Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
6 ^fePÜJSÄG 1979. május 31. Határok FELOSZLATTAK egy szak. osztályt. Első hallásra érthető indokkal. Az egyesület elnöke úgy érvelt, nincs szükség a kézilabdázókra. Eredmények híján a lányok csak pénzbe kerültek. A megmaradó forintokat a tömegsportra költik majd. Látszólag tehát helyes az elnök döntése. Látszólag. Ám aligha nevezhető verseny- sportnak az, amivel a lányok töltötték az időt jó néhány esztendőn át. Hetente háromszor edzettek, egyszer bajnoki mérkőzést játszottak, — messze nagyon messze az első osztálytól. Ha utazniuk kellett, pénzbe került, s a bíró, a rendezés se volt olcsó. A megtakarított pénz a tömegsporté lesz. Szép gondolatok. Csupán az a bökkenő, hogy a szabad idő sportja a szabad idő sportján megspórolt pénzzel lett gazdagabb. Mert aligha mondható el, hogy példánk kézi- labdás lányai „profik” lettek volna. Sőt. Hitem szerint, ők az igazi amatőrök. Vagy ha úgy tetszik, ők lehetnek a példaképeik a szabad idejükben sportolóknak. FÉLREÉRTÉS ne essék korántsem becsülöm én le a reggelente vagy vacsora után futkározókat, úszókat. Nem, erről szó sincs. Csupán arról, hogy megeshet; valakit, mondjuk, egy labdajáték vonz. Például a kézilabda. Csapatjátékról lévén szó, nélkülözhetetlenek hozzá a társak. És némi lemondásra is szükség van. Hetente három edzés — erre idő kell. Egy bajnoki mérkőzésre úgyszintén. És a szükséges órákat nyilvánvalóan a szabad idejéből vonja el a kézilabdázó. Persze áldozatról szó sincs, fel sem merül a kifejezés. Mert miért használnánk olyan hangzatos szavakat, mint a lemondás meg az áldozat, ha arról van szó, amit szeretünk. Meggyőződésem, hogy a szabad idő sportja és a versenysport közötti határt nem a tagsági könyv és az orvosi igazolás jelenti. Egy harmadvagy negyedosztályú sportoló aligha tarthatja fenn magát abból, amit az egyesületétől kap. Ha kap egyáltalán. Hogy ott van az edzéseken, készül a versenyekre, a mérkőzésekre, arra csak egyetlen in- ditóoka van. Az, hogy szereti a sportot. És ez a sportszeretet az, amit oly sokszor és sok helyütt említünk, ha mozgásra, futásra és úszásra kívánjuk ösztönözni az ifjakat és az idősebbeket. A KÖZSÉGI sportkörökben nem születnek látványos versenyeredmények; a sportolók nem a világcsúcsot, hanem egyéni rekordjaikat javítgatják meg — mégis tömegek sportjának otthonai. A szervezettség, az edzés, a verseny éppenúgy hozzátartozik a sporthoz, mint az az öröm, amit a kitűzött táv lefutása, a gerely elhajítása vagy éppen egy gól okozhat. A verseny, a versengés tehát legalább olyan fontos, mint a mozgás. Játszani, vetélkedni viszont mindenki szeret, korától, nemétől, lakóhelyétől függetlenül. Az előzőleg idézett egyesületi elnök érve tehát csak látszólag indokolt. A többi között a versengés lehetőségétől fosztotta meg azokat, akik, feltehetően, egész héten arra a pillanatra vártak, amikor kifuthatnak majd a pályára, s megmutathatják, mit tudnak. Nem pénzért, nem különféle juttatásokért, csupán azért, ami a legtöbb: a játék öröméért. MALONYA1 PÉTER A Bonyhádi Botond szakvezetői már az általános iskolásokkal megszerettetik a kosárlabdasportot, a minikosarat űzik. A szakvezetők remélik, belőlük lesznek a tehetséges játékosok. Fotó: Gottvald Labdarugó-játékvezetőink Zamárdiban A Tolna megyei Tanács zamárdi üdülőjének bejáratánál már látni lehetett: ezúttal nem a családos üdülök, hanem elsősorban fiatal férfiak töltik meg az udvart. Természetesen Szioger Ferencet, a játékvezetői bizottság titkárárt. kerestük, hogy tőle érdeklődjünk a labdarúgó-játékvezetők továbbképzéséről. — Nincs 'iitt, tanul, vizsgára készül — hangzott a válasz. — És a JB-élnök, Gabi Géza? . — Ö Pécsett vesz részt egyhetes táborozáson, az edzők továbbképzésén. — Akkor ki a tábor vezetője? — kérdeztük. — Dravecz István, az országos játékvezetői keret tagja. Ilyen előzmények után kezdődött a beszélgetés Dravecz Istvánnal. — A tábor tulajdonképpeni célja az erőnlét, a tudás felmérése, az ismeretek felfrissítése, az új döntvények ismertetése. — kezdte a beszélgetést Dravecz István, majd így folytatta: a JB elnökségének megbízásából én vezetem a tanfolyamot és az előre elkészített részletes programszerint dolgozunk. Az csak természetes, hogy a reggelt tornával kezdjük, majd délelőtt 9-től 12 óráig elméleti foglalkozást tartunk. Tizennégy órától vannak a fizikai felmérések, így például 50 méteres, valamint 400 méteres távon a futás, ezenkívül a 12 perces futás. Négy csapattal kispályás labdarúgótornát is rendezünk. Dombóvár, Bonyhád és a Tamási terület mellett a szekszárdiaknak és a paksiaknak közös csapatuk van. Izgalmas mérkőzéseket játszunk, mely alkalmas az erőnlét fokozására is. — Az elmúlt időszakban történt-e jelentős változás a szabályokban? — Van változás, de nem tartom lényegesnek. Eddig a kapu előterében, tehát az öt és felesen belül, amikor a támadó csapat szabálytalankodott, arról a pontról kellett a szabadrúgást elvégezni, ahol az történt. Most nem kell arról a helyről, hanem az öt és feles területének bármely pontjáról elvégezhető az. — Mikor kerül bevezetésre a sárga és a piros lap? — Annyi bizonyos, hogy ősztől bevezetésre kerül, de iitt ;nem foglalkozunk vele, mivel még nincs központi intézkedés ezzel kapcsolatban. — Milyen a tábor létszáma? — Sajnos rendkívül kevesen vagyunk. A korábbi években olyan gondjaink voltak, hogy kevés volt a hely, sok esetben hatva na n is. voltunk. Most mindössze harmincán jelentkeztek, de ebből csak hu- Bzonhatan vagyunk. Közülük kettő, a dombóvári Szabó István, valamint a simontor- nyai Kleiber György már nem aktív játékvezető, hanem ellenőr. — Hát bizony nem nagy a tolongás, de mi ennek az Oka? — Nem tudom, pedig sok játékvezetőre ráférne a továbbképzés. — Látok néhányi fiatal arcot is. — Igen, van köztünk néhány fiatal a járásokból és bízom abban, hogy az ősztől közülük néhányan már a megyebajnokságba kerülnek, ott pantjeleznek, vagy bíráskodnak. — A játékvezetők hogy értékelik a bajnokság eddigi szakaszát, mi a véleményük arról ? — Szerintem becsülettel helytálltak, egyetlen mérkőzés sem maradt el miattuk. Persze van javítanivaló, elsősorban azt a szellemet, gondolkodást kél! tovább erősíteni, hogy mindig, minden mérkőzésen korrektül bíráskodjanak, a tudásuk legjavát adják. A paksi Király János lépett az asztalunkhoz: — Dravecz sporttárs egy levél és egy távirat érkezett. Néhány másodperc múlva olvastuk a táviratot, Paulai Márton küldte: — Minden résztvevőnek erőt, egészséget kívánok a sportpályán és a magánéletben egyaránt ! Tovább folytattuk a beszélgetést, de Sebestyén Lajos az oktatási bizottság vezetője jött üzenettel: — Telefonáltak SzekSzárdról, hogy az országos JB oktatási bizottságáról, valamint Baranya és Somogy megyéből is érkeznek a meghívott vendégek. — Tehát minden az eredeti program szerint történik — jegyezte meg Dravecz István. — Meddig tart a tanfolyam? — Pénteken délig, de csütörtökön délután hajókirándulást teszünk Tihanyba. Egy ilyen út mindig alkalmas a barátság, a kollektív szellem további elmélyítésére. A tanfolyam vezetőjétől az üdülő kapujában búcsúztunk, aki nevetve mondta: — Ki lehet javítani a feljegyzést, már huszonheten vagyunk, megérkezett Rákosi Gusztáv is. — kas — Még egyszer a vasárnapi mérkőzésekről A MEZŐNY LEGJOBBJA A győzelem másnapján érzi csak igazán az ember, milyen nagyszerű dolog nyerni. Amikor játékosként vagy éppen csak szurkolóként visszapergeti az előző napi mérkőzés 90 percének történéseit, tárgyilagosan mérlegeli csapata erényeit és hibáit, a siker valamennyi összetevőjét, így tették ezt a Szekszárdi Dózsa labdarúgói is, amikor a keddi értékelésen részletesen elemezték a Bábolna elleni találkozó tapasztalatait. Egyénekre szabottan dicsért, vagy bírált Magasházi József vezető edző. Az egyéni teljesítmények élére, nyolcas osztályzattal Szlovák László került. Joggal, a 3-1-es győzelem fő részesévé vált, miközben a mezőny legjobbja címét' is kiérdemelte vasárnapi játékával. A KÖZÖNSÉG MEGBOCSÁTOTT Nyolcszáz szurkoló övezte a paksi pályát, amikor kezdésre sorakozott fel a Paksi SE és a TÁÉV SK legénysége. A változatlan érdeklődés egyúttal arról is árulkodott, hogy a Duna-parti város focirajongói megbocsátották a tolnai kudarcot. Hét közben persze történt egy, s más a listavezető együttes házatáján. Pénteken délután, az edzés végén Óláh Mihály egyesületi elnök látogatott el az öltözőbe. Beszélgetésre invitálta a játékosokat. Visszaidézték az egy héttel korábbi 90 percet, tiszta vizet öntöttek a pohárba, már ami a tolnai vereség igazi okát illette. Az elnök kitért a lapunk csütörtöki számában megjelent edzői nyilatkozatra is. Nos, a paksi labdarúgók önkritikusan fogalmaztak. Elmondták: Tolnán bizony hiányzott az igazi tűz a csapat játékából, sokat hibáztak, rossz felfogásban játszottak. Egyértelműen foglaltak állást: igenis bajnokságot akarnak nyerni, majd megkísérlik a magasabb osztályba kerülést. ígérték, hogy a soron következő, három utolsó mérkőzésen bebizonyítják: csupán kisiklás volt a múlt heti 0-1. Egy félidőn keresztül ugyan döcögött a gépezet, a bizonyítási vágy még görcsös erőlködésbe fulladt. A két kulcsjátékosát nélkülöző TÁÉV SK derekasan küzdött, s csupán szünet után — jobb erőnléte jóvoltából — került fokozatosan fölénybe a paksi gárda. A 3-1-es győzelem. no meg a rivális DMSC pontvesztése várhatóan visszaadja az előző fordulóban megtépázott önbizalmat. Szükség lesz rá, mert azt a paksiak is jól tudják: nehéz percek várnak rájuk a bajnokság fináléjában, meg az osztályozón is. IDEGI FÁRADTSÁG? Hogy Stölkler Imre kitűnő kapusj azt évek óta tudjuk. Ebben a bajnokságban csupán egyszer hiányzott neve a kisdorogi csapat összeállításából. Azon kevesek egyike, aki a 28 forduló 2520 perces játékidejét végig a pályán töltötte. Vasárnap azonban megszakadt e szép sorozat: Imre csak egy félidőn keresztül védte a kaput. Ezalatt a 45 perc alatt a bravúrok sorozatát mutatta be. Gólnak látszó lövéseket hárított, sőt a 16. percben kivédte Palkó 11-esét is. Az aparhantiak 1-0-ás vezetését kiegyenlítette a kisdorogi gárda, de a sorozatos rohamok ellenére sem sikerült a vezetést megszerezni. Az addig nagyszerű védéseivel általános elismerést szerzett Stölkler ettől kezdve hangosan bírálta a csatárokat tehetetlenségük miatt, egyre idegesebb hangulatba került, s tőle szokatlan módon nézet- eltérése támadt a hazai szurkolókkal is. Egy szó, mint száz, „magára vonta a figyelmet”. Szünetben Losonczi edző nyugtatni akarta a kapust — eredménytelenül. A második félidőben aztán már a hátvéd Boda állt a hazaiak kapujába, a söprögető szerepkörét a csatár Kniesz töltötte be. míg a csereként beállt Bőhm II. a támadósorban kapott játéklehetőséget. Boda kényszerűségből hajdanán egyszer már előlépett szükségkapussá. Kniesz pedig „vendégjátékosként” lábtörést szenvedett annak idején, amikor középhátvéd szerepkörrel próbálkozott. Most mindketten derekasan helytálltak az új szerepkörben. Nagy részük volt a kisdoro- giak 2-1-es győzelmében. FEGYELMEZETT AZ EDZŐ Nem volt irigylésre méltó a helyzetük a teveli labdarúgóknak sem hétközben. A Gerjenben elszenvedett 5-1- es, kiütéses vereségért igencsak megorroltak szurkolóik. Régen érte annyi elmarasztaló bírálat a kis község focistáit, mint ezúttal. Mondjuk ki őszintén: akadtak, akik egyszerűen bundázással vádolták a „kedvenceket”. így aztán a vasárnapi, Bogyiszló elleni hazai találkozó a bizonyítvány utólagos magyarázatát is követelte. Ennek leegyszerűsítésére úgy érezték az a legjobb recept, ha meggyőző játékkal, gólokban gazdag 90 percet produkálnak, így is történt, hisz 5-0-ra verték a vendég bogyiszlói tizen- ePvet. Kárpótolták a közönséget, amely ezen a kánikulai délutánon mesterhármast is láthatott. Kerekes jóvoltából. De a publikum részese lehetett egy szokatlan esetnek is. Ezt Kocsis, a vendégcsapat védőjátékosa „vezette elő”. Történt pedig, hogy Kocsis energiája jelentős részét saját kapusuk. Kéri molesztá- lására fordította. Kéri megelégelte a középhátvéd intrikáját, s már éppen a levonulás gondolatával foglalkozott, amikor közbelépett Török Bálint edző. Lehívta a pályáról Kocsist, aki megítélésünk szerint bizonyára nehezen tudott elfogadható magyarázatot adni viselkedésére. Mert Kéri öt gólt kapott az tény. Csakhogy 11 játékos alkot egy csapatot, s a siker, vagy éppen a kudarc kollektív produktum. Lehet, hogy Kocsis erről megfeledkezett? — fi — I ffcjEj if i„FQFl Kovács Dénes, a paksiak csapatkapitánya Boda Tibor a „szükségkapus”
