Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-08 / 105. szám

ANÉPÜJSÁG 1979. május 8. Moziban Gyarmathy Lívia nem ké­szített még nagy fűmet, de jó filmes. Különösen azok szeretik alkotásait, akik mindenekelőtt emberpár­tiak... Akikben megértés és szeretet él a többiek iránt, akik osztozni tudnak az is­meretlenek bánatában is. Mert Gyarmathy is megért, szeret, osztozik, ezen tűi pe­dig lát és figyel. Négy kisfilmjét láthatják a stúdiómozik hálózatának látogatói mostanában, Kilen­cedik emelet címmel. Ez a négy film, így együtt is a fent állítottakat bizonyítja, olyannyira, hogy már-már túl soknak tűnik a gyen­gédség, ami belőlük áram­lik. Ez azonban csak halk megjegyzés: valójában na­gyon is elfogadható Gyar­mathy Lívia érzelmessége. Az 58 másodperc 1964-ben készült: tizenöt esztendeje. Érdemes volt feltámasztani a tizenhat perces filmkölte­ményt, amit annak idején igen kevesen láthattak: portréja az úszóról, aki szí­vósan, erejét megfeszítve készül a versenyre, amelyet aztán nem nyer meg, nagy­szerű kép a kisemberről. Az esendőről, akinek mindenért verejtékkel kell dolgoznia, és aki ritkán kerül az élre. Az 58 másodperc azért is jó, mert kitör a sablonból, ami szerint a „jó elnyeri jutalmát”, valamint „min­den rossznak jó a vége” — márpedig különösen sport vonatkozásában, ezekhez a sablonokhoz szoktunk. Az 1971-es Tisztelt cím! hősei nyugdíjba vonuló pos­tások. Rajtuk keresztül a szakmaszeretetről szól a filmrendező, méghozzá olyan erővel megragadva nyugalmazott kézbesítőinek munkaszeretetét, hogy ezzel katartikus hatást kelt. Az 1976-ban készült Magányo­sok klubja az időskori társ- talanság közelképeit, a ki­törés kísérleteit ábrázolja. Végül az utolsó, leghosszabb — 38 perces — film a leg­utóbb készült, címadó Ki­lencedik emelet. Ez a fim szerkezetében, megfogalmazásának mód­jában is eltér az előzőektől, és ez a legkevésbé érzelmes. Hőse egy munkáscsalád tag­ja: az elvált szülők, a nagy­anya, az anya élettársa, a tizenöt éves fiú és a tizen­négy esztendős lány. Mégis, legfőképpen az anya, aki­nek kínlódását figyelnünk kell. Ö az, aki széthullott és tovább bomló családjában minden erejével igyekszik az egyensúlyt megtartani. Állandó éjszakai műszakban dolgozik, hogy gyerekeinek megteremtse a legnagyobb kényelmet: fiával mégsem tudja a legalapvetőbb kon­taktust sem kialakítani. Ez életének soron következő nagy tragédiája, amit nem enyhít az a tény, hogy a fiú teljes érzelmi és értelmi passzivitása a narkotizálás, a „szippantás” következmé­nye. A filmben bujkáló op­timizmust a kislány, Éva alakja hordozza, az ő tiszta, szeretetre méltó személyisé­ge, aki végül is az anyában is rendre feloldja a feszült­ségeket. A négy rövidfilm egyéb­ként Gyarmathy Líviának összesen tizenkét díjat ho­zott, különféle fesztiválokon. VIRÁG F. É. ÚTKÖZBEN ’79 Május havi ajánlás a mű­velődési akcióba benevezett szocialista brigádok részére. A brigádok készüljenek az alábbi témakörökből: 1. A szakszervezeti oktatás „Társadalmunk kérdései” 1978/1979. évi anyaga. 2. A TIT ismeretterjesztő előadásaiból: — A gyógyszerezés, gyógy­szerfogyasztás káros hatása. — A jog, mint a társadal­mi folyamatok szervezője, szabályozója, különös tekin­tettel az új Büntető Törvény- könyvre c. előadások meg­hallgatása V. 30-ig. 3. Radnóti Miklós összes versei és műfordításai c. kö­tet olvasása VI. 30-ig. 4. A Mecénások és a Bol­dogság c. filmek megtekinté­se VI. 30-ig. Igényelhető a Megyei Moziüzemi V. film­forgalmazási osztályától (7100 Szekszárd, Garai tér 4.). 5. A televízió műsorából: A HÉT. 6. Az ajánlott újságok és folyóiratok. 7. A helyi művelődési in­tézmények műsorai. 8. A május havi ajánlások­hoz kapcsolódó kérdések VI. hó 1—7. között jelennek meg a Tolna megyei Népújságban. Az április havi ajánlások­hoz kapcsolódó kérdések: Társadalmunk kérdései: 1. Melyik az a három alap­vető cél, melynek megvalósí­tása érdekében a népgazda­ság a nemzeti jövedelmet fel­használja? 0—3 pont. 2. Mi a gazdaságirányítá­sunk lényege? 0—2 pont. 3. Röviden határozza meg az életszínvonal fogalmát. 0— 2 pont. Kodály: Háry János c. daljátéka 4. Soroljon fel 4 magyar népdalt, amely feldolgozásra került a Háry Jánosban! 0—2 pont. 5. Milyen helyszínen ját­szódik a 2. és a 4. kaland? 0—2 pont. 6. Melyik kalandban hang­zik fel a harangjáték? 0—2 pont. 7. Mit neveztek a játékban „császári baromfinak”? 0—2 pont. Magyarország, Népszava, Népújság 7. Mikor és hol írták alá a szovjet—kínai barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, amit most Peking felmondott? 0—3 pont. 8. A nemzetközi terroriz­mus megelőzésére ill. meg­büntetésére mikor és hol kö­tötték meg az első nemzetkö­zi egyezményt, és hány állam írta alá? 0—3 pont. 9. Mi ellen használják az ólom- ill. ezüstjodid rakétá­kat? 0—2 pont. 10. Ki az a nagy magyar zeneszerző, akinek emléktáb­láját áprilisban leplezték le Párizsban? 0—2 pont. 11. A test mely részét „ká­rosítja” a „kapazinos” gyom­irtás? 0—2 pont. 12. Trópusi zápor vagy vi­haros szél sem oltja el a moszkvai olimpiára tervezett fáklyát. Ki tervezte? 0—2 pont. 13. Tolna megye melyik gazdaságában termelnek mus­tárt? 0—2 pont. Élet és Irodalom, Film, Színház, Muzsika, Üj Tükör 14. Mi a magyar Tallózó? 0—2 pont. 15. A varsói színház a tör­ténelem során volt börtön, laktanya, és lőporraktár. A színház neve melyikre utal? 0—3 pont. 16. A Zenés tv-színház be­mutatta Sartre drámája alapján készült, és Lendvay Kamilló által megzenésített művet. Mi a mű címe? 0—3 pont. 17. Mikor és ki nyitotta meg a nemzetközi gerontoló­giai kongresszust Kijevben? 0—2 pont. 18. „Merjünk lenni, akik vagyunk ... / Az ember vala­miért élni akar, valami többért, / ami a-puszta sze­mélyes élet.” Ki írta és me­lyik írásból idéztünk? 0—5 pont. Élet és Tudomány, Delta 19. Mik a katák és hol él­nek? 0—3 pont. 20. Mi a kula? 0—3 pont. 21. Mi a holográfia és mi­lyen magyar vonatkozása van? 0—3 pont. 22. Hány holdja van a Ju­piternek és ezek közül me­lyik a legnagyobb? 0—4 pont, 23. Milyen új eljárással kí­sérleteznek angol kutatók a gyomnövények elleni küzde­lemben? 0—4 pont. Brigádélet 24. Mi a smog? 0—2 pont. 25. Kinek a grafikája a Csőfektetés és az Éjszakai be­tonozás? 0—2 pont. 26. Ki volt az a Lenin-fiú, aki Mohácson is bújdosott? 0—2 pont. A válaszokat a helyi mű­velődési háznak kell megkül­deni 1979. május 26-ig. MEGYEI OPERATÍV BIZOTTSÁG Japán szalon Rádió Miért érdekes ? Másnak természetesen le­het más véleménye, amit készséggel tiszteletben tartok. Ettől függetlenül az enyém az, hogy a rádió legjobb po­litikai műsora a „168 óra”. Szombaton egy egészségügyi aprósággal gerjesztették ma­gasra figyelmem lángját. Ne­vezetesen azzal, hogy a fer­tőző májgyulladás miért nincs a munkaköri ártalmak listáján azoknál is, akik az egészségügyben, de nem fer­tőző osztályokon dolgoznak. Csakugyan, miért nincs, hi­szen már nemcsak beteg-, hanem halálos áldozatot is szedett? Korábban a lifthely­zet, máskor egyes vezetők nyilatkozási készsége, még korábban Földi Iván egyik szisszenete maradt bennem ideig-óráig. Általában pedig az, hogy a műsor szerkesztői (elevenségükről nem mindig híres hírközlő szerveinknél) páratlanul eleven érdeklődés­ről tesznek tanúbizonyságot. Nem restek például még pletykáknak se utánajárni. Kósza és gyakran eléggé os­toba mendemondáknak, me­lyek mégis közszájon vannak, így a tárgyilagos és igaz vá­lasszal a rádiósok minden­hogyan igényt elégítenek ki. Bevezetőben idézett véle­ményemnek van egy másik oka is. Ez a műsor szerkesz­tőinek és az adásban részt vevő kollégák hangvétele. Senki által nincs ugyan elő­írva, de a saját praxisomból is tudom, hogy van egy olyan hazai gyakorlat, mely szerint az újságíró (rádióriporter) kérdez, valaki válaszol. A vá­lasz többnyire perdöntő, egy­szer s mindenkorra „helyére teszi a dolgokat” — hogy ez­zel a megszokottan ízetlen kifejezéssel éljek. Pedig a valóságban ez egyáltalán nem történik meg, az olvasóban, tv-nézőben, rádióhallgatóban jócskán marad még kielégí­tetlen hiányérzet. Nos, a 168 órában nem restek ellent­mondani, kommentálni, oly­kor meglehetősen csípős ma­gánvéleményekkel kiegészí­teni az elhangzottakat. Ezzel nemcsak rádiós kollégáink bi­zonyítják azt, amiben senki nem kételkedik — vagyis „felnőttségüket”, hanem a hallgatót is felnőttként keze­lik. Amit a hallgató, bi­zony szeret. (ordas) Színházi esték Nagy érdeklődés előzte meg a Thália Színház ven­dégjátékát, amit egyformán indokolt a jó hírű együttes és Simonffy András sikeres darabja, a Japán szalon. 1944 őszén vagyunk, az or­szág egy része már felsza­badult, s Horthy fegyverszü­neti bizottsága Moszkvában próbálja menteni a menthe­tetlent. Horthy szánalmas politikai dilettantizmusára jellemző, hogy még ekkor is buta taktikához folyamodik, hisz a német szándékokat messzemenően szolgálva me- neszti Moszkvába a küldött­séget, amelynek megbízatása és felhatalmazása azonban annyira fogyatékos, hogy eredményes tárgyalásokat nem is folytathat. Közben megtörténik az októberi ki­ugrási kísérlet, betetőzve Horthy és a köréje csoporto­sult klikk politikai tudatlan­ságát, mert ezek a főszolga­bírói színvonalon gondolkodó emberek csak jártattók a szájukat történelemről, ezer­éves Magyarországról, de amikor valóban beköszöntöt- tek a történelmi idők, nem tudtak mit kezdeni. Simonffy számára a törté­nelem inkább keret, belülről ábrázolja a kor országvesztő szereplőit, azt vizsgálva, hogy a kiélezett történelmi szituá­cióban maradt-e még ben­nük egy szikrája az ember­ségnek, a felelősségtudatnak. A moszkvai japán szalonban mindenkinek színt kell valla­nia, számot kell vetnie a jö­vővel, de önmagával is. Ho­gyan is vizsgázhatnának ezek az urak, akik egy országot sem átallották feláldozni ér­dekeikért? A történelem, úgy látszik, bizonyos esetekben mégiscsak ismétli magát: amennyire a meggyőző for­rásokból tudjuk, a francia arisztokrácia viselkedett ilyen nevetségesen önzőén és szűk­látókörűén a nagy forrada­lom előtt, s ezzel elősegítője lett annak, amit tűzzel-vassal ki akart irtani. Simonffy biztos arányér­zékkel építi fel színművét, a jellemek szemünk láttára de­valválódnak, s ahhoz is van ereje, hogy fokozza a hatást, még akkor is, ha a második részben egy-egy szereplő deus ex machinaként jelenik meg. De ne feledjük, nem történel­mi tandrámáról van szó, ha­nem olyan irodalmi alkotás­ról, ami egy drámai szituáció légkörét kísérli meg feltá­masztani. Nem riad vissza a meglepő eszközöktől sem, amilyen a Sztálin és Mali- novszkij közötti telefonbe­szélgetés, ahol a hatás a drá­ma menetétől függetlenül is érvényesül. Jó darab a Japán szalon, sikerét nemcsak a közvetlen múltunk iránt megnöveke­dett érdeklődés igazolja, ha­nem irodalmi erényei is. Hő­sei nem sematikus, jó és rossz emberek, történelmi hitelük van, s amikor színpadra lép­nek, valóban érezzük az idők súlyát. A Thália Színház előadása megbízható, korrekt, de akik különleges színházi élményt vártak, bizonyára csalódtak, mert ez a színvonal a mai magyar színpadon, főváros­ban és vidéken egyaránt kö­telező. Kőváry Katalin rendezése meglehetősen visszafogott, kerüli a nagy összeütközése­ket, pedig ezek az urak, az áhított konc reményében, egymást is fölnégyelnék, ami­re a drámában bőségesen találunk is utalást. A kör­nyezet bizony szegényes, a japán katonai attasé szalon­ja aligha nézhetett ki így. Az sem világos, hogy ahány ma­gyar katonatiszt, annyiféle csizma. Nem forogtam ilyen körökben, de még a munka­szolgálatosokra is voltak bi­zonyos szabványok, hát ak­kor a főtisztekre! Néhány kitűnő színészi ala­kítás az előadás legnagyobb erénye. Bitskey Tibor, mint Dálnoki Miklós, Mécs Ká­roly mint Faragho vezér- ezredes és Kautzky József Vörös János szerepében való­ban történelmi légkört kelt, s Harsányi Gábor ugrifüles követségi titkára is jól illik ebbe a világba. Említsük még meg Lengyei Erzsit, aki nyúl­farknyi szerepének minden lehetőségét kiaknázza. • CSÁNYI LÁSZLÓ Kossuth-könyvek Gömöri Endre: Irán Fantasztikus gyorsasággal látott napvilágot az ismert külpolitikai újságíró könyve Iránról, hiszen így kezdő­dik; „A császárok császára, Mohamed Reza Pahlavi 1979. január 16-án elhagyta Iránt, akkor azt mondták: meghatározatlan időre”. A z utolsó oldalon pedig a feb­ruár közepén lejátszódott demokratikus fordulatra tör­ténik utalás. Az átfutási idő tehát két hónap, a kötet május elején került ki a Szikra lapnyomdából. A kiadó eléggé nem di­csérhető rugalmasságáról Tv-napló Uj sorozatot indított el a televízió, Staféta a címe. Mindössze tízperces a mű­sor, tíz perc az ifjúságnak. Az a szándéka, ahogy a szerkesztő, Pomezanski György írja, hogy „hétről hétre érdekes, nevezetes, vagy «-nehéz-« emberekkel ismertessen meg”. Sajnos, a műsorújságból nem derül ki, hogy ki fia-borja a soros staféta, és hogy ki lesz az, aki bemutatja. Márpedig ez igazán nem mindegy! Első alkalommal a nehe­zen szereplő Bari Károlyt sikerült a kamerák elé ül­tetni, beszélgető partnere van szó, hogy ezt a könyvet megjelentette. Irán most mindenkit érdekel, a később lejátszódó események is az utolsó mondat óvatos fo­galmazását igazolják: „A harc folytatódik e lehetősé­gek kihasználásáért”. Hogy mi válik valóra a demok­ratikus mozgalom ígéreté­ből, azt még ma sem tud­hatjuk. Valószínű, hogy a kötet anyagának döntő része már előbb elkészült és készülhe­tett is, mert egészen a kez­detétől szól a négyezer éves állam történetéről. A máso­Staféta Mezei András volt. Ha ezt előre- tudjuk, biztosan töb­ben bekapcsolták volna a televíziót, annál is inkább, mert a nagyon fiatalon fel­tűnt, cigány származású köl­tő jó ideje nem publikált verseket, tulajdonképpen csak pletykákat hallottunk éveken át róla. De nem sze­mélyes sorsáról beszélt, ha­nem a cigányságról, a cigá­nyok helyzetéről. Szívesen hallgattuk, de za­vartan. Mit, hogyan gondol, miért állítja azt, amit mond — sajnos, nem derülhetett ki. Nem Mezei Andráson múlott, hanem a műsoridőn. dik világháborúig csak váz­latosan, de alaposan elemez­ve a történelmi tényeket, majd onnan részletesen mu­tatja be az amerikai tőke benyomulását Irán olajgaz­daságába. Bemutatja az úgynevezett amerikai politikai modell kialakulását, majd szükség- szerű bomlásának folyama­tát. Egyaránt ajánlható a könyv a történelem és a na­pi politika iránt érdeklődők­nek, igaz, hogy újságpapí­ron, de mindössze 15 fo­rintért. i. Tíz perc ugyanis sok min­denre elég, de nagy dol­gokról meglepő gondolato­kat kifejteni ennyi idő alatt képtelenség. A Staféta-mű­sor ötlete rokonszenves, ke­rüljön csak hetente képer­nyőre egy-egy érdekes, gon­dolkodó fiatal. De azon gon­dolkodni kell: hogyan irá­nyítsák a tíz percet — ha már ennyit kapott a műsor —. hogy ne maradjon any- nyi nyitott kérdés a néző­ben, mint az első alkalom után. Mert ezekre a nyitott kérdésekre nem a nézőnek kell válaszolnia. V, F. É. Jövő héten az Apámuram című filmről írunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents