéses, rendszeres melegvíz-szolgálta- tásos házcsoportok építése, hogy szenet használnak tüzelőül. Most, egyre inkább, az olaj, a fűtőolaj, nem is a pakuratüzelés terjed. 3. -Szekszárdon, s másutt is épülnek, mert van rá tehetség — a csodálatosabbnál csodálatosabb luxuslakások, és villák. Mindezen lakások fűtését olajtüzelésűre tervezték-csinálják. Egy ilyen öt-hét szobás lakás, az összes mellékhelyiségekkel, lépcsőkkel, ki- és beugrókkal, annyi olajat fogyasztanak, mint egy bérházi lépcsőház hat lakása — fűtésre és melegvízre vetítve. 4. A fáradtolajat az autós soha nem hasznosítja, kiengedi az úton, vagy a ház előtt lévő lefolyóba. 5. — és folytathatnánk a sort, a példák felemlítését, magunk és mások okulására a — pocsékolásról. Mert ha a Hét-ben nem is a mi pocsékolásunkról volt konkrétan szó, ezért nekünk is érteni kell belőle, úgy ahogy a szólás mondja: lányomnak mondom, hogy vejem is értsen belőle.- Pj Kiállítás a levéltárban Gyormok a történelemben NEMZETKÖZI GYERMEKÉV 1979 A nemzetközi gyermekév alkalmából rendezte meg a „Gyermek a történelemben” kiállítását a megyei levéltár. A folyosón lévő tárlókban látható az a sok dokumentum, amit másfél évszázad iratanyagából válogattak ki az intézmény dolgozói. Az elsők a múlt század első feléből valók. Vármegyei közgyűlések jegyzőkönyvei, beadványok, amelyek az intézményes gyermeknevelést, gyermekvédelmet szorgalmazzák. A kiállítás gazdag anyagából juthat arra a következtetésre a látogató, hogy a gyermekekkel való intézményes törődés az uralkodó osztálynak egyáltalán nem volt szívügye. Csak leghaladóbb elemei tekintették fontosnak és kezdeményezéseik megmaradtak afféle „partizánakcióknak”. Mint gróf Festetics Leó belaci kisdedóvó alapítása Belacon, Be- zerédy Amálkának és húgának hidjai kisdedóvója, majd ugyancsak a Festetics alapította tolnai óvoda. Tolna vármegye 1832. szeptemberi közgyűlésén Bezerédy István „A nemzeti nevelés és tanítás tárgyában szerkesztett országos kiküldöttség munkájára észrevételek” címmel tett javaslatot gyermekintézmények létrehozására és a tárgyalás során több pedagógiai gondolatot világított meg. Különösebb következménye — az említett egyéni akciókon kívül nem volt. A gyermekvédelem, -nevelés egy évszázadig megmaradt alamizsnálkodásnak. A dokumentumok a gyermekek — mármint a paraszt- és munkásgyerekek — sanyarú sorsát bizonyítják. Uj- ságkiyágások az első világháború idejéből: Tömegesen hiányoznak a gyerekek az iskolából, mert nincs ruhájuk, cipőjük. A népkonyhák a sok tízezer szegény sorsú Tolna megyei gyerek kis töredékének javítanak a helyzetén valamelyest. „Egy robotoló úriasszony” a megyei újság szerkesztőjéhez írt levelében — amit a lap leközölt — arról panaszkodik, hogy „kis szálkai sváb cselédje” he- tenkint kétszer iskolába jár és pont tizenegytől két óráig, amikor a legtöbb a háztartásban a dolog és ezért kénytelen ő maga főzni-mosogat- ni. Az újság 1923. augusztus 18-i száma a dombóvári rendőrség szenzációjáról tudósít, mely szerint a zselic- kisfaludi születésű Czeglédi Mari három évig élt férfiruhában és teljesített szolgálatot a cseberszki pusztán csak azért, hogy egész konvenciót kaphasson. Egy rendőrségi razzia vetett véget a kislány „amazonságának”. 1944 szeptemberében a duna- földvári elemi iskola tanévnyitó tantestületi értekezletén panaszkodik az igazgató, hogy a beszállásolt német katonaság tönkretette a berendezést és a tanév kezdetekor is bent tanyázik az iskolában, nem lehet normálisan megkezdeni a tanévet. A kiállítás dokumentumanyagának nagy része 1919ből származik. Abból a százharminchárom — pontosabban százharminchat — napból, amikor a társadalmi gondoskodás középpontjába került a gyerek. Intézkedések a tantermek számának növeléséről, az oktatás színvonalának emeléséről, az iskolák államosításáról, a fővárosi munkásgyerekek Tolna megyei nyaraltatásáról. Dombóvár száz gyereket fogadott négyheti időtartamra, ám csak ötvenet helyeztek el a gárda internátusában, a másik ötvenet magánházaknál, így a gyermekenkénti százötven koronáról ez utóbbiak „vendéglátói” lemondanak, azzal az internátusbán nyaraló gyerekek ellátmányát lehet megduplázni, ezáltal számukra a lehető legjobb ellátást biztosítani. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni a megyei intézőbizottság utasítását, amely Gindli- család község tanácsát kéri, hogy a Budapestről érkezett harminc gyereket helyezze el. A dokumentum .kelte az érdekes: 1919. augusztus 3. A fővárosban már megdöntötték a Tanácskormányt három nappa] előbb, Szekszárdon a vezetők letartóztatására augusztus negyedikén került sor. Tehát utolsó intézkedésük egyike is, amelyben „Elvárom, hogy ez ügyet felkarolva, lelkiismeretesen és sikerrel fogja Cím megoldani” a gyerekek érdekében született. Van a kiállításnak egy — terjedelmére meglehetősen kicsi része, amely a fel- szabadulási időkről szól. Történelem ez is, de a közönség részére már ismert. Ezért nem támad hiányérzete a látogatónak. (J)
