Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-12 / 109. szám

^'iNffepÜJSÄG 1979. május 12. Már a kőkorszakban is lakott hely volt. A honfogla­lás után a Gut-Keled nemzetség vette birtokba, akik Pé­ter király idejében vándoroltak be. Feltehetően a telepü­lés a tatárjárás idején elpusztult, de egy Í274-ben kelt ok­levél már plébániát említ. A XV. század elején Nagy La­jos leányának Máriának, a tulajdona. 1514-ben már 600 lelket számláló település volt, amely azonban a török hó­doltság idején újból elpusztult. A XVIII. század folyamán újonnan települt. 1703-ban Készé, vagy Keszi, 1742 után Tótkeszi és 1903 után Magyarkeszi. A községnek jelenleg 1960 lakója van. Boltok - panasszal Két vegyes, egy élelmiszer, egy vas-műszaki bolt van a faluban. A boltok korszerűt­lenek, az áruellátásukat sem dicsérik. Sőt. Délelőtt tíz óra­kor már nincs tej, kenyér ... Van presszójuk és két ital­boltjuk, TÜZÉP-telepük, olaj- kútjuk, gázcseretelepük. A községben a háztartások nyolcvan százalékában pb- gázzal főznek és a lakások többségét olajjal fűtik. Csak az idősebbek fűtenek fával, szénnel. Kétszáz petróleumlámpa Részlet Simon Flórián lámpagyűjteményéből Ha a községben megkér­dezi az idegen: ki van itt ér­dekes ember? három nevet említenek: Szőke Lajosét, Mi- nárik Lajosét és Simon Fló­riánét. Az első fafaragó, a másik kettő gyűjtő. Minárik Lajos mindent gyűjt — ré­gebben már írtunk róla — Simon Flórián, a termelőszö­vetkezet közgazdásza elsősor­ban lámpát. Több mint két­száz petróleumlápa díszíti Simonék lakásának falait. A legrégibb 140 éves. Simon Flórián Magyarke- szin született, most ismét Gödöllőre utazik gyakran. Hamarosan megszerzi a har­madik diplomát, az üzem­szervező szakmérnökit. A lámpagyűjtést úgy kezd­te, hogy meglátott egy lám­pát és beleszeretett. Elkérte. Megkapta. Később már járta a falut: régi lámpákat kere­sett. Volt, aki ingyen adta, volt. aki pénzért. A rossz lámpákat rendbehozta, újjá­varázsolta. Valamennyi üzemképes. Ha áramszünet van, mégsem petróleumlám­pával világít, hanem gáz­lámpával. Dicsérik a A magyarkeszi Petőfi Ter­melőszövetkezet 3200 hektár­nyi területen gazdálkodik. Ebből 2800 hektár a szántó. Hatszázhatvanhat tagjuk kö­zül 355 a dolgozó, a többi nyugdíjas. Fő termékük a búza és a kukorica, Dimbes- dombos, a megyei átlagnál alacsonyabb aranykorona­értékű földeken gazdálkod­nak. Mégsem panaszkodnak. Azt mondják, amióta a KSZE tagjai, azóta megduplázódott a jövedelmük. Sok segítséget kapnak a KSZE-től, lényegesen többet, mint annak idején a babarci búzarendszertől. Két Rába- Steigerük van, az utasításo­kat pontosan betartják és a várt termés eddig nem is maradt el. Idén ugyan nem volt kedvező az időjárás, de a traktorosok „rávertek”, ti­zenhat órát dolgoztak a vetés idején. A traktorosoknak és a tsz szorgalmas tagságának köszönhető, hogy azért az idén is optimális időben földbe került a mag. A tsz-ben nemrég elnök­változás történt. Gelencsér István, a régi elnök leköszönt tisztségéről, átadta a helyét egy fiatalnak, egy közgaz­dásznak, Komlóczi Józsefnek, aki Nagykónyiban volt el­nökhelyettes. Az elnökválasz­tó közgyűlés egy óra alatt le­zajlott, hat órakor kezdődött, hétkor már mindenki végez­te a dolgát: Komlóczi József elnökként, a volt elnök, Ge­lencsér István pedig elnök- helyettesként. Ha zöld, akkor... A mondat így folytatódik: akkor magyarkeszi emberé a ház. Aki kíváncsi rá, hány magyarkeszi él Siófokon, az ottjártakor számolja össze a zöld színű házakat és bizo­nyára nem sokat fog tévedni. A magyarkesziek színe ugyanis a zöld és a szürke. A kesziek állítása szerint Siófokon a házaknak egy­negyede zöld. Egy szó, mint száz, sok magyarkeszi él Sió­fokon. Főleg fiatalok. Szü­leik otthon maradtak. Otthon dolgoznak, nevelik az állato­kat és küldik a pénzt, az utánpótlást Siófokra, Székes- fehérvárra, Fűzfőre, Tamási­ba. Ezeken a településeken is sok olyan ház épült, amely­hez Magyarkesziben terem­tették meg a pénzügyi alapot­Fogászat helyben A községben valamikor or­vos sem volt, most meg fog­orvos is van. Foghúzást, fog­pótlást, tömést helyben végez­tethetnek a magyarkesziek. Van általános orvosuk, ál­latorvosuk, ápolónőjük, gyógyszertáruk. Még élő népszokás Egyes népszokások már ki­haltak. Csak az idősebbek emlékeznek már a régi zsur- molóra (kukoricamorzsolás), a tollfosztókra, a kendertiprás- ra. Ma már kendert sem ter­melnek. Májusfát sem állítot­tak senkinek, de a tikverő még tartja magát. Hogyne tartaná, hisz most vannak csak igazán nagy lakodalmak és a tikverés ugye lakoda­lomkor szokás. Magyarkesziben egy-egy lakodalomra 250—300 ember hivatalos. A lakodalmat két helyen tartják, nagy sátrak­ban: a lányos-, azaz a sirató­háznál és a fiús, azaz lako­dalmas háznál. A siratóház­ból éjfélkor a fiús házba mennek a lány rokonai, is­merősei menyasszonytáncol- tatásra. A menyasszony „fá­radtságát” jól „megfizetik”. Nyolcvan-százezer forint is összejön menyasszonytáncból. Hajnalban a fiús házból in­dulnak el a vendégek, azaz a tikverők. Felöltöztetnek főtt kakast, tyúkot, mindent, még ők maguk is maskarába búj­nak és olyan lármát csapnak, hogy talán még a szomszéd községekben is tudják: „La­kodalom van Magyarkeszi­ben”. Tűzoltók ___________________;__í_____ Ö tvenéves múlt a falu ön­kéntes tűzoltó egyesülete. Az évfordulón elismerésben ré­szesítették őket. Kitűnő mun­kát végeztek az elmúlt öt­ven évben. Nemcsak a tűzol­tásban jeleskedtek, hanem az utánpótlás biztosításában is. Ifjúsági tűzoltócsapatuk a legutóbbi országos versenyen harmadik helyezést ért el. Egy tűzre különösen sokan emlékeznek Magyarkeszin. Nem volt nagy tűz, de alig­hogy kivonultak, a fejük fe­lett körözni kezdett egy szov­jet helikopter. Lejjebb eresz­kedett, majd elrepült Siófok irányába. Egyszercsak megje­lentek a siófoki tűzoltók. A helikopter pilótája értesítette a siófokiakat a magyarkeszi tűzről. Kagyszokolyba A községi kutak 20—25 mé­ter mélyek és ráadásul rossz a vizük. Egészségtelen. A kis­gyerekek csak forralva fo­gyaszthatják. Vannak szülők, akik még így sem merik oda­adni a kisgyermekeknek. Nagyszokolyból, vagy más­honnan hoznak ivóvizet. A fiatalok szorgalmazzák a törpevízművet, az idősek nem igen lelkesednek, mondván: ha eddig jó volt a kútvíz, jó lesz ezután is. Nem lelkesed­nek, de azért nem is akadá­lyozzák a törpevízmű megva­lósítását. Az idén megkezdik a községben a törpevízmű kútjának fúrását. A költség- vetés szerint 1 133 000 forint­ba kerül majd a kút, amely­nek vízhozamát 250 liter/perc- re tervezik. A tanács traktora A magyarkeszi községi ta­nácsnak évek óta van trakto­ra, pótkocsija. Ezzel és a há­zilagos brigáddal oldják meg a szállítást, az építkezést. Amikor a kultúrházukat épí­tette a házilagos brigád, ak­kor tizenhárom tagú volt. Most nincs nagyobb munka a köz­ségben, csak három ember dolgozik: egy kőműves, egy traktoros és egy segédmun­kás. Nemrég vásároltak egy új pótkocsit. A lakosságnak is segítenek. Fuvaroznak épí­tőanyagot, mindent... Annyi a munkájuk, hogy alig győ­zik. A fuvarozás1 is, a házila­gos brigád is kifizetődő. Nem csoda tehát, ha a környező községekben is egyre népsze­rűbb ez a forma. Felsőnyék, Regszemcse is vásárolt már traktort, Nagykónyiban, Re- gölyben pedig megalakult a házilagos brigád. Lőtér és sakk Három sportág jellemző Ma- gyarkeszire: a labdarúgás, a sakk és legújabban a céllövészet. A labdarúgók a járási bajnokságban szerepelnek, kilenc igazolt sak­kozójuk is szép eredményekkel dicsekedhet. A lövészkor még csak most bontogatja szárnyait. Nemrég építettek egy modern, hat lőállásos lőteret. A legnépszerűbb sport a falu­ban a sakkozás. Igaz, hogy csak kilencen űzik versenyszerűen, de szórakozásképpen az egész falu sakkozik. Nincs olyan ház, ahol sakk-készlet ne lenne. Új mértékegység - plató Három konda van a faluban. Jelenleg egy kondás hiány­zik. Jó a jövedelem, mégsem akadt eddig jelentkező. A régi mértékegységekre: a vékára, az akóra, a pint- re... már csak a régiek emlé­keznek. Erre az új mérték- egységre is egyszer majd ez a sors vár. Magyarkesziben, beszélgetés közben többször szóba került: hetente három plató malac megy Pincehely­re, Tamásiba, Regölybe... A környéket a kesziek látják el malaccal. A plató új mérték- egység, annyit jelent, mint egy teherautó, vagy vontató­pótkocsi malac. Hogy meny­nyit jelent a heti három plató, arra a háztáji agro- nómus — Minárik Lajos ad­ta meg a választ. Évente 5—6 ezer malacot értékesítenek a kesziek. Ezenkívül eladnak még 2000 hízót közfogyasz­tásra és ugyanennyit levág­nak maguknak. Általában kilencszáz—ezer kocát tarta­nak a háztáji gazdaságokban. A tsz biztosítja a legelőt, az ingyen alomszalmát, az állat­orvost, a tápot. Híresek a ke­szi malacok és jövedelme- zőek. Éjszakázó buszok Tizenöt autóbusz éjszaká­zik Magyarkesziben. Innen indulnak munkásokkal Ta­másiba, Siófokra, Kaposvár­ra, a Pélpusztai Állami Gaz­daságba. Tizenöt busznyi ember dol­gozik Magyarkesziből a ta­mási SZÖVÁL-nál, a So­mogy megyei Parképítő és Kertészeti Vállalatnál, a Dél­dunántúli Regionális Vízmű­nél, a KPM Közúti Igazgató­ságnál, a siófoki költségvetési üzemnél, a tamási Orionban... Negyvenöt ebéd Ennyi ebédet főznek napon­ta az iskolai napköziben az idős embereknek. Huszonötöt visznek az öregek napközi otthonába, húszat pedig ki­hordanak azoknak, akik nem tudnak érte menni. Gépkocsivezető és kátyúzó 'í' ■ **’•<11|r W ■ Vr- -f-V • T '*• „ • v a ' Az út szinte életveszélyes Magyarkeszinek nincs vas­útja. Vasút hiányában min­den közúton bonyolódik le. Az út nagyon elhasználó­dott. Az elmúlt évben az útépítők hozzákezdtek a kor­szerűsítéshez, felújításhoz. Az útpadkára kihordták a követ, egyik oldalon le is hengerezték, de a másik ol­dalra, mint a képen is látha­tó, csak leszórták. így az út nagyon balesetveszélyes. Tele van kátyúkkal, főleg Tamási és Nagyszokoly között. Nagy- szokoly és Magyarkeszi között a nagyobb kátyúkat betöm­ték. Helyesebben betömte egy ember, akit Mészáros Ist­vánnak hívnak és a tsz gép­kocsivezetője. Mészáros Ist­ván állandóan a kocsiján tartja a lapátot és betömi a nagyobb lyukakat, ha nem nagyon sietős a teendője. Azt tartja: neki is érdeke, hogy jó legyen az út. Pillanatnyi­lag azonban úgy tűnik, hogy csak neki érdeke. Muskátli A községben szépek, virá­gosak a kertek. Van rózsa is, sok egyéb virág is, de olyan ház nincs, ahol ne virulna a sok-sok színben pompázó muskátli. A muskátli oly­annyira elterjedt a községek­ben, ha lenne falucímerük, talán azt is muskátli díszíte­né. Hurka, kolbász, pecsenye, kocsonya, sült hal, lángos... — egyszóval sok minden kap­ható abban a büfében, amit ifjú Jáhn István nyitott meg Magyarkesziben. A büfé ha­mar népszerűvé vált. Sokan itt reggeliznek, uzsonnáznak, tízóraiznak. A gyerekek reg­geli és tízórai pénzzel indul­nak el hazulról az iskolába és a büfében reggeliznek, in­nen viszik a tízórait. A felnőtt lakosság körében is népszerű a büfé. Különösen a kocsonyát kedvelik. Huszonhét kisiparos Ki gondolná, hogy ebben a községben összesen 27 kis­iparos van. Négy lakatos, három kőműves, három fod­rász (kettő női), egy rádió- és tv-szerelő, két szobafestő, egy háztartási gépszerelő, egy irodagép-szerelő. — Irodagép-szerelő? — Igen! De ő nemcsak itt dolgozik. Az egész járás az övé. Innen jár rendben tar­tani a tanácsok, a termelő- szövetkezetek irodagépeit. magazi­nunkat összeállította Szalui János, l’ordán Jánosné és Minárik La­jos tudósító. A képeket Simon Flórián tudósí­tónk készítette. Legkö­zelebbi magazinunkat május 14-én Tolnanéme- dirőt készítjük.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents