Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-30 / 124. szám

1979. május 30. TníÉPÜJSÁG 3 Nőbizottsági elnökök továbbképzése Fontos leiadat a szakmaszerzés Nem kell bőveb­ben magyarázni, hogy a termelőszövetkeze­tekben mennyire fon­tos, a nőbizottságok jó munkája. A tagság tetemes része lá­nyokból, asszonyokból áll. A mezőgazdasági szövetkezetek nődol­gozói nem válogat­hatnak a kényelme­sebbnél kényelme­sebb munkahelyek között. Az idősebb, rendszerint szakkép­zettség nélküli asszo­nyok végzik talán a legnehezebb kézi munkát a mezőgaz­daságban. Sem ők sem a vezetőség nincs könnyű helyzetben, ha a téli időszakra munkát kell biztosí­tani valamennyiük­nek. Szerencsére főként az ál­lattenyésztésben egyre több képzett nőre van szükség. Ez bizonyos mértékig arra ösz­tönzi a nőket, hogy szakmát szerezzenek. Leginkább a már ott dolgozók beszélhetők rá a továbbtanulásra. Ugyan­akkor közismert, hogy a szak­munkásképző intézetekben kevés az úgynevezett női szakma. Ennek ellenére a le­hetőségek mögött jóval le­marad a lányok jelentkezé­se a mezőgazdasági szak­mákra. Ezzel a rövid bevezetővel azt szerettük volna érzékel­tetni, hogy nőpolititikai vo­natkozásban mennyi a gond és az ellentmondás a termelő- szövetkezetekben. Mindezek­kel kétségkívül nem csupán a nőbizottságoknak kell fog­lalkozniuk, mert akkor soha nem születnének eredmények. Nagy szükség van arra, hogy a nőbizottságok elnö­kei ismerjék a többiek ered­ményeit, tapasztalatait. Jó helyi döntések pedig csak úgy születhetnek, ha az is­meretek bővebbek, a hori­zont tágabb. Ismerni kell az országos helyzetet éppúgy, mint a megyeit és a helyit. Ezekhez nyújt segítséget, a már hagyományos évenkénti nőbizottsági továbbképzés. Az idén Tengelicen a megyei tanács oktatási és továbbkép­zési központjában gyűltek össze, a tsz-szövetség szerve­zésében a nőbizottságok el­nökei. Néhány kivételtől el­tekintve — de ezek a hiány­zások is igazoltak — a me­gye valamennyi termelőszö­vetkezetét képviselik a tan­folyamon. A résztvevőket — érzékel­tetve a terület fontosságát — Lakos József, a tsz-szövetség elnöke köszöntötte. Az első előadásban Haász László, a megyei tanács cso­portvezetője ismertette a ter­melőszövetkezetek tavalyi eredményeit, majd délután Nagy Ferenc, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezető­je tartott előadást, az idősze­rű gazdaságpolitikai kérdé­sekről, és a megyei felada­tokról. Az érdeklődés igen nagy volt és a kérdésekből kiderült, hogy a jelenlévők kíváncsiak az országos és a megyei összefüggésekre. A mezőgazdaság ma már „veszélyes üzem”, növény­védő szerekkel, mérgekkel dolgoznak. Az egészséges módra falun is megvan a le­hetőség. Az egészségnevelés főbb feladatairól dr. Sass Edit KÖJÁL-főorvos tájé­koztatta a megjelenteket. Tegnap délelőtt Orosz Ti- borné, a TOT nőpolitikái ta­nácsosa tartott előadást a mezőgazdaságban dolgozó nők élet- és munkakörülmé­nyeiről. Délután Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára beszélt a tö­megmozgalom aktuális fel­adatairól, majd Popovics György a HNF megyei bizott­ságának munkatársa a béke­mozgalmi tevékenységről. Ma Szekszárdra látogatnak. Csütörtökön Gönczi Zol­tánná, a TESZÖV főmunka­társa tart előadást a nőbizott­ságok feladatairól és munka- módszereiről. Délután a tár­sadalombiztosítás kérdéseiről hallhatnak és kérdezhetnek a nőbizottsági elnökök, majd a munkavédelmi feladatokról esik szó a tanfolyamon. Pénteken délelőtt dr. Pán- czél Gézáné, a megyei párt- bizottság osztályvezetőhe­lyettese tart előadást a párt- szervezetek koordinációs fel­adatairól, a nőpolitikái mun­kában. Az egyhetes továbbképzést az időszerű nőpolitikái kér­dések megvitatásával zárják. A bevezető előadást Herczeg Éva, az MSZMP KB munka­társa tartja. Tambovi vendégek megyénkben Háromtagú tambovi kül­döttség látogatott megyénk­be. ötnapos itt-tartózkodásuk alatt megismerkedtek me­gyénk nevezetességeivel, vá­rosaival és a megye vezetői­vel. A delegáció vezetője Ta­mara Perepecsina, Tambov megye úttörőelnöke. Tagjai: Pirozskov Gedannij, a Kom- szomol tambovi bizottságá­nak agitációs és propaganda­osztályvezetője és Klimakina Natalja munkásnő, szocialis­ta brigádvezető. Testvér­megyénk küldöttei több út­törőcsapatot látogattak meg és megismerkedtek a szek­szárdi úttörőház munkájával is. Részt vettek a szekszárdi III. számú Általános Iskola úttörő- és kisdobosavatásán, tegnap pedig Horváth József, a megyei pártbizottság titká­ra, valamint Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizott­ságának első titkára fogadta őket. A tambovi delegáció tagjai ma délelőtt Temesi Ágnes, megyei úttörőelnök kíséreté­ben megtekintik a paksi atomerőművet, délután Buda­pestre utaznak, ahonnan a késő éjszakai órákban indul­nak vissza a Szovjetunióba. Megyei papi gyűlés A Hazafias Népfront me­gyei bizottsága, a béke- és barátsági hónap keretében, megyei papi gyűlést szerve­zett. Tolna megye papságá­nak dr. Császár József, a megyei tanács elnökhelyette­se tartott előadást gazdasági életünkről. A papi gyűlésen részt vett Csajbók Kálmán, a HNF megyei elnöke. Fahulladékból készül A Gemenci Erdő- és Vad­gazdaság pörbölyi erdészete fafeldolgozó egyik üzemcsar­nokát a Dél-dunántúli MÉH Vállalat bérli. A kísérletezés után megkezdődött az üzem­szerű termelés. A fafeldolgozás során ke­letkező széldeszkákat, hul­ladékdarabokat felaprítják, majd bitumennel és más adalékanyagokkal összekever­ve négyszáz atmoszférás nyo­máson olyan lemezekké pré­selik, amely kiváló hang-, hő- és nedvességszigetelő. Ezt tanúsíthatják azok a buda­pesti építővállalatok és az Ingatlankezelő, melyek már a kísérlet megkezdése óta jó eredménnyel használják a pörbölyi terméket. Az idén 1800 köbméter szigetelőlapot akarnak előállítani, majd a technológia tökéletesítésével egyre többet. — A hulladékból készülő szi­getelőlemezek értékét növeli, hogy helyettesíteni lehet vele az importált parafával készült hasonló célú szigetelőanya­got. Még egy adat. Az im­port szigetelő köbmétere 25 ezer forint, a hulladékból készített pörbölyié mindösz- sze 3 ezer! Az olvasó hangja Munka nélkül nincs eredmény! Olvastam az „Olvastam” cí­mű rovatukban, hogy egy, az országos tanulmányi verse­nyeken megyénkbeli tanuló által elért első helyezésről i.-nek az év végi hajrá jutott az eszébe. Kétségkívül van év végi (tanév végi) hajrá középisko­láinkban is. Hogy ez jó-e, vagy rossz, a körülményektől függ. Azt a jelenséget álta­lánosságban se dicsérni, se elítélni nem lehet. A tanul­mányi versenyek azonban megelőzik az év végi hajrát. A cikk írójának ilyen kép­zete azért támadhatott, mert a közvélemény tájékoztatása a tanulmányi versenyek szer­vezésének rendjével, idejével és eredményeivel kapcsolato­san hiányos. A hiányos tájékoztatás eredménye lehet a cikk író­jának az a megállapítása is, hogy az iskolákban is mindig ugyanazok „húznak”, pedig — írja ő —, biztos a többiek között is van tehetséges, csak nem fedezték fel. A cikkben említett tanuló orosz nyelvből ért el orszá­gos 1. helyezést. Egy ilyen helyezést elérni némiképpen olyan jelenséghez is hason­lítható, mint a magasba szökő hullám tetején legmagasabb­ra jutó vízcsepp helyzete. Ahhoz, hogy egyetlen csepp az összes többinél magasabb­ra jusson, az is kell, hogy az egész hullám emelje őt a ma-' gasba. A versenyek megyei vagy országos döntőinek a győztesei a közösségekben formálódtak, ott szerezték tu­dásuk jelentős részét. Sike­reikben, eredményeikben ott van valójában a „verseny­társak” erkölcsi segítsége is. kisebb és nagyobb közössé­gek munkára ösztönző, alkotó, munkás légköre is. Olyan közegben, ahol semmi nem ösztönöz komoly erőfe­szítésre, még a legtehetsége­sebb taiyjló is elszürkül, te­hetségét nem bontakoztat­hatja ki. A cikkíró aggódva kérdezi a győztes, tanuló tanárait: „nem sok ez egy kicsit”? A nevelő célja, eljuttatni mindenkit lehetőségei csú­csára. Ez pedig munkaT ter­helés nélkül nem megy. És nemcsak azokat terheljük, akik győztesek lehetnek, s esetleg lesznek egy-egy ta­nulmányi versenyen. Az or­szágos középiskolai tanulmá­nyi versenyeken orosz nyelv­ből például az iskolai forduló­ban megyénkben több mint száz fiatal indult. Zárthelyi dolgozata eredményei alapján közülük 26 vehetett részt a megyei fordulóban, s a nor­mál tantervű kategóriában 4 Tolna megyei tanuló ka­pott meghívást az ország 20 legjobbja versenyére. Ez a siker nagyon sokoldalú, ala­pos, tervszerű és egy egész tanári kollektíva által vég­zett több éves nyelvi tehet­séggondozó munka eredmé­nye. A megyei orosz nyelvi verseny normál tantervű ka­tegóriájának győztesei, az or­szágos 20 fős keretszámú dön­tő résztvevői, a tamási Ráth Szilvia, a bátaszéki L'-'zsányi Éva, a szekszárdi Frank Mó­nika, a dombóvári Dallos Györgyi olyan, már évekkel ezelőtt ..felfedezett” tehetsé­gek, akikkel tanáraik egyéni foglalkozásokon rengeteget dolgoztak együtt. A teljes tájékoztatás ked­véért azt is el kell mondani, hogy a szakközépiskolai orosz nyelvi versenyen országos 1. helyezést ért el szintén a bonyhádi Perczel Mór Szak- középiskola tanulója. Mészá­ros Éva ebben az évben. És akiket csak hajszál választott el az országos döntőtől? A tamási Márcz Éva és a szek­szárdi Mészáros Ferenc (me­gyei 4—5. helyezettek (vagy a paksi Kovács Anikó és a szekszárdi Kovács Gabriella (a tagozatos kategória 2—3. helyezettjei) szintén azok kö­zé tartoznak, akik „húztak” a győztes mellett. Az orosz nyelv mellett más tantárgyak is „dicsekedhet­nek” ilyen eredményesen „húzó” tanulókkal. Országos 2. helyezést ért el a dombó­vári Gőgös Gimnázium, 9. hejyezést ért el a bonyhádi Petőfi Gimnázium 1—1 ta­nulója földrajzból, illetve ké­miából, a Népújság hasábjain már közölt gyönki és paksi sikeres versenyzőkön kívül. Én úgy gondolom, hogy a teljes tájékoztatással igazsá­gosak leszünk azokkal szem­ben is, akik segítettek a győz­teseknek ilyen magaslatokra eljutni, mindenekelőtt a „fel­fedezett” és teherbírásuknak, képességeiknek megfelelően foglalkoztatott tehetséges ta­nulók szép számú Tolna me­gye} serege mellett. VAJNAI JÁNOS szakfelügyelő, Paks A legnagyobb tsz-üdülő Harkányban befejező szakaszába ért az ország legnagyobb termelőszövetkezeti üdülőjének építése, és előreláthatólag augusztusban fogadja az első vendégeket a hétszáz ágyas gyógy- és pihenőüdülő. Létrehozására közös vállalat ala­kult és százhatvannégy tagja van: termelőszövetkezetek, szakszövetségek, tsz-szövetségek és maga a TOT is. A ta­gok részjegyeket váltottak, s annak arányában üdültetik majd dolgozóikat. Mentő a gyárkapunál Sápadt arcok, izgatott szavak, fogadkozások, ér­tetlenkedések, hiszen iaz előbb még azt mondta... Be­csukódik a mentőkocsi ajtaja, s ott maradunk mi, azok, akik most — megúszták. Ott maradunk, de szembe kell néznünk önmagunkkal, lelkiismeretünkkel, megtet- tük-e a baj távol tartásáért mindazt, amit cseleked­nünk lehetett?! A Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségének a Minisztertanács legutóbbi ülése elé ter­jesztett tájékoztatója határozott nemmel felel az előb­bi kérdésre. A munkavédelmi helyzet ábrázolásában sokféle, gyakran ellentmondásos tény sűrűsödik. A munkakörülmények általános javulása ellenére több területen nem érzékelhető lényegesebb haladás. Az üzemi balesetek száma ugyian csökkent — 1978-ban 111 ezer eset, ami hétezerrel kevesebb az előző eszten­deinél —, viszont több — összesen 478 — halálos ki­menetelű szerencsétlenség történt. S ha figyelembe vesszük, hogy az előbbi megdöbbentően nagy, 111 ez­res szám — Eger, Kiskunhalas, Ajka lakossága ennyi! — kizárólag a három napon túl gyógyuló baleseteket foglalja magába, akkor nyilvánvaló, korántsem fogyott el teendőink fonala. Kínzó kérdés: mindig kézben tartjuk-e ezt a. fo­nalat? Az építőiparban például évek óta 7000—7400 főt tesz ki a balesetek szenvedő részeseinek száma, s négy - esztendő alatt, 1975 és 1978 között kereken kétszázan haltak meg, idén az első negyedévben további tizenöt halálos szerencsétlenség volt, kétszer annyi, mint a ta­valyi hasonló időszakban. A gépiparban 1978-ban 13 873 baleset történt — Kőszeg lakossága ennél ke­vesebb! —, ezer fizikai foglalkozásúra vetítve 39,3, ami kisebb arány minden korábbinál, ám a halálos balese­tek az előző esztendeinek a másfélszeresére nőttek. Kínzó kérdés: mindig kézben tartjuk-e a munka- védelmi, tehát az embervédelmi teendők fonalát? El­sősorban a mező- és erdőgazdaságban sok a járművek okozta baleset, halálos sérülés, gyakran — mint az utólagos vizsgálatok megállapították — a járművek kellő műszaki karbantartásának elhanyagolása miatt. Sokféle baj okozói a foglalkozási megbetegedések; magas a bőrmegbetegedések száma, bővült a hallás- csökkenésben szenvedők tábora, figyelemre méltó, hogy egyre több gond forrása — kellő körültekintés, illetve megfelelő műszaki szerkesztői munka híján — a nö­vényvédő szer, az ipari gáz, a zaj okozta ártalom. S ami végképp elgondolkoztató: az iparban, az építőipar­ban és a szállításban a balesetet szenvedettek negy­venhárom százaléka fiatal, harminc éven aluli! Kéz­ben lenne 'tehát a képletes fonal? Mindössze 216 főállású munkavédelmi felügyelő tevékenykedik az országban, igaz, a társadalmi megbí­zatásban dolgozók csoportjában több ezren vannak. Ök együtt voltak azok, akik tavaly 18 ezer esetben kényszerültek intézkedésre, s ebből 2200 olyan ügyben, amikor üzemrészt vagy berendezést kellett leállítani­uk, mivel azok a minimális üzemeltetési követelmé­nyeknek sem feleltek meg...! A fonal gyakran a földön hever, csak akkor kapkodnak utána az érintettek, amikor megtörtént a baj. Későn. S akkor is követke­zetlenül, felelősséget kisebbítve, a tényleges baleseti okokat eltakarva, meg nem szüntetve. Jogos álláspontként fogalmazta meg a Miniszter- tanács ülése a SZOT elnökségének tájékoztatója nyo­mán, hogy a balesetek megelőzésére, a bekövetkezett baj okainak feltárására a határozott intézkedések épp­úgy elengedhetetlenek, mint a fokozott ellenőrzés, s az szintén, az érintettek gondoskodjanak megfelelő egyéni védőeszközökről, 'továbbá védőfelszerelésekről. S itt bizony nem alaptalan a munkahelyeknek a pa­nasza, hogy a szükségesnél kisebb a választék, illetve a fölkínált műszaki megoldások tökéletlenek, ám az is igaz, ami van, jó néhány cégnél azt sem használják az előírásoknak megfelelően, sőt, gyakran magát a használatot sem kéri számon a felelős vezető. Nem tagadjuk: kusza szálakat rendezgetve jutha-’ tünk csak el a teendők vastag fonatáig, ám el kell jut­nunk addig! Nincs olyan ok. nehézség, ami mentség lenne akár csak a könnyű sérülésre is, hiszen az egész­ség, .az élet átmeneti vagy végleges károsodása, s még inkább elvesztése, semmivel sem ellensúlyozható, jóvá inem tehető. LÁZÁR GÁBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents