Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-14 / 163. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 163. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. július 14., szombat Mai számunkból A NÉPI ELLENŐRZÉS ÉLETÉBŐL (3. old.) EGYENLÖSDI (3. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT „ÜJ” KENYÉRGYÁR SZEKSZÁRDON (3. old.) Megelégedettség Élünk — ki jobban, ki rosszabbul. Akad, akinek vágyai és lehetőségei éppen fedik egymást — mégse elégedett. Egy másik ember az álmai és a valóság között leküzdhetetlen űrt érez. Ez utóbbi természetesen szintén nem a büszkeséget választja alapmagatartásul, ha sorsáról kérdezik. Talán elképzelhetetlen olyan pillanata az emberi létnek, amikor elmondhatjuk: most rendben van minden, nincs olyan területe életünknek, ahol hibádzhatna. Persze a képhez, a valósághoz az is hozzátartozik, hogy szívesebben panaszkodunk, mint büszkélkedünk. Igaz. a legtöbb keservnek kézzel fogható okai vanak. Nemcsak az emberek általában, hanem a tudósok is foglalkoznak (mégpedig nem keveset) a megelégedettséggel. Kategóriát is alkottak a tárgyban, az életminőség fogalmát. És az élet minősége esetről esetre arról beszél: milyen mértékben elégedettek az emberek, melyek azok a tényezők, amelyek szerepet játszanak benne, hogy legyen okunk az aggodalomra. A témában végzett kutatások meglepetése, hogy korántsem az anyagiak állnak az első helyen a „boldogságcsináló” tényezők közül. A munkahely (a hely szelleme és nem a fizetés), a csalód megelőzi a pénzhiányt avagy az anyagiak bőségét. A „Hogyan élünk, hogy éljünk” divatos vitájában lényeges ténynek számít a munkahely kiemelt szerepe a megelégedettségben. Természetes ez a pozíció. Gondoljuk csak végig. Akárhogy is, de végeredményben a nap huszonnégy órájából a legtöbb időt a munkahelyen töltjük. Nyolc óra. Éppen harmada a napnak. Ezt figyelembe véve természetes, hogy a legtöbb hatás a kollégáink között ér bennünket. És nemcsak a munkahellyel kapcsolatban. Gyakran ott értesülünk egy-egy kellemes vagy kellemetlen családi eseményről, valljuk be, onnan intézzük hivatalos és magánügyeinket. Ezernyi ok van tehát rá, hogy változóan borús, vagy derűs legyen a kedvünk. És ha mindehhez még hozzávesz- szük a munkahelyi légkörnek elkeresztelt hangulatot, könnyen belátható: nem mindegy mi történik körülöttünk a nyolc óra alatt. Nemrégiben fiatal, pályakezdő pedagógusokkal beszélgettem. Az életükről, arról mit terveznek, mi a szándékuk pályájukon. Szó esett arról is, van-e családjuk, s ha van, hogyan élnek otthon. Úgy is mondhatnám: az életük minősége volt az, ami érdekelt. Érvek és ellenérvek hangzottak el, ám nem kellett hozzá több, mint tíz-tizenöt perc, s máris ott voltunk, a legfőbb témánál: a munkahelynél. A beszélgetést igencsak befolyásolta, hogy a tanítók többsége a diplomaosztás utáni első évet töltötte éppen a katedrán. A kisebbség már régebben is ott dolgozott a szép, új, világos iskolában. Vitatkoztak. Beszéltek róla, miért nem közeledik egymáshoz a két csoport, miért van, hogy régi a régivel új az újjal barátkozik szívesen. A beszélgetésnél új szereplővel gazdagodott a kör. Az igazgatónő nyitott be a terembe, s mert marasztalták, maradt. Innen kezdve egy alkalom szülte ifjúsági parlamenthez hasonlított az eszmecsere — kérdések voltak, s néha egy-egy válasz. A kérdezők alátámasztották a tételt a munkahely légkörének fontosságáról. Kiderült, hogy lehet ugyan sokat beszélni a családról, a megvásárolandó televízióról, mosógépről, vagy éppen telekről, ám a munkahely fontosabb mindezeknél. (Félreértés ne essék, esetünkben nem a szakma, a hivatás, hanem a munka színhelye.) És ezen sincs miért csodálkozni. Ami történik velünk a munkával töltött órák alatt, idegessé tesz bennünket, örömet okoz, esetleg közömbösen hagy. Ám, hogy hat ránk, az bizonyos. A történetektől függően mosolyogva vagy éppen búbánatos képpel indulunk el televíziót, mosógépet venni, morcosán alkuszunk a kiszemelt telekre. Nem mindegy tehát, milyenek a munka körülményei. Még mielőtt rámsütné akárki a bélyeget, hogy csekélynek ítélem a szorgoskodásunkért kapott anyagi és erkölcsi elismerés jelentőségét, gyorsan citálok egy példát a légkör és a pénz összefüggésére. A már említett pedagógusoknál történt meg, hogy ketten kimaradtak a jutalomosztásból. A padagógusnapon szokásos jutalmazásból. A dolog önmagában aligha érdekes (a jutalom adható, de nem kötelező adni), említésre méltóvá az teszi az esetet, hogy a szóban forgók a tanév folyamán valamennyi jutalmazásnál boríték nélkül maradtak. Közbevetőleg: hivatalos vélemény szerint korántsem végeztek kevesebbet vagy gyengébb munkát a többieknél. Egyikük vette magának a bátorságot és rákérdezett az igazgatónőnél, miért nem jutalmazták őt egész évben? A válasz nem volt kielégítő, hiszen a vezető (szokás kérdése) ügyesen kitért. Mint mondta, neki csak javasoltak, s ő a tanácsok alapján döntött. A kérdező elérte célját (szerzett néhány kellemetlen percet igazgatónőjének), ám az eset még sokáig foglalkoztatta. Éppen a munkahely hangulata miatt. A légkör okán, amely esetében olyan volt, hogy általa nem lehet hitele a jutalmaknak és velük kapcsolatban a minősítéseknek. A fenti eset hőse azóta se emésztette meg a történteket, s mérce, támasz nem lévén, egyedül szűrte le az eset tanulságait. Elnézést az ismétlésért, de így volt: a munkahelyének hangulatáról, az őt minősítő kollégákról lett meg a véleménye. 1 MALONYAI PÉTER Véget ért a magyar-szovjet kormányközi bizottság ülésszaka Lázár György fogadta Konsztantyin Katusevet Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke péntek délelőtt hivatalában fogadta Konsztantyin Katusevet, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét. A szívélyes, baráti légkörű eszmecserén részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. * A jegyzőkönyv aláírásával pénteken a Parlament dele- gációs termében befejezte munkáját a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 23. ülésszaka. A jegyzőkönyvet Marjai József és Konsztantyin Katusev miniszterelnök-helyettesek, a kormányközi bizottság társelnökei írták alá. Ott volt Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A július 10-től 13-ig tartó ülésszakon a két delegációban részt vett Simon Pál nehézipari, Soltész István kohó- és gépipari, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, illetve Leonyid Kosztandov vegyipari és Jefim Novosze- lov építő-útépítő és Kommunális gépgyártási miniszter is. Amint a jegyzőkönyv és az ülésszakról kiadott közös közlemény is megállapította, a bizottság különösen nagy figyelmet fordított azoknak a megállapodásoknak a teljesítésére, amelyek Kádár János és Leonyid Iljics Brezs- nyev tárgyalásain születtek a szovjet párt- és kormányküldöttség májusi magyarországi látogatása során. Áttekintették a kormányfői találkozókon, az együttműködési bizottság ülésszakain és a bizottság társelnöki megbeszélésein hozott határozatok, megállapodások teljesítését és a további munkáról újabb intézkedéseket hoztak. A két ország tervezőszerveinek beszámolói alapján meg-, izsgálták a gyártásszakosítás és kooperáció hosz- szú távú fejlesztési programjának kidolgozásában végzett előkészületeket, elfogadták az eddigi javaslatokat, amelyeket majd a két ország tervkoordinációjánál érvényesítenek. Ezzel összefüggésben megállapították, hogy a gyártásszakosítási és kooperációs megállapodások minden területén, s különösen a most megvizsgált egyezmények szerint az autóiparban, az építő- és útépítő-gépgyártásban, a petrolkémia és a kőolajfeldolgozó iparban gyümölcsöző együttműködést eredményeztek. Ennél fogva mindkét fél érdekelt ezek folytatásában, bővítésében, közép vagy hosszú távú meghosszabbításában. Az ülésszakon megvizsgálták, hogy miként vehetne részt a magyar fél szovjet ércdúsító kapacitásokat bővítő körök beruházásokban, amelyek révén magasabb vastartalmú importércet kaphat. Elhatározták, megvizsgálják annak a javaslatnak a részleteit, amely szerint az 1984 utáni hosszú távú idő(Folytatás a 2. oldalon.) Uganda Kivonják a tanzániai csapatokat Megkezdődött a tanzániai katonai egységek kivonása Ugandából. Hírügynökségi jelentések szerint az első kontingens kedden hagyta el Ugandát, csütörtökön pedig a fővárosban rendezett ünnepélyen újabb 1500 fős csoportot búcsúztattak. Ismeretes, hogy az Amin-rendszer fölszámolására szövetségre lépett ugandai erőkkel együtt tanzániai csapatok is érkeztek a kelet-afrikai országba és jelenlétük döntő volt az Amin hadserege fölött aratott győzelemben. A csapatkivonás üteméről részletek nem ismeretesek: nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy mintegy 40—45 ezer tanzániai katona állomásozik Ugandában. Helyi források valószínűnek tartják, hogy egy részük biztonsági okokból továbbra is Ugandában marad. Kurt Waldheim csütörtökön felszólította az ENSZ- hez tartozó országok kormányait és a nemzetközi szervezeteket, hogy járuljanak hozzá az Uganda megsegítésére kidolgozott segélyprogram megvalósításához. Befejezték... A kapospulai Ezüstkalász Termelőszövetkezetben pénteken befejezték az őszi búza betakarítását. A mintegy 145 vagon jó minőségű kenyér- nekvaló már a magtárakban van. A sárszentlőrinci Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben ugyancsak tegnap fejezték be a búza aratását. Ismét lesz tó Kisszékelyben Valamikor tó volt a község alatt. Eltömődött a Barátok forrása és a tó megszűnt. Most újra azon gondolkodnak, hogy tavat építenek. A Barát-forrást kitisztítják és ez biztosítja a vízutánpótlást/A tervek már készülnek, ősszel elkezdik a földmunkát. A mintegy 6—7 hektárosra tervezett tó a horgászok paradicsomává teheti ezt a gyönyörű fekvésű községet. (Kisszékelyi magazinunk a 4. oldalon.) Nicaragua ügye az AÁSZ előtt Costa Rica képviselője csütörtökön az Amerikai Egyesült Államok Szervezetének külügyminiszteri tanácsa előtt hangoztatta, hogy a ni- caraguai támadások ellen országa érvényesíteni fogja önvédelmi jogát. Panama képviselője ehhez kapcsolódva kijelentette, hogy országa kész csapatokkal segíteni San Jósét. Washingtonban a külügyminiszteri tanács egyébként a nicaraguai küldött kérésére ült össze, miután Managua azzal vádolta meg Costa Ricát, hogy „együttműködik Kubával a Somoza megdöntéséért harcoló sandinisták támogatása érdekében”. Grenada küldötte „mesének” minősítve a nicaraguai állítást, a mexikói képviselővel együtt figyelmeztette a tanácsot korábban elfogadott határozatára, amelyben a testület sürgette Somoza diktátor lemondását. Súlyosabb harci cselekményekről nem érkeztek hírek Nicaraguából. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front csapatai már több mint 30 várost és települést tartanak ellenőrzésük alatt és kezükben vannak a legfontosabb útvonalak is. A Radio San- dino közölte: a gerillák most arra helyezik a fő hangsúlyt, hogy a Managua elleni döntő támadás előtt megerősítsék katonai állásaikat. A Costa Rica-i fővárosból érkezett jelentések szerint folytatódtak a megbeszélések William Bowdler amerikai diplomata és a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormányának képviselői között. San Jose-i jelentések szerint a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormánya csütörtökön a Costa Rica-i Punta- renasban tanácskozott Rodrigo Carazo államfővel és Juan Jósé Echeverria köz- biztonsági miniszterrel, Carlos Andrés Pérez volt venezuelai elnökkel és Omar Tor- rijos panamai kormányfővel. A nicaraguai ideiglenes kormány szóvivője, Emanuel Espinoza a találkozó után kijelentette, hogy a megbeszélések „rendkívül pozitívak” voltak és az „új kormányt vasárnap fogják beiktatni Managuában”. Egyéb részleteket erről nem közölt. Megnyílt a 7. pécsi ipari vásár Pénteken délelőtt ünnepélyesen megnyílt a 7. pécsi ipari vásár, hagyományos helyén, a Köztársaság téri diáknegyedben. A szakosított elrendezésű kiállításon külön csoportosítva találhatók az élelmiszerek, a háztartás-vegyipar, ruházat, divatáru, vasműszaki cikkek, a bútoripar, a beruházási javak kiállítói. A részt vevő vállalatok egynegyede képviseli Baranyát, egyötöde a fővárost, a többiek más megyékből, illetve a határon túlról jöttek. A július 22-ig látogatható pécsi ipari vásárra 33 százalékos utazási kedvezményt ad a MÁV.
