Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
1A"*ÉPÜJSÁG 1979. június 3. • • Üzemben a tanmedence A simontornyai általános iskolánál épült tanmedence már fogadja az úszni vágyó, az úszást kedvelő fiatalokat. Az iskolai tanév végéig, június 18-ig a test- nevelési órákon történik az úszásoktatás, a felső tagozatosok részére. A tanév befejeztével augusztus végéig tíznapos turnusokat szerveznek (szám szerint tizenkettőt), amikor az iskola tanárai oktatják az úszást az iskolásoknak. — írja levelében Meilinger Gyula vb-titkár. Képünkön: a tanmedence első látogatói. Milyen eredmények várhatók? NEM LESZ KIESŐ? A laibdarúgó-szurkolók fantáziája színes, sok esetben minden képzeletet felülmúl. Az elmúlt két-három hétben például szájról szájra járt, hogy ,a megyebajinok- ságból nem lesz kieső. Mindjárt meg is indokolták miért: Nem engedhető meg, hogy a várossá vált Bonyhádnak, valamint a nagy múltú Tolnai Vörös Lobogónak járási bajnokságban szerepeljen a csapata. Igyekeztünk meggyőzni őket, megértetni: a szövetség nem változtatja meg egyik napról a másikra korábbi álláspontját, mindazokat, melyeket a verseny- kiírásban rögzítettek. Őszintén megmondva nem sikerült meggyőzni őket. Azzal érveltek; nemcsak a megyebajnokságban, de az NB I-ben is előfordult már, hogy a befejezés után néhány nappal minden korábbi határozatot, döntést felrúgva változtattak. AZ EGYENJOGÚSÁG MEGCSÚFOLÁSA Ma már természetes — és ezen nem is csodálkozik senki —, hogy vasárnapról vasárnapra hol itt, hol ott rendeznek autós ügyességi versenyt. Ezeken a férfiak mellett megtaláljuk a női indulókat is. Néhány verse- myen éppen ők okoztak meglepetést azzal, hogy ugyanazon a pályán teljesen azonos feltételek között jobb eredményt értek el, mint a férfiak. Ilyenkor a nők lelkesedése határtalan, csak — mint elmondták — akkor lesz keserű szájízük, mikor a tiszteletdíjakat osztják. Hogy miért? Mert a férfiak általában háromszoros-négyszeres értékű díjakat vehetnek át, mint a jobb eredményt elérő nők. Tulajdonképpen nem a tiszteletdíjért versenyeznek, rajtolnak. Legyen férfi vagy nő, a tudósát akarja bizonyítani, számot adni felkészültségéről és ügyességéről. Ugyanezek a versenyzők elindulnának akkor is, ha történetesen csak egy kézfogást kapnak, a zsűri elnökétől. Ebben az esetben nem maradna rossz emlék a versenyről. Ami viszont örvendetes, nem minden versenyen ennyire figyelmetlenek a nőkkel szemben. Például az AFIT KlSZ-eseinek versenyein ilyen még véletlenül sem fordult elő. No, persze nem azért, mert az AFIT- nál a KISZ-titkár a gyengébb nemhez tartozik. NEHÉZ AZ ÉRDEKEKET EGYEZTETNI Gyakran előfordulnak olyan dolgok, melyek megfinomítva, vagy éppen eltorzulva jutnak el az újságíróhoz. Ezzel szemben némelykor egészen pontos az információ, úgyszólván szóról szóra jön a tájékoztatás, hogy mi történt az öltözőben, vagy a gyűlésen. A Tolna—Paks labdarúgómérkőzésről van szó. Nem felel meg a valóságnak, hogy a paksiak közül bárki egyezkedett a tolnaiakkal. Ezzel szemben igaz, hogy a csapatnak mintegy fele nem örül annak, ha netán magasabb osztályba kerül együttesük. De nézzük, mi oka lehet egy játékosnak, hogy ragaszkodik az alacsonyabb osztályhoz. Konkrét tudjuk: az egyik labdarúgónak kitűnő beosztása van a szakmájában, ugyanakkor mindössze egykét éve van hátra sportpályafutásából. Emberileg meg kell érteni, hogy inkább ragaszkodik a jó álláshoz, mely élete végéig biztosítja számára a kiegyensúlyozott, nyugodt életet, mint a bizonytalan, a göröngyös úttal teli NB Il-t. És mi van akkor, ha történetesen egy év után a csapat kikerül az NB II-foől? A játékosnak nem tudják ugyanazt az állást fenntartani, biztosítani, helyét betöltik. A gondolatot nem érdemes tovább folytatni. Több játékos viszont úgy gondolkodik, hogy az NB II-ben ő legjobb esetben csak a kis- padon ülhet, a megyebajnokságban viszont stabil tagja a csapatnak. Az ő becsvágyát inkább egy alacsonyabb osztály elégíti ki. Ezzel szemben a megyei sportvezetés- nek, valamint a sportköri elnökségnek nem beszélve a városi vezetésről, a célkitűzés: a csapat magasabb osztályba kerüljön. Egyszóval nehéz az érdekek egyeztetése... NEM Ml TÉVEDTÜNK Lapunk pénteki számában jelent meg a tájékoztató az osztályozóról, a megyebajnokságba jutásért. Már kora reggel több olvasónk telefonált: biztos eltévesztettük, nem a TÁÉV-pályán lesznek az osztályozok, hisz az még nincs kész. Volt olyan telefonáló, aki gúnyosan megkérdezte: mit gondolunk miért játszik a TÁÉV a vá-' rosi pályán, talán azért kíméli a sajátját, hogy azt idegen csapatok tönkretegyék. A TÁÉV SK elnökével, Halász Dezsővel telefonon váltottunk néhány szót. Az elnök elmondta: a szövetség levélben kérte a pályát, melyre ők is levélben válaszoltak. Ebben 'leírták: szívesen rendelkezésükre bocsátják, amennyiben a jelenlegi állapotában megfelel. Elképzelhető, hogy a szövetség vezetői nem látták a pályát, mert különben nem tettek volna oda osztályozó mérkőzéseket. A pályát szélesítették, így a korlátokat kiszedték. Ahonnan a partdobást kell végezni az a rész mélyebb most a pályánál, oda több teherautó földet kell majd hordani. Egyszóval a pálya nincs teljesen készen. Talán a legnagyobb baj az, hogy a nézőtér nincs elkülönítve a játéktértől. Amikor szóba került, hogy kénytelenek lesznek ezen a pályán játszani, mert nincs az ifjúsági sporttelep pályáján december óta kapufa, Halász Dezső megjegyezte: kár, hogy nem szóltak nekik, ők két héten belül megcsináltatták volna. MÉG MINDIG AZ OSZTÁLYOZÓRÓL A megye legnagyobb járása székhelyének, Tamásinak még nincs a megyebajnokságban labdarúgócsapata. A tamási szurkolók most reménykednek, hogy a forná- diaknak, hivatalos nevükön a Tamási MEDOSZ-nak sikerül a följutás. Csík Gyula és Druskóczi László edzők szerint a tavalyi együtteshez képest semmit nem erősödtek. A kulcsemberektől átmenetileg meg kellett válni. Fiatal csapattal indulnak az osztályozón és csak reménykednek, túlzott optimizmus nélkül. Mindent elkövetnek a siker érdekében, de az osztályozok soha nem alkalmasak arra, hogy a csapatok valódi tudásukat, képességüket tudják nyújtani. Az ottani feszült légkör idegesítő- ileg hat a játékosokra. Amelyik jobban bírja idegekkel, az kerül föl, és nem mindig a jobb, nagyobb tudású csapat.-kas Dombóvári MSC—Tevel: Nem sok esélye van a teveli gárdának, hisz Dombóváron néhányan még egy kicsit bíznak, reménykednek. Tippünk: 1. Bogyiszló—Fadd: Mindkét együttes nyugodtan várja a hajrát, különösképpen nem keli félniük, békés szellemű mérkőzés várható. Tippünk: x, vagy 1. Gerjen—Bátaszék: a kiesés ellen harcoló gerjeni csapat lehet, hogy kellemetlen perceket szerez a bátaszékiek- nek. Tippünk: x, vagy 1. Nagymányok—Tengelic: A 7. helyen lévő Nagymányok- kal szemben esélytelen a ten- gelici csapat. Tippünk: 1. Bonyhádi Vasas—Paks: Nem lehet a paksiaknak jó szíve, teljes lendülettel kell játszaniuk Bonyhádon, mert a hátralévő fordulóban még sok minden történhet. Tippünk: 2. TAÉV SK—Nagydorog: A 21 pontos Nagydorognak legalább annyira kell a pont, mint a bajnoki táblázaton közvetlen következő TÁÉV csapatának. Tippünk: x. Tolna—Kisdorog: A Kisdo- rogrói elszármazott Fazekasokra való tekintettel sem várható, hogy a vendégek félvállról veszik a mérkőzést. Tippünk: 2. Aparhant—Pincehely: A táblázaton az Aparhant esetleg még előrébb rukkolhat, így nem közömbös számukra a mérkőzés végeredménye. Tippünk: 1. Az NB I dobogó közelében A Tolnai Vörös Lobogó NB I-ben szereplő női asztaliteniszezői kiváló eredményekkel rukkoltak ki és szinte biztosra vehető, hogy dobogóra kerülnek, bronzérmesek lesznek. A képen balról jobbra: Bolvári I., Dudás, Balogh, Kiss, Bízó. A csapat edzője: Sáth Sándor. Fotó: Gottvald GÓLTOTÓ (15) (Végeredmény) TENGELIC—GERJEN A beküldő neve és címe: Beküldési határidő: június 8. Atlétika Három új megyei csúcs A Népstadionban rendezett meghívásos atlétikai versenyen három új megyei csúcs született. Balogh Gyula (Sz. Dózsa) 5:54,0-re javította a 2000 méteres akadályfutás megyei ifjúsági csúcsát. A régi csúcsot Strigens Csaba tartotta 6:01,4-gyel, melyet 1976-ban ért el. Ketten is új elektronikus megyei csúcsot futottak a 100 m- es síkfutásban. Kovács Attila (Sz. Dózsa) és Böde József (Sz. Sí) egyaránt 11,15 másodpercet futott, ami jobb Koller László (Dombóvár) 1977-ben elért 11,20-as megyei ifjúsági és felnőtt elektronikus csúcsánál. Tanácskozás A megyei sporthivatal június 5-én, Szekszárdon, a TIT termében kibővített apparátusértekezletet tart. Sáth Sándor és Jánosi György az asztalitenisz sportág aktuális kérdéseiről, majd Csorba László, az IBUSZ megyei vezetője a moszkvai olimpiára való kiutazás lehetőségeiről ad tájékoztatót. Gyalog Moszkvába 1928-ban A szovjet spartakjádok történetében különleges helyet foglal el az a tömegverseny, amelyet ötven évvel ezelőtt rendeztek Moszkvában, 1928. augusztusában. Az 1979-es spartakiád sok tekintetben hasonlítani fog ehhez a színpompás ünnepséghez. A legszembetűnőbb hasonlóság a nemzetközi jelleg lesz. Mint ismeretes, a háború utáni spartakiádok történetében először fordul elő, hogy 1979. nyarán, Moszkvába és a Szovjetunió más városaiba, a döntők színhelyére, külföldi sportolók is eljönnek. 1928-ban is hasonlóképpen volt: akkor a szövetségi köztársaságok versenyzőin kívül Moszkva külföldi sportolókat is vendégül látott. Különböző országok munkás-sportegyesületeinek képviselői jöttek el Moszkvába. Köztük volt 200 német sportoló is. Négyen gyalog tették meg az utat az Odera menti Frankfurtból a spartakiád fővárosába. Ketten a szupermaratoni gyaloglók közül, akik vállalkoztak arra, hogy megteszik a nehéz és hosszú 2000 kilométeres utat, ma is élnek, és Berlinben, az NDK fővárosában laknak. A két egykori munkás sportoló, neve Ernst Densow és Fritz Rossignol. A közelmúltban alkalmam volt találkozni velük, és elbeszélgettünk az ötvennégy év előtti eseményekről. Kérdés: Miért határozták el, hogy gyalog mennek Moszkvába? Fritz Rossignol: Egyszer, amint éppen a Fichte nevű mun- kás-sportegyesület ifjúsági klubjában üldögéltünk, valaki azt a hírt hozta, hogy 1928. augusztusában rendezik Moszkvában az első országos spartakiádot. Mindnyájan szerettük volna részt venni rajta. De hogyan, kinek a költségén? A fizetések akkoriban igen alacsonyak voltak, de nagyon szerettünk volna kijutni a Szovjetunióba. Akkor négyen elhatároztuk, hogy gyalog indulunk el Moszkvába. A gondolatot tett követte. Ernst Densow: Ehhez az elhatározáshoz a szociáldemokraták lapjában a Vorwärts-ben megjelent egyik cikk is hozzájárult. Az írás sötét színekkel ecsetelte a leningrádi Putyilov Gyár (ma Kirov Művek — a szerk.) munkásainak életét. Szerettünk volna a saját szemünkkel meggyőződni az igazságról, és beszámolni róla a német munkásoknak. Kérdés: Beszéljen részletesen az útról. Fritz Rossignol: május 2-án indultunk el. 50—50 márka volt a zsebünkben, a hátizsákunkban pedig egy hegedű, ,egy mandolin, egy gitár és egy fuvola. Jó hangulatban voltunk. Útközben táncestéken muzsikáltunk, és így némi keresethez is jutottunk. Ernst Dansow: a szovjet határon szívélyesen fogadtak, és ez így volt később-is, amint továbbhaladtunk. Elértünk Minszk- be, Szmolenszkbe és végül augusztus 4-én Moszkvába. Legszebb élményünk azonban a spartakiád megnyitója volt a Vörös téren. Küldöttségünk vezetője, Franz Müller beszédet mondott a résztvevőkhöz. Mindnyájunk nevében kijelentette, hogy a Szovjetunióval való szolidaritás a német munkások internacionalista kötelessége. Hazatérésünk után számos munkásgyűlésen felszólaltunk, és elmondtuk az igazságot a Szovjetunióról. A fasizmus nehéz éveiben a nagy veszély ellenére is megőriztük azokat a dokumentumokat, fényképeket, levelezőlapo kát, újságokat, amelyek arról tanúskodnak, hogy abban az időben miképpen alakult, hogyan erősödött a német és szovjet sportolók barátsága. EGON LEMKE (ADN)