Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-18 / 166. szám
1979. július 18. ^NÉPÜJSÁG 3 Úi autószerviz Pakson Aki járt már a Paksi Építőipari Szövetkezet autójavító szervizében, tudja, mennyire szükség volt a változásra, az új szerviz építésére. A hatos út város felöli oldalán már állnak a falak, áll az új épület és néhány napon belül élet tölti meg. — A hivatalos átadást 16-ra terveztük, de az átvételnél jelentkező apróbb hibák kiküszöbölésére ráhagytunk még néhány napot, így a nagyközönség húszadika után veheti birtokába a szervizt — mondta Szalai Lajos, a szövetkezet elnöke. A jelentős megyei, KI- SZÖV- és OKISZ-támoga- tással, valamint állami kölcsönnel épült autószerviz teljes költségvetése meghaladta a harminchárommilliót. Az épület elrendezése, tervei megegyeznek a komlói AFIT- szervizével, annak a terveit használták fel a paksi építés során. A szervizben mindennemű felújítást, javítást vállalnak. Induláskor huszonöt szerelő várja a beteg gépkocsikat, de a szövetkezet elnökének tájékoztatása szerint, ha később az igények megkövetelik, további szerelőket, karosszérialakatosokat és más szakembereket is munkába állítanak. A szakember-utánpótlást elsősorban tanulók nevelésével kívánják megoldani. Az autószerviz tevékenységének hatvan százalékában lakossági szolgáltatást végez, de fogadnak közületi személy- és tehergépkocsikat is. Távlati terveik között szerepel, hogy szeretnék megszerezni a jogot a gépjárművek műszaki vizsgáztatására is, mert erre rövidesen mind a személyi, mind a tárgyi feltételeik biztosítva lesznek. Ott jártunkkor a széles, tágas szerelőcsarnok még üresen ásított, a várószobában — ahonnét üvegablakon keresztül belátni a szerelőkhöz — még a bútorokat rendezték, de minden jel arra mutatott, hogy a határidőt tartani tudják, húszadika után már az új szerviz fogadja a paksi és Paks környéki autósokat. Tj— Fotó: kz Nevelőotthon, Nagymányok Nagymányokon a valamikori bányaigazgató rezidenciáját ma hangos gyerekzsivaj uralja. A hatalmas kert vastag törzsű fái között gyerekek kergetőznek, a kert alján pedig önfeledten fü- rödnek, fröcskölik egymást a medencében. Kretz István ügyeletes nevelővel az igazgatói irodában beszélgetünk. — Ilyenkor nyáron kevesebben vagyunk — mondja. A gyerekek legtöbbje hazautazik a szüleihez, vagy a patronálok viszik el őket néhány napra. A leghosszabb idő, amire elengedjük az otthon lakóit, egy hónap. — Kik élnek a nevelőotthonban? — Alsó tagozatos állami gondozott fiúk. Hőgyészről jönnek ide és az általános iskola négy alsó osztályának elvégzése után Faddon folytatják a tanulást. — Itt hol tanulnak? — A községi általános iskolában, a többi falusi gyerekkel együtt. Ez nagyon jó dolog, mert így nyitottabb az intézményünk, mint ha itt bent folyna a tanítás. így a gyerekeknek sok barátjuk van az osztálytársaik között és nagyon sokszor előfordul, hogy kimenőn felkeresik a barátaikat, de az sem ritka, hogy falubeli gyerek jön be játszani a nevelőotthonba. — A községgel, Nagymá- nyokkal milyen az intézmény kapcsolata? — Évekkel ezelőtt voltak ugyan véleménykülönbségek, de most már jó a viszony. Segítséget kapunk a tanácstól, de a helybeli üzemek szocialista brigádjaitól is. — Sok brigáddal tartanak kapcsolatot? — Felsorolni is nehéz. A brikettgyár, a Szerencsi Csokoládégyár egyik brigádjától, de említhetném a Bonyhádi Ruházati Szövetkezet brigádjait, vagy a győri Richards gyáriakat. Mindegyikkel élő és számunkra gyümölcsöző kapcsolat alakult ki. Kimegyünk a napfényes udvarra. Az árnyékba húzódva egy fiú elmélyülten olvas. — Mit olvasol Tamáskám? — kérdezi tőle Kretz István. — Az Egri csillagokat. Akkor kezdtem el, amikor megjöttünk a kirándulásról — válaszolja a fiú, Zsidó Tamás. — Hova kirándultatok? — kérdezem. — Észak-Magyarországon voltunk. Megnéztük a miskolci gyermekvárost, de nekem az egri vár tetszett legjobban. Ott mondták el, hogy itt győzték le a törököket 1552-ben és mindent megmutattak. Persze Budapesten is sok érdekeset láttunk. Még mozgólépcsőn is utaztunk. Szijjártó Antal vadász akar lenni. Ezt rögtön a bemutatkozásunk után közölte. Egyébként a matematika a kedvence. Mivel most fejezte be a negyedik osztályt, augusztusban utazik Faddra. — Nem sajnálod itthagyni a nevelőotthont? — Nem. Már nagyon várom, hogy mehessünk Faddra. — Miért? Rosszul érzed itt magad? — Nem, csak a testvérem is Faddon van és szeretnék minél előbb vele együtt lenni. ö már hetedikes, de másik testvérem is volt Faddon. Ö már elvégezte az iskolát, és most dolgozik. Antival egyidős Nyerges Zsolt is. — Vasárnap a Balatonra megyünk, azt ígérte a tanár bácsi — újságolja. — Láttad már a Balatont? — Nem. De fürödni nagyon szeretek, úgyhogy biztos jó lesz. Vonattal indulunk kora reggel és estére már haza is jövünk. — Rövidesen elmész te is Faddra; Mire fogsz emlékezni legszívesebben a nagy- mányoki évekből? — A szalonnasütésre. Gyalogtúrát szerveztünk a múltkor és sütöttünk szalonnát is. Nagyon jól éreztem akkor magam. — Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ennyi gyerekkel vonaton elinduljon a Balatonra — mondom Kretz Istvánnak. — Bátorság? — kérdez vissza. — Talán bátorság is, de azt hiszem a legfontosabb, hogy ismerni kell a gyerekeket, tudni kell, hogy kit viszünk magunkkal és akkor nem lehet probléma. A tanulószobákat a klubot most' festők uralják. Mindenütt nagy a rendetlenség de azért az összetolt íróasztalok sora, a letakart szekrények a játékokkal, a könyvesszekrény zsúfolt polcai magukért beszélnek. Ugyanúgy, mint a hálótermek tisztasága, rendje, vagy a társalgó színes televíziója. • TAMÁSI JÁNOS Fotó: KOMÁROMI Változások a világgazdaságban 2. Az árrobbanás hatása A külkereskedelemben az árak hátrányosan alakulnak Magyarország számára a világpiacon, ahol olyan változások történtek, amelyek előnytelenek egy nyersanyagot vásárló ország szempontjából. A hetvenes évek elejéig a világkereskedelemben az volt jellemző, hogy a nyersanyagok és a mezőgazdasági nyers- (nem feldolgozott) termékek ára évente alig emelkedett valamit, miközben az iparcikkek, a feldolgozott termékek világpiaci ára évről évre több lett. Rosszul jártak a nyersanyagokat exportáló országok — elsősorban a gazdaságilag elmaradott, ma „fejlődő”-nek nevezett államok — amelyek nemzeti jövedelmének sok esetben egésze attól függ, mennyi nyersanyagot és főleg milyen áron tudnak értékesíteni. A fejlett tőkés országok olcsón vásárolták a nyersanyagokat, és abból készterméket gyártva azt drágán adták el. Jogos állítani, hogy a tőkés országok gyors fejlődését, a tőkések nagy jövedelmét végső soron a nyersanyagtermelő, többnyire szegény országok finanszírozták. Ez a kérdés egyik, feltétlenül világgazdasági feszültséget okozó oldala. Míg a másik, hogy a gazdaságilag elmaradott országoknak, miközben nem kaptak eleget nyersanyagaikért, egyre többet kellett fizetniök az iparcikkekért a tőkés szállítóknak. Ez hátráltatta a volt gyarmati országok fejlődését, szinte stagnálásra kényszerítette azokat. Az ellentétes áralakulás, az ipari árolló rendkívül nagy feszültséget eredményezett a világon, a külkereskedelemben, de az egész világgazdaságban. S ez a feszültség robbanásszerűen oldódott meg 1973—74-ben, amikor szinte egyik napról a másikra a nyersanyagok és a feldolgozatlan mezőgazdasági termékek ára a korábbinak négy-ötszörösére ugrott. Az árrobbanás után ugyan visszaestek az árak, de 1974— 75-ben a korábbi mintegy háromszorosán stabilizálódtak, s azóta lassan emelkednek, kivéve az olajat, ami viszonylag gyors áremelkedést mutat. A lényeg tehát az, hogy az energia és a nyersanyag ma a korábbinak mintegy háromszorosába kerül. Mi történt az iparcikkekkel? Ott nem következett be árrobbanás. így miközben a termelési költségek fő tételei: az energia, a nyersanyag (s mint előző részben írtuk a munkabérek) rendkívül drágák lettek, a késztermékek ára nem követte ezt a tendenciát. Sok országban az iparcikkek ráfizetésesek lettek, gyakran csak veszteséggel lehet ezeket értékesíteni, ha egyáltalán lehet. Ez a helyzet nagy kárt okozott a nyersanyagszegény, a nyersanyagot és energiát importáló országoknak, amelyek főleg készterméket adnak el külföldön. Importjuk megdrágult, miközben exportált termékeik árai nem követték a drágulást. Külkereskedelmi mérlegük hiánnyal zárul, amit többnyire csak külföldről felvett kölcsönökkel lehet pótolni, természetesen átmenetileg. Említettük, hogy a tőkés országok a korábbi árolló idején jól jártak, mert olcsó nyersanyagot vásároltak és drágán adták el az iparcikkeket. Most viszont, hogy az áralakulás ellentétes, mit csinálnak? Először is a tőkés gazdaság a világpiaci árrobbanásra a termelés csökkenésével, a munkanélküliség növekedésével és az infláció felgyorsulásával, valutáik értékének csökkenésével reagált. Mindez azonban kevés. Van a tőkés gazdaságnak olyan belső tartaléka, amely ebben a válsághelyzetben valójában eredményesen segítette a tőkéseket. Nevezetesen az árak és a műszaki fejlettség. A tőkés ipari országokban a termelői és a fogyasztói ár között óriási volt a különbség. Sokkal drágábban adták el a termékeiket, mint amennyi a termelési költsége. így aztán az árrobbanás fedezésére (beleértve a munkanélküliséget, a valuták árfolyamának esését is) volt tartalékuk és összességében néhány év alatt idomulni tudtak a megváltozott körülményekhez. Napjainkban pedig minden erőfeszítésük arra irányul, hogy a termelési költségeket minél alacsonyabbra szorítsák: takarékoskodnak az energiával, a nyersanyaggal, a munkaerővel, stb. Segített ebben az egész folyamatban a tőkés országok iparának magas műszaki fejlettségi szintje is: magának a gyártási folyamatnak korszerű gépesítettsége, a tömegtermelés, a munka tudományos szervezettsége, stb. Eléggé közismert, hogy a tőkés termékek viszonylag kevés anyagból készülnek (jó a fajlagos, az egy termékre jutó anyagfelhasználás), korszerűek és ennek megfelelően jó áron értékesíthetők. Természetes, hogy a műszakilag fejletlen országok még a tőkés országok között is rosszabbul jártak az árrobbanás következteben, mint a fejlettebbek. Viszont ezek törekvése is abba az irányba hat, hogy éppen a kevés anyag felhasználásával, technikailag magas színvonalú, végső soron takarékos módszerekkel megtalálják számításukat. Az árrobbanás a világpiacon az ipari országokat mind ilyen irányba kényszeríti. GYULAI ISTVÁN (Következik: Megkeményedett piacok) Zsírból fehérje állítható elő a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetben kidolgozott eljárással, ez értékes anyaghoz juttathatja az élelmiszeripart és a mezőgazda- sági takarmányellátó üzemeket. Az állattenyésztés fejlődésével megnövekedett a feldolgozóiparban a zsírmennyiség, amelynek raktározása és külföldi értékesítése gyakran gondokat jelent. Ugyanakkor a korszerű állattartáshoz mind több fehérjedús takarmányra van szükség. A különösen fontos, állati eredetű fehérje nagy részét jelenleg külföldről importálják. Ezért lehet hasznos a nemrég kidolgozott eljárás, amellyel az olcsó zsírból bizonyos fajta élesztők szaporításával értékes fehérje nyerhető. A szabadalmaztatott módszer lényege, hogy úgynevezett fermentorokban — speciális edényekben — tápoldatba kis mennyiségű élesztőgombát helyeznek, ehhez pedig zsírt adagolnak. Az élesztő a szaporodáshoz a tápoldat ásványi anyagait és a zsírt elfogyasztja, s egy részét fehérjévé alakítja át. Ezeknek az élesztőknek az ötven százalékát fehérje alkotja. A tej szerű élesztőfolyadékból az eljárás során az élesztősejteket kiválasztják, megszárítják, s por alakban adják tovább az iparnak. A jó minőségű zsírból nyert fehérjepor különféle élelmiszerekhez keverhető. Jelenleg az intézetben a rendszer finomításán dolgoznak a kutatók. A módszer iránt külföldről is érdeklődnek. Az új szerviz épülete Ismerkedés a kis Polskival Zsírból fehérje
