Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-28 / 149. szám

1979. június 28. NÉPÚJSÁG 5 (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szakályban, június 24-én, hetedik alkalommal rendez­ték meg a Kapos menti fia­talok találkozóját. A különjáratú autóbuszok és személygépkocsik özöne árasztotta el a sporttelepet. Az élen a pincehelyiek népes csoportját szállító autóbuszok és személygépkocsik jártak. Sokan jöttek Tamásiból, Si- montornyáról, Felsőnyékről; Magyarkesziről, Szakosról, Nakról, de még Miszláról is. Az összegyűlt, közel ezer­kétszáz fiatal jelenléte remek szórakozást és gazdag sport- programot ígért az előzetesen meghirdetett sportágakban. A nevezési csúcsot a férfi kis­pályás labdarúgás hozta. 31 községből 36 csapat indult a maratoni versenyen. A torna négy pályán, kieséses rend­szerben zajlott le. Végered­mény: 1. Kisdorog, 2. Regöly, 3. Tamási, 4, a Simontornyai Bőrgyár. A nap legnagyobb érdeklő­déssel kísért „összecsapásait” a női labdarúgás jelentette. Ennek végeredménye: 1. Re­göly, 2. Szakály, 3. Szakcs lányai. Női kézilabdában szintén hat csapat indult, melynek nyertese Szakcs, 2. Nak, 3. Szakály. A labdarúgással párhuza­mosan folyt a szellemi vetél­kedő totóinak a kitöltése. A döntőbe jutásért a fiatalok a Nézőközönség is szép számmal akadt KISZ-élettel kapcsolatos, és politikai kérdésekre válaszol­tak. A művelődési otthonban lebonyolított ötös döntőben e kérdések kiegészültek sport- és művészeti kérdésekkel. A döntő végeredménye: 1. Pin­cehely, 2. Fornád A. G., 3. Felsőnyék. A győztes pincehe­lyiek jutalma háromnapos ve­rőcemarosi kirándulás, a sza- kályi KISZ-esek társaságá­ban. A rendezők az úttörőkre is gondoltak. Gazdag programot állítottak össze négy község gyerekei számára. Labdarú­A női kézilabdator nán hat csapat indult gásban, kerékpárversenyen és különböző akadályok leküz­désében versengtek. Az ösz- szetett úttörőversenyt Pince­hely nyerte a helyi szakályi- ak előtt. A délutáni programokban a kötélhúzásnál, súlylökésnél, lövészetnél és a váltófutásnál a hőgyészi fúvósok és a sza- kályi citerások adtak talpalá- való zenét a még jobb ered­mények serkentésére. A ver­senyszámok összesített pont­versenyét Pincehely nyerte 165 ponttal, 5 ponttal meg­előzve a házigazda szakályia- kat. Szintén a délutáni prog­ram keretében került sor a motoros ügyességi versenyre, mely bárom kategóriában ke­rült megrendezésre. A ver­seny legeredményesebb részt­vevői a lengyeli motorosok voltak. A versenyek eredmé­nyeit Dávid Gyula, a szaká- lyi KISZ-alapszervezet titká­ra hirdette ki, majd az ér­tük járó díjakat is átadta. Az utolsó előtti műsorszám a szekszárdi Kísérleti Irodalmi Színpad jól sikerült előadása volt, mely nagy tetszést ara­tott. A találkozó során a fiatalok megtekintették Szegedi Mik­lós spanyolországi fotóinak kiállítását is. Az esti program discóval, majd a bajai „Fórum” együt­tes szabadtéri báljával zá­rult. KONDÁS BÉLA Fotó: Könye Iván Ne csak az elsőkről szóljunk! Elsők csak akikor vannak, ha mögöttük másodikak, harmadikak is felsorakoznak. Negyvenöt úttörő-tűzoltóraj versengett a közelmúltban Döbröközön, majd a legjobb járási elsők Bátaszéken. Versengés, izga­lom, forró indulatok, fájó könnyek, vigasz­taló atyai intelmek jellemezték a vetélke­dőt. A jó eredmények elérésében feltétle- lenül közrejátszott, s doppingként hatott a másik legyőzése, jobb eredmény elérése. Itt is az aparhantiak felé fordult a figye­lem, mint évek óta. Ha hajszállal is — alig 1—2 ponttal ugyan —, de jobbnak bi­zonyultak, mint a többiek. Jutalmuk a szokásos tárgyjutalmon felül, megyei ván­dorzászló, kéthetes zánkai táborozás, rész­vétel az országos tűzoltóversenyen és öt­ezer forint. Mindezzel szemben szerénytelenség nél­kül vártam, hogy a második, harmadik helyezetteknek legalább a nevét felsorol­ják. Igazán nem ártottak volna az ügynek, ha a régi szokáshoz híven közük az ered­ményeket. Elsők a jövőben is csak akkor lesznek, ha mögöttük felsorakoznak másodi­kak, harmadikak, sőt negyedikek is. Szól­junk legközelebb róluk is. NAGYFALUSI ALBERT tudósító Találkozó a Kapos mentén A 36 kispályás csapat k őzül kettő játék közben FIATALOK FIATALOK FIATALOK KISZ- történelem Nem vagyok, sőt nem is voltam KISZ-es. Ennek sem­milyen ideológiai oka nincs, de életkorbeli sajnos annál több. Ami persze egyáltalán nem zárja Jci azt, hogy — két KISZ-es és egy úttörő gyerek apjaként és egy leendő kisdo­bos nagyapjaként — ne ér­deklődnék a mozgalom ese­ményei, helyzete, sőt múltja iránt is. Egy ifjúsági mozga­lom — múltja, ez tulajdon­képpen kissé ellentétesnek tűnik, ami azonban csak a látszat. Jó néhány „KISZ- korból” kiöregedett barátom van és ezek egyike, Kaczián János vállalta azt az érdekes feladatot, hogy felvillantson egy részletet a megyei KISZ múltjából. Egész pontosan, egy most megjelent kiadvány­ról van szó, melynek címe és tartalma is kettős: „A hős életútja / Húszéves a dombo- ri KISZ-tábor”. Kiadója a KISZ Tolna megyei Bizottsá­ga, a beköszöntő előszót Péti Imre első titkár írta. A hős, akinek életútjával Haypál Tibor foglalkozott, a lengyeli temetőben nyugszik. Mátai Antalnak hívták és a néphatalomért áldozta életét. Csak helyeselhető, hogy mi­előtt a másik szerző, Kaczián János a könyv gerincét ké­pező tábortörténetre is sort kerít, teret szenteltek a hős névadónak. A megoldás mód­ját már tudnám vitatni. Amott szociológiához és szo­ciográfiához egyaránt közel álló tárgyszerűség, tömörség, emitt pedig líra. Érzésem sze­rint más műfaji megoldás si­keresebb lett volna. A tábortörténet gondosan kapcsolódik ahhoz, amitől el­választhatatlan, az ifjúsági mozgalom megyebeli történe­téhez. Ennek megfelelően nem szűkölködik a számok­ban, táblázatokban, de ezek mindig jól áttekinthetők, a leglényegesebb fejlődési moz­zanatokra hívják fel a figyel­met. A szerző hivatásos törté­nészhez illő alapossággal igyekezett híven megmaradni a tényéknél. (Pedig nem is hivatásos történész.) Ezért sű­rűn idéz korabeli dokumen­tumokból, jegyzőkönyvekből, határozatokból. Némi jóaka­rattal még az is észrevehető, hogy húsz év alatt ezek stí­lusában mutatkozott némi fejlődés. Ahoj kritikával él, ott sem ő bírál, hanem a korabeli tények. Például 1963-ban: „Üzemi és falusi titkárok ez évben sem kaptak nyári felkészítést”. A 36 oldalas tanulmány logikus gondolatmenettel, jól követhetően vezet el a máig és tükrözi a képzés módsze­reinek fejlődését is. .(Szituá­ciójátékok, modelljátékok). A célok összegezése önmagáért beszél: „Meg kell tanítanunk a holnap vezetőit: sok olyat és ú g y keli tanítanunk, amit és ahogy holnap el akarunk végezni a mozgalomban.” Az új kiadvány jó és hasz­nos olvasmány mindenkinek, KISZ-esnek, de nem „KISZ- korúaknak” épp annyira. (ordas) „Nekem nem keli a nyolc osztály...” Kinek van igaza? ARRÖL PANASZKODIK a minap az egyik nagy- vállalat személyzetise, hogy mind gyakrabban kapja a ietolást, mert sehogy sem sikerül iskolapadba ültetnie azokat, akik adósak a nyolc általános elvégzésével. Pe­dig ő már megpróbált mindent, felhívatta magához egyenként az érintetteket, beszélt a „fejükkel”, kicsi­kart a szakszervezettől tanulmányi támogatást, a vál­lalattól munkaidő-kedvezményt, a tanárok eljöttek vol­na az üzembe, ám minden hiába, ö legszívesebben vagy kényszerítené az embereket a tanulásra vagy el­bocsátaná őket. Nem tudom, kit sajnáljak jobban? A kényszerrel fe­nyegetett munkásokat, avagy a tehetetlen személyze­tist? Bár azt hiszem, a sajnálat egyikükön sem segít. Az a gyanúm, a személyzetisre sokkal inkább haragud­ni kell,-mert ha egy feladatot nem tud megoldani, nem annyira a feladat alanyaiban, mint inkább -benne kell keresnünk a hibát. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN hadjáratot indítottunk a nyolc osztályos végzettséggel, nem rendelkezők felka­rolásáért. A kezedeti, igen látványos sikerek után azon­ban szinte szükségszerű volt a megtorpanás. Mindez nem azt jelenti, hogy helytelen lett volna a párt- és ál­lami határozatok sora, pusztán arra utal, hogy kifogy­tunk az új módszerekből és ma már hiába a tévé, a saj­tó különböző kísérlete, segítsége. Másfajta eszközök, módszerek után kell nézni. Magam is jelen voltam annak a kétgyermekes, negy­ven esztendős segédmunkásnak a „kínvallatásánál”, melynek során megkísérelték őt begyömöszölni a hete­dik osztályba. Különös helyzet alakult ki: a személyze­tis sorolta az elkoptatott érveket személyes érdekről, a technika rohamos fejlődéséről, miközben a férfi azt hajtogatta, hogy az ő feje már nem fog és különben is, elégedett a munkájával, jól keres, sőt, ha tanulna, a műhely segédmunkás nélkül maradna, abból pedig csak bonyodalmak származnak, szóval neki megvan a jó helye, ne piszkálják. ITT IS A SZEMÉLYZETIS vallott kudarcot és dühé­ből nem futotta másra csak szitkozódásra. Jóllehet könnyedén tetten érhetők a kudarc okai. A segédmun­kás például sokkal jobban ismerte saját helyzetét, megbecsültségét, mint ösztökélője. Érvei — a maga szá­mára — megdönthetetlenek, egyszerű okoskodással le­hetetlen cáfolni. Amit a tanulással kínáltak számára, nem meggyőző, nem vonzó, ikézzelfoghatatlan. Sajnos mind ez idáig egyetlen oktatási szakemberrel találkoztam, egy esti iskola tanárával, aki megfelelően tudta elemezni a helyzetet. „A felnőttek képzését a ré­gi népművelési szemlélettel megvalósítani lehetetlen — magyarázta. — Be kellene látni, hogy az egyénből ki­indulva lehet csak felkelteni az érdeklődést, a tömeg- szemlélet eredménytelen”. A KORÁBBIAKNÁL lényegesen fáradságosabb és nagyobb felkészültséget igénylő módszert ajánl ő. Min­den hiányos végzettségű embernél fel kell tárni az is­kolából kimaradás egykori okait, elemezni kell mai élethelyzetét, megkeresni azokat a motívumokat, ame­lyek a tudás növelésére sarkallhatják. Alaposan kell tanulmányozni azt a munkahelyi közösséget, szerveze­tet, amelyben dolgozik és lehetőleg velük együtt (kell az érintetteket megnyerni a tanulás ügyének. Csakhogy eközben nem szabad megfeledkezni egy nagyon lényeges mozzanatról. Az Országos Tervhivatal egyik, 1990 tájára szóló, előrejelzésből az derül ki, hogy a hazai gazdaságnak szakmunkásból feleslege, betanított- és segédmunkásból hiánya lesz. Vagyis nem nő a tanult fejek iránti igény. Ez az ellentmondás arra figyelmeztet, hogy a gazdaság szerkezetének vál­toztatása, az ipar, a mezőgazdaság nagy fokú fejlesz­tése, gépesítése, automatizálása, a korszerű szervezési szemlélet és irányítás nélkül a nyolc osztályt el nem végzettek jelentéktelen töredékét fogjuk csak beültetni az iskolapadba. Az elavult feltételek mellett termelő vidéki kisüzemekben tehát, ahol egyébként a legtöbb a hiányos végzettségű, mindaddig menedéket találnak a tanulatlan fejek, míg a korszerűsítés, az átszervezés vagy felszámolás utol nem éri őket. PERSZE NE FELEJTSÜK EL, fokozatos fejlődésről van szó, a türelmetlenség önmagában kevés. Az üze­mek oktatással, beiskolázással foglalkozó munkatársai csak akkor érhetnek el eredményt, ha megfelelő el­méleti, gyakorlati felkészültséggel végzik munkájukat. Alaposan kell ismerniük az üzem szerkezetét, termelési, technológiai adottságait, az iskolapótló szervezést nem általában, hanem konkrét okok és célok tudatában in­dítják. Egyben maguk is ösztönzik a vezetőket korsze­rűsítésre, fejlesztésre, szemléletváltozásra. Vagyis a vezetés partnereként lépnek fel, nem csupán „kisiinasa- ként”. TUDOM, HOGY EHHEZ nincs meg a jogszabály dik­tálta minden feltétel. De hát adminisztratív úton sok mindent nem lehet ösztönözni. Itt az élet diktál, ezt kell józan belátással szem előtt tartani. Különben mindig a segédmunkásnak lesz igaza. REGE SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents