Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-23 / 145. szám

A KÉPÚJSÁG 1979. június 23. A település pontos keletkezési idejét nem ismerjük, de az tény, hogy hazánk egyik legrégebben lakott területei közé tartozik. Valószínű az is, hogy a honfoglalók szállás­helye volt, amire a környező pusztákon talált leletekből lehet következtetni. Az első írásos emlék 1521-ből való, mely szerint Kocsola a Héderváry család birtoka volt. Ké­sőbb, 1662-ben az ozorai uradalomhoz, majd pedig Simon- tornyához tartozott. 1675-ben rácokat telepítenek a pestis­ben elpusztult lakosság helyé. e. Mint családnév ma is gyakori a Rácz, Rácz Szabó. 1740 körül kezdődik a néme­tek betelepítése. A község iparral nem rendelkezik, a la­kosság 69,2 százaléka mezőgazdaságból él. Tizennyolc járat Sokan, naponta 184-en járnak el dolgozni Dombóvárra, Ta­másiba, Dalmandra, tizenhármán viszont „kijárnak” a községbe. Négyszáznyolcvankilencen találnak munkát hely­ben, tanácsnál, iskolában, kereskedelemben — a termelő- szövetkezetben 328-an. — A faluból eljárók nem panasz­kodhatnak a közlekedésre, ugyanis 5 óra tíz perckor indul az első busz, s azt követi még napközben tizenhét. Különös neve van ennek a két határrésznek, de ami a lényeg: igen jó ízű a legelője. Itt legeltetik az üszőket. Az utánpótlás egy része az 520 férőhelyes komplex tehené­szeti telepre kerül, más ré­szét hízóba fogják. Évente körülbelül 200 szarvasmarhát hizlalnak meg. Tavaly az egy tehénre jutó éves tejtermelés 3650 liter volt; az első félév eredményei alapján idén ez a szám 4000 körül alakul. A 1 szarvasmarhatartás sem ma­rad a jelenlegi szinten: jövőre 300 férőhelyes növendékistál­lót építenek. A két 150-es istálló nem is akármilyen lesz: ragasztott favázas, egy­szerű tetőszerkezettel. Ezt a típust egyelőre nemigen lát­hatjuk sehol: kísérleti épület. A KATEJ kezdeményezte a kísérletet, s minthogy olcsó, egyszerű és gyorsan elkészít­hető a kocsolaiaknak nem kellett sokáig bizonygatni a kísérlet célszerűségét. A tárgyalások a szekszárdi, a kaposvári KPM, az UVA- TERV, a megyei tanács, a helyi tanács és a szövetkezet között egy hónapig tartottak. Pontosan ennyi idő alatt készült el a négyszáz méter hosszú Petőfi utca burkolata. Az építkezés költségéből 300 ezret a KPM, százezret a megyei tanács, kétszázezer forintot pedig a helyi szövetke­zet biztosított. Május 24-e óta nem föld-, hanem aszfalt- útón közlekedhetnek a Petőfi utca lakói. Iskola, óvoda Ottjártunkkor még egy nap volt vissza a tanévből. A tan­év eredményeiről, és a nyári tervekről beszélgettünk Ke­lemen Jenő igazgatóval. — Iskolánknak 184 tanuló­ja van. Azt hiszem, minden magyarázatnál többet mond, hogy csak ketten buktak osztályismétlésre. Az idei nyolcadikosok közül — 18-an fejezték be tanulmányaikat — 16-an tanulnak tovább. — Vannak olyan gyerekek is, akik nyárra munkát vál­laltak. Harminchatan men­nek kb. két hétre a helyi termelőszövetkezetbe kukori­cát címerezni. Szaktáborba 6, üdülőtáborba 35, kisdobos­táborba — Balatonfenyves- Alsóra 15, Tengelicre 15, Zánkára 1, Csillebércre 1, az NDK-ba 1 tanuló megy. Az óvodában két csoport­ban 4 óvónő foglalkozik het­ven gyerekkel. A faluban valamennyi 5. életévét betöl­tött gyermeket felvettek az óvodába. Számottevő ered­ménynek könyvelik el, hogy minden óvodás korú cigány- gyermek rendszeresen jár az óvodába. Szorgos a tagság, rugalmas a vezetés Kedves olvasóink rendsze­resen találkozhatnak lapunk­ban azokkal a hírekkel, ame­lyek a kocsolai Vörös Csillag szövetkezet munkájáról szól­nak. Szorgalmas, dolgos a tagság, a vezetés pedig úgy irányítja a gazdálkodást, hogy az igazodik mindenkor az ország, a lakosság igényei­hez, szükségleteihez. A szö­vetkezet nem nagy: 2500 a szántóterület. Itt is, mint annyi más helyen, a gabona, a kukorica, a napraforgó ve­tésterülete a legnagyobb. A negyvenhektáros kertészetben paprika, paradicsom, uborka és sárgarépa terem. Igaz a harminc dolgozó nem túl sok hasznot állít elő, de ez nem az ő hibájuk: az árrendszer sajátosságaiból fakad. Min­denesetre februártól novem­berig a kötelező munkanapot megszerezhetik. Tavaly a ta­gok átlagjövedelme 47 ezer forint volt, a bruttó jövede­lem 30 millió, a gazdálkodási eredmény pedig 17 millió fo­rint. Egyszóval jól gazdál­kodnak a kocsolaiak: nem véletlen, hogy múlt évi gaz­dálkodásuk alapján elnyer­ték a „Kiváló Szövetkezet” címet. A szövetkezet történe­tében ötször fordult elő, hogy ünnepi közgyűlést hívtak össze: pontosan ennyiszer ve­hették át a munkájukat elis­merő kitüntetést. Javul a vízellátás Egy mély furatú kútja már volt a községnek, de 1977- ben újat készítettek, 460 ezer forintért. Nemrég vásároltak nagy teljesítményű búvár- szivattyút, s még az idén megkezdik a kút bekötését hálózatra. így biztonságossá válik a lakosság vízellátása. Olcsók a házak Az 1970-es népszámláláskor a község lélekszáma 2002 volt. Jelenleg 1798. Évente elköltözik városokba — Dom­bóvárra, Siófokra — 6—7 család, s a környező puszták­ról ugyanannyi beköltözik. Egy ió állapotban lévő régi házat 70 ezer forintért lehet vásárolni, OTP-kölcsönre. Je­lenleg 6 ház áll üresen, ami gazdára vár. ... A tehenésznő - napközben Más munkarendjük van a tehenészeknek, mint más munkásembereknek. Reggel ötkor kezdődik a munka­idő első fele, és kilencig tart. Ezért, amikor tíz óra kö­rül, megkerestük Haluza Vincénét, a kocsolai termelő- szövetkezet tehenészét már a rózsákkal befuttatott ba­rátságos otthonában volt. — Mit csinál egy ilyen munkarenddel dolgozó tehe­nésznő napközben? — Mint most is láthajta, amikor hazajövök, először reggelizek. Aztán ha kedvem tartja, a kis konyha­kertben teszek-veszek. S ha marad rá idő, a szőlőbe is kimegyek. Haluzáné beszélgetésünk közben elmondta, hogy sző­lőből háromszáz négyszögöl van, a konyhakert pedig négyszáz négyszögöles. — Tudja nem nagy a két terület, de azért van mit csinálni napközben, persze, nem egyedül, hanem édes­anyámmal és édesapámmal együtt. Aztán így munka közben hamar eljön a három óra, amikor készülődni kell a délutáni műszakba, ami fél négykor kezdődik és este hétig tart. Mire hazaérek, van nyolc óra is. — Mivel tölti az estéjét? — Legtöbbször fáradtan érek haza, s rögtön lefek­szem. A tévében is csak a jobb műsorokat nézem meg. —«Mit olvasott utoljára? — Már nem is tudom. Tudja a könyvek olvasásához végképp nincs erőm és türelmem. Míg beszélgetünk a háziasszony megreggelizett. Po­harakat rak az asztalra, melyek — még mielőtt tiltakoz­hattam volna — megtelnek „háziszőttes” vegyessel; olyan erős pálinkával, amitől az embernek torkán akad a szó. A meghívást, hogy nézzem meg a háztáji gazda­ságot, szó nélkül elfogadtam. Hátul, a sertésólban három süldő heverészik, a kert pedig szép, gondozott. Szépen fejlődik benne a zöldpap­rika, uborka és a többi házkörülre való. — Kell ez a fizetés mellé, hogy az ember ne szalad­jon midenért a zöldségesbe — mondja beszélgetésünk végén a házigazda Több vegyesbolt is van A falu legnagyobb vegyes­boltja az önkiszolgáló. Éppen áruátvételkor érkeztünk: Coca-Colát hoztak, harminc ládával. A vezetőhelyettes szerint ez a bőség kicsit meg­tévesztő, mert egyébként na­gyon rossz az ellátás italféle­ségekből. A sör — melyből nem is tudni mennyit lehet­ne eladni — még nagyobb hiánycikk. Ugyancsak szegényes a vá­laszték töltelékáruból. Amit láttunk, igazolta a vezető­helyettes panaszát, mert csak füstölt szalonna lógott a kampón. Az árut a Kapos­vári Húskombináttól és a dombóvári vágóhídtól kap­ják, de a két helyről se kap­nak annyit, amennyi a falu lakóinak elég lenne. Mosóporféleségekből is rossz az ellátás. A gazdagon reklámozott Tomi Starból már nem is tudják, mikor jött utoljára. A másik két vegyesbolt nem önkiszolgáló, kisebb is annál, amolyan mindenes. Van benne kenyértől kezdve cipőkrémig minden. Még zöldpaprika, káposzta, sőt uborka is. A panasz itt is ugyanaz: „Kevés az üdítő ital!” Bizony, sok elkelne belőle főleg ilyenkor, nyáron. Hiánycikkek a TÜZEP-nel Mi nincs? Kisméretű tég­la, mészhidrát és kavics — ami nélkül házat építeni nem lehet. Kisméretű tég­lából 80 ezret kaptak az első félévben, s ahogy a te­lepvezető saccolja, három- százezer is elfogyott volna. Jobban keresik, mint a B—30-as blokktéglát, ami­ért Mohácsra, Görcsönybe kell menni az építkezőknek. Építeni tehát nem, vagy alig-alig lehet, így hát hiá­ba van sok ajtó, ablak, csempe és vízvezetékcső. Pedig betonáru is éppen most érkezett: Varga József és Ellenberger Ferenc teher­autóról emeli le a szabad­téri raktárba. Szívós növény a napraforgó A napraforgó talán azért is kapott annyi nevet, mert nincs talaj, amiben meg ne eredne, lehet aszály, lehet véget nem érő esőzés: a mag­ja akkor is kikel. Errefelé szotyola a neve, másutt bu­gának, maikulkának hív­ják. Nem elég, hogy szabályosan „kizsarolja” a termőföldet, még a gyomirtó szerek sem igen bírnak vele. így történt ez idén a hibrid­kukorica-földön is. A sorköz­ben kibújt töveket kultivátor- rai forgatták ki, ami pedig a sorokban maradt, kézzel kell kihúzgálni. Nem nehéz mun­ka, különösen ilyenkor, eső után, könnyen ki lehet tépni a földből. Ebben a munkában az általános iskola felső ta­gozatosai segítenek: hétfőn, a kora délutáni órákban álltak a kukoricatábla szélére. Bi­zonyára könnyen megértet­ték: ahhoz, hogy idén jó ter­mést takarítsanak be, az ő munkájukra is szükség van. Fenyő, fenyő és fenyő Talán nincs még egy köz­ség a megyében, ahol annyi fenyőfa díszlene az utcákon, az előkertekben mint itt, Kö­csögén. A vadgesztenyék a juharfák, és a bőven termő meggyfák között fekete-, és ezüstfenyők, több helyütt karcsú tuják teszik változa­tossá az utca képét. A fenyő­fa igen szereti ezt a talajt, és éppen ezért telepítettek be­lőlük a hatvanas évek dere­kán több mint ötszáz cseme­tét, ami azóta szép, sudár díszfává serdült. Kocsolai magazinunkat írta és összeállította D. Var­ga Márta, Pordán Jánosné és Beke László. A felvéte­leket Gottvald Károly ké­szítette. Munkatársaink legköze­lebb, június 25-én Ozorára látogatnak.

Next

/
Thumbnails
Contents