Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-09 / 133. szám

a Képújság 1979. június 9. Nevét a Bikach (Bykath) családról kapta. Ez a család az Árpád-házi királyok alatt adományozás révén jutott Tolna megyében birtokhoz. Amikor a törökök kivonul­tak Magyarországról, a falu egész környéke kihalt. Ké­sőbb a Daróczy család birtokába került a terület, akik 1725—36-ig Vas és Győr megyéből német ajkú, míg a szomszédos vármegyékből magyar anyanyelvű lakosokat telepítettek ide. 1781-ben a községben 104 lakóházban 697-en éltek. A lakosság földműveléssel és állattenyésztés­sel foglalkozott évszázadokon át. A felszabadulás utáni év­tizedek döntő változást hoztak Bikács életében: az erdé­szet, a termelőszövetkezet, az állami gazdasági szőlészet és a varroda új munkalehetőségeket adott, s új igényeket teremtett. Jómódú, dolgos cigányok Huszonegy cigánycsalád él a községben, mind dolgozik és megfelelő, sőt jó házban lakik. Itt már régóta nincs putrilakó. Az egész életformájuk olyan, hogy semmi mással nem külön­böznek a többi embertől, csak a bőrük színével. Országosan példamutató lehetne, ahogyan Bikácson segítették a beillesz­kedést, a házvásárlást, a meg­becsült munka tiszteletét elérni a cigányembereknek, másrészt pedig ahogyan és amennyire akarták ezt ők maguk. Hallottuk, hogy valamelyik rossz házban megpróbált bete­lepedni egy dologtalan, kóbor cigánycsalád, de az itteni cigá­nyok nem tűrték el, közösen ki­utasították a faluból. Nem kel­lenek a kellemetlenkedő, szé­gyent hozó csavargók: így ér­veltek. Száraz Imre és Száraz István új házat épített, rendes, nagy, mai házat, Balog István pedig most épít. Száraz Imre út- és vasútépítő Százhalombattán, a fia főiskolát végzett. A cigány- családok több gyermeke érett­ségizett az utóbbi időben. Szolgáiét m pusztán A bikácsi állomás inkább hasonlít lakóházra, mint vasútállomásra. Eligazító táb­la sem jelzi, merre kell oda menni, csupán réten átvezető poros út sejteti, hogy irányá­ban található. Felváltva ket­ten teljesítenek szolgálatot: Gellér János megálló-vezető és társa, aki ottjártunkkor szabad napos volt. — Nagy itt a csendesség. Hányán utaznak innen és mi­kor? — kérdeztem a szolgá­latvezetőt. — Leginkább hét elején és hét végén, olyanok, akik ugyan születésileg ide valók, de másutt vertek tanyát. — Hogyan él egy pusztai vasutas házaspár? — Villany nélkül. Semmi­féle háztartási gépet nem tu­dunk használni. Kellemetlen az áram hiánya, mert egy iskolás gyermekünk is van. De aki megszokta ezt pusztai életet, mint mi, azért jól érzi magát. — Mióta van ezen a he­lyen? — A harmincéves vasúti szolgálatból öt évet töltöttem el itt, de ez a pár esztendő többet ártott a szememnek, a lámpafény miatt, mint a má­sik huszonöt. — A szolgálat letudtával mivel töltik idejüket? — Baromfival, disznókkal foglalkozunk. A múlt héten leadtunk öt süldőt, és már /hoztunk helyettük kilencet. Nyulakat is tenyésztünk, ta­valy például kétszázötvenet adtunk le. — Szórakozás? — Rádiónk van, telepes. — szól közbe a konyhából bené­ző feleség. — Könyveket is olvasunk, no meg temérdek újságot. Szaggatott telefoncsengés jelzi, hogy jön a féltizenket­tes vonat. Az- állomásvezető felveszi az egyen-ingkabátját, megfogja a piros zászlót, fo­gadja vonatot. Valaki így mondja: jómódú cigányok élnek nálunk. Dolgoz­nak. A sok gyerek már nem jel­lemző. Kiszámíthatjuk könnyen: a 21 családitok összesen 82 em­ber tartozik. Meglátogattuk az egyik otthon találhatót, Nyerges József rok­kantsági nyugdíjast. Nem fiatal már, sokáig dolgozott a Paksi Állami Gazdaság bikácsi szőlé­szetében (udvarán végighúzódik a szőlőlugas), aztán az atom­erőmű-építésen talált munkát, de a szíve miatt abba kellett hagyni. Most az otthoni teen­dőkkel foglalkozik. Baromfit, kispulykát gondoz, anyadisznót tart. Megmutatta a lakásukat: három szoba, egy az övé, kettő pedig két fiáé. Jó bútorral ren­dezték be a hosszú házat, az első szoba új homlokzatot, nagy ablakot is kapott s ebben a szo­bában különlegesen szép, drága szekrénysor pompázik. Mind­egyik gyerek tanult. A lányai ugyancsak jó körülmények kö­zött élnek, ők már elhagyták a szülői hajlékot. így kell fogalmazni és nem másként. Dolgos, törekvő embe­rek házáról van szó. Nemrég egy nagy házat és 200 ezer forintot örökölt a ta­nács. Úgy történt, hogy csaknem egyidőben, két hét különbséggel meghalt Szűcs El-nő és a felesége, rokonuk egyáltalán nem volt, ezért az idős házaspár vagyona az ál­lamra szállt, illetve a községi tanácsra. A tanács a leghumánusabb módon használja fel az örök­séget: öregek napközi ottho­nává alakitja. A régi, de jó állapotban lévő nagy ház tel­jes rendbe hozása a hátrama­radt pénzből házilagosan megoldható. Jaksa József, a nagydorogi közös tanács el­nöke azt mondja, egyetlen gondjuk marad, miután elké­szül a felújítás és a magá­nyos öregek birtokba veszik a házat: hogyan szállítsanak nekik ebédet. Iskolai napközi nincs Bikácson, a gyerekek mind átjárnak Nagydorogra. Kellene egy kisebb, csukott gépkocsi, s azzal a kis óvodát is el tudnák látni. Örökölt a tanács - öregeknek adja Lám, milyen sokat ér egy örökség, csaknem a fél falu hasznát veszi, hiszen a 692 la­kosú Bikácson 129 a nyugdí­jas, és 28 család csak egy-egy embert jelent, tehát ennyi háznál van magány, továbbá 54 háznál csak két-két ember él. Nagyon kell az öregek napközije. De mi lesz az ebéddel? Nagydorogról kelle­ne Bikácsra vinni mindennap. A két település között hat kilométer a távolság. Főzzenek maguk az idős nénik, közösen, illetve napi váltással? Bizonyára vállal­nák néhányan, talán tízen is. Csakhogy ehhez főzni való anyag kell, amit a helyszínre kell szállítani. Nehéz gond, majdnem olyan nehéz, mint a magányos öregség. Persze le­het, hogy akad majd segít­ség, megtudván az esetet. Végeredményben optimistá­nak kell lennünk, hiszen sze­rencsés helyzetbe került Bi­kács ezzel az örökséggel. Klubkönyvtár Művelődési ház nincs a fa­luban. A klubkönyvtárnak nevezett kis intézmény adja a kulturált szórakozáshoz és a művelődéshez a lehetősége­ket. Van benne 2300 kötet könyv, televízió, magnó, mű­ködik itt bábszakkör 15—20 gyerekkel és kézimunka­szakkör felnőttek részvételé­vel. Tartottak már író— olvasó találkozót. Legutóbb a véradókat köszöntötték a klubkönyvtárban és vacsora után a bált is itt rendezték. Júniusban ingyenes bábelő­adás lesz a gyerekeknek. Ősszel TIT-előadássorozat kezdődik. Hat utca és két köz van a faluban, s mindegyig kapott már járdát. Nem kis dolog, hiszen yárossá lett egykori nagyközségek is erősen küsz­ködnek a járdaépítés gond­jával, a mellékutcák egész sorában. Valaki így fogalmaz: négy­féle család él itt, teljes egyet­értésben. Magyar család 118 (371 ember), német ajkú csa­Falukép madártávlatból A csendes kisközséget egy forgalmas út szeli ketté Gépesített erdészet Az erdészetnek saját gépműhelye van Bikácson Ritka az az erdészet, ahol nincs ló — mondja Szakái Gyula, a bikácsi erdészet ve­zetője. Bikácson is volt még tavaly ősszel három pár, át­adták alpári erdészetnek. Bikács teljesen gépesített termelőegysége a Gyulaji Ál­lami Erdő- és Vadgazdaság­nak: így lehet pontosan ki­fejezni a helyzetet. Szakái Gyula meg is indokolja, mi­ért van az, hogy Bikácson legjobb a gépesítés az egész erdőgazdaság területén, amely, mint köztudott, ki­terjed Tolna megye nagyobb részére, csak Gemenc nem tartozik hozzá. Bikács kör­nyéke nagyjából sík vidék, kedvező a gépi munkához. Persze, amikor azt mond­juk, hogy bikácsi erdészet, a kis településnél sokkal na­gyobb területet kell érteni. A központi része Bikács, Paks és Németkér határában van, de ide tartozik még a követ­kező községek határának jó néhány erdeje: Fácánkert, Szedres, Kölesd, Tengelic, Nagydorog, Pusztahencse, Dunaföldvár, Bölcske. össze­sen 4360 hektár. A felszabadulás előtt nagy­részt uradalmi erdők voltak ezen a vidéken, apróvadas vadtenyésztést szolgáltak, en­nek volt alárendelve az erdő- gazdálkodás. A mai időkben egyforma jelentőségű az er­dő- és a vadgazdálkodás. A másik hatalmas, bár nem ilyen jellegű változás: ré­gebben az akác volt uralko­dó, szakmai nyelven a fő fa­faj, de az elmúlt 10—15 év alatt erdei fenyő telepítésé­vel a fenyő foglalta ei a te­rület nagyobb részét. A fenyő­telepítés részben parlagokon történt, részben pedig a gyen­gébb akácosok helyén. Szakái Gyulának két évti­zedes munkája van a válto­zások, eredmények mögött. Itt kezdte erdőmérnöki te­vékenységét. Megpályázott egy állást, soha nem járt az­előtt Bikácson és így került ide egyenesen az egyetemről. Az eredmények egyik fő forrása a dolgozók megbe­csülése. A gépesítéssel na­gyon megkönnyítették a munkát. Az utóbbi időben erősen differenciálnak a bé­rezésben, jutalmazzák a jó szakmunkát. Az erdészetnél nincs létszámhiány. A dolgo­zók 80—85 százaléka szak-, illetve betanított munkás. A többség 10—15 ide tartozik, de vannak 30 éve itt dolgo­zók is. A központosított mun­kahelyeken, tehát Nagydoro- gon a fagyártmányüzemben és a csemetekertben kultu­rált körülményeket teremtet­tek az ebédeléshez, tisztál­kodáshoz. De az erdei mun­kahelyeken sem földre vagy tuskóra ülve fogyasztják el ételüket a munkások. Pót­kocsi alvázára házilagosan épített házikóban tisztálkod­nak és étkeznek, s ez a moz­gatható „ebédlő” kíséri őket. Megoldották a dolgozók me­leg étellel való ellátását is. kiviszik nekik az erdőbe, Nagydorogról, Vajtáról. A fakitermelésben a hosz- szú fás munkampdszert al­kalmazzák. Döntés után gép­pel kivonszolják a fát a föl­készítő helyre. Ä rakodást is gép végzi mindenütt. Mű­szaki fejlesztéssel, újítások alkalmazásával törekedtek a körülmények további, javí­tására. Ennél az erdészetnél min­dennel foglalkoznak, ami ■ a fával összefügg: magtermesz­tés, csemetetermesztés, erdő- telepítés, erdőfelújítás, fa- kitermelés, -feldolgozás. Igen jelentős a csemete­termesztés, ami Nagydoro- gon történik. Az erdőgazda­ság többi erdészete részére és a saját szükségletre elő­állított csemetén kívül szinte az egész megyének ad fa­csemetét Bikács, állami gaz­daságoknak és tsz-eknek, amelyek erdővel rendelkez­nek. lád 47 (107), a kettőből létre­jött „vegyes” családok száma 15 (44 fő) és van 21 cigány- család (82 fő). Természetesen a magyar és nem magyar megfogalmazás nem pontos, nem is szükséges, csak a statisztika kívánja, hogy le­írják, ebben az esetben. Ami fontos: a teljes egyet­értés. Bikácsi magazinunkat ír­ta és összeállitotta Gemen- ci József, Pordán Jánosné és Beke László. A fényké- .. . . ' % ..."/ ' . pékét Komáromi Zoltán ké­szítette. Munkatársaink legközelebb, június 11-én Iregszemcsére látogatnak. Jellemző adatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents