Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-10 / 107. szám

©NÉPÚJSÁG 1979. május 10. Tömegsport Közel háromszázan Sötétvölgyben Kispályás labdarúgás minden mennyiségben Országos fogathajtó­bajnokság A dombóvári Alkotmány Tsz négyes fogata tavaly a magyar fogathajtó baj­nokságban a „B” kategó­riában ezüstérmet szerzett. Enenk a szép eredmény­nek alapján a Magyar Lo­vasszövetség a dombóvári négyes fogatot az idén, a világ és Európa-bajnokok- kal egy csoportban az A kategóriában engedi in­dulni. Miután erről a dön­tésről értesült a dombó­vári Városi lanacs, kérte a lovasszövetséget, hogy a magyar fogathajtó-baj­nokság első fordulóját az idén Dombóvárott ren­dezzék. A szövetség a ké­résnek helyt .adott, így három napon át Dombó­várott találkoznak az or­szág legjobb négyes fo­gatai. Ma, csütörtökön, 13 óra­kor kezdődik a terepbe­mutatás a fogathajtók ré­szére. A verseny első je­lentős eseménye pénteken, 9 órától lesz, amikor az elbírálás és díjhajtás sze­repel a programban. Szom­baton, 8.30-kor kezdődik a terephajtás, majd vasár­nap 10 órától az akadály­hajtás. Az ünnepélyes eredményhirdetés és díj­kiosztás vasárnap 14.30- kor lesz. r Úszás Zalaegerszegen tartották Zala megye béka-delfin kor­osztályúak bajnokságát a ZTE, ZTE Sí, Nagykanizsa, Dombóvári Spartacus és a Dombóvári Sí részvételével. A verseny dombóvári he­lyezettjei: Békák: lányok: 50 m hát: 2. Rostás, 100 m mell: 1. Rostás, 100 m gyors: 2. Rostás. Fiúk: 50 m pillangó: 3. Kiss, 100 m mell: 3. Rieger, 50 m hát: 2. Monostori, 3. Kiss, 100 m gyors: 3. Rieger (valameny- nyien a Dombóvári Sí ver­senyzői). Delfinek: lányok: 100 m pillangó: 3. Hagyanek, 100 m mell: 1. Hagyanek, 200 m vegyes: 3. Loboda. Fiúk: 100 m pillangó: 1. Horgos, 3. Bugyi, 100 m mell: 1. Horgos, 3. Bugyi, 100 m hát: 2. Horgos (ideje: 1:26,7, új megyei delfin­csúcs), 3. Tárnái, 100 m gyors: 1. Horgos, 200 m ve­gyes: 1. Horgos. Hírek A dombóvári város környé­ki sakkbajnokság állása: 1. D. Költségvetés 7. 2. Döbrö- köz 6, 3. Dalmandi MEDOSZ 6, 4. D. Vasas 4, 5. D. ÁFÉSZ 3, 6. Nak 2, 7. Csavaripari 0 ponttal. * Kézilabda-játékvezetőink közül május 12-én, szomba­ton a Dunavidék—BÁCSÉP NB Il-es női mérkőzést a Kincses I.—Kincses II. páros vezeti. Május 13-án az ugyan­csak NB Il-es Kiskunhalas— Székesfehérvári KÖFÉM női mérkőzésen a Kaszap—Kere­kes páros működik. Labda­rúgó-játékvezetőink közül a Korincska, László, Keller hármas a Somogy megyei bajnokság rangadóján, a Tab—Karád mérkőzésen bí­ráskodik. Nem az eredmény — ha­nem a részvétel, fiatalok so­kaságát rendszeresen meg­mozgató testedzés, széles kö­rű sportolási lehetőség a fon­tos, az országos méreteket öltő Edzett ifjúságért sport- mozgalomban. Vasárnap dél­előtt minden bizonnyal sokan kerekedtek fel, barátok, csa­ládok, -szervezetek, hogy a hozzájuk legközelebb eső színhelyen, kedvének megfe­lelő sportágban részt vegye­nek. A kora reggeli órákban a sötétvölgyi úttörőház kör­nyékének csendjét járművek robaja, olykor fel-felhangzó kacagások, zsivaj törte meg. Nagyon sokan voltak, a kör­nyékbeliek között, akik ügyet sem vetve az autóbuszjára­tokra — „bemelegítésként” nekidurálták magukat a 8— 10 kilométeres távnak, gya­log jöttek ki. Kilenc óra előtt begördült a pincehelyiek, fel­sőnyékiek népes csoportját szállító autóbusz. Labdával a kezükben érkeztek, így mind­járt következtetni lehetett, elsősorban a kispályás lab­darúgásban érdekeltek. Az összegyűlt közel három­száz fiatal jelenléte nagysze­rű szórakozást, mindenek­előtt gazdag sportprogramot ígért valamennyi előre meg­hirdetett sportágban, csak­hogy a szervezés... A megyei ökölvívó-szövet­ség Dombóvárott, a vasutas sportcsarnokban rendezte a megyei újonc körverseny és a serdülő ifjúsági bajnokság II. fordulóját. A mérkőzése­ket vezette: Oláh Miklós (Bonyhád), Farkas István (Dombóvár), és Bencze Béla (Dunaföldvár). Pontoztak: Leposa Dezső, Mestyán Ádám (Szekszárdi, Sumicz Árpád (Dunaföldvár) és a pihenő vezetőbírók. Legtöbb versenyzőt a Dombóvári Szövetkezeti SE vonultatott fel, szám szerint 30-at. Sor­rendben Szekszárd 27, Bony­hád 8 és Paks 7 versenyző­je következett. Közülük 60- an, tehát 30 pár lépett szo- rítóba. Eredmények (elől a győztesek). Matuz Zsolt (Dombóvár) —Szabó István (Dombóvár), Károlyi Árpád (Dombóvár) —Horváth Attila (Dombó­vár, Eigenbróth László A mindössze egy személy­ből állt a „versenybíróság”, rendkívül kellemetlen hely­zetbe került a versenyekről érdeklődő emberáradatban. A játékvezetőknek akarva- akaratlanul is kijutott ezek­ből a feladatokból, mert 22 csapat ostromolta őket. Bi­zony gyorsan kellett dolgoz­ni, a csoportbeosztást, a ké­sőbbi sorsolást és egyéb más feladatokat elvégezni. Ter­mészetesen kieséses rendszer­ben kezdődött el a torna. Vajon hol voltak a KISZ- esek, a sportvezetés emberei, akiknek dolgozni kellett vol­na a verseny sikere érdeké­ben? Nem tudni... A gondosan előkészített röplabdapályán legalább hú­szán összesereglettek. Kellett volna valaki, aki összehoz három csapatot — mindjárt izgalmasabb, érdekesebb lett volna a játék. Szerencsére a sportág kedvelői feltalálták magukat és mindenkinek já­téklehetőséget adva késő dél­utánig járatták a labdát. Az alapvető célkitűzést még így is teljesítették: játszottak, mozogtak! A szabadban nagy népsze­rűségnek örvendő tollaslab­dát is műsorba iktatták. El­sősorban az általános iskolá­sok indultak, de náluk prob­lémát jelentett a szabályok (Szekszárd)—Horváth Sán­dor (Dombóvár), Ledneczki Antal (Paks)—Eszenyi Imre (Szekszárd), Tóth Attila (Paks)—Jókai András (Szek­szárd), Kém Sándor (Paks) —Németh Gábor (Dombó­vár), Kácsor István (Paks)— Béres Tibor (Szekszárd), Mi- kina Tamás (Dombóvár)— Mészáros Csaba' (Szekszárd), András Zoltán (Szekszárd) —Orsós József II. (Dombó­vár), Szalai József (Dombó­vár)—Orbán István (Szek­szárd), Károlyi József (Dom­bóvár)—Beta Ferenc (Szek­szárd), Herbszt Zoltán (Bonyhád)—Dorogi László (Szekszárd), Trapp László (Paks)—Hurta János (Dom­bóvár), Szekeres- József (Dombóvár)—Kovács Ferenc (Szekszárd), Trapp Ferenc (Paks)—Nagy József (Dom­bóvár), Kalányos József (Dombóvár)—Kisagócsi Zol­tán (Szekszárd), Deli Istvár (Bonyhád)—Kőműves János nem ismerése. A folyamatos játékot megnehezítette az időnként erősödő szélmozgás. — Irány a Haramia-forrás — hangzott a kiáltás a zöld gyepen heverésző kisebb cso­portból, ugyanis a hangos­bemondó gyülekezést hirdet a gyalogtúrára. Menjünk! — mondják közösen, hiszen itt a parkerdő környékét, minden zegzugát ismerjük. Néhány perc elteltével rövid megbe­szélésre került sor, majd el­indult a 25—30 ember. Foci minden mennyiségben — valóban igaz. A két pálya bizony kissé kevésnek bizo­nyult ekkora érdeklődéssel szemben. A kieséses rend­szer azonban hamar pihenőre küldött néhány csapatot — így belőlük alakult ki a ké­sőbbi szurkolótábor. A népes mezőnyből három csapat ju­tott a döntőbe: Felsőnyék, Decs, Szekszárd-Szőlőhegy és az egymás elleni mérkőzéseik Vetett véget a maratoni ver­senynek. Végeredmény: 1. Felsőnyék, 2. Decs, 3. Szek­szárd-Szőlőhegy. A komoly szervezési hi­báktól eltekintve úgy érez­zük, hogy a tömegsportnap nem vallott kudarcot, sike­rült mozgósítani — elvégre ez is a fontos! B. Gy. (Dombóvár), Tibai Csaba (Szekszárd)—Radnai Róbert (Dombóvár), Eigenbróth Pé­ter (Dombóvár)—Zagyva Gyula (Szekszárd), Deák At­tila (Dombóvár)—Sörös Ist­ván (Szekszárd), Pintér György (Bonyhád)—Ignácz György (Szekszárd), Hor­váth László (Dombóvár)— Dörmer László (Bonyhád), Péterhegyi Ferenc? (Paks)— Békési Lajos (Szekszárd) Orsós József (Dombóvár)— Csehkatona János (Szek­szárd), Somi Benjamin (Szekszárd)—Papp István (Bonyhád), Erős János (Bonyhád)—Tokaji György (Szekszárd), Metzger János (Szekszárd)—Guzsola Sándor (Dombóvár), Soponyai Pál (Szekszárd)—Baráth István (Bonyhád). Döntetlenül mérkőztek: Horváth Károly (Szekszárd) —Berecz János (Bonyhád)j Hári László (Dombóvár)— Till László (Szekszárd). Ökölwiifäs Még egyszer a vasárnapi mérkőzésekről MÁSODIK GYŐZELEM IDEGENBEN Megkezdődött a vissza­számlálás, finiséhez érkezett a labdarúgó NB II küzde­lemsorozata. Még hat forduló vár az 59 csapatra és választ kapunk valamennyi most még nyitott kérdésre: kik jutnak az NB I-be, melyik csapatok kényszerülnek egye­nesági búcsúra, s kik alkot­ják az utóvizsgázók mező­nyét az osztályozókon. Élese­dik a küzdelem, minden megszerzett pontnak kétsze­resen megnő az értéke. Ezért is fogadta örömmel a szek­szárdi szurkolótábor a Dózsa legénységéinek legutóbbi idegenbeli győzelmét. Ami nem sikerült ősszel hazai pá­lyán — akkor 0-0 volt az eredmény — az most idegen­ben teljesült: Szekszárd—Pét 1-0. — A házigazda pétiek a kiesés ellen küzdenek, de otthonukban eddig az éllova­sok ellen is derekasan küz­döttek. A mi ajánlólevelünk pedig kevés reménnyel ke­csegtetett, hisz vidéki mér­kőzéseinken négy pontot sze­reztünk. Utoljára tavaly ősz­szel, Sopronban nyertünk vendégként. Egész héten ar­ról beszéltünk, hogy joggal bírálnak bennünket szurkoló­ink. Mert hiába kaszírozzuk be hazai mérkőzéseinken a pontokat, ha idegenben rend­re adósak maradunk a pont­gyűjtéssel. Ezért aztán el­szánt hangulatban léptünk pályára Péten. Kemény, he­lyenként szikrázó játék folyt, azzal, hogy már középpályán „megfogtuk” az ellenfelet, s kezdeményezéseik meghiú­sultak, sikerült rákényszerí­teni akaratunkat a hazai csa­patra. Mi irányítottunk, több gólszerzési lehetőségünk volt. Azok akik elkísértek bennün­ket és látták a mérkőzést, igazolhatják: megérdemelten nyertünk — summázta véle­ményét Szőcs Lázár, aki a Dózsa csapatának egyik leg­jobbja volt vasárnap is. „AZ EGYIK SZEMEM SÍRT, A MÁSIK NEVETETT” Ha valaki tavaly május­ban azt mondta volna a járá­si bajnokságban szereplő ozorai csapat játékosának Porgának, hogy egy év múl­tán a megyebajnokság lista­vezető együttesének egyik erősségeként tartják számon, azt minden bizonnyal meg­mosolyogja. Akik először fel­figyeltek kitűnő adottságaira, azok a pincehelyiek voltak Hamarjában átigazolás lett a dologból. Ősszel már új egyesületben lőtte, fejelte a gólokat az ozorai fiú. Ezt a tavaszi idényt már a Paksi SE labdarúgójaként kezdte. Já­tékával a fiatal város focira­jongói körében is általános elismerést szerzett. Vasárnap a sorsolás szeszélye folytán aztán régi klubja, a Pince­helyi Tsz SE ellen lépett pá­lyára. Ráadásul ez a mérkő­zés Pincehelyen volt. Ismerő­sök, jó barátok között — most ellenfélként. A mérkő­zés krónikája mar ismert a kedves olvasók előtt: Porga két góljával nyert a paksi gárda. — Nem tagadom, szoron­gással léptem pályára. Tud­tam, hogy kritikusan nézik játékomat a szurkolók, s ha hibázok, rámzúdulnak a meg­jegyzések. Nem ez történt. A közönség és az egykori játé­kostársak megértették: en­gem új egyesületem sikerei fűtenek. Szünet után jól ját­szottunk, előbb Szabadi, majd Vábró remek beadását fejel­tem a hálóba. Végül is ez a két gól döntött. Túlzás lenne azt állítani, hogy a 90 perc végén is osztatlan elismerést váltott ki teljesítményem a pincehelyi közönség soraiban. Voltak olyanok is, akik őszin­tén gratuláltak.... Ilyen a foci. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett — mondta Porga István a hétfői edzé­sen. NONSTOP MŰSOR SZÉPSÉGHIBÁVAL Ritkán adatik hasonló al­kalom, egy nap, egy pályán, sorozatban négy mérkőzés. Történt mindez Dombóvá­ron, ahol délelőtt 10 órától nonstop Jiociműsor fogadta a szurkolókat. A városi ifjúsá­gi sporttelepen a serdülők kezdték, őket a tartalékcsa­pat, majd az ifjúságiak, s vé­gül a „nagyok” követték. Az első három találkozón a kel­lemes tavaszi időjárás mellett huszonhárom DMSC-s gólnak örülhettek a nézők. S miután evés közben jön meg az ét­TALÁN MÉG NEM KÉSŐ vágy, gólzáporos finálét re­mélt a publikum a Gerjen elleni mérkőzésen is. A ven­dégcsapat azonban ünnep- rontónak bizonyult. Rendkí­vül lelkes, kemény, de mind­végig sportszerű játéka ugyanis alaposan keresztül­húzta a dombóváriak vára­kozását. Még az sem vigasz­talta a közönséget, hogy a sé­rült Németh és Pintér hiá­nyát érző hazai támadósor egy szezonra való helyzetet dolgozott ki. Hát ezt is megértük, kieső­jelöltté vált csapatunk — mondogatták hetek óta a Bonyhádi Vasas szurkolói. Mi tagadás, mélyre zuhant a Vasas gárdája. Az előzmé­nyek, az okok szerteágazó kuszaságait korábban már boncolgattuk. Abból kiderült, hogy a különböző indokok alapján máról holnapra tör­tént leállások, a játékosok visszavonulása nehéz hely­zetbe sodorták a nagy múltú csapatot. A bajok orvoslása, az égetően szükséges intézke­dés pedig váratott magára. Egészen -vasárnapig, mond­hatni a 24. óráig. A Tevel el­leni sorsdöntő találkozón az­tán régen látott, ismerős ar­cok tűntek fel a bonyhádiak kezdőcsapatában, meg a kis- padon is. A szakosztály ve­zetői hétközben felkeresték Vargát, Csordást, Bullát és Geczőt, s négyüket ismét csatasorba invitálták. Tudá­sukra, tapasztalatukra apel­lálva hívták őket, hogy az utolsó öt mérkőzésen segít­sék kimozdítani a Vasas ká­tyúba ragadt szekerét. Tevel ellen közel álltak a győze­lemhez, végül egy pontot sze­reztek. Ez a pont egy apró re­ménysugár a bentmaradá- sért folytatott ádáz küzdelem­ben TÁRGYILAGOS KISDOROGIAK Az utóbbi hetekben gyak­ran borzolták szurkolóik ide­geit a kisdorogi labdarúgók is. Csikorgott, döcögött a csa­pat gépezete, sőt egyszeribe leblokkolt. Pontok úsztak el hazai pályán meg idegenben is. Közben pedig egyre in­kább meékérdőjeleződött a célkitűzés, a dobogós helyek egyikének megszerzése. En­nek ellenére a nagydorogia­kat bizakodó hangulatban várták. Sőt, egyesek gólkü­lönbség-javítást vártak. A 18. percben Nagy révén veze­tést szerzett a hazai gárda, de öt perccel később a nagy­dorogi Nagy egyenlített. Tá­madtak a vendégek, két ka­pufát lőttek, meg kihagytak egy sor további helyzetet. A 43. percben a kisdorogi Nagy dobta támadásba Hosnyán- szkyt, aki nem hibázott, Igen- ám, de Hosnyánszky leshely­zetben . kapta a labdát. Min­denki így látta, csak a három bíró nem. A 70. percben az­tán mintha csak lekopírozták volna ezt az esetet: újfent lesről indult akcióból nőtt a hazaiak előnye. A mérkőzés végén úgy szívből igazán ke­vesen ujjongtak a 3-1-es győ­zelemnek. — fekete —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents