Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-31 / 125. szám
1979. május 31. ^ÍEpCUSÁG 3 A brigádmozgalom szabadsága MEGBOLYDULT idén a szocialista brigádmozgalom rendje. És éppen egy újabb, bensőbb rend érdekében. Mint minden változás, ez is felborzolta a kedélyeiket; rangsorolások és pénzjutalmak forogtak kockám E ez minden embernek, minden munkacsoportnak — legyen az bármennyire szocialista jellegű — érzékeny pontja. Brigádvezetők vitatták (vitatják) egyes rendelkezések ösztönző avagy éppen gátló szerepét a brigád- mozgalomban. Tény, valamilyen fordulatot élt át idén a brigádmozgalom. Nézzük meg: ez a változás a megújulás útját nyitotta-e meg? Az egyén és közösség belső rendjének szabadabb, reálisabb érvényesülését segíti-e elő? ILYEN SZEMPONTBÓL érdekes tapasztalattal szolgálhat egy olyan üzem brigádmozgalma, mely 1976- ban átélt (és túlélt) egy kísérletet, a brigádművelődés rendszerének jobbá tételét célozva. Azzal a szándékkal, hogy a kulturális követelményeket közelebb hozza a mpnkások életmódjához. Hogy jobb lett-e a munkásművelődés ettől, 'ne firtassuk. Annyi szent: tapasztaltabbak lettek általa a mozgalom irányítói. Valószínű, hogy az új („föntről” jött) rendelkezések számára is forrásul szolgált az üzemi kísérletek tapasztalata. Legalábbis a brigádművelődést illetően. Egyik üzemi kul- túrház igazgatója és a szocialista brigádvezetők klubjának vezetője több olyan dolgot említett újdonságként, aminek magvait a kísérleti év már elültette a brigádéletben. Miről van szó? Talán legfontosabb előrelépés az egyéni vállalások bevezetése a művelődésben. Mindenki abban képzi és műveli magát, amire hajlama, érdeklődése (sőt gyakran érdekeltsége!) biztatja. Nem a pontokért, inkább önmaga képességeinek gyarapításáért. Persze, lehet ezzel is hazudni, zsonglőrködni. De kinek jó ez? Érzékelek valami egészséges törekvést az egyik brigádvezető alábbi megjegyzésében: „Nem kérünk egyformát, más lehetősége van a bejárónak, és megint más a helyben lakónak. Van olyan ember a brigádomban, aki otthon, szabad idejében gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Tudományosan, szakkönyveket olvasva. Az ilyenektől minek kérnénk, mondjuk, tárlatlátogatást? Hasonlóan a társadalmi munkában: elismerjük, ha valaki a falujában segédkezik a köz javára. Régebben ezt nem fogadtuk el, csak az üzem által szervezett társadalmi munkát...” MI A BIZTATÓ ebben a szemléletben? Az, hogy jobban figyel a dolgozók sajátos életmódjára, az egyéni lehetőségekre, az egyéni érdekeltségre. Nem elvont emberideáloikban gondolkodik, hanem élő személyiségekben. Az egyéni vállalások bevezetése — természetesen — nem old meg semmit önmagában. Csupán egészséges útnak indulást, célhoz vezető lehetőségeket kínál. Két alapvető feltétele, hogy az egyén vállalja önmagát (sajátos adottságaiból, érdekeltségéből, törekvéseiből kiindulva művelődjön és szórakozzon), meg az, hogy a mozgalmat szolgáló művelődési hálózat vállalja az egyént (olyan kulturális lehetőségeket, ösztönzőket nyújtson neki, ami megfelel személyiségének és életmódjának). S ha mindez megvan, jöhet a legfontosabb: ki-ki vállalja, végezze maga önművelését. Az egyéni vállalási rendszer magával hozta az értékelés új módját: az önértékelést. A sokat vitatott (s még sokáig vitatandó) önértékelést... Az üzemben szűkszavúan közölték: megszűnt a pontozás. Pedig volt abban jó is — tették hozzá. Volit? Talán abban: összeadták, szorozták az emberi művelődést. A magam, részéről így fogalmaznék: mérték a mérhetetlent. József Attila verssorát kiforgatva, úgy is mondhatnám: a képzelt házait az üres teliken jóváírták. Mintha volna... Mintha a rendezvénycédula, vagy a rendezvényen való részvétel máris művelődési tartalmat jelentene. Pedig csak a formát jelenti. Vagyis az „üres telket”, melyre a formális értékelésben házat könyveltek el. EGYSZER AZT mondta az önértékelésről egy brigádvezető: „Nem vagyok bolond, hogy magamat lepontozzam”. Ö megvalósíthatatlan módszernek vélte. Nem vagyok ezen a véleményen. Szerintem a bizalom — szocialista emberformálásról lévén szó — alapvető morális előfeltétel a briigádművelődésben. Sőt az egész mozgalomban. Ne feledjük: a bizalom fontos nevelőerő, pedagógiai eszköz is. Az önértékelés kockázatát vállalni kell a brigádmozgalomnak. Feltételezzük: Ki bizalmat vet, őszinteséget arat. A pontrendszer megszűnése máris az értékelés em- berközelibb formáit szülte néhány nagyüzemben,. Azt, hogy miután a gazdaságvezetők meg a brigádmozgalom irányítói megbeszélték a minősítést, végül a brigádvezetői klub fóruma elé terjesztették a javaslatot (nem a döntést!). S itt, ezen a közösségi mérlegen hitelesítették — néhány esetben vitatták, változtatták — a brigádmunka értékelését. LEGTÖBB GOND a patrónusi rendszer változtatásával van. Azt mondják: rendelkezés előírja, hogy a brigádmozga'lom elsőrendű gazdája a gazdaságvezető. Ezzel nincs különösebb baj. De nem találják helyüket a brigádmozgalomban a középszintű vezetők. A brigádok egy része úgy érzi, nem kapta meg a kívánt segítséget tőlük. Hogy miért?... Mert például egy művezető (ha több brigád tartozik hatáskörébe) nem lehet egyik brigádnak sem vezetője vagy tagja. Van ebben ésszerűség, kiiktatja az elfogultságot, az előnyszerzést. De ezzel — mondják egyes művezetők — megszűnt az érdekeltségük a brigádmunkában. Nincsenek érdekeltté téve a brigád jó eredményeiben. Midőn a brigádvezetői klubfoglalkozásokon ezit szóvá tették, a válasz any- nyi volt: a brigádok segítése munkaköri (kötelessége mindegyik középvezetőnek az üzemben. Igen, igen — morfondíroznak a brigádvezetők —, ha valami kötelesség csupán (nem pedig szívbéli, avagy anyagi érdekeltség is egyben), iáikkor baj van. Nehéz tetten érni a segítés (netán a mulasztás) mineműségét. * BALOGH ÖDÖN szórósugarú fejet üzemeltet, amely egy kétszázhetven méter hosszúságú rugalmas tömlő végén van elhelyezve, ezt géppel kihúzzák és a dob húsz óra alatt — hidromotor segítségével — feltekeri a szárnyvezetéket. A berendezés előnye, hogy az áttelepítés nem munkaigényes, gyorsan, és folyamatosan történik. Az állami gazdaság kaj- mádi kerülete 280 hektárral kapcsolódik az öntözőfürtbe. Itt is gondot okoz a vetés- szerkezet váltása. Jelenleg 139 hektár lucernát öntöznek. A legutóbbi vizsgálatok szerint 50 milliméter csapadéknak megfelelő vízhiány van a talajban, ezért a lucerna kaszálását, betakarítását követően folyamatosan megy az öntözés. Tavaly egységnyi területről 164 mázsa lucernát takarítottak be, ez mintegy 40—50 mázsa terméstöbbletet jelent a nem öntözött területekhez viszonyítva. Természetesen ennek megfelelő a tápanyag-visszapótlás; minden kaszálás után — öntözés megkezdése előtt — egy mázsa nitrogén műtrágyát szórnak hektáronként. Tavaly 100 hektár burgonyát is öntöztek, úgynevezett szivárogtató vagyis tömlős öntözéssel. Erről a területről 380 mázsa gumót takarítottak be, hektáronként. Az idén a föld alatti vezetékekkel betelepített táblák mellé ültették a burgonyát, így a hid- ránsokból a vizet át tudják Vezetni erre a területre. A tavalyi megoldáshoz hasonlóan most is szivárogtató módszerrel juttatják ki a vizet. A termesztésben alkalmazott fajták korszerűek és nagy termőképességgel rendelkeznek, ezért termesztésükhöz nélkülözhetetlen az öntözés. Száraz év esetén ugyanis felére csökkenhet a termés. Egy-egy kétezer méteres szakaszra 72 óra alatt 50—60 milliméter csapadéknak megfelelő vizet juttatnak ki. (Egy kiadós eső 30 mm csapadéknak felel meg.) A szivárogtató berendezés előnye, hogy élőmunkaigénye minimális, kezelése egyszerű. — st — Ha száraz a március, április, nedves és hús a május — akkor jó év lesz, így mondják az idősebb parasztemberek. Ameny- nyiben elfogadjuk ezeket az ismérveket, akkor nem éppen a legkedvezőbb az idei év időjárása, különösen ami a májust illeti. Az országban másfél millió család foglalkozik^ fő? vagy mellékállásban mezőgazdasági termeléssel. Érthető tehát, ha az időjárás alakulása sokakat abból a szempontból is érdekel, hogy ez mennyire kedvez a növények fejlődésének. Öntözik a burgonyát a mözsi tsz-ben rendszerben termesztett burgonya területe, hiszen ezzel három gazdaság foglalkozik. A termesztés technológiája szerint ugyanarra a területre csak négy év után kerülhet ismét burgonya, mert csak így előzhetik meg a betegségek terjedését. Helyette lehetne kukoricát termeszteni, ennek öntözéséhez viszont nincs megfelelő berendezés. A váltást lucernával, kertészeti növényekkel, cukorrépával próbálják megoldani. Tavaly, a csúcsidőszakban öt héten át üzemeltek folyamatosan, bár az öntözés a csapadékos tavasz miatt későn kezdődött. Az idei évben folyamatos az öntözés a kertészetekben, egy hónapja. Eddig mintegy 230 hektárt öntöztek meg, 170 ezer köbméter vízzel. Most indul az öntözési idény és a kapacitás 40—50 százalékával üzemelnek. Víg István, az üzem vezetője örömmel újságolta, hogy átépítették a berendezés automatikáját, és kiválóan működik. A mözsi termelőszövetkezetben a szántóföldi kertészet tábláit folyamatosan öntözik és folyik a jelentős területen termesztett burgonya vízellátása is. CSSZV márkajegyű, Szekszárdon gyártott berendezéssel öntöznek. A berendezés lényege, hogy egy egység egy hetven méter Kaszálás után folyamatosan megy az öntözés ÖNTÖZÉS A tápcsatorna vize 26 fokos ostanában mindenki szárazságról beszél — bár a helyzet korántsem olyan ijesztő, mint gondolnánk — azért elkelne már egy kiadós eső. Egy hónapja nem volt számottevő — tíz millimétert meghaladó — csapadék. Ennek ellenére csak a növényekkel borított táblákon — például lucerna — jelentkezik érzékelhetően a csapadékhiány. Egyéb területek vízellátottsága közepesnek mondható, növényi károsodás tulajdonképpen nincs. Egy jellemző szám: április 8-ig a talajvizsgálatok szerint a sok éves átlaghoz viszonyítva negyvenkét milliméter csapadéknak megfelelő nedvesség hiányzott, a tíztől 'ötven centiig terjedő rétegből. Most jelentkezik erőteljesebben a vízhiány, egyrészt azért, mert nincs eső, másrészt az átlagot meghaladó, magas hőmérséklet miatt. Ezért fokozott jelentősége van az öntözésnek. Locsolnak is a kertekben, utcákon, parkokban és a nagyüzemek egy részében, ott ahol erre lehetőség van. A megyében az egyik jelentős létesítmény ebből a szempontból a Sió bal parti öntözőfürt. Ez csak a nevében kötődik a Sióhoz, tervezéskor, illetve az építkezés kezdetén úgy gondolták, hogy a vizet a Sióból nyerik, de a csatorna szennyezettsége miatt- kénytelenek voltak áttérni a belvizes rendszerre. Igv a fürt üzemeltetéséhez szükséges öntözővizet a tolnai holt Duna-ágból hozzák egy tízkilométeres tápcsatornával. A rendszer csőhálózatába négy szivattyú (720 liter mp-es teljesítményével) nyomja a vizet.. Négy gazdaság kapcsolódik az öntözőfürtbe . hozzájuk 60 kilométer föld alatti vezetéken iut a víz. A vízkivételi helyekről — hidrán- soktói — a gazdaság saját berendezéseivel juttatja ki a táblára a mesterséges csapadékot. Az öntözőfürt adta lehetőségeket nem tudják kihasználni, részint azért, mert kevés a berendezés és ezek egy része korszerűtlen. A teljesítmény alapján 55 öntözőszárny üzemelhetne, ezzel szemben csak 20 gépi áttelepítésű, vagyis korszerű, és 10 kézi áttelepítésű — hagyományos — berendezés van a négy gazdaságban. A kihasználásra még egv jellemző szám. az 1400 hektár öntözhető területből csak 1000 hektárra jut el a víz. A kiszórt öntözővíz mennyisége viszonylag kevés, például tavaly egymillió köbméter volt, ezzel szemben a fürt kapacitása lehetővé tenné két-, két és fél millió köbméter kijuttatását is. Száraz időszakokban nagy jelentősége van a folyamatos öntözésnek, éppen a kevés berendezés miatt. Tavaly éjszaka is öntöztek a Szekszárdi Állami Gazdaságban, és a mözsi tsz-ben. Kétségkívül az egyik legnagyobb problémát az öntözendő növények elhelyezése, a vetésszerkezet, a kultúrák egymás utáni váltásának ütemezése jelenti. Jelentős a 8 Pencz István villanyszerelő a szivattyúkat ellenőrzi Az ÖBA-berendezés áttelepítését végzik az állami gazdaságban: Dán Lőrinc, Orsós Imre, Marosi István és Pintér Sándor.
