Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1979. június 13. ^ÉPÜJSÁGS Emberek, meleg munkahelyen hőmérsékletű Nap izzó felületéről kiindulva az energia a világtér minden irányába elektromágneses rezgés, azaz sugárzás alakjában terjed. Bár a Nap a Földtől 150 millió kilométer távolságban van, a napsugárzásból a Földnek mégis igen nagy mennyiségű energia jut. A Naptól országos áltlagban a földfelszín minden évben 87 Kal/cm ' energiát kap. Ha ez az energia összehalmozódnék a felszínen vagy levegőben, elviselhetetlen meleg lenne itt.” — írja egy meteorológiai tankönyv. Elviselhetetlen meleg „lenne”? Hát nincs már most is az? Ráadásul tart már több mint egy hónapja ... S a munka közben — ha lassabban is megy — de meg nem állhat. fiz öntödében Az öntödében főként alumíniummal dolgoznak. (A kapacitás háromszorosára is lenne megbízás.) Egyre kevesebb a bronzöntés. Az alumíniumot hétszázötven fokon öntik a formákba. A bronzot ezeregyszáz fokon. A műhelyben viszonylag hűvös van, a kinti harminc fokhoz képest. Naponta ötszáz kiló gázolajat használnak el és a kalóriákból az olvasztók közelébe is jut jócskán. Földesi Gyula olvasztár szerint éppen annyi, hogy hatvan fokban kelljen dolgozni és ... izzadni. „Ezt megszokni nem lehet, csak elviselni” — mondja, miközben zsebkendőjével törölközik. Pokoli mesterség, legalábbis ami a hőmérsékletet illeti. Ilyen időben még annyi könnyebbség sincs, hogy kimenjenek a műhely elé kicsit levegőzni, mert kint majdnem ugyanaz van. — Néha kicsit szédül az ember, ilyenkor kimegyünk A műhely ajtajában állunk. Hátulról a nap süt — nem is akárhogyan. Előttünk a két olvasztóból hangos dübörgéssel tör elő a láng az olvasztótégely fölé rakott alumíniumhasábok közül. Fejős Károly, a Szakály testvérek Építőipari Szövetkezet öntödéjének üzemvezetője szerint ötvenöt fok melegben törülgetjük a homlokunkat. az udvarba, van ott egy kádban víz, azzal megpaskol- juk magunkat, valamit segit. — mondja. Van természetesen védőöltözék és védőital is. Tej egyenesen a hűtőszekrényből. Valamint szódavíz —ez is hűtve — huszonöt literes ballonban. A tizenöt munkás tetszés szerint olthatja szóróját, annyit ihat amennyi kell. Mostanában sok kell. S. J. Fotó: G. K. Az alumínium 750 fokos Hőmérséklet, csapadék A rendkívüli melegre és szárazságra való tekintettel megnéztük, hogy 1975 hasonló időszakától — ez idő óta van rendszeres megfigyelés Szekszárdon —, napjainkig mennyi volt a hőmérséklet-, valamint a csapadékmaximum és -minimum. 1975. júniusban, 6-án volt a leghűvösebb: +7 fokkal, a legmelegebb pedig 15-én volt: 30 fokkal, 1976-ban, június 11-én volt a leghűvösebb, +6 fokkal, s a legmelegebb 15-én 27,2 fokkal. A csapadék az előző évihez képest viszont jóval kevesebb hullott, csak 39,1 mm. 1977. június másodikán volt a leghidegebb az összes júniusi ' adat között, ekkor csak 5,8 Celsius fokot mértek. A legmagasabb hőmérséklet ebben a hónapban 30.7 fok volt. Ebben az időszakban 15-ig nem hullott csapadék a rendelkezésre álló adatok szerint. 1978.. júniusában, 13-án 10.8 fokot, 3-án pedig 29,2 fokot mértek. Ez év ilyen időszakában 12,2 mm csapadék hullott. Az idén, e hónapban eddig 6-án volt a legalacsonyabb a hőmérséklet, 15,4 fokkal, a legmagasabbat 7-én mérték Szekszárdon, ekkor 32,2 fokig kúszott fel a higanyszál. B. I.. A* oldali iiasy.eálhlntta: D, Varga Mária Locsolnak a panelszerelők Szekszárdon, a Bottyán-hegyen épülő, negyvenlakásos ház harmadik szintjén vagyunk. A darusfülkében, 26 méter magasan, ha nem jár a szél 55—60 fok is van. Az elemeken sem lehet mezítláb járni. Még szerencse, hogy a technológiához az elemek locsolása is hozzátartozik. Fotó: B. J. A fólia alatt Szekszárd legforróbb konyhája Sokáig nem lehet benn lenni, legfeljebb 10—15 percet, aztán szaladunk ki a fóliasátor elé — mondja Szegedi Ádámné, aki éppen uborkát szed Mözsön az Uj Élet Tsz kertészetében. A ruhája fölött kék munkásköpenyt visel; az uborkalevelek szúrósak, marják az ember vállát, karját. — Bírjuk a meleget, mert hát muszáj bírni, s lassacskán hozzá is szokunk ehhez a párás hőséghez. Néha-néha persze előfordul egy kis fejfájás, rosszullét, de orvost eddig még nem kellett hívni. Az, akinek magas a vérnyomása, kerülje a fóliás kertészkedést, mert nem él meg belőle. — Teát kapunk védőitalnak; betesszük a hűtőszekrénybe, s jégkockával isszuk. Megiszom naponta talán 1,5— 2 litert is. — Most, hogy a szedés szezonja van, szombaton is dolgozni kell. De hét végén se pihenhetünk: rendbe kell rakni a házat, a családot. Az lenne jó, ha kora reggel, 4 óra felé kezdhetnénk az uborka, a paprika, a paradicsom szedését, de hát nekünk, asszonyoknak reggel is talpon kell lenni: iskolába készíteni a gyerekeket, ellátni a jószágot. Nekünk ugye ahhoz, hogy a szabadság megjárjon, 230 tízórás munkanapot a tsz-ben keli lenni. S ebbő] ilyenkor nyáron, 8 órát a fólia alatt. — A mözsi tsz-ben jelenleg 35 asszony tölt — kis megszakításokkal — napi 8 órát a fólia alatt, ahol a relatív páratartalom 50 százalék, a hőmérséklet pedig 40— 50 Celsius fok körüli. DVM Fotó: B. J. A Garay étterem konyhafőnöke azt mondja, Szekszárdon ez a legmelegebb konyha. Zsúfolt, kicsi a hely a forgalomhoz képest és mivel öreg épület átalakításával készült mai állapotában, a szellőztetés, az elszívás nem a legjobb — enyhén szólva. Mindjárt hozzá is teszi Horváth József konyhafőnök: kérte a vállalat vezetőit, segítsenek a körülmények valamilyen javításával és hétfőn ígéretet tett Fejes Árpád igazgatóhelyettes, erősíteni fogják az elszívóberendezést a közeljövőben. A konyhában beszélgettünk. Úgy éreztem, nem meleg, hanem forró a levegő. A hatalmas tűzhely mellett pedig pokoli. A nagy tömegű olajláng csak úgy vágja az ember arcába — és az ott dolgozók arcába hosszú órákig — a szörnyű hőséget, a platnin keresztül is. Hozzátették : ez még nem a maximum, most kezdődik a főzés. A délelőtti műszak nehezebb, az egész forgalom 75 százalékát ekkor bonyolítják le. A szomszéd iskola ebédjét is ők főzik, napi 450 adagot. összesen naponta 1500 adag ételt készítenek átlagosan, s ehhez csak 15-en vannak, mindenkit beleszámítva. A konyhafőnök szerint azért tudják ellátni a „túlfeszített” munkát, mert „nagyon jó, összetartó a kollektíva”. Többnyire fiatalok. A szakácsok közül — a főnököt nem számítva — Klézli Ferencné dolgozik itt leghosszabb ideje, 1965 óta. — Volt-e már ilyen nehéz, forró nyara? — Nem. Már étvágyam sincs. Fogytam. Igaz, nem ártott egy kis fogyás. Mindenki panaszkodik, hogy keveset tud enni. — Nem bánta meg, ‘Rogy szakács lett, nem gondolt rá, hogy abbahagyja? — Dehogy! Szeretem a mesterséget. Meleg van, de csinálni kell. Ismét a konyhafőnöktől kérdezem: — Történt valamilyen változás a hosszú kánikula miatt, például hogy nem tudnak olyan választékot adni? — Szó sincs róla. A vendég nem érezheti a mi nehézségeinket. A vendég nyilván csak azt érzi, milyen meleg van az étteremben. Pedig ha belépne egy pillanatra a konyhába, rájönne, hogy az étterem szinte hűvös. G. J. A betonacél tetején Az atomerőmű építésénél, ahol betonfalak és acélhálók rengetegében dolgoznak nagyon sokan, az anyagok annyira átforrósodnak, hogy a felsőbb részeken még az árnyékos oldalon is elviselhetetlen a meleg. i . i Meleg is van, a levelek is szúrnak Háromszáz fokon forr az ólom A nyomdák nem tartoznak a hűs üzemek közé. Magam is tanúsíthatom, hiszen közel évtizedet töltöttem a Szekszárdi Nyomda egyik legmelegebb üzemrészében, a gépszedőben. Most is nagyon meleg van, pedig a kedd hajnali zápor némi enyhet hozott a városnak. Délelőtt kilenc órakor — pedig kint kellemesen hűvös az idő — idebenn már a harmincas fölött tanyázik a hőmérő higanya. A kéziszedőben Kerényi Antalné szedő és Sárdi István vezető arról vitatkoznak, mennyi lesz majd a déli órákban. Végül megállapodnak abban: — Meglesz a negyven fok ma is. A gépszedőben öt gép be- fűtve. A hozzá nem értők számára: a betűfémnek, amelynek legnagyobb arányú alapanyaga az ólom, olvadt állapotban kell. lennie a szedőgép kazánjában. Ehhez minimálisan is, ifj. Vadász József mondja ki: — Háromszáz fokosnak kell lennie. Az öt gép pedig befűtve, naponta legalább húsz órán át. Ha sok a munka, éjszaka is működik egy-két gép, tehát az éjjeli órák sem adnak enyhet. A szellőzés elégsége, vagy elégtelensége is lehet vitatéma, de mit javít, ha a kinti harmincegynéhány fokos levegőt pumpálja be a szellőzőberendezés? Védőital, az viszont kellene ott is, ahol ma még nem kapnak a dolgozók. Az ablakokon besugárzó természetes fény nem elég ehhez a munkához, nagy fényerejű lámpatestek égnek, s azok sem hideget sugároznak. Sőt. Mondom, hogy nagy figyelmet igénylő munka. Igen, itt nyomdatermékeket állítanak elő. A mi lapunkat, egy sereg üzemi lapot szednek és tördelnek, ugyanúgy naptárakat és könyveket, plakátokat, értesítéseket, meghívókat. Nem annyira fizikai, mint inkább szellemi megterhelés. Ilyen hőségben, sőt a mai naptól páratelt hőségben, pedig csökken a figyelem, nem friss az agy. Pedig itt nem lehet lazítani, a minőségen legalábbis nem. El lehet képzelni, micsoda erőfeszítéseket követei ez a nyomdászoktól, akiket még a szoros határidők is hajtanak. Mire ezeket a sorokat szedik a kollégák, rakják egymás mögé a még forró ólomsorokat, negyven fokot mutat a hőmérő. A gépek mellett és a sorok fölé hajolva toldjuk meg ezt még egy- kettővel. S még az sem vigasztal, hogy majd a télen... akkor legföljebb öt fokkal lesz kevesebb. Mindehhez tegyük hozzá még, hogy a nyomda „koedukált” üzem, nők, férfiak dolgoznak együtt, tehát az öltözék könnyedségének is határt szab az illem. L. Gy.
