Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-29 / 150. szám
1979. június 29. ^EPÜJSÄG 5 A közművelődés kérdései Július 3. és 12. között negyedszer fogad Dunaföldvár amatőr színjátszókat. Az idei alkalom azonban fordulópontot jelez: most először, országos rendezvény a dunaföld- vári amatőr színjátszó tábor és bemutató, amelynek gazdái között a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a KISZÖV, a megyei művelődési központ és a dunaföld- vári művelődési intézmények mellett a Népművelési Intézet is szerepel. A tábor két „gazdájával”, Villányi Imrével, a megyei művelődési központ osztály- vezetőjével és Götzinger Károllyal. a dunaföldvári művelődési intézmények igazgatójával beszélgettünk a tábor előkészítéséről. — Tolna megyében különösen fontos az amatőr színjátszók mozgóiménak ösztönzése, hiszen ezen a területen elég sok a pótolnivaló. Mi a szerepe ebben a dunaföldvári eseménynek? — kérdeztük Villányi Imrétől. — Maga a tény, hogy a megyében sorra kerül ez a tábor és fesztivál, önmagában jelentős. Az eltelt évek során ismertté és népszerűvé vált. az amatőr színjátszók köreiben rangja van. A megye amatőr színjátszóit is ösztönzi a házigazdái szerep, annál is inkább, mert az idén például a Szekszárdi Kísérleti Színpad fontos szerepet kapott: a Komlói Bányász Színpad mellett ők működnek közre a tanfolyamon olyan formában, hogy a táborozás ideje alatt nyilvánosan készítenek el egy produkciót. Rajtuk kívül me-' gyénkből a dunaföldvári színjátszók is bemutatkoznak, és természetesen több színpadvezetőnk részt vesz a táborozáson. — Vajon miért kapcsolódott be a programba a Népművelési Intézet is? — Az amatőr színjátszás egyik nagy gbndja a közönség elvesztése. A színjátszók elvesztették a közönség érdeklődését, pedig az amatőr színjátszás lehetőségei tulajdonképpen megnőttek. Ezért tűnt kívánatosnak, hogy ösz- szejöjjenek az amatőr színpadok rendezői, és a szabadtéri színjátszás lehetőségeit kutassák a mozgalomban, ä Dunántúl valamennyi megyéjéből érkező rendezők két csoportban dolgoznak majd. Az egyik a vásári komédia dramaturgiájával, a másik a teátrális szabadtéri játék problémáival foglalkozik. A csoportokat két hivatásos színházi szakember. Ascher Tamás és Rencz Antal rendező vezetik. A két csoport — mint már említettem — egy-egy színpadot fel is készít a táborozás ideje alatt egy jellemző produkcióra. — Dunaföldvár felkészült az amatőr rendezők fogadására? — érdeklődtünk Götzinger Károlytól. — Igen. A helybeliek szeretik és várják ezt a rendezvényt. de már kaptunk leveleket Budapestről is, amiben érdeklődnek a fesztivál időpontja felől. Ami az egyebeket illeti: vendégeink hideg-meleg vizes faházakban laknak majd, a Duna-parti kempingben, szép környezetben. Talán ennél is lényegesebb, hogy a fesztiválprogram keretében sorra kerülő bemutatókra három színpad is rendelkezésünkre áll. A legnagyobb a várban, két másik pedig a művelődési ház, illetve a gimnázium udvarán. Minden vendégszereplő együttes kiválaszthatja. melyiken kívánja előadni műsorát. — Honnéf érkeznek a vendégszereplő együttesek? — Debrecenből várjuk az Alföld Színpadot és a Színházi Stúdiót. Komlóról a Bányász Színpadot, egy kecskeméti és egy székesfehérvári együttest és Budapestről a H. U. R. K. A.-t. — vfé — Elodázott pusztulás Sajnos, egyre több kisközségben látható elhanyagolt, magára hagyott kultúrház. A legtöbb helyen nem fordítanak kellő gondot a rendbehozatalra, mintha az ottaniaknak már közös művelődési helyre nem is volna szükségük. Az épületeket legfejlebb csak annyira javítják ki, hogy az éppen odalátogatókat agyon ne csapja a leomló mennyezet, a hulló vakolat. A szakadáti művelődési ház is ilyen „haláltusa-meghosszabbító” tatarozás alanya. Legalább lesz még egy ideig a hajdan volt dicsőséget hirdető márványtáblának helye, mely az épület omló falán árválkodik. Segíteni jött Dombóvár Fadd-Domboriban, a KISZ- vezetőképző-tábort 12 napra középiskolások vették birtokba a tanév befejezése után, hogy orosz nyelvi és irodalmi ismereteiket gyarapítsák. Az orosz nyelvi tábor munkáját már több év óta segíti Klav- dija Mihajlovna Novoszelceva, a Tolna megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet vendégtanára, aki ebben az évben pedagógusnapon vette át az oktatási miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését. Vele beszélgetünk munkájáról a tábor két résztvevője, két csinos kislány társaságában, akik a tolmács szerepét vállalták. 1976-ban jöttem Magyarországra, Leningrádból — kezdi a beszélgetést. — Őszintén szólva nem nagyon ismertem országukat előtte. Ami ismeretem volt, azt az irodalomnak köszönhetem. Orosz nyelv és irodalom szakos tanár vagyok. Kedves volt már az első találkozásom a megyével. Amikor megérkeztem, este volt, s csak a parkot láttam Szek- szárból, s a parkban sok virágot. Másnap küldtem egy lapot Leningrádba, s az első élmények alapján elragadtatva írtam: Szekszárd nagyon szép város, az emberek jók mert rossz ember a virágot nem szereti. Ezt a véleményemet máig sem kellett megváltoztatni. A megyében kedves, vendégszerető emberek élnek. — Miből áll a munkája? — Alapvető * feladatom, hogy az orosz nyelvet tanító tanárok számára továbbképzéseket tartsak. Ebben az évben beszédgyakorlatokat vezettem. Ezen kívül volt még országismereti tanfolyam a Szovjetunióról filmek segítségével, nyelvi és módszertani tanfolyam, irodalmi szeminárium, központi szakkör gimnazisták számára. Hetente négy nap járom a megyét, hogy a továbbképzéseket megtartsam, pénteken az intézetben vannak konzultációs órák az érdeklődők számára, s minden második héten szabad szombat. — És még a nyelvi táborok Tolna és Fejér megyékben — egészítem ki a felsorolást. —1■ Igen, a nyári szünetben. Nagyon jó ezek a táborok. Jelenleg több mint százan vagyunk. Tizenkét pedagógus segíti az eredményes munkát, ebből öten a Szovjetunióból jöttek. A táborban tízes csoportokban dolgozunk. Lexika, grammatika, énektanulás szerepel a délelőtti programban, szabad foglalkozás, sport, mozi, kulturális műsorok délután. Minden este más raj mutatkozik be kultúrműsorral. És természetesen a táborban minden oroszul folyik. Egy érdekes esetet hadd meséljek el ezzel kapcsolatban. Vendégek jöttek hozzánk, s kérdezték a lányoktól, hogy tetszik a tábor. Mondják oroszul — válaszolták nekik a lányok, mert így nem értjük. — Több éves tapasztalata alapján hogyan látja az orosz nyelv oktatásának helyzetét nálunk? — Az utóbbi időben sokat javult az oktatás színvonala. Ezt nemcsak én tapasztalom, a gyerekek is mondják. Egyre több a technikai, szemléltető eszköz, a fiatal orosz tanárok a Szovjetunióban töltöttek több hónapot, s ezek mind eredményesebbé teszik az oktatást. Arra persze, hogy valaki jól megtanulja a nyelvet heti két óra nem elég. Az sem üdvözítő, ha az évek számát emelik, s a heti óraszám nem változik. A több óra, a kisebb csoportok, ahol egyre több produktív idő jut egy- egy tanulóra, hoz eredményt. A nyelvhez ugyanis gyakorlat. emberi kapcsolatok kellenek. A paksi gyerekeknek például több ilyen lehetőségük van, s ez érezhető is. — Ha jó] tudom, elkezdte a magyar nyelv tanulását. „— Valóban, de hpzzá kell tenni, nem könnyű nyelv. Különösen egyedül nehéz boldo- dogulni. — Mikor látogat haza a Szovjetunióba? — December végén voltam otthon, s július elején ismét hazalátogatok. — Jó pihenést kívánunk, és köszönjük a beszélgetést. MAJOROS ISTVÁN t Tornaterem Kocsolän Kocsolán 2 millió forintba kerül majd a képen látható 24x18-as tornaterem, amit jövőre szeretnének átadni rendeltetésének. A külső vázszerkezet elkészült, a falazáshoz szükséges anyag is megvan már. A gyerekek mit sem törődnek az átadási határidővel. ők már „birtokba” vették az építményt. Lakásépítés, lakásgazdálkodás A NEB megvizsgálta... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Dombóvári Népi' Ellenőrzési Bizottság az elmúlt hónapban megvizsgálta Dombóvár város lakásépítési és lakásgazdálkodási helyzetét. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjék a lakásépítés eddigi és V. ötéves tervidőszak végéig (1980) előirányzott ütemét, az új lakások kiuta.ását, az állami lakások műszaki állapotának megóvását és általában azt, hogy a lakásgazdálkodás jelenlegi színvonala mennyiben felel meg a követelményeknek és a lehetőségeknek? A lakásépítés vizsgálatában figyelembe vették azt, hogy 1970-ig Dombóvár még község volt. s így az állami lakásépítés szempontjából lényegesen kisebb pénzügyi lehetőségekkel rendelkezett. Erre az időszakra az OTP- kölcsönnel történt, magán- szervezésű családi házak tömeges építése volt a jellemző. Ekkor kezdett -kialakulni pl. a kertvárosi városrész. A várossá válást követően a figyelem és a szervező munka a többszintes társasházak építésére irányult. A IV. ötéves tervidőszakban összesen 959 új lakás épült, melynek csupán három százaléka volt OTP-kölcsön nélküli magánszervezésű. Nagyobb része állami beruházásban, illetve OTP-társas- ház formában létesült. Az V. ötéves tervidőszakban a többszintes társasház lakások száma növekedett. Az új lakásoknak körülbelül 75 százaléka többszintes épületben valósult meg. amely a városépítés szempontjából sem közömbös. A „Dombó Pál” Lakásépítő Szövetkezet 1973-ban — elsőként a megyében — 29 kétszintes lakást adott át. Azóta rendszeresen építik a lakásokat és a tervezettnél jobb eredményt értek el, igazolva ennek a formának a szükségességét, életképességét és továbbfejlesztésének lehetőségeit. A lakossági igényt pedig a jelentkezők számának folyamatos emelkedése mutatja. Az OTP saját beruházású lakásépítése a legjelentősebb a városban, az alkalmazott formák között. Az utóbbi évek folyamán az új lakások közel 45 százaléka így épült fel. Az új lakások kiutalásánál az igények kielégítését elsősorban az elosztható lakások száma szabja meg. Az új, és időközben megüresedett lakások igazságos elosztása egyre nagyobb feladatot és felelősséget jelent a városi tanácsnak. Indokolttá és szükségessé vált a lakosság különböző rétegei közül képviselők bevonása a döntések meghozatalába. A 15 tagú társadalmi lakásügyi bizottság a IV. ötéves tervidőszak éveiben jól működött, az utóbbi években azonban tevékenysége a vele szembeni igényekkel együtt, illetve ezek hatására csökkent. A városi tanács igazgatási osztályán a lakásgazdálkodással kapcsolatos bejelentéseket, panaszokat és fellebbezéseket mindenkor megfelelően kezelik és intézik. Az állami tulajdonban lévő és a tanácsi rendelkezésű bérlakások kezelését, valamint az ezzel járó feladatokat a városi tanács költség- vetési üzemének lakásgazdálkodási osztálya látja el. Az ilyen lakások száma 1978-ban 711 volt. melyeknek 74 százaléka jó. illetve elfogadható állapotban van. Kívánatos lenne azonban nagyobb ütemben és folyamatosan javítani a bérlakások műszaki és lakhatósági állapotát. Ezért a lakásgazdálkodási "osztály a lakásállomány helyszíni felmérését rendszeresen méri és reális karbantartási, felújítási terveket készít. A műszaki állapot megtartására fordított összegek 1978-ig megfelelőek voltak, de az ez évre előirányzott csökkentett keretösszeget semmi sem indokolja. 1977- től a lakbérbevételeket a lakóépületek és lakások karbantartására kell felhasználni. Ezért szükséges tovább javítani a lakbérbeszedési tevékenységet, mert 1978- ban a hátralékosok száma megközelítette a bérlők 40 százalékát. A dombóvári NEB az észlelt hiányosságok felszámolására javaslatokat dolgozott ki, megküldte az illetékeseknek, hogy ezzel is elősegítse Dombóváron a lakás- építési és lakásgazdálkodási munka színvonalának folyamatos javulását. MAGYARSZÉKI ENDRE I
