Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
1979. július 20. NÉPÚJSÁG 5 fi hítel pénzeszközök átengedése, illetve előlegezése meghatározott időre, kamatfizetés ellenében. Lejárat szerint van rövid, közép- és hosszú lejáratú hitel. Szocialista társadalmunkban a hitel az újratermelési folyamatot szolgálja és mint a társadalom pénzalapjainak mozgásformája, a társadalmi termelés növekedését, a dolgozók jólétének fokozódását segíti elő. Gazdag nyelvünkben azonban van a szónak egy másik, egyáltalán nem elhanyagolható értelme is: az a tény, hogy valakinek valamit elhisznek, vagyis a szavak hitele... Hárem közismert-betű Kölcsönkérni többnyire kellemetlen (persze ezt embere válogatja!), de az OTP- től természetes. Olyannyira az, hogy még véletlenül se hallani ilyesmit: — Elmentem az Országos Takarékpénztárba! Hanem csakis így: — Az OTP-hez! Kevéssé szerencsés rövidí- tés-„kultúrájú” hazánkban ez a három betű „közkincs” lett. Hogy mennyire, azt szűkebb pátriánkból, megyei példával is lehet bizonyítani. 1978-ban építési hitele Volt: 32 710 családnak, lakásvásárlási hitele: 5 610 családnak, ingatlanvásárlási: 1 750 családnak. Ami akárhogyan számítjuk is, 31 ezer 070 család Tolna megyében. Ezenkívül rövid lejáratú hitelt (áru- vásárlási, személyi, mező- gazdasági, egyéb) vett igénybe további 33 010 család és akkor még mindig nem számoltuk azt a 25 290 családot, aki ugyanilyen céllal a takarékszövetkezetekhez fordult. Aki kér, az kölcsönt kap. Aki ad, az hitelez. Logikus a kérdés Dudás Antalhoz, az OTP megyei igazgatójához: — Hogyan fizetnek az adósok? — Jó a visszafizetési morál. A hátralékok aránya csökken, pedig a hitelek volumene növekszik. Az, hogy végrehajtást kelljen kérnünk, vagy munkahelyi letiltáshoz folyamodnunk, arányaiban elenyésző! — Az a közfelfogás, hogy az OTP alaposan „megvágja” a kölcsönért folyamodókat. .. — Mi ezt nem így mondanánk! Tagadhatatlan, hogy ha egy fiatal, pályája kezdetén álló, tehát még kis keresetű házaspár lakás- vásárlásra felvesz 35 évre 300 ezer forint hitelt, akkor a visszafizetés eleinte komoly megterhelést okoz. Az évek folyamán — normális előmeneteli viszonyokat figyelembe véve —, a kereset azonban növekszik, így a változatlan visszafizetési részlet kevésbé veszi igénybe ügyfeleink anyagi erejét. — És kisebb összegnél? — Tízezer forint személyi kölcsön esetén, ha azt egy év alatt fizetik vissza, a részlet havi 900 forint. Tessék szorozni! Ez 10 ezer 800 forint összesen... — Mostani összeállításunkban a vállalati és üzemi hitelekkel, tehát a Magyar Nemzeti Bank ilyen irányú tevékenységével szándékosan nem foglalkozunk, hisz ez önmagában megérne egy teljes oldalt. Azt viszont érdekes lenne tudni, hogy milyen arányokban fordul hitelért az OTP- hez a lakosság? — Legnagyobb tételt az építési, lakás- és ingatlan- vásárlási hitelek jelentenek, ami érthető. Sorolhatnám esztendőnként is, de azt hiszem jellemzésül elég néhány kiemelt esztendőt említeni. Ilyen célra 1965-ben 241, 1970-ben 397, öt évvel később 1029, tavaly 1661 millió forintot fordítottunk. Ha ezekhez az összegekhez a nálunk és a takarékszövetkezeteknél felvett rövid lejáratú hiteleket is hozzáadjuk, akkor a végeredmény a fenti elosztásban 312, 554, majd 1 milliárd 277 millió forintra rúg, tavaly pedig eljutottunk a 2 milliárd 18 millió forinthoz. A „Vörös Stefi” I Fit ?HITEL. GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN. PEST E N rsn&tu ra*rr*EB j. n. in «ínul i*rráNAzt, hogy gróf Széchenyi István — Kossuth jóvoltából (noha cseppet sem biztos, hogy jóakaratából) megkapta „a legnagyobb magyar” címet, remélhetőleg elég sokan tudják. így azonban szűkebb osztályos társai, a főrendek még véletlenül se emlegették. Egy híján 150 esztendeje „jobb körökben” egész más titulust akasztottak rá. Mindközönségesen „Vörös Stefi”- nek nevezték, márpedig a vörös szín a jakobinusok óta a forradalmároké volt, Széchenyit pedig csak arisztokDúnaföldvárott kezdődött Ma alig lehet az országban olyan községet találni, melyben takarékszövetkezet ne lenne. Ez a falu „bankja”, mely jelentős hitelforgalmat bonyolít le. Hogy mennyire jelentősei, azt talán bizonyítja néhány szám. Megyénkben 1965-ben 32, 1970-ben 92, 1975-ben 140, tavaly 162 millió forint rövid lejáratú hitelt folyósítottak a takarékszövetkezetek. A takarékszövetkezetek múltjával kapcsolatban Boda Ferenc kollégánk „Tolna megye fogyasztási szövetkezetei 1945—1972” című könyvének XI. fejezetéből idézünk, melynek alcíme: „A dunaföld- vári kezdeményezés.” „A rendelkezésre álló adatok szerint 1956 közepe táján fogant meg Dunaföldváron a szövetkezeti pénzintézet alapításának gondolata.” Ezt a Minisztertanács lehetővé tette, majd a pénzügyminiszter így intézkedett: „Annak érdekében, hogy a falusi lakosság — elsősorban a parasztság — megtakarításait saját szövetkezeti szervezete útján is összegyűjthesse, és átmenetileg jelentkező indokolt hitelszükségletét a kölcsönös segítség elve alapján kielégíthesse... a községekben takarékszövetkezeteket lehet szervezni.” A Dunaföldvár és Vidéke Takarékszövetkezet megindulásáról lapunk 1956. október 16-án így írt: „Megalakult az ország első falusi takarékszövetkezete. Vasárnap délelőtt mintegy 500 dolgozó paraszt és kisiparos jött össze a dunaföldvári Kossuth Művelődési Otthonban, hogy megalakítsa az ország első falusi takarékszövetkezetét. A szövetkezet céljáról és feladatairól Lindinger Imre, a helyi földművesszövetkezet elnöke beszélt. Elmondotta, hogy a dolgozó parasztság régi kívánsága a községben egy takarékszövetkezet létesítése, ahova a lakosok betehetnék fölösleges pénzüket, s ahonnan kisebb hiteleket vehetnek fel.” Az első hitelt igénylő (ez akkor se volt szégyen, ma pedig már banktörténeti dokumentum) Németh Mihály, Templom utca 53. szám alatti lakos volt, aki házépítéshez kért 5000 forintot. Hiteléhez a cipész ktsz vállalt garanciát, meg is kapta. 711) V / VAU). Homály és tévedés elhárítása végett az Olvasót mindenek előtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést '■Hit el, azon értelemben eeszem, mellyel köz életben a' Creditum jelent, a’ mi nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyotmnkrul nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmát '* bátorságot nyújthat valaki az i kezei közt lévő vagyonúnkral, annul több Hitele — Credit urna van ; 's mennyivel nagyobb bizodaiommal 's bátorsággal bírja a' közönség saját javait másoknál, annál tökéletest/- nek mondatik azon Ország Hite!-állapot ja. ráták elvakultsága minősíthette forradalmárnak. 1830-ban jelent meg Széchenyi „Hitel” című munkája, melyet napjainkban éppúgy nem olvas senki, mint a „Lovakrul”, „Világ”, „Stádium” vagy a „Kelet népe” címűeket, pedig Toldy Ferenc szerint ez a könyv a XIX. százSd Magyarországának „elhatározó eseménye” lett. Nem volt benne másról szó, mint hogy egy dúsgazdag főnemes (aki mellékesen szólva a saját hatalmas birtokaira se kapott hitelt a bécsi bankároktól) megtámadta a nemesi birtokok eladhatat- lanságának elvét, az ősiség törvényét. Nem akadt olyan bolond bankár, aki pénzt hitelezett volna, amikor semmi Ni.*s o basznom viszont a kitítl egy tanulni, virágok!) »ág *‘llgc( Én f ember bt bár sejte denen, a Ezen a’ ti ás legst a' mint I letiez, ai 'S o' szii lassan la biztosítékát nem láthatta annak, hogy pénzét valaha is visszakaphatja. Széchenyi azzal bizonyította „vörösségét”, hogy kimondta a parasztságról: „...nagy része a magyarság utolsó záloga, reménye, fenntartója”. A hitelképtelenség káros az országnak, míg ha mindenkinek lehetne földje: „A birtokosoknak egy része el fogja vagyonát adni, amelyet ma adósságokba fullaszt, s eképp sok vidék művelés áltaj f°g virágozni, mely ma vadságban hervad.” Ha a hitelről megemlékezünk, lehetetlen említés nélkül hagyni Széchenyi István nevét, aki a magyar közgazdasági irodalom első, ezzel kapcsolatos — és nyomban korszakalkotó — könyvét megalkotta. A szavak hitele Újságíró—olvasó találkozók alkalmával már többször elmondtam, hogy tizennyolc esztendővel ezelőtt, a Vas megyei Jákon milyen cifra bókot kaptam a termelőszövetkezet akkori elnökétől. Egy legyintéssel és e szavakkal fogadta riportkészítő buzgalmamat : — Könnyű az elvtársnak, hiszen csak jön, megy, aztán hazudik! Emlékezetes vélemény volt, nem vallott szakmám túlzott imádatára, de jó „indítópofonként” szolgált, igyekeztem máig megfogadni — az ellenkezőjét. Hiszen ugyebár már a rómaiak is leszögezték, hogy ,.a szó elszáll, az írás megmarad!”, amit lehet akként is értelmezni, hogy legalább írásban ne hazudjon az ember, ha már szóban úgyis megteszi. A büszke németek szerint „Ein Mann — ein Wort” (nagyjából: „Egy a férfi — egy a szava!”). Igaz, hogy kevéssé feminista módon azt is hozzá szokták tenni, hogy „Eine Frau — ein Wörterbuch”, vagyis „Egy asszony — egy szótár”. De komolyra fordítva a szót, előfordul, hogy valaki „szavát adja”. Ismeretes a „becsületszó” kifejezés is, amely nem igényli két tanú aláírását a személyi igazolvány számának egyidejű feltüntetésével. A középkorban léteztek „hiteles helyek” és ha valakit „meghiteltettek”, az annyit jelentett, hogy szavát igaznak, valósnak fogadták el. Vad túlzás lenne azt állítani, hogy napjainkra a szavak hitele elfogyott. Létezik, csak ritkán gondolunk rá, r>e- dig kifejezőeszközeink közül az élőszó az, amit legsűrűbben használunk. Voltak idők, korok, melyekben a szükségesnél sűrűbben, nagyobb hangsúllyal és demagóg módon. Sajnos hatásosan is, hiszen például dr. Goebbels szókészségének hatásosságát életében se vitatták, szerencsére nagyszámú, ellenfelei sem, Pedig a szavak hitele az emberi élet nélkülözhetetlen része gyermekkortól a halálig. Steinbeck írja „Édentői Keletre” című regényében: „Amikor a gyermek először kapja rajta a felnőtteket, hogy... értelmük és véleményük nem mindig bölcs, gondolkodásuk nem mindig őszinte, ítéletük nem mindig igazságos —, akkor a gyermek világa összeomlik, rémült kétségbeesés önti el. Istenei megbuktak, és megszűnt minden biztonság. És amikor istenek buknak, egy dolog bizonyos: nagyot buknak, nem kicsit...” „A szavak hitele” találó kifejezés. Nyelvünk logikája diktálja, hogy itt is el lehet követni hitelezési csalást. Bírósági ítélet ilyen esetekben viszonylag ritkán születik. Sajnos. Marx Károly írta... Marx „A tőke” III. kötetének huszonötödik, huszon- hetedik és harmincharmadik fejezetében, de egyebütt is bőségesen foglalkozott a hitellel, annak szerepével a tőkés termelésben. Tőkés termelés a világ jelentős hányadán máig van, idézzünk hát tőle, hiszen bajos lenne mértékadóbb forráshoz fordulni: „A hitelüggyel kapcsolatban eddig a következő általános megjegyzéseket kellett tennünk: I. Szükségszerűen alakul ki, hogy közvetítse a profitráta kiegyenlítődését, vagyis ennek a kiegyenlítődésnek a mozgását, amelyen az egész tőkés termelés nyugszik. II. Csökkenti a forgalmi költségeket... III. Részvénytársaságok alakulnak. 1. Ezáltal a termelés szintje roppant kibővül és olyan vállalatok keletkeznek, amelyek egyes tőkék számára lehetetlenek voltak.” „A hitelrendszer immanens kettős jellege, hogy egyrészt a tőkés termelés hajtóerejét, az idegen munka kizsákmányolása általi gazdagodást, a legtisztább és legnagyobb szabású hazárdjáték- és szédelgés-rendszerré fejleszti, s a társadalmi gazdaságot kiaknázó kevesek számára mindinkább szűkíti; másrészt pedig átmeneti forma egy új termelési módhoz — ez a kettősség- nyomja rá a hitel fő szószólóira Law-tól Isaac Péreire-ig a szélhámos és próféta kellemes keverékének bélyegét.” 1 Van értelme hitel hiteles hitelez hitelesítés hitelbank hiteles-hely hitelezési csalás hitelező hitelintézet hitellevél hitelpénz hitelszövetkezet hitelakció hitelátruházás hitelkedvezmény hitelképesség hitelkeret hitelnyitás hitelnyújtás hitelpolitika hitelrontás hiteltúllépés hitelügylet • •• Irta és összeállította: Ordas Iván. A fényképeket Czakó Sándor és Komáromi Zoltán készítették. i ■■
