Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
NÉPÚJSÁG — Bonyhádi születésű? — Nem. A közeli Ófaluban születtem 1937. októberében. Ez egy csaknem tiszta német ajkú kisközség, 650 lakója van és festői környezete. A bátyám és feleségem szülei ma is ott élnek. Bonyhádi lakos 1963 óta vagyok, de ha időm van, elő a kocsit és megyünk haza. — Amíg el nem készült Öfalu 'bekötőútja, azt hiszem zártságával nagyon messze volt a világtól ez a kis település. — Nem is volt könnyű ott az élet! Gyerekkoromban és utána is még sokáig, úttalan utakon jött például szükség esetén az orvosi segítség, az ide 15 kilométerre lévő Vé- méndről, vagy Mecseknádasd- ról, néha meg Erdősmecské- ről. Szegény, de végtelen szorgalmú emberek éltek itt mindig. A domborzati viszonyok miatt az állattenyésztés volt a fő kenyérkereset. Híresek voltak aztán az iparosaink is. A kőművesek és ácsok nemcsak belföldre, külföldre is eljártak tőlünk munkáért. — Nagyon szereti a faluját? — Még most is úgy, mint amikor először mentem el hazulról mesterséget tanulni. Kőműves vagyok és még ma is szívesen veszem a kezembe a kőművesszerszámokat, ha valaki rokon, jóbarát építkezik. Megjegyzem, egyénileg is rengeteg hasznát vettem a szakmámnak. Amikor 1961- ben a feleségemmel összeházasodtunk. egy évig éltünk az ő szüleinél, közben össze- gyűjthettünk 20 ezer forintot. Pont akkorra jött össze a két keresetből ez a pénz, mire a fiam megszületett. Én akkor, 1962-ben szántam rá magamat, hogy ha már a munkám Bonyhádhoz köt, legyen ott az otthonunk is. Elindultam házat vásárolni. I — Sikerült? — Ahol most a Hazafias Népfront irodája van, a Perczel Mór utca 1.-ben megvettem azt az épületrészt, ami valamikor nyomda volt. Itt alakítottam ki a kétszobás- konyhás-kamrás lakást. — Most is ott laknak? — Dehogy! Újabb évek teltek el a kemény takarékoskodás jegyében és vettünk egy telket a Károlyi Mihály utcában. A lakásunkat is sikerült 52 ezer forintért eladni. Felvettünk hozzá még 66 ezer forintos kölcsönt és 1966-ban elkezdhettük a családi ház felépítését. Ezután a teljes berendezés következett. — És a kocsivásárlás mikor került sorra? — Hét évvel ezelőtt, 1972- ben vettük az első autót, amikor a kislányunk született. — Mi jött még a közös vagyonhoz? — Harkányban van egy kis üdülőnk, ami 75—76-ban készült. — Elégedett és boldog embernek tartja magát? — Mi másnak tarthatnám? Végtére is hosszú volt az út idáig az ófalui szegénységből. Sem az én, sem a feleségem szülei nem voltak jó módú emberek. Hát persze nekünk a boldogulás gazdasági, társadalmi alapja, háttere is adott volt. Apám még csak nem is álmodhatott ilyesmiről! — Úgy tudom, hogy Bonyhádon és a környékén él a megye német ajkú lakosságának zöme. — így van. A város és környéke lakóinak 25 százaléka német. Különben az én falumból is sokan települtek Bonyhádra. Különösen addig volt ijesztő az elvándorlás Ófaluból, amíg el nem készült az út. Most már épülnek ott is a szép, minden kényelemmel ellátott családi házak. — Ezek szerint nem kell attól tartani, hogy szülőfaluja — amit a kirándulók, turisták nemcsak felfedeztek, hanem meg is kedveltek — Cyürüfü sorsára jut? — Már most nincs ilyen veszedelem. Inkább eljárnak dolgozni az emberek. Itt nálunk, a szövetkezetben is sok az ófalui bejáró. — Hány éve dolgozik a Bonyhádi Építőipari Ktsz-nél? — Mikor a feleségemmel összekerültünk, még egy évig jártam el Pécsre, de nem tetszett fiatal házasként, hogy hetenként csak egyszer lehet hazamenni. Akkor jöttem Bonyhádra. — A szövetkezetnek 1966. óta párttitkára. Mikor lett tagja a pártnak? — Egész pontosan tizennégy éve, de nem előzmények nélkül. Az ifjúsági mozgalomban dolgoztam 1954 óta, előbb DISZ-, majd pedig KISZ-titkárként. — Nagyon elfoglalt ember? — Nem is tudom mit feleljek erre. Sok tékozolni való időm mindenesetre nincs. — Azonkívül, hogy párttitkár, hány funkciója van? — A gazdasági munkám a szövetkezet ipari ágazatának a vezetése. Ezenkívül helyettese vagyok a szövetkezet elnökének, tagja a népfront elnökségének, a megyei tanács mellett működő közművelődési bizottság nemzetiségi albizottságának, továbbá a szövetkezetek Spartacus sportköre elnökségének. — Mi céllal hívták életre a helyi nemzetiségi munkabizottságot? — Még 1973-ban, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége IV. kongresszusa után határoztuk el megalakítását azzal, hogy tartson szoros kapcsolatot a szövetséggel és segítse a nemzetiségi politika helyi végrehajtását a helyi sajátosságok, problémák ismeretében. — Mi a legfőbb feladatuk? > — Szünet nélkül értelmezni, magyarázni az MSZMP nemzetiségi politikáját minden lehetséges helyen és alkalommal. Úgy is mondhatnám, hogy állandóan szemmel tartani és tartatni, hogy hazánkban és itt helyben a párt nemzetiségi - politikája alapján a gyakorlatban hogyan valósul meg a nemzetiségek gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális egyenjogúsága. — Ez könnyű, vagy nehéz munka? — Szívem szerint azt válaszolnám, hogy minőségében más ma, mint 15—20 évvel ezelőtt lehetett. Ma, a Magyarországon élő nemzetiségek teljes jogon élvezik az ország gazdasági, társadalmi fejlődésének eredményeit és odaadó szorgalommal dolgoznak a szocialista építés megannyi területén. A több nyelvű, de egy hazában a munkánk, a céljaink közösek. Ennek tudata egyre jobban erősíti a magyarok és nem magyarok összetartozását. — Tapasztalata szerint milyen a Bonyhádon és környékén élő németek politikai hangulata, közérzete? — Szerintem igen jó. — Nincs is teendő, hogy még jobb legyen? — Dehogy nincs. Bőven van! Az elmúlt év őszén volt a szövetségünk V. kongresz- szusa, ahol ugyancsak sok feladat végrehajtását határoztuk el. De maradjunk a bizottságunknál. Éves munkaterv alapján dolgozunk és rendszeresen megvitatjuk a német nemzetiség helyzetét, hogy sikeresebben segíthessük elő a német ajkúak közéleti, oktatási és kulturális tevékenységét. Ezek a legfontosabb feladataink. — Sokszor idézzük, hogy a nemzetiségi lét 1egyik alapkérdése az anyanyelvi oktatás. Itt a szűkebb hazában milyen a nyelvoktatás helyzete? — Csak Bonyhád és környékére gondol a szűkebb haza alatt? Nálunk több mint 1500 gyerek részesül általános és középiskolai anyanyelvi oktatásban és ezt az eredményt nagyra’értékeljük, mivel nálunk sem ismeretlen az a gond, amit az anyanyelvi oktatás személyi feltételeinek hiányosságai országosan is jelentenek. A másik eredményünk, hogy nemrég kialakított új óvodánkban — ott a Malomkastély mellett — bevezettük az anyanyelvi nevelést. Kezdetben egy csoportnak. Most latolgatjuk, hogy valahány csoportnak biztosítanunk kel] az anyanyelvi oktatást-nevelést. Ma, ez még új. Az érdekelt szülők sem kapnak az alkalmon olyan buzgón, mint azt elképzeltük. — Ezek szerint igaz az a mendemonda, hogy Bonyhádon a nem német ajkúak hamarabb fedezték fel a nemzetiségi óvoda nyelvoktatási előnyeit, mint azok akiknek eredetileg szánták? — Igen. — Mennyiben magyarázat erre a távolmaradásra az, hogy a szerelem már régen nem ismer határokat és a házasságok úgy köttetnek, hogy a fiatalok között fel sem merül a nemzetiségi hovatartozás kérdése? — A tartózkodás mögött kétségkívül ez is ott húzódik, de csak többek között. Nem verjük azért félre a harangokat. Emlékezzék csak, hogy eleinte a nagy költséggel létesített nemzetiségi könyvtáraknak is kevés látogatójuk volt. Azóta már megtörtént ezeknek a birtokba vétele. — Van személyes tapasztalatom arról, hogy a sokat megélt és keserves emlékekkel is rendelkező öregek intik gyerekeik után az unokáikat, hogy „ők csak ne legyenek németek’’. Nem az időI sek szava dönt abban, hogy ki milyen anyanyelvet akar tanulni és magáénak vallani? — Miután a szülők, öregek tisztele csak úgy jellemzőnk, mint a zárkózottság — amit sokszor összetévesztenek a bizalmatlansággal — előfordulhat. gersze, családja és öregje válogatja. Mi például rokoni, baráti körben sokszor beszélgetünk anyanyelvűnkön a nemzetiségi politikáról is. Tudja, mit mondanak a mi öregeink? Azt, hogy 50 évvel ezelőtt kellett volna már lennie ennek a társadalmi rendnek, de ezen a fejlettségi fokon, mert akkor a munkájuk gyümölcsét hosszabban élvezhetnék. — Az elmúlt évek során sokat beszéltünk arról, hogy a németek hagyományainak, tárgyi és szellemi emlékeinek, szokásainak az összegyűjtését, tovább éltetését illetően késésben vagyunk itt Tolna megyében. — Csakugyan sok a sürgős tennivalónk. Van is a megyének egy távlati terve, kis múzeumok, tájházak kiépítéséről. Mi, igyekeztünk megtenni a magunkét. A népélet tárgyi emlékei közül rengeteg mindent gyűjtöttünk össze, arra számítva, hogy amikor eldől végre, hogy Bonyhádon hol lesz a múzeum, készen álljon a gyűjtemény. A dolog egyébként sürgősebb, mint bárki gondolná. Már eddig is sok értékünk „kiment” rokoni csomagokban az országból. — És miért állunk mi olyan szerényen nemzetiségi kultúrcsopor- tok dolgában amikor az országban van Sok ismert, nagyon jó hírű német kultúrcso- port? — Ebben is a személyi feltételeink szegényesek. De azért ne feledje, hogy van már egy mórágyi csoportunk, mely megérett az országjárásra is, aztán ott van a páriák együttese és Nagymá- nyokon az ismert Herger és Kretczer duó. Kretczer bácsi még az iskola német kórusával is foglalkozik amellett, hogy az énekkar citerakísé- retét is ő látja el fellépésekkor. — Eldőlt már, hogy Bonyhádon mikor alakul meg a német nemzetiségi klub? — Némi vita után úgy határoztunk, hogy mégsem várjuk meg a klubalapítással a művelődési központ közelinek nevezhető elkészültét. Június 9-én tartjuk az alakuló összejövetelt és már az is eldöntött, hogy a klub vezetője egy olyan német kis^ lány lesz, aki az idén fejezi be főiskolai tanulmányait. Az esemény jelentősége abban van, hogy a klubélet a nemzetiségi közművelődés legalkalmasabb formája, mert egyszerre jelent nyelvművelést, hagyományápolást, szellemi fejlődést és ami ugyancsak igen fontos; alkalmat a közéleti szereplésre. — Aggódott, hogy nem tudjuk mivel kitölteni az időt, amit a beszélgetésre kértem. — Úgy látom, tévedés volt. Sók mindenről szó esett, de .távolról sem mindenről. Talán majd legközelebb... — Szívesen folytatom! LÁSZLÓ IBOLYA Múltunkból 1979. június 3. ® apjainkban van hatvan esztendeje annak, hogy a megyei intéző bizottság jelentést kért a községi munkás-, paraszt-, és katonatanácsoktól a községekben működő szervezetekről, vezetőikről és'a tagság létszámáról. A szakadáti tanács jelentése így hangzik: „Jelentem, hogy a községnek 1115 lakosa van, szocialista pártszervezet van — alakult 1904-ben. Építőmunkás szakszervezet van, vasmunkás 3 taggal, építőmunkás 120 taggal. Földmunkás kisgazda 84 taggal. Famunkás 10 taggal. Egyéb szakmák 9 taggal. A pártszervezet elnöke Stier Márton, jegyzője Kanter János, levelezője: Krebsz Péter”. Sokkal részletesebb a tolnai tanács jelentése. Közli, hogy a községnek, 9352 lakója van. A helyi szocialista párt 2848 tagból áll (a lakosság 30 százaléka!). Működött a községben az építőmunkások szervezete 400, taggal), a hajósok szervezete (403) — taggal — a megyében itt volt a legtöbb hajós, (sok hajósdinasztia élt a községben), a 'textilipariak szervezete (464), a földmunkások szervezete (965), a kisgazdák szervezete (223), a kisiparosok szervezete (264), a szellemi munkások szervezete — benne a tanítók csoportja (90), a kereskedelmi alkalmazottiak szervezete (37 taggal). , A megyében a legtöbb szervezettel Szekszárd rendelkezett. Működött itt szocialista pártszervezet — 5000 taggal, továbbá a közalkalmazottak, a kereskedelmi dolgozók, a magántisztviselők, a nyomdászok, a könyvkötők, az élelmezési dolgozók, a borbélyok, a textilmunkások, az építőmunkások, a kisbirtokosok és földművesek, a famunkások, a vas- és fémmunkások, a bőripari munkások, a szabók és a kéményseprők szakszervezete, továbbá az ifjúmunkások szövetségének helyi szervezete. A fenti adatok arról tanúskodnak, hogy szinte általános volt a szervezkedés. A tömeges ilétszámfelfutás mindig magában rejti a torzulás lehetőségét. Ilyen torzulásnak kell tekintenünk, hogy a szekszárdi csendőrök — még a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása előtt — létrehozták a maguk szakszervezetét. „Kollektív belépés” történt részükről. Még az ilyen tömeges szervezkedés esetén Is voltak olyanok, akik fékezték a dolgozók szervezkedési törekvéseit. 1919. március 7-én Simontornyáról érkezett a levél a főispánhoz, melyben panaszt emelnek a simomtor- nyai jegyző ellen, mert tiltja a szervezkedésit. Bezerédj Pálné hídjapusztai földbirtokos pelig elbocsátotta Demeter Géza bognárt, mert az uradalom dolgozóinak megbízásából Budapesten részt vett egy tanácskozáson. ♦ A Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt a megyei intéző bizottságnak sok gondot akozott a megyei sajtó. Mint ismeretes a megyeszékhelyein május végéig három ilap jelent meg: Az „Igazság”, a „Tolnavármegye és a Közérdek”, valamint a „Tolnavármegyei Közlöny” — mindhárom politikai lap. A három lap 1919. május 8-án közös levélben fordult a megyei intéző bizottsághoz segélyért, azt is kérve, hogy az intéző bizottság utasítsa a községi tanácsokat is: á lapok részére 50—150 korona segélyt fizessenek be. A megyei intéző bizottság azonban másként határozott: össze kell vonni a három lapot egy szerkesztőségbe, * s csupán az Igazság jelenhet meg. A három hetilap utolsó lappéldánya május 25-én jelent meg. Május 27-től pedig már csak az Igazság-ot adták ki. A lapok megszűnését bejelentő közleményben a szerkesztőségek papírhiányra, a megnövekedett nyomdaköltségre, továbbá a heti kétszeri megjelenéssel meggyorsuló hírszolgálatra hivatkoztak. A valódi ok azonban az volt, hogy a megyei intéző bizottság elégedetlen volt a lapok munkájával. Később a szerkesztőség élén újabb személycserét kellett végrehajtani, mert a megyei intéző bizottság rossznak tartotta a szerkesztő munkáját. Július végén megszűnt az Igazság is, és megjelent a Tolnamegyei Vörös Újság — Somogybái hozott új szerkesztővel. * 1919-ben az egyesült párt (Magyarországi Szocialista- párt) a pártélet irányítására rendszeresen küldött a vidékre aktivistákat, így Tolna megyébe is. A szerzett tapasztalatokról jelentést készítettek a pártközpont számára. Egy ilyen jelentés nyomán a pártközpont levelet küldött a megyéhez, intézkedéseket sürgetve. Idézzük a levelet: Tisztelt Elvtársak! Orován Ignácz küldöttünk jelentésében megemlíti, hogy Gyönk nagyközségben dr. Orbán volt ügyvéd, felfüggesztett szolgabíró, aki mint kisgazdapárti képviselő- jelölt tolakodott fel, állandóan gyűléseket tartott. Továbbá a jelentésében említést tesz, hogy a demarkációs vonal közelében igen nagy az izgalom (a szerb csapatok a demarkációs vonalat átlépve észak felé húzódtak — a szerk), alaptalan rémhíreket terjesztenek és a községi munkástanácsok csak itt-ott felelnek meg hivatásuknak. Arra kérjük az elvtársakat hogy a megyében lévő közegeket vizsgálják meg, nyugtassák meg a lakosságot a helyzetről, a rémhírterjesztőket szigorúan büntessék meg, állítsák forradalmi törvényszék elé, s igyekezzenek nyugalmat, rendet teremteni. A Tanácsköztársaság rendeletéit szigorúan tartsák be és hajtsák végre. Mindezekről kérünk részletes értesítést. Amennyiben sürgős intézkedni való van, forduljanak az illetékes' Népbiztosságokhoz és hozzánk, intézkedés céljából. Dolgozzanak forradalmi elszántsággal. Budapest, 1919 május 8. Elvtársi üdvözlettel: ZELENKA GYULA Az egyesült párt központjától ez az egyetlen ismeri levél Tolna megyében. A megyei intéző bizottság a levélre adott válaszában az egész megyére vonatkozó helyzetből közöl adatokat a központtal. Idézzük a megyei levelet: „A folyó évi május 8-án kel levelére értesítem hogy Tolnavármegyében sem a demarkációs vonalon sem másutt izgalom nincs. A lakosság teljesen nyugodt. A vármegyei intéző bizottság mindenesetre mindent meg fog tenni azon esetben is, ha a nép netán- izgatott, vagy nyugtalan lenne, s igyekezni fog nyugalmat és rendet teremteni. Szekszárd, 1919. május 15. Olvashatatlan aláírás” ] megyei intéző bizottH ság megfogadva a p\ központ utasítását,-------1 Dick György párttitkár t ollából cikket közölt az Igazság hasábjain a falvak népéhez. A terjedelmes cikkben a többi között a következőket olvashatjuk: „Csak egyet ajánlok a falu népének és ez az: fojtsa belé a szót azokba a pléhrecsúszott naplopókba, akik a proletárhatalom ellen ágálnak! Fülön kell csípni és forradalmi törvényszék elé állítani és akkor lesz majd nyugodt ideje a falu népének is arra, hogy megtanulja részletesen a kommunizmus magasztos eszméit, s ha megtanulta, tudom, hogy első helyen fog érte lelkesedni és a megvalósítása érdekében még kiegyenesített kaszával is dolgozni.” K. BALOG JÁNOS Bt 11 Rfí 1 iljl HIM h |Tjsjn ijíTj <kpy& Rittinger Antallal, a HNF nemzetiségi munkabizottsága elnökévé!