Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-19 / 167. szám
2 Képújság A sandinisták offenzívája Közvetítő tárgyalások az ideiglenes kormány hazatérésére Sandinista gerillák egy csoportja ünnepli a nicaraguai diktátor távozását (Képtávírónkon érkezett.) Nicaraguában, ahol kedden véget ért a Somoza-csa- lád 43 évig tartott diktatúrája, szerdára virradó éjjel sandinista offenzíva kezdődött. A hazafias erők Masaya, Jinotepe és Diriamba térségéből jelentős csapaterősítéseket indítottak útnak a főváros, Managua irányába. A legfrissebb jelentések szerint sandinista egységek 26 kilométerre közelítették meg a nicaraguai fővárost. Elfoglaltak számos települést, köztük a fővárostól 18 kilométerre lévő Tipitapu helységet is. Heves harcok dúlnak jelenleg Rivas városa körül, valamint Chinandega és Granada tartományban. Helyi források ugyanakkor beszámolnak arról, hogy a nemzeti gárda fegyveresei tömegesen dezertálnak, többen közülük a harcoló nép oldalára állnak. A harci cselekmények erősödése miatt egyelőre elhalasztották a nemzeti újjáépítés kormánya tagjainak keddre tervezett hazatérését. Hírügynökségi értesülések szerint egy, a nicaraguai főváros repülőterének közelében lévő szállodában kedden megbeszélést folytatott egymással Francisco Mejia, a nemzeti gárda új parancsnoka, Renato Sores panamai és Ramon Emilio Jimenez Reyes dominikai külügyminiszter, valamint Miguel Obando managuai érsek és Ismael Reyes, a nicaraguai Vöröskereszt elnöke. A megbeszélésen a sandinisták kormánya hazatérésének feltételeiről volt szó. Rodrigo Carazo, Costa Rica elnöke, San Josében bejelentette, hogy Costa Rica a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormányát ismeri el a nicaraguai nép egyetlen törvényes képviselőjének. Madridi jelentések arról adtak hírt, hogy a spanyol fővárosban egy öt főből álló sandinista csoport- szerdán reggel elfoglalta Nicaragua madridi nagykövetségét. Somoza lemondása és az új elnök kinevezése élénk visszhangot keltett a világ minden táján. Az amerikai külügyminisztérium kedden azt „tanácsolta” Nicaragua új elnökének, Francisco Urcuyo Malianosnak, hogy haladéktalanul fogadja a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormányának képviselőit a hatalom gyors és békés átadása érdekében. Ugyanebből a célból Ur- cuyónak az Amerikai Államok Szervezetének képviselőivel is találkoznia kell — vélekedett a külügyminisztérium. Washington ugyanakkor aggodalmának hangot adott Urcuyo elhatározásával kapcsolatban, hogy továbbra is hatalmon kíván maradni. A külügyminisztérium szóvivője kijelentette: az elnöknek ez a lépése „ellentmondana a Somoza-kor- mánnyal kötött megállapodásoknak és megfosztaná a nicaraguai népet attól a lehetőségtől, hogy megragadja a békére és megbékélésre kínálkozó történelmi alkalmat. Washington véleménye: Urcuyónak „koalíciós rezsim” kezébe kell helyeznie az ország sorsát. A latin-amerikai országok véleménye megoszlik arról, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a nicaraguai kérdésben. Megbízható értesülések szerint Mexikó haladéktalanul elismeri az új kormányt, mihelyt az áttelepül Managuába. Aristides Royo Sanches, panamai elnök kedden felszólította Latin-Amerika összes demokratikus erőit: akadályozzák meg, hogy Nicaraguában újabb somozista kormány kerüljön hatalomra. Az ecuadori alelnök üdvözölte a nicaraguai nép győzelmét Somoza diktatúrája felett, és „szilárd, pluralista és haladó” demokrácia megteremtéséért szállt síkra. Brazília kormánya egyelőre nem kívánja elismerni a nemzeti újjáépítés kormányát — jelentette be kedden a külügyminisztérium szóvivője. Az uruguayi külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson Santiago de Chilében tartózkodik, kedden reményét fejezte ki, hogy a nicaraguai helyzet hamarosan demokratikus keretek között normalizálódik. A politikus ugyanakkor kijelentette: reméli, hogy Nicaragua nem válik „második Kubává”. Carter átalakítja kormányát Kedden meglepetés rázta meg Amerikát. Arra ugyanis az Egyesült Államok történetében eddig még nem volt példa, hogy egy hivatalban lévő elnök mandátumának félidejében a kormány és a Fehér Ház legfontosabb munkatársai körében cserékre határozza el magát. Márpedig most ez történt: a kabinet tagjai csakúgy, mint a Fehér Ház vezető munkatársai fölajánlották lemondásukat. Megfigyelők szerint ez a lépés szorosan összefügg az USA belpolitikai helyzetével, a súlyos energiaválsággal és a Carter- kormányt ért egyre élesebb bírálatokkal. Valószínű azonban, hogy néhány kulcsember továbbra is marad: Vance külügyminiszter, Brown hadügyminiszter és Brzezinski nemzetvédelmi főtanácsadó éppúgy, mint a Fehér Házban Hamilton Jordan, Stuart Eizenstat belpolitikai főtanácsadó és Jody Powell, a sajtófőnök. BUDAPEST Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán látogatást tett a főváros legnépesebb, csaknem 200 ezer lakosú XI. kerületében. GENF Szerdán Genfben megbeszélést tartottak az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról folytatott háromhatalmi tárgyalásokon részt vevő szovjet, amerikai és angol tárgyaló- küldöttség vezetői. * Szerdán Phan Hien külügyminiszter-helyettes vezetésével megérkezett Genf- be az indokínai menekültek és áttelepültekkel foglalkozó nemzetközi értekezleten részt vevő vietnami küldöttség. TEHERÁN Ibrahim Jazdi iráni külügyminiszter szerdán, a Pars hírügynökségnek adott nyilatkozatában síkraszállt bármiféle, a Perzsa-öböl térségében végrehajtandó katonai intervenció ellen. 1979. július 19. Kínai-vietnami tárgyalások Eredménytelen volt a szerdai ülés is Szerdán tartották meg Pekingben a kínai—vietnami kormányközi tárgyalások második fordulójának harmadik ülését. Az ülésen elhangzót beszédében Dinh Nho Liem külügyminiszter-helyettes, a vietnami kormányküldöttség vezetője sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kínai fél továbbra is megkerüli azoknak a vietnami javaslatoknak az érdemi megvitatását, amelyeknek célja a béke és a stabilitás sürgős helyre- állítása a két ország határa mentén. Dinh Nho Liem beszédében kitért arra is, hogy miközben a kínai fél elutasítja a feszültség csökkentésére irányuló vietnami javaslatokat, egyes pekingi vezetők újabb kínai fegyveres agresszió lehetőségéről beszélnek. A kínai—vietnami kormányközi tárgyalások második fordulójának szerdán megtartott harmadik ülésén mondott beszédében Han Nien-lung külügyminiszterhelyettes, a kínai küldöttség vezetője anélkül, hogy bármilyen módon reagált volna az előző ülésen kifejtett vietnami álláspontra, megismételte azt a pekingi véleményt, hogy a „kulcskérdés a hegemonia-ellenesség” s mindaddig amíg ezt az „elvi kérdést” meg nem oldják, lehetetlen a normális kapcsolatok helyreállítása, vagy egyáltalán a viszony megjavítása Kína és Vietnam között. A kínai küldöttségvezető ezúttal is az alaptalan vádaskodások módszeréhez folyamodót. Egyebek között azt fejtegette, hogy Vietnam egész Indokínát Kína-ellenes bázissá akarja változtatni, feszültséget idéz elő Indokínában és Délkelet-Ázsiában, és ezzel úgymond, súlyosan veszélyezteti a térség sok országának biztonságát. Han Nien-lung hangoztatta: Peking véleménye szerint Vietnam csak azzal bizonyíthatja őszinteségét és „hegemonizmus-ellenessé- gét”, ha beszünteti jelenlegi politikáját. A kínai—vietnami kormányközi tárgyalások szerdai ülését követő sajtóértekezleten Dinh Nho Liem, a vietnami küldöttség vezetője elmondotta, hogy a beszédeket követő vitában szóba került a kínai határprovokációk fokozódásának kérdése. A vietnami fél utalt arra a súlyos és nagyméretű fegyveres provokációra, amelyet egy teljes kínai zászlóalj hajtott végre július 8-án, négy kilométernyi mélységben hatolva be Vietnam területére. A vietnami fél felvetette azt a kérdést is, hogy miközben folynak a tárgyalások, egyes kínai vezetők újabb fegyveres agresszió lehetőségéről beszélnek. Mint a vietnami küldöttség vezetője rámutatott, a kínai küldöttség a szerdai ülésen is fenyegető hangot ütött meg: vagyis Kína, a jelek szerint nem vonta le a szükséges következtetést legutóbbi fegyveres agressziójának vereségéből, és újabb támadásra készül Vietnam ellen. A vietnami küldöttségvezető hangsúlyozta, hogy delegációja az előző ülésen részletesen kifejtette véleményét a hegemonia-ellenesség tartalmának kérdésében. A kínai fél a szerdai ülésen viszont már inkább azt hangoztatta, hogy nem elsősorban a hegemonizmus „kérdését kell megvitatni, hanem az úgynevezett kambodzsai problémát” Vegyis a kínaiak arra törekszenek, hogy megváltoztassák a tárgyalások napirendjét. A vietnami küldöttség rámutatott, hogy ha a kínaiak mindenáron meg akarják vitatni az úgynevezett kambodzsai kérdést, akkor menesszenek küldöttséget Phnom Penhbe, és tárgyaljanak Kambodzsa törvényes kormányának képviselőivel. A vitából az is kiderült, hogy a kínaiak Vietnam-elle- nes politikai célokra akarják kihasználni az úgynevezett menekültkérdést. Dinh Nho Liem megállapította, hogy a második forduló harmadik ülése is eredménytelenül zárult, s hogy a két fél nézetei továbbra is távol vannak egymástól. Az egyetlen eredmény az volt, hogy a kínai küldöttség megígérte: a legközelebbi ülésen kommentálni fogja a vietnami fél ötpontos észrevételét a „hegemonia-ellenesség” tartalmának kérdésében. A legközelebbi ülés időpontját azonban nem tűzték ki. Sajtóértekezleten fejtette ki véleményét a szerdai ülésről Han Nien-lung, a kínai küldöttség vezetője is, aki a kínai—vietnami kapcsolatok megromlásáért Vietnamot hibáztatta. A bécsi ENSZ-város fi rekordok háza Hogyan lehet tizennégyezer ablakot tisztán tartani? Kérdezzünk meg egy házL asszonyt, ei fog borzadni e számtól, hiszen három-négy- gyel is eleget bajlódik. Pedig ilyen temérdek üveg borítja azt az óriás épületcsoportot, amelyet az osztrák népnyelv ENSZ-városnak nevez, hivatalos címe pedig a bécsi nemzetközi központ. Válaszolandó a kérdésre: a jóval több mint száz méter magas tetőperemre felfüggesztett gondolában dolgoznak majd az ablaktisztítók és mossák- mossák a végtelen üvegfelületet. Mint hírlik, egy életre szóló hivatás lesz ez, mert amint befejezik a tizennégy- ezrediket, kezdhetik újra az elsőt. Korántsem ez ennek a központnak egyetlen érdekessége. Még különösebb az a közlés, hogy az osztrákok egy (nem sajtóhiba!) egyetlen schillingért adják bérbe az egészet, kilencvenkilenc esztendőre, az ENSZ-nek. Hogy miért, erre hadd térjünk vissza később. Repülőgépen közeledve, fe- lülnézetből több Y alakot formál ez az épületrendszer. De ha ott áll az ember lent, négy kilométerre a városközponttól a Duna-parkban, nyomasztóvá válik ez a gigantikus betontömeg. Aki tehát emberközeli, derűs, hangulatos látnivalót keres az osztrák fővárosban, inkább a Grinzing kisvendéglőit keresse föl. No, de nem is a derűteremtés volt itt az építéssel a cél, hanem az, hogy Bécs — New York és Genf után — a harmadik ENSZ-központtá váljon. Mikor Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével május végén erre jártunk, még javában dolgoztak a munkások a belső kiképzésen, de már látni lehetett, milyen lesz e központ: irodák, dolgozó- szobák, tanácskozótermek, szolgáltatóhelyiségek — több mint 4500 tisztviselő számára. Ide költözik az a két ENSZ-szervezet, amely eddig is — szétszórva — Bécsben dolgozott: a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (amely egyebek között az atomsorompó-szerződés megtartását ellenőrzi) 1500 és az Ipari Fejlesztési Szervezet 1200 tisztviselővel. Néhány kisebb osztály is átteszi székhelyét a New York-i palotából, például a kábítószerek illegális terjesztése ellen küzdő testület, amelynek munkájában Magyarország is részt vesz. Bécs nagyon büszke e műre, s a „rekordok házának” nevezi. A rettentő sok ablakon át a magasból kitekintő rettentő sok tisztviselő már maga is csúcsteljesítménynek nevezhető. De ezzel még nem fejeződik be a technikai különlegességek felsorolása. Csaknem öt méter átmérőjű föld alatti alagúton át vezetnek ide minden szolgáltatást: az áramot, a vizet, a gá/í. a hideg és a meleg levegőt. Ha valami hiba történik, nem kell felásni az utcákat, csak lemennek a szerelők az alagútba — s már ez is nagy előny. Minden hibát komputer jelez, s tüstént intézkedik: riadóztatja az illetékeseket és gondoskodik a megoldásokról. íme egy példa: rövidzárlat esetén tartalék áramforrásra kapcsol, minden liftet elvisz a következő emeletig és udvariasan kinyitja az utasok előtt az ajtót. Ilyen körülmények között nyilván szívesen dolgoznak majd itt az ENSZ-alkal- mazottak augusztus 23-tól — terv szerint ugyanis ekkor adják át az épületet. De miért fektetett Ausztria ilyen tömérdek pénzt ebbe a létesítménybe? És miért adja bérbe jelképes összegért, vagyis ingyen? Elsősorban politikai oka van ennek. A kis. semleges Ausztria fővárosa igényt tart arra, hogy megtartsa és növelje nemzetközi rangját. Mint katonai vagy gazdasági hatalom, ezt természetesen nem érheti el, de mint fontos találkozók színtere, nemzetközi szervezetek székhelye, igen. A múlt két évtizedben már számos nemzetközi jelentőségű találkozó és konferencia zajlott le itt, legutóbb a Brezsnyev— Carter eszmecsere idején tekintett az egész világ Bécsre. Ezt az állapotot mintegy intézményesíti majd az ENSZ- város felavatása. Gazdaságilag se ráfizetéses, ha egy város a nemzetközi politikai érdeklődés középpontjában van —_ csak a Brezsnyev— Carter találkozó mintegy kétezer újságírót, s megfelelő mennyiségű készpénzt vonzott ide. Amikor Losonczi Pál meglátogatta az átadásra készülő központot, az építkezés igazgatója elmondta, hogy a hatmilliárdos költség előreláthatólag a tervezettnél egy- milliárddal alacsonyabb lesz. Sajnos a magyar küldöttség programja olyan szoros volt, hogy nem futotta az időből leülni az osztrák építőkkel és részletesen kikérdezni őket: miként lehet határidőre és mégis az előirányzottnál olcsóbban tető alá hozni egy ekkora épületet. TATÁR IMRE A bécsi ENSZ-város
