Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

KÉPÚJSÁG 1979. július 15. A mikroelektronikáé ■ ■■ rr a |ovo Korunk technikai fejlődé­sének egyik legjellemzőbb irányzata a miniatürizálás, az egyre kisebb szerkezeti egy­ségek előállítása és használa­ta. Különösen érvényesül ez az elektronikában, természe­tes összefüggésben azokkal a kívánalmakkal, amelyek töb­bek között a számítástechni­ka, a híradástechnika, az űr­kutatás és a haditechnika ol­daláról jelentkeznek. A mik­roelektronika az elektroniká­ban önálló szakaszt jelent és fejlődése alig követhető. Az első működő mikro­elektronikai áramköröket még nincs 20 éve, hogy előállítot­ták. de a szakemberek véle­ménye szerint a fejlődés üte­me olyan gyors, hogy alig lehet előre megmondani, mit fog előállítani egy gyár két év múlva.*” A mikroelektronika alkal­mazási területe állandóan bővül. A számítógépeknek a kezdeti alkalmazása óta, ami­kor ezeket a berendezéseket még aránylag egyszerű digi­tális „be” vagy „ki” áramkö­rökből építették fel, végbe­ment a lineáris áramkörök kialakítása, amelyek folya­matosan változó jel hatására működnek anélkül, hogy azt eltorzítanák. A haditechni­kában sok földi és fedélzeti radarrendszert, rakétákat és hozzájuk híradástechnikai vevőberendezéseket fejlesz­tettek ki mikroelektronikai eszközökkel. De már megje­lentek a 90 százalékban mik­roelektronikai eszközökkel épített rádió- és tv-készülé- kek is. Igen nagy lehetősé­get nyújt a gépkocsigyártás: az USA-ban például már mikroelektronikus feszültség­szabályozókat alkalmaznak és valószínűleg megéljük azt is, hogy a mikroelektronika egyeduralkodóvá válik a se­bességmérőkben, motorfordu- latszám-szabályozókban, a szélvédő-ablaktörlők szabá­lyozásában, az abroncsnyo­mást érzékelő műszerekben stb. Az orvosi elektronika egy további olyan terület, ahol nyilvánvaló alkalmazási lehe­tőségek vannak, például a pészmékerek (szívritmus-sza­bályozók) és a szervezetbe ül­tethető készülékek, amelyek megszületése a mikroelektro­nika nélkül elképzelhetetlen volt. Az integrált mikroáramkör szerkezeti elve az, hogy vala­milyen alapanyagra vákuum­ban olyan réteget visznek fel, amelyen „kirajzolják” az áramkört, ahelyett, hogy kü­lönálló alkotórészeket gyűjte- nének össze egy szerelőlapon és azokat huzalokkal kötnék össze. Mikroáramkör ellenőrzése a varsói Khitra-Fextron Gyárban Energia-együttműködés A KGST-országok ipari­gazdasági együttműködésé­ben kitüntetett helyet foglal el az energiagazdálkodás ösz- szehangolása. Az együttmű­ködés kezdete az ötvenes évekre nyúlik vissza, amikor is felismerték, hogy az ener­giaellátás a népgazdaság fej­lesztésének alapvető kérdése. Hazánkban is az elmúlt év­tizedekben az ipari beruhá­zások harmadát-negyedét fordították új energetikai lé­tesítmények építésére. Min­den tervciklusban felépült egy-egy erőmű vagy olajfino­mító, bővült a távvezeték- rendszer, korszerűsítették az elosztóhálózatot. Mindig is a legdrágábbak az energetikai beruházások voltak. Felismerték, hogy csak a nemzetközi együttmű­ködés széles körű kiépítése oldhatja meg a problémákat. Ezen belül központi helyet foglalt el a Szovjetunióval való kapcsolatok kiépítése, hiszen a Szovjetunió rendel­kezik az energiahordozók ha­talmas készleteivel. és a szovjet energetikai ágazat magas színvonalon áll. Ener­getikai termékekből — nyers­olajból, szénből, kokszból — a Szovjetunió ebben az évti­zedben jelentősen növelte exportját a KGST-orszá- gokba. Ez időszakban csaknem ötszörösére nö­vekszik a szovjet villamos- energia-export is. Jelenleg a KGST-országok olaj- és olaj­termékimportjának 90 száza­lékát a Szovjetunió fedezi, villamos energiából ez az arány 75 százalékos, földgáz­ból pedig a tagországok im­portigényeit szinte teljesen a Szovjetunió elégíti ki. Jelen­leg határozott törekvés fi­gyelhető meg a KGST-orszá­gok energiaszerkezetének megváltoztatására. Az évtized végéig például a leggyorsab­ban a szovjet villamosener- gia-export növekszik. 1975-ben határozott úgy a KGST XXIX. ülésszaka, hogy több területen célprog­ramokat dolgozzanak ki, ezek közül kiemelkedő helyen sze­repel az energetikai célprog­ram. A távlati energetikai együttműködés tervét min­denekelőtt a sokoldalúság jellemzi. A növekvő szük­ségletek kielégítésében az import biztosítása mellett fontos szerepet játszik az ésszerű energiafelhasználás és a meglevő energiaforrások fokozott kiaknázása. De a program széles körű közös fejlesztési munkát is előirá­nyoz, melynek célja egyrészt a nyersanyag-feldolgozási technológiák, az energetikai berendezések korszerűsítése, másrészt a meglevő források ésszerűbb felhasználása. Az energiafelhasználási szerke­zet megváltoztatásának je­gyében széles körű atomerő­mű-építési terv született, amelyet a tagországok atom­erőmű-gépgyártási szakoso­dása alapoz meg. NDK Növekedés anyagmegtakarításból A jelentés a Harzból érke­zett. Hettstedt városából, amelynek hengerműje rend­kívül fontos az egész ország népgazdasága számára. Az üzemben, amely a híres Mansfeld Kombinát része, a tervezett határidő előtt új, korszerű mérőberendezést helyeztek üzembe. Mindez le­hetővé teszi, hogy ezentúl az eddiginél pontosabban, ki­sebb tűrésssel, tehát a lehe­tő legkisebb anyagveszteség­gel dolgozzanak. Az alumí­nium szalagok hengerlésénél például még az idén 510 ton­na megtakarítást jelent majd az új technológia. A Neues Deutschland értékes nyers­anyagnak jellemzi az alumí­niumot. Dehát mi nem értékes a nyersanyagok közül manap­ság? Fém és papír, energia- hordozó és fa, vas és üveg — mindennek megnövekedett az értéke. Különösen egy olyan országban, mint az NDK, amely — Magyaror­szághoz hasonlóan — a nyersanyagok és energiahor­dozók jóval több, mint fe­lét importálni kénytelen. Mégpedig alaposan megnöve­kedett és tovább növekvő árakon, miközben végtermé­keinek ára kisebb mértékben emelkedik csak a világpia­con. Már amikor tavaly kidol­gozták az idei népgazdasági tervet, számoltak azzal, hogy a nemzeti jövedelem további emelkedése csak a fajlagos anyag- és energiafelhaszná­lás csökkentésével érhető el. A terv a népgazdasági lag fontos nyersanyagok felhasz­nálásának 4 százalékos csök­kentését irányozta elő. Az egész termelés növekedésé­nek kétharmadát a megta­karításokból kell fedezni. Az NDK ebben az évben mint­egy 270 milliárd márka ér­tékű nyersanyagot, illetőleg energiahordozót használ fel a termelésben. Minden száza­lék megtakarításnak tehát nagy jelentősége van. Egyet­len százalék megtakarítás a nemzeti jövedelem ez évre előirányzott növekedése felé­nek felel meg. És fordítva: az anyagnormák legkisebb túl­lépése, illetőleg a megtakarí­tásra hozott intézkedések megszegése, eredménytelen­sége a népgazdasági terv leg­alapvetőbb céljait teheti tel­jesíthetetlenné. Miként lehet eleget tenni a parancsoló szükségszerűség­nek, a kényszerűségnek? A legkülönbözőbb, súlyuk­ban, jelentőségükben nem egyenlő, de egyenként sem elhanyagolható módszerekkel folyik a takarékossági küzde­lem. Az első és a legfontosabb módszer: olyan új módsze­rek, technológiák bevezetése, amelyek kisebb anyagfel­használáshoz vezetnek. A hettstedti műszer jó példa erre. Az ipar lassan befejező­dő átszervezése lehetővé tet­te, hogy ezeket a fejlesztése­ket a nagyvállalatokon belül végezzék el. A rekonstruk­ciók, üzemeken, kombináto­kon belül elvégzett korszerű­sítések nagy eredményeket hoztak már. Minden üzemben „fogyó- kúráztatják' 'a termékeket: a nemzetközi összehasonlítások Heinz Jurk anyaggazdálko­dási miniszterhelyettes sze­rint azt mutatják, hogy a megtakarítás a termékektől függően 5—35 százalékos le­het. És ez a súly- — és per­sze, anyagszükséglet — csök­kentés egyben a termelé­kenységet is növeli: 1 száza­lékkal kevesebb anyag fél százalék élőmunka-megtaka­rítást eredményez. A jó minőségű munka a megtakarítások második fő forrása. Húsz százalékkal is csökkenteni lehet a pótal­katrész-szükségletet, vagyis az azokhoz felhasznált anya­got — megbízhatóbb termé­kekkel. Idetartozik a korró­zió elleni védekezés: évente 340 ezer tonnányi fémet, il­letve belőlük készült beren­dezést, gépet tesz a rozsda használhatatlanná. A másodlagos és használt anyagok gyűjtése, a termelés­be való visszavezetése is tar­talékokat rejt még magában. Az NDK-ban e tekintetben jóval előbbre tartanak, mint nálunk. Az acélipar anyag- szükségletének 75 százalékát az összegyűjtött ócskavasból fedezik, a papíripar nyers­anyagának pedig 45 százalé­kát adja az összegyűjtött használt papír. Az erőfeszí­téseket azonban fokozzák. Jú­niusban nagy akciót szer­veztek: minden eddigi ered­ményt felül akarnak múlni a gyűjtésben, amelyben nem­csak a gyermekek, hanem a házfelügyelők, a lakóbizott­ságok és a legkülönbözőbb társadalmi szervek is részt vesznek. Saját tapasztala­tomból mondom: sokszor bi­zony már idegesítő, hogy annyién csöngetnek be a la­kásomba is, s azt kérdezik, nincs-e valami elvinni való? A sok kicsi sokra megy el­ve egyébként is előtérbe ke­rült. Egyetlen példa: a hűtő­szekrény-javításnál a szere­lő nem teljesen új, hanem felújított fődarabot szerelt be a gépbe, amelyért azonban kétévi garanciát vállalnak. Elvitte viszont magával a ré­git, legalább nyolc kilónyi fémet. Ezt a műhelyben fel­újítják, s aztán majd ismét beszerelik valahová, garan­ciával, ahonnan elvitték a helyszínen javíthatatlan rosszat. Az NDK-ban sem pepecselhet sokat a helyszí­nen a szerelő. Ő is cserél. De egyre szélesebb körben meg­szervezték a lecserélt alkat­részek felújítását is. Rájöt­tek: most már sok mindent vétek lenne kidobni, amit eddig könnyű szívvel elhají­tottak. PINTÉR ISTVÁN Új erőművek nélkül Négymillió kilowatt többlet Abban a sokoldalú megál­lapodásban, melyet a villa­mos energetika területén a szocialista országok az idén megkötöttek, szerepel egy szám: 1337 ezer kilowatt. Pót­lólag ennyi elektromos kapa­citáshoz jut Bulgária, Ma­gyarország, az NDK, Lengyel- országa Szovjetunió és Cseh­szlovákia anélkül, hogy erő­müvet építene. Ezt a többle­tet az úgynevezett rendszer­közi effektus teremti meg. Amikor az európai szocia­lista országokban bekövetke­zik az energiarendszerek esti csúcsterhelése (bekapcsolják a világítást, a tv-készüléke- ket és az elektromos háztar­tási eszközöket) a Szovjet­unióban már éjszaka van, s csökken az áramfogyasztás. Következésképpen a szovjet erőművek kapacitásfeleslege átadható az együttműködő partnereknek. Amikor a Szovjetunióban elérkezik a csúcsfogyasztás ideje, akkor viszont a villamos energia el­lenkező irányba áramlik. Még az egymáshoz viszony­lag közel fekvő szocialista or­szágokban is ingadozik a na­pi, a havi és az évi terhelés­maximumok ideje. A nemrég megkötött sok­oldalú megállapodásban a KGST-tagállamok egyesített energiarendszereiben lévő kapacitástartalékok kihaszná­lásáról van szó. A megálla­podás megvalósításának tech­nikai bázisa a Vinnyicát Al­bertijával összekötő _ 750 kilovoltos nagyfeszültségű áramvezeték, amelyet az év elején helyeztek üzembe. Ennek a párját ritkító fő­vezetéknek nem ez az egye­düli előnye: a Szovjetunióból ezen a vezetéken fogják le­bonyolítani a tervbe vett vil- lamosenergia-szállításokat a testvéri országokba. Az első szuper nagyfeszültségű ener­giahíd 300 millió kilowatt együttes kapacitású lesz és Berlintől Ulánbátorig terjed. Ilyen óriási nagyságrendű egyesülés lényegesen megnö­veli az energiamegtakarítás lehetőségeit. Minél nagyob­bak ugyanis az energiablok­kok, annál hatékonyabb a tüzelőanyag-felhasználás, an­nál gazdaságosabb a fém- és anyagfelhasználás, annál ész­szerűbben lehet felhasználni a munkaerőt. A KGST villamos energeti­kai állandó bizottsága kidol­gozta a tagállamok egyesített energiarendszerei távlati fej­lesztésének sémáját az 1990- ig terjedő időszakra. Előirá­nyozták további két szuper nagyfeszültségű, 750 kilovol­tos vezeték építését. Az egyik útvonala a dél-ukrajnai atom­erőműtől Románián keresz­tül Dobrudzsába, a másiké pedig a nyugat-ukrajnai atomerőműtől Lengyelország­ba vezet. Előzetes számítások szerint 1990-ben ezek a 750 kilovoltos vezetékek együtt­véve több mint 4 millió kilo­watt kapacitás megtakarítá­sát teszik majd lehetővé. Vagyis a KGST-tagállamok új erőművek építése nélkül további, mintegy 4 millió kilowatt elektromos kapaci­táshoz jutnak. ALEKSZANDR KOVALKIN, a KGST villamos energetikai állandó bizottsága szovjet tagozatának titkára. (APN—KS) Pihenés lengyel módra A munkásüdültetési alapot a lengyel országgyűlés egyik, 1949. évi rendelete hívta életre. Ugyanebben az évben az or­szág 78 helységében 435 000 pihenni vágyó munkást láttak vendégül. Összehasonlításképpen: ugyanez a vállalkozás ma az ország 156 helyén 55 000 férőhellyel rendelkezik és mint­egy 700 000 vendég ellátásáról gondoskodik évente. Az ötve­nes években néha szinte rá kellett beszélni a munkásokat a gyakran ingyen osztott beutalók igénybevételére. Az akkori üdülök nyújtotta szolgáltatások színvonala érezhetően jóval alacsonyabb volt a mostaninál. Az 1970-es években „forradalmi” változást jelentett az egyéni turisták tömeges megjelenése. Ma évente 4,5 millióan vállalati üdülőkben pihennek, mégsem veszített jelentőségéből a munkásüdültetési alap, amely ma is a legnagyobb üdültetési szervezet Lengyelországban. Működésének köszönhetően a szak- szervezetek a szerényebb adottságokkal rendelkező vállalatok dolgozóinak is juttathatnak üdülői helyeket. Mivel jelentős ál­lami támogatás igénybevételével szimbolikus térítésért gon­doskodik a nyugdíjasok pihenéséről és mivel a gyógyszanató- riumok 80 százalékát irányítja, a legjobban rászorulóknak nyújthat segítséget. Képünkön: generátormotorok gyártására szakosodott az egyik bulgáriai gyár (MTI Külföldi Képszolgálat) Energiahíd Berlintől Ulánbátorig. A szibériai energetikai rendszer irányítópultja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents