Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-07 / 131. szám
1979. június 7. tíÉPÜJSÁG 5 Ha hétfő, akkor FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pusztai Zsigmond Németkér, 1979. június 4. este hét óra. A délutáni járatok Paksról és Cecéről a kapualjakba ontják a népet, az pedig mint egy nagy torkú élőlény, eltünteti a falu lakosságát. A visszamenő buszok az éjszakás atomosokat szállítják. Hét órára elcsendesedik minden. A bágyasztó kora esti hőség kezd elviselhetővé válni. Az ólak körül is csend honol, a jószágok megkapták az abrakot, a konyhákban csörög az evőeszköz, üres az utca. Induljunk sétára. Mit csinálnak a fiatalok hétfőn este? Tegyük fel a kérdést úgy; mit csinálhatnak a fiatalok Németkéren hétfőn este? A falu Cece felőli részén, a hardi kocsma (italbolt) előtti korláton ketten ülnek, kezükben sörösüveg, jólesik ilyenkor a „szalonka”. Bent sem tolong a nép. Korán lenne? A fémrúdhoz támaszkodó két fiatal; Nagy János 26 éves, a Volán dolgozója. Horváth György 22 éves, fogatos a szövetkezetben. — Mit lehet hétfőn este Németkéren csinálni? — Ülni a kocsma előtt és inni a sört — mondja Nagy János. — Ezenkívül? — Semmit. — Mit szeretnél? — Este öttől reggel ötig dolgozom, nekem mindegy. — Nem vagy mindig éjszakás. — Két hete éjszaka dolgozom. — Ma? — Szabadnap. Holnap váltok a nappalos műszakra. — Akkor holnaptól lehet programot szervezni? — Á. Este fél hétre érek haza. — Van KISZ-szervezet? — Azt hiszem. A beszélgetést Kiss János postás és Walh Ferenc harmadikos szakmunkástanuló érkezése akasztja meg. — Hetek óta nem lehet egy kávét inni, de fagylalt sincs — mondja Kiss János, aki tiszténél fogva ismeri a falu minden rezdülését. — A presszó? — Átépítés miatt bezárták. A kultúrban van helyette ideiglenes, de még nem kötötték be a gépeket. — A kultúrházban van program ? — Nincs. — Egész héten? — Nincs itt semmi, kérem! (Apropó: az ifjúsági oldalban szívesen közölnénk olyan tudósításokat, amelyek a falun élő fiatalok szórakozási lehetőségeiről számolnak be.) — Mi kellene? — Diszkó — mondja Walh János. — Nincs? — Nincs. Minden szombaton lakodalom van a kultúrban. — Könyvtár? — Van. — Jársz? — Nem. — 'Mi kellene a diszkón kívül. _ ? ? ? I nduljunk tovább, a falu központja felé. Az utca üres, egy-két öregasszony vagy férfi beszélget a kispadon, vagy a kapu alatt az árnyat adó fák hűvösében. Hol vagytok fiatalok? Félúton, a presszó mellett (a volt presszó mellett) beszélget két festőruhás fiú és egy kismotoros legény a járda közepén. Az egyik a fának, a másik a kerítésnek támaszkodik. Pusztai Ferenc 18 éves, végzős szobafestő tanuló a TÁÉV-nál, Pusztai Zsigmond 19 éves festő szakmunkás a szövetkezetben és A kocsma előtti korláton; Nagy János, Horváth György és Walh Ferenc. a motoros ifjú Cz. Nagy Antal, 26 éves, kőművesek mellett segédmunkás, szintén a szövetkezetben. .— Azt mondták a hardi kocsma előtt, hogy egyáltalán nincs szórakozási lehetőség a faluban. Tényleg? — Van klub minden szerdán, meg elég rendszeresen jönnek művészek, legutóbb Murzsa András volt itt. — Klubtag vagy? — kérdezem Pusztai Ferenctől. mi van? Pusztai Ferenc — Igen. — Hányán járnak oda? — 18—20-an. — Mivel foglalkoztok? — Legutóbb elhatároztuk, hogy kéthetenként lesz diszkó. — Könyvtárba jársz? — Ritkán. — Mit olvastál utoljára? — A Rebellist. — Szerintetek hol vannak a fiatalok? — Elmennek vidékre, sokan járnak Sárbogárdra, ott van diszkó — válaszolja az idősebbik Pusztai. — Milyen szórakozási lehetőség van még? — Kedd, szombat, vasárnap mozi. — Lányok? — Otthon vannak. Irány a kultúrház. Az ajtó nyitva. Az egyik teremben két asszony rendezkedik. — Milyen program lesz ma? — A díszítőszakkör hétfőn esténként jön össze. Korán van még. Nyolc óra felé érnek rá az asszonyok. Az alsó kocsma, a falu bejáratánál. Kint egy-két gyerek, a pult körül sem nyüzsögnek. Németkér, 1979. június 4. 20 óra 30 perc, az utca sötét, a közvilágítás nem működik. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Steiner István A kiállított tárgyakhoz nyúlni szabad! Már évekkel ezelőtt bemutattuk olvasóinknak Bakó Lászlót, a tehetséges szekszárdi amatőr szobrászművészt, aki most új kiállítására készül. — Hol mutatod be szobraidat? — Az elképzelések szerint a megyei művelődési központ előtti parkban. — Ahol már múltkori gyűjteményed egyes darabjait megrongálták? — Ott! Barbárok mindig vannak. Az az igazság azonban, hogy a nem barbár is szívesen nyúlna hozzá a kiállított szobrokhoz. Én is. Éppen ezért adtam azt a címet, hogy „A kiállított tárgyakhoz nyúlni szabad!” A „tárgyak”, pontosabban szobrok, bizonyos fokig játékosak. Van köztük „félmobil” is, például egy láncokból összeállított nőalak, melynek előzetes címe: „A rabszolganő”. (Van, aki úgy véli: „A feleség”...) Érdekesek a vörös márványban látható . láblenyomatok és egy márványból készült óriási bim-bam csengő'; mely a helyszínen majd hangot is ad. O. I. Fotó; K. Z. Ki járt itt? Aki már csak a láncait vesztheti... „A csepp kivájja a követ”. Egy megkövesült vízcsepp gyűrűzése a megkövesült tócsa tükrén II Világ Ifjúsága júniusi száma A lap egyik érdekes és hézagpótló vállalkozása kezdődik ebben a számban: a Poplexikon, amelynek befejező részét majd a júliusi Világ Ifjúsága közli. A júniusi számban A-tól M-ig mutatja be az összeállítás az elmúlt évtized új popzenei együtteseit, jelenségeit, előadóit, az új stílusokat, de számos olyan alapfogalmat is megmagyaráz, amely elengedhetetlen a popzene értéséhez, élvezéséhez. A Pop- rovatban egész oldalas, színes fotót találhatunk George Bensonról, a Rockzenei arcképcsarnok pedig a Boston és a Mahavishnu Orchestra együttest mutatja be. Érdeklődésre tarthat számot a lap gyermekössze- állítása a gyermekgondozási segély külföldi visszhangjáról, külföldön megvalósult formáiról, a fiatal anyák helyzetéről. Josephine Bakerről, a különböző nemzetiségű gyerekeket nevelő francia művésznőről is itt olvashatunk. A japán maffiát elemző cikk emelhető ki a külföldi anyagok sorából Jár-e veszélyekkel a különböző sportágakban megfigyelhető fiatalodás, a gyermeksportok igénybevétele — erre keresi a választ a sportrovat cikke. Színes képriport kalauzolja el az olvasót a színesbőrű bevándorlók londoni ' tüntetése, Kambodzsába, és az űrhajózás világába. EXPRESS-szel az olimpiára című rejtvénypályázat második fordulójának témája: Csehszlovák címerek és városok. Kempingtalálkozó A hét végen — június 9—10. — a megyei és a városi KISZ-bizottság Sötétvölgyben rendezi meg a Tolna megyei dolgozó és szakmunkástanuló fiatalok kempingtalálkozóját. A találkozó célja, hogy a sportot, természetjárást kedvelő fiataloknak lehetőséget adjanak az ismerkedésre, a közös turisztikai programra. Természet- járó akadályverseny, tájékozódási futás, sportrendezvények és kultúrprogram várja a táborozó fiatalokat. Szerelem, szex, szokások 2. Szerelem és környéke Mennyivel könnyebb elénekelni, eltáncolni vagy versben megírni egy érzelem természetrajzát, mint tudományos dolgozatban! Kérdés pedig akad bőven: Mi a szerelem? Miben különbözik a szerelem a szeretettől? Mitől leszünk szerelmesek? Különbözik-e a nők és a férfiak szerelme? Normális, vagy különös állapot-e az embernek az, hogy szerelmes? Mi az összefüggés a szerelem és a szexualitás között? Meddig tarthat ' a szerelem, mit tehetünk azért, hogy tovább tartson, és mit azért, hogy elmúljon? Menynyire függ ez az érzelem az adott társadalom kultúrájától, a kortól, a divattól, az egyén életkorától? A pszichológiai szakirodalom. ami — szemben a művészetek sok ezer éves múltjával — csupán néhány évtizedre tekinthet vissza, a szerelem, mint érzelem jelenségét jobbára a szexuális viselkedés tárgykörében vizsgálja, s teljes joggal, hiszen ez a terület, ahol a szerelem tudományos kutatásra, általánosítások, törvényszerűségek megállapítására alkalmas formában jelenik meg; szinte „kézzel foghatóvá” válik. A mélylélektani iskola már a század első évtizedeiben feltárta és leírta a szerelem egyik legfontosabb elemét és annak fejlődését: a kötődés, a kapcsolatteremtés jelenségét, ennek kialakulását vagy torzulását az anya— gyermek kapcsolatban. Az utóbbi években a szerelem megismeréséhez a szociálpszichológia is hozzátette a magáét a szerepek és kapcsolatok tudományos igényű elemzésével. Tudjuk, hogy a kötődés, a kapcsolatteremtés képessége, az érzelmek elmélyülésének lehetősége velünk születik és születésünk pillanatától kezdve fejlődik, módosul, kiteljesedik vagy elhal. Többé-kevésbé ismerjük azokat az agyi anatómiai képleteket, amelyek érzelmi életünket szabályozzák, amelyek a hozzánk eljutó ingereket érzelmi színezettel töltik meg, s amelyek károsodása esetén érzelmeink is károsodnak. Tudjuk, hogy lelki jelenségeinknek története van, s hogy ez a történet részben a „tudatos”, részben pedig a „tudattalan” síkján játszódik le. Megtanulhattuk, hogy a „biológiai” és a „társadalmi”, a „normális” és az „abnormális” között nem olyan éles a határ, mint azt régebben gondolták, s ezt éppen a szexualitással foglalkozó munkák bizonyítják sok-sok tapasztalati tényre alapozva. Megtanulhattuk, de vajon valóban megtanultuk-e? S aki valóban- megtanulta mindazt, amit a könyvekből, ismeretterjesztő cikkekből rólunk, emberekről meg lehet ma tanulni, vajon többet tud-e a szerelemről? Segít-e ez a „hűvös pillantás” a „forró pillanatokban?” Aligha. Már csak azért sem, mert a valóban „forró” pillanatokban inkább érzelmi, semmint értelmi ingerek, vagy „információk” befogadására, fölidézésére vagyunk alkalmasak. A tizenéves, amikor más nemű társa becézi, simogatja, nyilvánvalóan nem gondol arra, hogy ezek az érzelmi megnyilvánulások azért keltenek benne pozitív érzelmeket, mert az esetleg elmar radt anyai érzelem-megnyilvánulásokat pótolják. A visz- szautasított szerelmes sem azon tűnődik kétségbeesett perceiben, hogy hol csúszott hiba abba a rejtett kommunikációs programba, ami a kapcsolatot meghatározta. Szerencsére, vagy sajnálatos módon, az igazán forró pillanatok (hetek, hónapok, évek?) elég ritkák az ember életében. Ügy érezzük, hogy a szerelemről nem lehet többet tudni, mint amennyit már a régi görögök is tudtak róla, mint amennyit Shakespeare, József Attila tudott, vagy Bergmann tud, vagy mint amennyit akár a zene, akár a képző- vagy táncművészet ki tud fejezni sajátos eszközeivel. Ügy érezzük, hogy a művészi alkotások elmélyítik, kiteljesítik, színesebbé teszik érzelmeinket, boldogságunkat, vagy akár szenvedésünket. A tárgyilagos megközelítések ilyenkor a legjobb esetben is száraznak, színtelennek tűnnek, olykor pedig egyenesen visszataszítónak. Épp oly visszataszítónak,, mint a nem valódi érzelmekkel átitatott, sekélyes, nem szenvedélyes, hanem szenvelgő, émelygős, művészinek szánt alkotások, amelyek méltatlanok érzelmeinkhez.. K. J. •jer (Következik: 3. Erkölcsök és nemi erkölcsök.)
