Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK . LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 164. szám. ÄBA: 1,60 Ft 1979. július 15., vasárnap Minden ötödik állampolgár A statisztika szerint Magyarországon ma min­den ötödik állampolgár — a lakosság 20 százaléka — nyugdíjas korú. Ennek az Európában egyedül­álló aránynak két oka van: az egyik az alacsony nyugdíjkorhatár, a másik a lakosság demográfiai helyzete. 1978-ban a nyugdíjasok létszáma — .a 100 ezer MÁV-nyugdíjast is számítva —, meghaladta a kétmilliót: az egész évre kifizetett nyugdíjösz- szeg pedig a 39 milliárd forintot! Ez a kétmillió nyugdíjas olyan társadalmi ré­teget alkot, amelynek életmódjával, egészségi ál­lapotával, szellemi és fizikai energiájának haszno­sításával, anyagi vagy más természetű gondjaival foglalkozni — mindannyiunk erkölcsi kötelessége. Államunk évről évre tetemes összeget fordít az idős korúak szociális gondozására. Hiszen nem minden idős ember él családi környezetben, sokan vannak közöttük, akik így vagy úgy rászorulnak a társadalom segítségére. Ez a segítség sokféle le­het, a jó szótól a házi szociális gondozásig, a nyug­díjas tüzelőutalvány biztosításától a gyógyfürdői beutalásig, az öregek napközi otthonában kapott meleg ételtől a születésnapi csokor virágig. Egyik nagyközségünk tanácsának szakigazga­tási vezetője szerint a legtöbb gondot nem azok az idős emberek okozzák, akik szerény nyugdíjuk — vagy termelőszövetkezeti járadékuk — mellett az állam anyagi támogatására is rászorulnak, hanem azok, akik gyenge fizikai erejük vagy megromlott egészségi állapotuk miatt nehezen, vagy egyálta­lán nem bírnak önmagukról gondoskodni. Az ilyen embereknek volna a legnagyobb szükségük a szociális otthonbeli elhelyezésre, ám azok befo­gadóképessége távolról sem elégíti ki az igényeket. Az igények és lehetőségek közötti ellentmondás — vagyis a szükség — szülte az eltartási szerződések társadalmi gyakorlatát. Nos, miután ez rengeteg visszaélésre adott alkalmat, a Minisztertanács ren­deletben kötelezte a helyi tanácsokat a tartási, az életjáradéki és az öröklési szerződések hatósági el­lenőrzésére. Szükség is van rá, tette hozzá a ta­nács szakigazgatási vezetője, hiszen az egyik fél mindig kiszolgáltatott helyzetben van, akinek ér­dekeire nekünk kell vigyáznunk. A közvélemény gyakran sommásan ítél: úgy .tartja, hogy aki nyugdíjas, az feltétlenül öreg. Pe­dig a gerontológusok másfél évtizede hivatalosan is különbséget tesznek a nyugdíjasok között: fel­osztják őket középkorúakra, öregedőkre és — 75-ön felül — öregekre. Okkal-joggal, hiszen az öregedés hosszan tartó, s bönyolult folyamat, amelynek ele­jén még a legtöbb embernél számotteyő aktivitás­sal találkozunk, s csak a végefelé jár együtt az életműködés fokozatos romlásával, a környezet­hez való alkalmazkodási készség rohamos csőkké-' nésével. Már most: a nyugdíjkorhatárt elérők legtöbb­jének még 10—15 évre futja szellemi-fizikai ener­giájából, amit a közösség érdekében hasznosan ka­matoztathat. Ha igénylik. Ha módot adnak ne­ki rá... „A nyugdíjasok búcsúztatóján — meséli egyik szövőgyárunk rendész-portása —, az igazgató ar­ra -biztatott, ne feledjem, merre van a gyár ka­puja. Tmk-lakatos voltam, komolyan vettem a biztatást. Egy hónappal a nyugdíjazásom után be­kopogtam a titkárságra: itt vagyok, mit csináljak? Menjen haza papa, és váltsa ki a horgászengedélyt — ezt a választ kaptam. Érti ezt? Egy hónapja még Kozma szaki voltam, az iparág kiváló dolgo­zója; négy héttel később vén trotli, aki már csak pecázgatni jó.” 1977-ben az — akkori — 1,8 millió nyugdíjas közül 340 ezren álltak hivatalos munkaviszonyban; további 90 ezren voltak, akik az új rendeletnek megfelelően — bár elérték a korhatárt, mégsem kérték a nyugdíjazásukat. Ez a 430 ezer dolgozó felbecsülhetetlen értékű szakmai ismeret, tapasz­talat birtokosa. Olyan termelő erő, amelytől — miközben új értéket állít elő — „mellesleg” sokat tanulhatunk. Éljünk a lehetőséggel. NYÍRI ÉVA Nicaragua Somoza időt akar nyerni NÖVEKEDÉS ANYAG­MEGXAKARlTÁSBÓL (8. old.) A „MILLIOMOS” BRIGÁD (3. old.) AZ AGROKÉMIAI TÁRSULATOK HELYZETE (3. old.) EREDMÉNYES ÉVET ZÄRT AZ OKTATÁSI IGAZGATÓSÁG (3. old.) A sandinista nemzeti fel- szabadítási front rádiójának közlése szerint Somoza ni- caraguai diktátor minden előkészületet megtett arra, hogy elmeneküljön az or­szágból és sorsára hagyja a nemzeti gárdát. Az elmúlt napokban titokban két tucat személygépkocsit szállíttatott el hajóval az országból, s magánrepülőgépe készenlét­ben várja a vég óráját. Más jelek viszont arra utal­nak, hogy az elnök minden lehetséges módon igyekszik időt nyerni, a maga és Wa­shington számára, hogy a forradalmi erőkre rákénysze­rítse az amerikai kompro­misszumos rendezést. Ennek érdekében a nemzeti gárdát újabb támadásra vezényelte a fővárostól harminc kilo­méterre lévő és a hazafiak által elfoglalt Masaya város ellen, az Egyesült Államok­ból érkezett hat darab T— 28-as bombázó-repülőgépet pedig azonnal bevetette az ország déli részén fekvő Ri­vas ellen, amelyet ugyancsak a felkelők tartanak ellenőr­zésük alatt. A sandinista ideiglenes kormány három tagja pénte­ken a Costa Rica-i főváros­ban sajtóértekezleten jelen­tette be, hogy a front „kate­gorikusan elutasította” az Egyesült Államok indítvá­nyát a kormány két „mérsé­kelt” politikussal történő ki­egészítésére, illetve a nemzeti gárda képviseletének biztosí­tására. Sergio Ramirez, a kormány hivatalos szóvivője kijelen­tette: „Megnyertük a háborút, de elengedhetetlen, hogy azok a latin-amerikai államok, ame­lyek Somoza ellen szavaztak az Amerikai Államok Szer­vezetében, együttműködjenek velünk Somoza teljes elszige­telésében.” A szóvivő egy kérdésre válaszolva elmond­ta, hogy a sandinisták nem garantálják a diktátor élet­ben maradását. Amennyiben Nicaraguában fogják el, a nicaraguai törvények szerint fognak ítélkezni felette. A polgárháborúnak eddig 20 ezer halálos áldozata volt — közölte Ramirez. NÉGYMILLIÓ KILOVATT TÖBBLET (8. Old.) GYORSVASÜT POZSONYNAK (9. old.) ACZÉL GYÖRGY: A KOR, AMELYBEN ÉLÜNK (10. old.) „CSANAKOS” CSAKVÁR (11. old.) BUDI JÁNOS ESETE A BRIGÁDDAL (4. old.) TAKARÉKOSSÁG — PAZARLÁS (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) VlZ ALATTI RÉGÉSZET (12. old.) VÁLASZOLTAK A ZOMBAIAK (14. old.) BÖLCSŐDÉK, ÓVODÁK TOLNÁN (7. old.) HÁROM BESZÉLGETÉS — UGYANARRÓL (7. old.) FŰZFŐN KÉSZÜL A DÓZSA (14. old.) Az aratásról készült képriportunkat a szedresi Hunyadi Termelőszövetkezetben fényképeztük. A riport a 5. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents