Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-24 / 171. szám

XXIX. évfolyam, 171, szám. ARA: 1,2* Ft 1979. július 24., kedd Mai számunkból MI INDOKOLJA A FOGYASZTÓI ARAK EMELÉSÉT? (3. old) MÍG A BÜZÄBÖL LISZT LESZ <3. old.) FÜRDÖV ONATTAL FONYÓDRA (6. old.) KETTŐS SZEKSZÁRDI SIKER AZ V. GEMENCI NAGYDÍJON (5. old.) Sok vagy kevés? A mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom az egyesü­lésben rejlő erőket lényegében már kimerítette. Sőt, a területi összeolvadás nem egy helyen keserű szájízt ha­gyott maga után. Ugyanakkor viszont rengeteg olyan probléma van, és szüntelenül újabbak születnek, amely- lyel egy üzem egyedül nem képes megbirkózni. Kézen­fekvő tehát, hogy a szövetkezetek az erők egyesítésé­nek egyéb útjait keressék. Olyanokat, amelyek régen, ismertek, és olyanokat, amelyek újak. Azt hiszem, a „szövetkezetek közötti szövetkezés” vagyis az összefogás leglátványosabb formájának az agráripari egyesülés ígérkezett. A testvéri országokban sok erre a példa, lényege, hogy egy csokornyi szövet­kezet nagy területen, 50—100 ezer hektáron egyesíti erőit. Az önállóság megmarad, de összehangolják tevé­kenységüket, együttesen lépnek föl, és bizonyos beru­házásokat közösen valósítanak meg. Néhány helyen (a Hajdúságban, Békésben, a Kisalfödön és a Dunai Hát­ságon) mi is megpróbáltuk. De nagyon óvatosan, külön­leges engedélyhez kötve. A tapasztalatok vegyesek. Sok a jó, de akad elgondolkodtató is. Az agráripari egyesülésekről tehát csak annyit, hogy a tömeges szervezésnek még nincs itt az ideje, a kü­lönleges engedély továbbra is indokolt, megszerezni na­gyon nehéz. A legkézenfekvőbb és legismertebb forma a közös vállalkozás. Nagy múltja van, jogilag rendezett, ma már annak sincs akadálya, hogy szövetkezetek és álla­mi vállalatok fogjanak össze. A formák rendkívül vál­tozatosak. Léteznek önálló jogi személyként működő országos közös vállalatok, de olyan egyszerű gazdasági egyesülések is, amelyeknek formájuk úgyszólván nincs, csak tartalmuk. Még többfélék lehetnek a célok. Szin­te minden olyan tevékenység, amely egy szövetkezet erejét meghaladja. Ilyen az építkezés, a takarmány­keverés, a kereskedés, a repülőgépes növényvédelem, a talajt és a mezőgazdaságban használatos vegyszereket vizsgáló laboratórium, a nagy állattenyésztő telep, a borkezelés, a termékfeldolgozás, az ipari tevékenység, s a többi. A tapasztalatok szinte egyértelműen kedvezőek. Egy veszély fenyeget, a közös vállalat „elidegenedése” az alapítóktól, ami például a MÉK-ek esetében be is kö­vetkezett. A tanulságokat levontuk. Egyébként figyel­meztető tény, hogy elsősorban a leggyengébb szövetke­zetek között találunk olyanokat, amelyek nem tagjai egyetlen társulásnak sem. Viszont a legjobbak — te­hát önállóan is a legerősebbek — nemegyszer két-há- rom társulást alapítottak már, miközben tagjai még vagy négy-öt szövetkezetközi összefogásnak. Nagyon nehéz lenne tehát azt bizonyítani, hogy a társulási tag­ság gyengíti a szövetkezet önállóságát, vagy fékezi gaz­dasági fejlődését. A „sok vagy kevés” kérdésre itt egyértelmű a vá­lasz: a közös vállalkozások száma, de méginkább sze­repe pillanatnyilag kevés. Több kellene. Nem okvetle­nül közös nagyvállalat, mert éppen az utóbbi évek-hó- napok példája bizonyítja, hogy egyszerű feladatokat nagyon sikeresen meg lehet oldani, „külön titkárnő és kávéfőző gép” nélkül is. A szövetkezetek, illetve állami gazdaságok közötti összefogás szép példái a termelési rendszerek voltak. Lényegük, hogy egy gazdaság vállalja el egy növény­fajta termesztésével kapcsolatban a szellemi munkát, a kutatást, a fajtaválogatást, az agrotechnika kidolgozá­sát, de egyúttal a gépek kiválasztását és beszerzését, valamint a szaktanácsadást is. És mindezt némi térí­tés ellenében a rendszerben társult gazdaságok rendel­kezésére bocsátja. Ez a módszer — legelőször a baromfitenyésztésben, majd a kukoricatermesztésben — szabályos forradal­mat hozott a magyar mezőgazdaságban. A rendszerben társult gazdaságokban rohamosan javultak a hozamok, a termésátlagok. Hogy ma a magyar mezőgazdaság az ismert színvonalon van, abban igen jelentős a ter­melési rendszerek szerepe. A hőskor azonban elmúlt. Kimerültek a nagy tarta­lékok, a mai szintről már csak igen aprólékos mun­kával lehet- továbblépni. Ugyanakkor a rendszerhez nem csatlakozott gazdaságok is megtanulták (vagy el­tanulták?) a legjobb módszereket, a belsők és külsők eredményei között tehát elsöprő különbségek már nin­csenek. Ugyanakkor pedig divatba jött a rendszer­alapítás. Divatba, a szó legrosszabb értelmében. Ennek következtében a rendszerek száma most éppen sok, túl­ságosan is sok. A sok tucatnyi között nagy számban ta­lálható olyan is, amely alig tesz többet, mint hogy bi­zonyos papírokra ráüti a bélyegzőjét. Egyáltalán nem valószínű azonban, hogy egyúttal a . termelési rendszerekben rejlő lehetőségeket is már mind kiaknáztuk. Van itt még keresnivaló, csak a rend­szerszervező apparátusokban aprólékosabb munkára, körültekintőbb elemzésre, gondolkodásra, kutatásra van szükség, a taggazdaságokban pedig sokkal nagyobb fegyelemre. Elmondhatjuk, hogy a szövetkezetek szövetkezése, a téeszek, illetve téeszek és állami gazdaságok közötti összefogás még nagyon sok jót hozhat a magyar mező- gazdaság számára. Ennek kiaknázása közben nem sza­bad elégedetten megállnunk, de meggondolatlanul elő­re szaladnunk sem. földeAki Béla Kádár János fogadta a Holland Kommunista Párt elnökét Ilié Verdet elutazott Budapestről A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a magyar, illetve a holland testvérpárt helyzetéről, tevé­kenységéről. Véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Mindkét részről kiemelke­dő jelentőségűnek ítélték meg az újabb szovjet—ameri­kai megállapodást a hadá­szati fegyverrendszerek kor­látozásáról, amely kedvező feltételeket teremt a béke és a nemzetközi enyhülés to­vábbi erősítéséért, valamint a fegyverkezési hajsza — külö­nös tekintettel a nukleáris fegyverkezés — megfékezé­séért folytatott harc számára. A tárgyalásokon széles kö­rű egyetértés nyilvánult meg valamennyi érintett kérdés­ben A találkozón jelen volt Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezető­je. (MTI) Kádár János fogadta, Henk Hoekstra-t, a Holland Kom­munista Párt elnökét. (Képtávírónkon érkezett) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára hétfőn a Központi Bi­zottság székházában fogadta Henk Hoekstra-t, a Holland KP elnökét, aki az MSZMP Központi Bizottsága meghí­vására. pihenés céljából tar­tózkodik hazánkban. Ilié Verdet a Román Szo­cialista Köztársaság minisz­terelnöke — aki hivatalos, baráti látogatását, befejezve néhány napot pihenéssel töl­tött hazánkban — feleségével vasárnap elutazott Budapest­ről. A búcsúztatásra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és felesége, Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Po- linszky Károly oktatási mi­niszter. Roska István kül­ügyminiszter-helyettes Raj­nai Sándor, hazánk buka­resti nagykövete és Victor Bolojan. a Román Szocialis­ta Köztársaság budapesti nagykövete. Bonyhádi Cipőgyár (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Bonyhádi Cipőgyár az elmúlt 10 esztendő so­rán jelentős rekonstrukciós beruházást hajtott végre. Az új tűzöde-alja üzem épült, a szociális létesít­mények megvalósítása már szinte új gyárat hozott létre. A dolgozók munka- körülményei jelentősen megváltoztak. A vállalat vezetősége felismerte, hogy csak abban az esetben küzdhet a fluktuáció ellen, ha kulturált munkahelyet biztosít dolgozói részére. Volt azonban valami, ami örökségként maradt a gyárra: a hőenergia-szol­gáltatás ügye. A kazánház rekonstruk­ciója korszerű megoldással már májusban megkezdő­dött. Az új kazánok a meg­növekedett hőigényt maxi­málisan ki fogják elégíte­ni. A rekonstrukció teljes költség-előirányzata 10 millió 223 ezer forint. HORVÁTH JÓZSEF Tízmillió kazánházbővítésre Alapozzák a kazánt Nicaragua Az első feladat az újjáépítés Negyvenezer áldozatot kö­vetelt a Somoza diktatúra makacs ellenálása — közölte Violeta Chamorro, az új kor­mány egyik tagja Managuá- ban. A Reuter hírügynökségnek adott nyilatkozatában Cha­morro asszony, a La Prensa című ellenzéki lap meg­gyilkolt főszerkesztőjének öz­vegye-elmondta, hogy Nica­ragua 2,7 milliós lakosságából egymilliónak okozott szenve­dést a háború. Csak Mana- guában 70 ezer ember kény­szerült menekült táborokba. Az új kormány feladata Chamorro asszony szerint rendkívül nehéz, de nem megoldhatatlan. „Újjá kell építenünk az országot, táp­lálnunk és tanítanunk kell népünket. Gyakorlatilag a nulla pontról kell indul­nunk” — mondta. Nicaragua gazdasági hely­zete most, a háború után na­gyon súlyos. Kormányforrá­sok szerint Somoza, szökése előtt,, kiürítette az állami bankot. A háborús áldozatok élelmiszerellátásához szüksé­ges napi 150 tonna élelem­nek csak mintegy a felét tud­ják biztosítani. Mivel a me­zőgazdasági munkák nagy ré­szét nem végezték el, az év végéig további nehézségekkel kell számolni. Ismeretlen személyek — valószínűleg Somoza volt hadseregének, a Nemzeti Gárdának a tagjai — vasár­nap tüzet nyitottak a ma- naguai Camino szállóra, ahol a nemzeti újjáépítés kormá­nyának tagjai, és a sandinis­ta vezetők laknak. A táma­dók mintegy 15 perces lö­völdözés után gépkocsijaikon elmenekültek. Két őr megse­besült, a kormány tagjai a támadás alatt a szobáikban tartózkodtak. Alig néhány perccel a tá­madás után nyilatkozott a sajtónak Daniel Ortega, az öt főnyi szűkebb kabinet egyik tagja. Elmondta: a sandinis­ták új hadsereget hoznak lét­re, hogy megvédjék az or­szágot az ellenforradalom­tól. Az új hadsereg megszer­vezésével egyidőben össze­gyűjtik a felkelők fegyvere­it. Az ellenforradalom fenye­gető veszélye miatt van szükségünk hadseregre —, mutatott rá Ortega. Bezárt a pécsi vásár Vasárnap bezárta kapuit a 7. pécsi ipari vásár. Az utol­só napon Németh Lajos a városi tanács elnökhelyettese ünnepélyesen átadta a kiállí­tóknak a látogatók szavala­tai alapján odaítélt közön­ségdíjakat, a Zsolnai-gyárban készült gyönyörű dísztárgya­kat. Az üzleti élet élénkségére jellemző, hogy a hazai válla­latok több százmillió forint értékű áru szállítására írtak alá szerződést, s jelentős kö­tések születtek a magyar és a jugoszláv külkereskedelmi szervek között is. A több mint két és fél­száz kiállító termékeinek pa­rádéját vasárnap estig nyolcvanezren tekintették meg.

Next

/
Thumbnails
Contents