Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-25 / 120. szám
1979. május 25. ^NÉPÚJSÁG 5 * Általában a természeti táj sajátos elemei, cserjék, bok- lm rok, fák, nagyobb füves területek — alapján kertművészeti igénnyel alakított és gondozott terület. A virágágyásokat nem kedveli, legfeljebb épületek közelében. A kerti virágokat a természetesen növő vadvirágok helyettesítik. Szívesen belekomponálnak tavakat, természetes vízfolyásokat. A park gyakran a természeti tájba megy át. Község - gondokkal vagy anélkül... Első alkalommal Kásádon, ebben a Baranya megyei délszláv kisközségben találkoztam azzal az emberrel, akinek a foglalkozását ma sem tudom pontosan leírni. Nevezték őt parkőrnek, park- karbantartónak, a község tisztaságáért felelős embernek, sőt községgondnoknak is. Azt hiszem, hogy ez utóbbi illett rá a legjobban, mert afféle községi mindenes volt: rendben tartotta az autóbusz- megállókat, ügyelt arra, hogy ne törjék össze a padot, ne zúzzák be az ablaküveget, ne firkálják össze a falat, őrizte, söpörte, gondozta a község három kis parkját, közterét, tisztán tartotta az iskola, a tanácsi kirendeltség előtti járdát... Rend, tisztaság volt mindenütt. Bevallom: tetszett nekem ez a községi mindenes beosztás. Ettől kezdve Tolna megyében is figyeltem, kérdezősködtem, hol, melyik községben vannak ilyen emberek? Egyszer HŐgyészen mentem keresztül és láttam, hogy egy ember a tanácsház környékén söpör. HŐgyészen is van, aki „hivatalból*' rendben tartja a községet. Kapospulán újságolták: lesz gondnoka a községnek. A feladata: rendben tartani a parkokat, tereket, a fedett autóbusz-megállókat. Cikón, ebben a kisközségben három park van. Itt nincs községgondnok, mégis rendben van minden park. A fenyőfák is szépek, nem csonkák. Soha, senkinek eszébe nem jutott, hogy innen szerezze be a karácsonyi ünnepekre a fenyőfát. Maguk ültették, maguk vigyázzák a fákat. Ahány község, annyiféle megoldás. Lengyelben az iskolások feladata a parkok rendben tartása, másutt a fiatalok őrzik, gondozzák a parkokat. Csinosadnak, virágosodnak községeink. Persze ez sem megy könnyen. Össze kell egyeztetni a faluvirágositást a háztáji és kisegítő gazdaságok állattenyésztésével. Uj csordautakat jelölnek ki. Már, ahol tudnak. Magyarkeszin például évek óta törik a fejüket, merre vezessen az új csordaút, de eddig még nem sikerült elterelni a föútról. a kondát. Bátán már új úton mennek az állatok a legelőre. Községi mindenesekkel, gondokokkal, vagy a lakosság összefogásával szépülnek falvaink. Öröm látni településeinket, amelyek némelyikében a parkok ma már „városi színvonalúak”. Parkosítás, zöldterület számokban 1976-ban 2,4 millió négyzet- méter parkfelülettel rendelkezett a megye. 1977 végére már 3,2 millió négyzetméterrel. ami 1978-ban 379 ezer négyzetméterrel gyarapodott. Legnagyobb parkfelülettel Dombóvár rendelkezik. 809 ezer négyzetmétert mondhat magáénak. Őt követi Szek- szárd 383 ezer négyzetméterrel, majd Bonyhád 186 ezerrel. A parkok kezelését, gondozását, fejlesztését a tanácsok költségvetési üzemei végzik. A megyeszékhelyen például 15 fő foglalkozik a parkokkal. A költségvetési üzemnek csökkenő létszámmal kell ellátni a növekvő feladatokat. A megoldást ezért egyrészt a gépesítésben keresik. Szekszárd nemrég kapott két fűkaszáló és két rendszedő gépet. Minden munkát azonban nem lehet gépesíteni, ezért a parkosítás a lakosság társadalmi munkáját is igényli. A megye lakossága általában szívesen végez társadalmi munkát lakóhelyéért, de a parkok területén akad még tennivaló. A megyeszékhelyen az egy iskola, egy park akció beindítását tervezik. Számítanak az új lakótelepek lakóinak ön- ' kéntes kezdeményezésére is. A parkokon túl 21 védett terület — parkerdő, pihenőerdő — 1200 hektár területen szolgálja még a megye lakosságának pihenését. És hogyan állunk játszóterekkel? 151 játszótér 151 ezer négyzetméter területen áll a gyermekek rendelkezésére. A megye évente 13—15 millió forintot fordít a parkok fenntartására. Hogvan óvjuk ezt a vagyont? Néhány évvel ezelőtt Szekszárdon ezer elültetett facsemetének több mint felét pótolni kellett. Azóta javult a helyzet, de a narkrongálás még mindig okoz bosszúságot és anyagi kárt. m. i. • ' ' Szerelmesek otthona Most azokról a parkokról beszéljünk, amelyek otthont adnak a szerelemnek. Nem minden' park ilyen: van, amelyik a nyugdíjasokat kedveli, bokrai nem simulnak szorosan egymás mellé, fái kellemes árnyékot vetnek, padjai kényelmesek és úgy terpeszkednek az utak mentén, hogy jól látni róluk a járókelőket, Arra szolgálnak, hogy naphosszat elüldögéljen bennük, aki ráér, hogy észrevehessen innen mindenkit, akire kíváncsf, és őt is lássa, akinek ráérő ideje van egy kis tereferére. A nyugdíjasok parkjában mindig van árnyék, és gondozottak a virágágyások: hogyne, hiszen akik itt töltik az időt, szigorú ellenőrei a kertészeti munkának ... Aztán van kismamapark. Nem, mem játszótérről van szó, ne tessék összetéveszteni! Ide kismamák járnak, babakocsival, a kocsiban fekvő vagy üldögélő csecsemővel. Nem a gyerek a főszereplő, hanem a mama: az ifjú anyuka, aki napozik, olvas, rejtvényt fejt, köt, de leginkább beszélget. Nem akármiről! Babaételekről és babakenőcsökről, a gyerek súlyáról, és náthájáról, játékairól és ruhácskáiról. Mert beszélgetőpartnerét is ez érdekli legjobban: ő is kismama. Vannak parkjai a bejáróknak, és van olyan park, ahol a kötekedő kedvű kamaszok tanyáznak. A felsorolásból is kitűnik, hogy ilyen sokféle park csak nagyobb városokban lehet. Igaz, sőt, még igazabb, ugyanis a legnagyobb városok a legsajátosabb parkokat képesek létrehozni... De szerelmesek parkja — mindenhol van. Mert a szerelmesek sajátjukká avatják a felsoroltak bármelyikét, puszta jelenlétükkel. Leülnek egy padra, és a pad szigetté változik, ahonnét kifelé, a világra nem figyel, nem lát senki, és amelyen nem törődnek azzal sem, ha a „kívülről” rosszalló pillantások érkeznek. Egy bizonyos életkorban és abban a bizonyos varázsos lelkiállapotban a park — otthon. Semleges terület, ahol nem kell tekintettel lenni családtagokra és iskolatársakra, barátokra és ismerősökre. Hiszen ha a parkban ül az ember egy pádon, valakivel — akkor nem kötelező észrevenni senki mást, nem kell másra figyelnie, társalognia... Szabad, azt teheti, amit szeretne. És addig maradhat, ameddig akar. Az első szerelmek állandó tartozéka valahol egy park. Emlékeinkben gyönyörű liget, a világ csodálatos öble. A valóságban...? Tudjuk, lehet akármilyen: ne akarjuk évek, évtizedek múltán újra látni. A régi szerelem nélkül a régi park sem lesz ugyanaz már. v. f. é. Az oldalt összeállította Czakó Sándor Komáromi Zoltán, Kovács Mária, Majoros István, Ordas Iván, Szalai János és Virág F. Éva közreműködésével. Rózsakért és felszólítás Szekszárdról Simontornyá- ra több útvonalon is eljuthatunk, a legegyszerűbben Szedresen, Nagydorogon át. Az út mellett zöldülő fű, lombos fák jelzik a tavaszt. Szedres határában virágzó gesztenyesor fogad. A házak előtt rendezett kiskertek, sok-sok orgona, a vb-titkár, Renner Istvánná hivatali szobájából szintén nem hiányzik a növény. — Beneveztünk mi iá a Tiszta, virágos Tolna megyéért akcióba, s igyekszünk helytállni. Az idősebb embereknek például az úttörők segítettek. Ami a közterületet illeti, régebben volt egy parkunk, a posta előtt, de a KPM néhány éve megszüntette a veszélyes útkereszteződés miatt. A 150—200 öles rózsakert viszont most is létezik itt a tanácsház mellett, egy kicsit később kéne megnézni, nyár elejétől novemberig nagyon szép. A rózsatövek pótlására évente ezer forintot fordítunk. Tavaly vettünk 5 ezer forintért fenyőfákat, de sajnos kettő kivételével tönkre mentek. A Hőgyészi Állami Gazdaságtól ingyen kapunk facsemetéket, díszcserjéket, élünk is az alkalommal. Két éve alkalmazunk parkőrt, aki a közterületeket rendben tartja. A nagydorogi vb-titkár, Bárdi Gusztávné elkomorul, amikor a parkosítás, park- gondozás kerül szóba. Rossz kedve érthető: mi tagadás, Nagydorogon nem nagyon látunk virágokat. Sajnos a közterületeken sem. — Most küldjük szét a köztisztasági felhívást a lakosságnak. Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy tanács- törvénybe foglalt kötelessége az árkokat kitisztítani, a füvet lekaszálni, különben kénytelenek leszünk megbüntetni. Az az igazság, hogy a fiatalok már nem tudnak kaszálni, gépesítés kellene, ahhoz pedig pénz szükséges. Évente 64 ezer forint jut parkgondozásra, ebben az összegben benne van a három dolgozó — két nő és egy férfi — bére is. A legnagyobb gondot az állatkihajfas jelenti. A disznók, tehenek végigjárnak a főutcán is, föltúrják, lelegelik a kiskerteket. Nemcsak Nagydorogon, a két társközségben szintén, főleg Pusz- tahencsén. Mit tegyünk? A népgazdaságnak hasznos a kisegítő gazdaságok állattartása. A simontornyai vár előtt éppen két turistabusz várakozott, amikor megérkeztünk. A látogatók bizonyára a környezetben is gyönyörködtek. A simontornyaiak jól tudják, hogy az idegenforgalom fellendítéséhez hozzá tartozik „a körítés”; a fák, virágok, padok. Évi 250 ezer forint áll rendelkezésre a parkosításhoz, a munkát a költségvetési üzem két alkalmazottja végzi. S persze a szocialista brigádok társadalmi munkában. Ugyancsak közös összefogássá] készül a sportpálya mögötti KRESZ-park is, előreláthatóan a nyár folyamán vehetik birtokukba a gyerekek a 60-szor 30 méteres pályát. Ide kívánkozik még egy adat: a megyei településfejlesztési versenyben Simon- tornya két első, és egy második helyezést mondhat magáénak. Az elbírálásnál a parkosítás, parkgondozás is latba esett... Nagydorogi parkrészlet Fűre lépni tilos! Babits tanár úr háta mögött jólesik egy kis tiltott hancúrozás a zöld füvön. Jólesnék ez tilalom nélkül, szabadon is, de sajnos mindenütt ott a szigorú tábla: „fűre lépni tilos”, és a még szigorúbb parkőr. Senki előtt sem vitatott a tény, hogy a város nem minden pontja alkalmas játékra, mindezek mellett, számomra mégis örök rejtély marad az, hogy parkokban, főleg játszótereken miért nem tudnak olyan fajta füvet telepíteni, mint amilyen a falusi utcákon, udvarokon terem. Ami nemhogy kipusztul a rajta futká- rozó, hempergő, labdázó, árokcicázó gyerekek lába nyomán, hanem még inkább zöldell. ez— Kertművészet Szíveskedjenek kinézni az ablakon és megmondani, hogy a zöld színnek hányféle árnyalata tárul a szemünk elé. Aligha sikerül. Mert más zöld színt hordoz a fenyőfák tűinek komorsága, az akácfák levele, a juharé, a tölgyé, a vadgesztenyefáké, a pázsité, a gyöpé és a fűé, melyet a legelésző jószágok csipegetnek. Díszkertek esetében a zöldnek ezt a számlálhatatlan árnyalatát épp úgy meg kell tervezni, mint ahogy számolni kell a virágnyílások változó idejével, a fák, cserjék, bokrok növekedési magasságával és sebességével, mindezeknek pedig az épületekkel és a tájjal való összhangjával. A kertművészet a civilizált ember egyik legősibb tevékenysége. Már a fáraók korának papiruszairól ismerünk kertterveket. Tervezték a középkori kolostorok, a királyi udvarok, a reneszánsz paloták kertjeit éppúgy, mint ahogy Le Notre a versaillesi parkét és napjaink kertművészei a Margitszigetet, vagy a jobb pénzűek villakertjeit. A kert iránti igény minden kor emberére jellemző. A klasszikus francia kert, nyírt sövényeivel, fantasztikus alakfáival napjainkban már idegen. A kötetlenebb angolkert (ilyen például a Margitsziget java része) már rokonszenvesebb. A szobrok elé, zárt és szabályos ágyásokba ültetett virágok nemcsak arra szolgálnak, hogy vandálok itt éljék ki pusztító kedvüket (lásd: Szekszárd, Babits-szobor), hanem a műalkotás kiemelésére is. A kertművészek nevét nem hirdeti emléktábla. Ragadjuk meg az alkalmat, melyet mai oldalösszeállítá- sunk kínál, és emlékeztessünk arra, hogy a modern kertművészetnek két európai hírű magyar nagysága volt és van. Az egyik a nemrég elhunyt dr. Ormos Imre Kossuth-díjas professzor volt, a másik pedig volt tanársegéde és utódja a Kertészeti Egyetem Kertművészeti Tanszékének katedráján: dr. Mőcsényi Mihály ny. egyetemi tanár, a megyénkben Mőcsény szülötte. O. I. Csinosítják a simon tornyai vár környékét
