Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-30 / 124. szám
1979. május 30. KÉPÚJSÁG 5 \ Néhány dolgot mindenekelőtt tisztázni szükséges: 1. A méh a hiedelemmel ellentétben nem csíp, hanem szúr, 2. Az újságírót is megszúrja, 3. Népgazdasági haszna nagyobb a méhnek, mint azt hisszük, 4. A méheken nemcsak nyerni, hanem veszíteni is lehet, 5. A méz olyan exportcikkünk, amelyen népgazdasági teher alig van, 6. A mézzel, pempővel, virágporral, stb. gyógyítanak. m 0 Mindezek után induljunk ei mézriportgyűjtő útra. A méhecske, ez a formás, szép testű kis rovar képes éltető eleségért hat-nyolc kilométert is elrepülni, s éppen ezért fárasztó a méhész útja, mert hogy. könnyítse munkatársainak dolgát, közel viszi a legelőhöz. Ezekben a napokban az akác a sláger, most van az akácvirágzás szezonja. Amikor elkezdődik az akácvirág fehéredése, s amikor már olyan a virág, mint a pattogatott kukorica, akkor kell az erdőbe állítani a kap- tárakat, meg a tanyát. Tengelic térségében vagyunk, pontosabban a szed- resi határban, de közelebb Tengelichez. Az akácoserdő nem is igazi erdő, hanem szép ligetes, ahol több a futóhomok,. ott még ez a mindent elbíró szívós faféleség sem nő meg, hanem csak a fű, amely olyan mintha drótkefe volna, száraz, szúrós, a birka sem rágja. De ezek a ligetes akácosok, azért leginkább értékes legelőik a méheknek, mert itt legszebb a virág. Ezeket a fákat, és a ligeteket alkotó facsoportokat az ember nem nagyon vágja, mert mindegyik fa göböcsös, vihar tépte-törte ágát. ezért szerszámnak sem jó az anyaga, de öregségében annál szebb, dúsabb a virágja, tele nektárral. És ezek az öreg fák úgy vannak, mint az öreg szőlők, hogy vénségükre adják a legzamatosabb borokat, vagy amint az öreg emberek tudják a legszebb meséket, nótákat. Zehán Gergely megyei főméhésszel trappolunk a kap- tárak felé. Kapom a figyelmeztetést, hogy lassabban, de én méhszakbarbár, úgy gondolom, ha sietek, a méhek nem tudnak követni. Holott éppen a reggeli szagos szappan az oka annak, hogy iszonyatos felhőkben követnek a bogarak és egy azonnal az ingem elejébe röppen, megcsípi- , szúrja hasamat, egy pedig orrom alját, úgy, hogy öt perc múltán olyan vagyok, mintha szájamban egy zsömlét tartanék... Keressük a méhészeket. Szoboszlai Jenőt, Gyimóti doktort, azaz méhésztársakat. Mert hangos a szó, dr. Gyi- móthi Gábort is méhésztársként hívná elő Léner József, a HUNGARONEKTÁR termelési főosztályvezetője, de a többszöri „méhésztársak” kiáltásra sem jő elő senki. Megyünk tovább. Szépen telepített kaptársorokat hagyunk el. Ez a Tolna megyeiek tanyázóhelye. Keskeny nyiladékon lehet a tanyaházakhoz jutni, szórt árnyék hull a méhházakra, amelyeknek ajtaján súlyos terhekkel ra- kodtan nyomakodnak előre a munkások. családját legelteti a kajdacsi akácosban: „Nézze méhésztársam, amíg a Kocsis elvtárs a mi legfőbb főnökünk — Kocsis Sándor, a HUNGARONEKTÁR igazgatója —-, addig nem marad eladatlan méz, nem marad pácban a méhész, ezt elhiheti nekem, több mint huszonöt éve ismerem őt is, meg mindent, ami a méhek körül alakul.” S a gazdasági nehézség? Kaphatnak hosszú lejáratú hitelt, kedvező törlesztési feltételekkel, s amin most gondolkodnak a HUNGARONEK- TÁR-nál: nagyobb szériában készíttetnek konténereket és ezeket tíz évre adnák a méhészeknek, akik mézben tör- lesztenék le az árát, s tíz év után tulajdonukba kerülne! Az ötlet kitűnő, és benne a vándorlás korszerű módját találjuk meg, s ezzel azt is, hogy oda tudnak menni legeltetni, ahol nincs vegyszerveszély, de van méz, nektár, por. És még előnye volna ennek az is, hogy a fiatalok jobban rákapnának majd a méhészkedésre, hiszen mindenütt az országban folytatható ez a népgazdaságot egyáltalán nem terhelő tevékenység, hiszen kaptárakat hulladékokból is lehet készíteni, s fillérekért sok ezer kiló mézet lehet összegyűjteni. Ha megcsíp (szúr) a méh, orvosságot is kell rá találni. Van is készenlétben minden településnél. A méhész méteres mély gödröt ás valamelyik árnyat adó bokor alá, ebbe teszi az italokat: vizet, szódát, szörpöt, bort, és pálinkát. Leginkább szilvapálinkát, mert az a legjobb a szúrás ellen: nem kívülről kell bekenni, hanem belülről hat, szájon át. Fél deci még nem annyira. A második-ötödik után pedig jöhet akár egy kas méh. hogy a kaptár hétfőn reggel még 77 kilót nyomott, ikerkaptárról van szó, de csütörtökön este már 110 kiló, akkor jut eszünkbe ennek a semmi-bogárnak az igazi haszna. Hány reggelihez, mennyi gyógyszerhez elégséges egy kaptár akácméz, amely tudvalévőén legjobb a mézek között és minden ország méze között a magyar akác a sampion... És számoljunk csak, egy kiló méh általában tíz kiló mézet tud összegyűjteni egy szezonban, egy kaptárban. Régi kaptárban 5—6 kiló méh----------W------------------------------------N em mindenkit csípnek a méhek Néhány éve, amikor a vegyszerezők még nem any- nyira vigyáztak a méhészetek érdekeire, értékeire, arról folyt sok helyütt a szó, hogy kipusztul minden, a méh végveszélybe került, ez az embert a fáról való lekerülésétől napjainkig kísérő bogár —, s lám, néhány jó intézkedés, az érdekek egyeztetése, meghozza a gyümölcsöt. Itt vagyunk, szép méhészetek vannak a megyében is. így akácvirágzás idején telik meg az ember szíve gyönyörűséggel : a szorgalmas méhek láttán, a sárga aranyként folyó méz illatától — kijutott a méhészet a hullámvölgyből. Azt mondják a szakemberek, hogy Tolna, Baranya és Bács megyék a legjobban mézelők, azután jönne Vas megye, meg Békés. S amikor ezt igazolandó, megnézzük, található, tízórás munkanapot számolva a méhek össze tudnak gyűjteni egy kaptárban — ikerben — tíz kiló mézet is naponta, ha jó a legelő, az időjárás... és a méhész jövedelmének ötven százaléka elmegy költségekre, még akkor is, ha szerződése révén a fuvart, a vándorlást csaknem teljes egészében megtérítik. Vasárnap és hétfőn Tolna megyéből tizenkilenc méhész költözött a Bakonyba. A híres-zamatos Tolna megyei legelők: Németkér, Szedres, Tengelic, Bikács akácosainak megsárgult, elérett virágai mutatják, no meg a tisztán hagyott települések, hogy itt több millió munkás dolgozott, szakszerű irányítókkal, a maguk és a magunk hasznára — egészségére. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Gottvald Károly No, menjünk csak szépen a vándorok közé, ott minden bizonnyal még több történet ragad majd ránk. Itt vannak a zalaiak. Tíz zalai méhész jár ide, erre a szép vidékre, több mint hat éve, Zehán értesítésére eljön valaki közülük, megszemlézi a terepet és viszi haza a hírt, otthon elintézve minden: kocsi és engedély. Az engedély. Be kell szólni a tanácshoz, a tsz-hez, a föld tulajdonosához, és ha nagyon szegény a tsz, és csak az orráig lát a vezetőség, akkor kéri családonként és letelepedésenként a két forintokat... Holott a méhek közben nemcsak az akácón legelnek, hanem beporoznak még más növényeket is, minthogy más esetekben is, ezt tehetik velük. Nagy hasznára a gyümölcs- termelőknek, töktermesztőknek és főleg a lucernamag- termesztőknek. Hisz a gazdaságok fizetnek, nem is kevés pénzt, a megtermékenyítésért. Ezekről a dolgokról bármelyik méhész szívesen beszél. Fábián Imre, a Zala Bútorgyár művezetője több mint harminc éve méhész, ezeket mondja: „Megyünk, ahova hívnak bennünket, némely gazdasággal olyan jó a kapcsolatunk, hogy permetezés előtt el is viszik bogarainkat tovább, hogy a veszélyes zónából kikerüljünk. Megyünk tökre, gesztenyére, repcére, lucernára — és persze akácra is, ez hozza a mézet a többi növény csak annyit, hogy nem kell etetni, mert akkor csak virágport gyűjtünk.” Takács Károly lakatos, Zalaegerszegen dolgozik, ő kezdte csinálni a konténerméhészeteket, apósa oltotta be a méhszeretettel; Németh Jenőnek országos híre van, most halála után is, veje, ez a szorgalmas, méhtermészetű fiatalember az utód, és méltó követő; több jelentős újítása külföldre is eljutott. Itt nyolcvan család méhével táborozik. Természetszerűen a védőitalt, Zalagyöngye borból készült tiszta ízű. szép bort, illik az egészségükre inni — a méhekére is —, távol persze a kocsitól. És itt kerül szóba az, hogy volt olyan év, amikor a méhek annyit sem tudtak összehordani, hogy magukat tartsák el. Léner József osztályvezetője mondja, hogy mennyi minden támogatást adtak akkor, azóta és a jövőben is. A méhészet is fontos exporttermelő „ágazata” az élelmiszer-gazdaságnak. Tolna megyében idén ötven vagon akácmézet küldenek exportra, az országból annyi megy külföldre, hogy a tízmillió dollár bevételt könnyűszerrel elérik. És ha nem lesz piac? — tevődik fel a kérdés Takács László zalai kéményseprőnek, aki száz Vándorló bogarak és emberek a teherkocsira rakható alkalmatosságon nincs méhveszély. A bogarak kívülről hordják a nyílás elé a termést, itt bent csak a zaj-bongás hal- lik. A negyven családban több mint hárommillió bogár érleli a behordott mézet, költést készít elő, takarít, szellőztet, védekezik, támad, él és elpusztul. Mint amikor az ember feje tele van semmitmondó értekezletek konzerv- dumáitól, olyan zsongás jön itt belénk, de mégiscsak jobb, mint a semmi-fölfújt értekezletek után. És jönnek kifelé, könnyebb röppenéssel, mint súlyos harcok után bombáiktól megszabadult nehézbombázók. Ezek a bogarak munkás bogarak, olyan családi rendszerben élnek, amelyről könyvek százai, tudományos értekezések és mesék ezrei láttak már napvilágot, de még mindig van új, amit fölfedeznek, még mindig akad érdekesség, amivel „megetetik” a méheket, jobb, szebb, gyorsabb munkára ösztökélve őket. Kitalálták ugyebár azt a fésűt, amely a méhekről lekeféli a virágport. Sokszor látunk a gyűjtőben éppen ezért — ötmilliméteres lyukon halad át a jószág — tö- , rött végtagokat is. Hiába, a termelés itt is áldozattal, és balesettel jár. A méhek sokasága pusztul bele egy újításba, amelyet az ember talál ki számára. Még azt is kitalálták, hogy az anyaméhnek külön kaptárt, két kis méretű kerettel készítenek, rajta egy szellőzőlyuk, meg egy bújó a herének, hogy bemehessen megtermékenyíteni az anyát... Minden méhész manapság ezzel a módszerrel nevel anyát, családot, szaporítja dolgozói állományát. Beálltunk Zehán méhészkonténer kocsijába. Negyven család munkazaja zsongít- álmosít, de itt belülről, ezen Nem lakókocsi, hanem ez a konténeres méhészet. Az előtérben a kontrollkaptár. Fábián Imre mutatja a szorgalmas dolgozóit Takács Károly zalaegerszegi méhész a védőitalt veszi elő a hűtőből A tanyaházban még üresek a kannák