Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
A NÉPÚJSÁG 1979. július 14. az előfizető — Nem azért „járatom” az újságot, hogy vasárnap ne hozzák ki! Itt lakunk a szomszédban, mégis mindig hétfőn kapom meg a vasárnapi számot! Nagyon hiányzik, ilyenkor jutna több időnk az olvasásra, de hiába várjuk, nem hajlandó kihozni a postás. A falu egyik részébe kiviszi, hozzánk nem! — Milyen lapokra fizetnek elő? — Hát; Népújságra, Nők Lapjára, Rádióújságra, Lakáskultúrára, aztán még a Nimródra. — A Lakáskultúrát kedvelik? — Hogyne! Sokszor kapunk jó ötleteket, kiválasztunk szép bútorokat. Itt vidéken is szeretjük ám a szépet — mondja kicsit megjuhászodva Fábián Imréné, miután fel-_ háborodásának előidézőjét az' újságot kezébe veszi, s ezzel együtt lassan a mérge is elszállt. Tény, hogy kevés újság jár a községbe, s bizony az előfizetőket jobban meg kellene becsülni. Például Tolna megyei Népújságra 29-en, Népszabadságra 26-an, Szabad Földre 74-en fizetnek elő. A faluban 405 rádió-, 187 televízió-előfizető van. Postatakarékban 10 millió 878 forintot tartanak a községbeliek. Kezdetben válogathattak Egykor Törökországban - ma Pakson Kisszékelyen hagyomány az állattenyésztés. Mindig nagy szerepe volt a sertésnek. A tolnanémedi Kossuth Termelőszövetkezet vezetői, ismerve az itt élő emberek állatszere- tetét, sertéstenyészetük nagy részét ide telepítették. Két sertéstelep is van: az egyik a régi, a másik az új. A két telepről összesen mintegy 2200 sertést értékesítenek évente. A termelőszövetkezet 1052-es juhállományából is a kisszé- kelyi határban őriznek 386 anyajuhot és itt vannak a kosok is. A községben élők a háztájiban is szívesen foglalkoznak sertésekkel. Egy kimutatás szerint a sertéstenyésztési kedv egy ideig hullámzó volt. Most évek óta stabil. 1971— 73 között évente 900—1000 sertést adtak a háztájiból. Az 1974—76-os években csökkent a sertéstenyésztői kedv: 700—800 hízót adtak a gazdák a feldolgozó üzemeknek. 1977-től ismét kedvet kaptak a gazdák. 1977-ben 1198 sertést vásároltak fel a háztájiból. Tavaly 1300-at és idén is hasonló mennyiségűre kötöttek szerződést. Kisszékelyen 350 lakóház van. Ha lakóházakra számítjuk, akkor minden házra mintegy négy sertés értékesítése jut. Bikahizlalással néhány ember foglalkozik. Általában negyven hízott bika hagyja el a község háztáji gazdaságait évente. Fejős tehén is kevés van: mindössze negyvenet tartanak nyilván. Kertész és életmentő Ha az ember Juhász Imre nevét mondja, akkor két megjegyzést feltétlenül hozzátesznek. Az egyik: kertészkedik. Nagy fóliatelepe van. Az ország másik részéből jött ide, Kisszékelybe és a domboldalba fóliatelepet épített. A kazánházat a partoldalban kialakított pincébe helyezte el, a vizet a törpevízműből nyomatja fel. (Egyébként törpevízmű már évek óta van Kisszékelyen.) A másik: az életmentés. Körülbelül két hete egy községbeli asszony a kútba esett. Éjjel. A férje hamar fellármázta a falut. Az ötvennégy éves Juhász Imre ment utána a kútba és hozta ki élve a törést szenvedett asszonyt. Bőrzakókat, bőrkabátokat varrnak Az épületen még ott a tábla: általános iskola. De nem az már 1969. augusztus elseje óta. Akkor avatták fei ebben az épületben a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat kisszékelyi üzemegységét. Harminc kisszékelyi asz- szony, leány kaphatott itt munkát, tanulhatott szakmát. Sokkal többen jelentkeztek. Válogathattak közülük. Ma huszonhárom asszony és leány dolgozik az üzemben. Negyvenöt év az átlagéletkoruk. Bőrzakókat, bőrkabátokat varrnak. Munkájukkal kiérdemelték a megbecsülést. Bodó István üzemegységvezető elmondása szerint — hetedik éve vezeti a kis üzemet — a hét év alatt nagyon kevés reklamációt kaptak az asszonyok munkája miatt. Talán még az egytized százalékot sem teszi ki az ilyen természetű reklamáció. Az anyaghibákról nem ők tehetnek,. A szabott anyagot készen kapják, és az asszonyok nagy lelkiismerettel állítják össze belőle a zakókat, kabátokat. A teljes mondat a következő: „Egykor Törökországban dolgoztak a kisszékelyi kőművesek, ácsok, ma a leszármazottaik Pakson, az atomerőmű-építkezésen. A községben hagyomány /olt a kőműves- és ácsmesterség. Az itt élő mesterek bejárták az országot. Fabri JóDobolási szöveg A négy kilométer hosszú faluban a fontosabb, sürgősebb híreket dobszó útján teszik közzé. Ferencz István hivatalsegéd huszonkét helyen áll meg a községben, és tudtára adja mindenkinek... Legutóbb például azt tette közhírré, hogy lemondott a gázcseretelep-vezető, aki el akar-, ja vállalni a munkát, az jelentkezhet. Ugyancsak vezető nélkül maradt a szikvízüzem is. A gázcseretelep-vezető probléma úgy tűnik, megoldódik, de szikvíz- gyártásra még „ma sincs jelentkező. Szikvízüzem van — szódavíz nincs. Új gázcseretelep A községbeliek mindig készek hasznos társadalmi munkára. A KISZ-szervezet tagjai például most egy új gázcseretelepet alapoznak majd és elkészítik augusztus 20-ra az autóbuszfordulót is. Tiborc panasza — Tiborc vagyok! — mutatkozott be. A név meghökkentett. Különösen, amikor azt mondta: panasza van és panaszát itt, a simontornyai tanácselnök, Szabó Sándor jelenlétében szeretné előadni. Tiborc János panasza egy utcát érint. Az utcájukba bevezető út annyira összeszűkült, hogy vontatóval nem tudnak bemenni. Tíz négyzet- méternyi területről lenne szó. Ennyit kellene kisajátítani az egyik gazda telkéből és akkor rendbe lehetne hozatni az utat. Az ügyet ismeri Szabó Sándor tanácselnök, Bodó István elnökhelyettes és Csősz Antal, a Hazafias Népfront elnöke. Magyarázzák is: nem a terület kisajátítása a probléma, hanem az, hogy a tulajdonos, aki sajnos nagyon beteg, ragaszkodik a telkének ehhez a részéhez is. A kisajátítás nagyon megrázkódtatná .... Keresik a megoldást. Most már együttesen. Végül megállapodnak: van más megoldás is. Ha a termelőszövetkezet befejezi az aratást, felszabadulnak a gépek, akkor megkérik: szállítson földet az út feltöltéséhez. He ez a feltöltés elkészül vontatók is bemehetnek az utcába. Tiborc János elköszön és várja: mikor hívják társadalmi munkára. Mert arra is hajlandó, nemcsak ő, az egész utca népe. Ló van, ember nincs A községben, mint azt Péti Lajos párttitkár, a termelőszövetkezet felcsere elmondta, mintegy 350 hold a zártkert. Sok gondol okoz ez az itt élő embereknek és a termelőszövetkezet vezetőinek is. A zártkertek nagy részét csak lovakkal lehet művelni. Ló még csak volna, de ember, aki hajtsa az igavonókat, nincs. Pontosabban kevés van. Emiatt aztán állandó a konfliktus a faluban élő idős emberek és a termelőszövetkezet vezetői között. A zártkertekben a földek értéke is egyre csökken. Minimális a táperő-visszapótlás. A termés kevés, sok vele a gond, a baj. A tsz-nyugdíjasok közül többen felajánlották már a zárt- kertet a termelőszövetkezetnek művelésre, kukorica fejében. De a termelőszövetkezet az érvényben lévő rendelkezések szerint zártkertet nem vehet át. Minden marad tehát a régiben. A zártkertekben csökken a föld termőképessége, csökken azoknak a száma, akik hajlandók lóval dolgozni, viszont nő a konfliktus az idős tsz-gazdák és a termelőszövetkezet vezetői között. A település területén bronzkori eredetű edényeket találtak, időszámításunk előtt kb. 1500-ból. Építkezés közben sok bronzfigurára akadtak, eredetük a kelták korára tehető. Az őslakók székely telepesek voltak. Az első feljegyzések 1332-ből származnak, s a Kálvárián épült kis templomról tesznek említést. A törökdúlás idején 4 család maradt a településen. Ausztriából német ajkú lakosságot telepítettek ide, de a négy magyar család „elmagyarosította” a betelepítetteket. A községet állítólag hívták Barátszékhelynek, Parasztszékhelynek, Kis-Székelynek, míg az 1800- as évek végén kapta meg mai elnevezését, Kisszékelyt. Lakóinak száma soha nem volt sok, állítólag 1900-ban érte el a legmagasabb számot, 1525-öt. 1950-ben 1456-an, jelenleg 300 házban 817-en laknak itt. A pontos ído Kisszékelyben nemcsak a rádió, a községi harangszó is jelzi a pontos időt. Jambrik Júlia harangozó kezében a rádióval felmászik a toronyba és amikor a rádióban megkondul a harang, ő is meghúzza a kötelet. Utána lehet igazítani az órát. A községbeliek szerint tizennégyen dolgoznak az erdőgazdaságban, köztük Horváth János is, akinek vaskapujára akasztva tizenkét éthordót számoltunk meg. Ide akasztják az erdőmunkások az éthordót, innen viszi el az autó, az erdőgazdaság autója. Ezekben az éthordókban jut ei a meleg étel mindennap az erdőben dolgozó munkásokhoz. Kisszékely! magazinunkat írta és összeállí-' tóttá Szalai János, Pordán Jánosné. A fényképeket Szepesi László készítette. Munkatársaink legközelebb, július 16-án Dombodba látogatnak. Ez a kis építmény a sertések szállítását könnyíti zsef és Savanyú József ácsok még Törökországban, Szerbiában is dolgoztak. Ott találtak munkát. A maiak válogathatnak a munkahelyek között. Sokan járnak Paksra, Simontornyá- ra, Siófokra, Tamásiba. Csak aludni térnek haza. Aztán megkeresik a házra valót és akkor már aludni se. Tűzifa - vándorúton Kisszékelyt erdők övezik. Az itt élő nép hidegebb napokon most is inkább fával fűt. Olajkályha ugyan szinte minden házban van, de a a fafűtés olcsóbb. És fa mindig van. Helyesebben csak volt. A kisszékelyiek általában közvetlenül az erdőgazdaságtól szerezték be a tűzifájukat. Időben. Legtöbbször még nyáron, amikor az utak jól járhatók voltak. Idén már csak akkor adhat az erdő- gazdaság fát, ha a TÜZÉP- nek leszállította a kívánt mennyiséget. Kisszékelyről tehát elmegy a fa tizennégy kilométerre és újabb tizennégy kilométert megtéve viszajön Kisszékelyre. A kisszékelyiek ezt — joggal — nem tartják jó megoldásnak. Szerintük — és szerintünk is — sokkal olcsóbb és észszerűbb megoldás lenne, ha a tűzifa esetében is alkalmaznák azt a módszert, amit a téglánál: a TÜZÉP adna egy utalványt és azzal közvetlenül az erdőgazdaságtól hozhatnák el a fát. így kisebb lenne a fuvarköltsége az államnak is, az egyénnek is. Megszívlelendő javaslat. Nemcsak Kisszékelyen. Vegyes felvásárlás Arra a kérdésünkre, hogy miért „vegyes”, Jankó Lászlóné kicsit tétovázva, de mosolyogva vágja ki magát. Hát azért, mert sok mindennel foglalkozunk. Ez valóban így is van. Tápot — főleg sertést — havonta 200—250 mázsát adott el. Tojást, tavasszal a szezonban 25 000, különben átlagosan 8—10 ezer darabot vásárolt fel. Nyulat havonta kb 4 mázsát vesz át. A meggyszezon még itt is tart. Cseresznyét is hoztak, de sajnos nem vehette át, mivel férges volt mind. A termelők nem permetezték. Meglepődve vesszük észre, hogy az egyik sarokban agancsok vannak felhalmozva. Kérdésünkre Jankóné elmondja, hogy vásárolnak agancsot is. A vad kijár a vetésekre is, s van, amikor ott hullatja el agancsát. A falubeliek összegyűjtik, és eladják a felvásárlónak. A paprika már három hónapja terem vKyS 3; S** mm v ■''í ^L tC - V i/VT A)t vi "^Y"<!ivA rfTt ^AWfQCK HaHD®£®r•* 1 ***C « öi v«L^U J <r frí ¥ & /£ <r*\ fr jnWfW
