Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-22 / 117. szám
1979. május 22. Jó gépkihasználás ORION módra Nem a legszívderítőbb látvány nézegetni a gépek kihasználtságát mutató statisztikákat. Országosan is kiváló eredménynek számít, ha egy termelőberendezés több mint egy műszakot dolgozik 24 óra alatt. Vannak üzemcsarnokok, ahol hetekig állnak egyetlen órányi munka nélkül nagy értékű gépek, sőt, technológiai sorok is. Panaszkodunk munkaerő- hiányról, anyagproblémáról, mindenről, csak a bizonyítványt magyarázzuk. Hogy miért nem tudunk ebben az ügyben előbbre lépni? Nehéz választ találni. Annyi bizonyos: a gépek elosztásával, illetve tudatos gazdakiválasztással lehetne ezen enyhíteni. A tamási Orionban tavaly ősz óta dolgozik több műszakban egy osztrák huzalszabó automata és négy kábelsaruzó gép. Ezekből a berendezésekből csak a tamásiak kaptak. A munkára azonban a vállalat minden egységében szükség van. Lehetett volna több ilyen berendezést vásárolni és akkor minden egység maga gondoskodott volna alkatrészről. Többnyire ezzel érjük el országos szinten az alacsony óraszámú gépkihasználást. Az Orion csak Tamásinak adott a berendezésekből. Ezért a Tolna megyei üzem minden gyáregységnek gyárt alkatrészt. A gépek 16 órát dolgoznak, tehát kihasználják őket, az anyagellátás egyszerűbb és gyorsabb, nagyobb szériákat lehet kialakítani — jobb lesz a hatékonyság. Az Orion világhírű, gyártmányai állják a versenyt a piacon. Az ilyen apróságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy eredményesen tudnak gazdálkodni. hj—gk Folyamatosan dolgoznak a kábelsaruzó gépekkel A huzalszabó automatán beállítják az újabb szériát Bárhonnan jelentkezhetnek Rehabilitációs rádió- és tv-m űszerészképzés Kommunista műszak Több mint négyszázan dolgoztak a dombóvári Láng Gépgyárban Hetedik éve folyik a Fejér megyei Tanács csákvári gyógyintézetében rehabilitációs rádió- és tv-műszerész szakmunkásképzés. Akik hat éven át eddig itt végeztek, rádió- televíziógyárainkban, javító szervizeinkben és más területeken helyezkedtek el, miután teljes értékű szakmunkásként kapták meg tanulmányaik befejeztével a MüM. 320. sz. „Árpád” Ipari Szakmunkásképzőtől szakmunkás-bizonyítványaikat. Mint az az SZMT közvetítésével hozzánk érkezett tájékoztatásból kiderül, az eredetileg csak helyi kezdeményezés régen túllépte már a megyehatárokat. így nem okozhat meglepetést, hogy az 1979. szeptember 1-én induló új tanfolyamra az ország bármely részéből jelentkezhetnek olyanok — férfiak és nők egyaránt —, akik krónikus légzőszervi, szív- vagy mozgásszervi betegség miatt rehabilitációra szorulnak, továbbá kezelőorvosaik véleménye szerint gyógyultak annyira, hogy a rehabilitációs szakmunkásképzésben részt vehetnek. Képesek manipulativ mozgások elvégzésére. a szükséges mozgásokat (tisztálkodás, helyváltoztatás, ágyazás, stb.) önállóan végzik és nem szenvednek eszméletvesztéssel járó betegségben. Tekintettel arra, hogy az említett szakma elsajátítása ' komoly elméleti alapokat igényel, csak olyanok jelentkezhetnek, akik számtanban és fizikában jó‘ képességűek és elvégezték legalább az általános iskola 8 osztályát. Egyébként, a tanfolyamra való felvételt elbeszélgetés előzi meg a jelentkezést követően. hogy a szakmunkásjelöltek felkészültségéről a rehabilitációs képzést végzők képet alkothassanak. További tudnivalók. A tanulmányi idő két év és mivel a felvett hallgatók ingyenes oktatásban és teljes ellátásban részesülnek, a csákvári gyógyintézet ösztöndíjat csak egészen kivételes esetekben tud biztosítani. A rokkantsági nyugdíjra jogosultak viszont a járandóságukat a képzés időtartama alatt is megkapják. Azok pedig, akik munkaviszonyban vannak ée akiket a munkaképességcsökkenést véleményező orvosi bizottság 50 százalékos vagy foglalkozási megbetegedés esetén 35 százalékos rokkantnak minősített, kereset-kiegészítésképpen, előző évi átlagbérük 80 százalékát kaphatják meg a tanfolyam ideje alatt, ha rokkantságukat igazolják és munkaviszonyukat sem mondják fel. A tanfolyam hallgatói részére természetesen biztosított az állandó orvosi ellátás és utókezelés. Mint azt már említettük, a hallgatók az ország bármely részéről — így Tolna megyéből is — jelentkezhetnek felvételi kérelmükkel június 15-ig bezáróan. A pályázathoz iskolai végzettséget igazoló' bizonyítványt, kézzel írott önéletrajzot, részletes orvosi igazolást kell csatolni. A munkaviszonyban lévőknek a MUCSÖ igazolását is mellékelniük kell. A felsorolt okmányok beküldése- híján a pályázókat a Fejér megyei Tanács központi Kórház-Rendelőintézetének csákvári gyógyintézete nem hívja be felvételi beszélgetésre, (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A Láng Gépgyár dombóvári gyáregysége dolgozói, mint azt már korábban felajánlották, az idén két kommunista műszakot tartanak. Első kommunista műszakját a gyáregység múlt szombaton tartotta. A reggel 6 órától déli 12 óráig tartó kommunista műszakon a gyáregység 412 dolgozója vett részt. A produktív területek dolgozói a munkaterületeiken megadott munkájukat végezték. Az alkalmazotti és rezsiterületek dolgozói részére is jutott feladat bőven. A kommunista műszak szervezői előre felmérték a tennivalókat és a dolgozók munkacsoportokra osztva végezték feladataikat. Népes csoport dolgozott a gyáregységi sportpályán vízvezeték fektetésével, sportpályarendezéssel. A most folyó beruházás is adott feladatokat. Sokat haladt előre a meótámpont építése, az idomacéltároló darupályájának építése, a most épülő Hétfő hajnaltól újra zavartalan a vasúti forgalom a Baranya megyei Kistótfalu állomásának területén, ahol vasárnap este egy tehersze- relvény nekiment a Pécs— Villány között közlekedő személyvonatnak. A baleset közvetkeztében könnyebben megsérült 15 utas közül — akiket a pécsi kórházban rékovácsműhely és a befejezés előtt álló félkészraktár területén is szorgos kezek munkálkodtak. A gyáregység valamennyi területén folyt a munka, tereprendezés. Valóságos parkot varázsoltak szorgos asz- szonykezek a csarnok kopár területéből. Jó hangulat volt jellemző az egész napra. A dolgozók a kommunista műszak alkalmával megteremtett pénzösszeget felajánlották a gyermekintézmények és szociális létesítmények támogatására, bevétel 50 százalékát a városi gyermekintézmények fejlesztésére utalják át, a másik 50 százalékot pedig a gyáregység szociális létesítményeinek bővítésére fordítják. Kellemes, jó hangulatú munkával töltött nap volt a gyáregység több dolgozóinak ez a szabad szombati kommunista műszak. oszlánci János szesítettek elsősegélyben — 14 még az éjszaka hazatérhetett. Egy utasnak megfigyelés céljából kellett kórházban maradnia. Az anyagi kár jelentős. A karambol okának megállapítására a rendőrség szakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot. Jelentős anyagi kár NÉPÚJSÁG 3 Kisközségek ■ ■ ■ rr ■ jovoje 1 etente egyszer felkerekedik az asszony a legköH zelebbi nagyközségbe vagy városba, s ott összevásárolja a legszükségesebbeket. Mivelhogy hely- L-— ben nincs bolt, vagy éppenséggel tátong az ürességtől. Ha meg a gyereknek van komoly baja, 30—40 kilométert kell utazni, hogy szakorvos lássa. A kisközségek jövője, lakóinak életkörülményei az ország lakosságának csaknem 20 százalékát közvetlenül érintik. Azt is jelenti ez, hogy minden ötödik állampolgárunk nehezebben boldogul, mintha városban élne? A kérdésre választ S. Hegedűs Lászlótól, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárától kértem. — A tudományos vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a nagyobb lélekszámú településeken vagy azok egy-egy peremkerületében is kialakulhatnak szerényebb, rosz- szabb életfeltételek. Tehát önmagában az, hogy egy település mekkora, még nem határoz meg semmit. Az a szemlélet viszont, hogy egy 500—600 lakosú falu eleve életképtelen, vagy szükségképpen ott alacsonyabb szintű az ellátás, hibás. Éppen ezért kisebb települések is lehetnek teljes értékűek. — Valójában milyen értékűek? — Az, hogy csökkentsük a falu és a város közötti különbséget, a felszabadulás óta legfőbb politikai céljaink egyike. A megvalósítás a villamosítással kezdődött, s már csaknem annak is egy évtizede, hogy közutat kapott, s vele autóbusz-közlekedést minden 200 lakosnál többet számláló falu. Hasonlóan hatalmas a fejlődés az életszínvonalban. Történelmi tény, hogy fal- vainkban minden második ház 1945 után épült. Éppen most jártam a Felső-Tisza-vidéken, amely valamikor a legelmaradottabb területnek számított. Utoljára az államosítások idején töltöttem errefelé két hetet. A kontraszt óriási. Pedig ezen a vidéken a foglalkoztatottak több mint fele dolgozik a mezőgazdaságban, míg országosan ez az arány már csak 17 százalék. A legkisebb községet is öt-hat járat köti össze a székhely községgel és Nyíregyházával, egyszóval ezen a nagyon sima, csöndes tájon olyan szocialista fejlődés bontakozott ki a megyei vezetés szerető figyelmével, amit nem lehet meghatódottság nélkül szemlélni. — A szabolcsi példához nyilván számos hasonló felemlíthető. Mégsem mondhatjuk azt, hogy általánosságban felhőtlen a kis települések alapellátása. Mi lehet ennek az oka? — A szűkén értelmezett racionalista szemlélet, amely jó néhány falu ellátásában ma is érvényesül. Például azt mondták, hogy a bolt nem kifizetődő, hát bezárták. Vagy: hozzuk el onnan az iskolát, szüntessük meg a könyvtárat. Ezek az intézkedések sok kárt okoztak, s így a kis települések jó része a magára hagyottság érzetével küzd. Éspedig azért, mert ezek a falvak cserébe, ellentételként nem kaptak semmit. A tanács, az iskola, s alkalmasint az üzem székhely községbe kerülése nem jelentheti a kis lélekszámú társközségek önállóságának, területi demokratizmusának a végét. Tehát ha csak azt nézzük, hogy mi a gazdaságos, abból könnyen kimaradhat az ember. Azt kell keresni, hogy az egyébként bevált központosulás mellett milyen módszerekkel tudjuk biztosítani az életszínvonalat, jó közhangulatot szavatoló feltételeket. Szűnjenek meg a ráfizetéses boltok, helyettük azonban minél gvorsabban épüljön ki a mozgóbolt-hálózat, amely a SZÖVOSZ és a népfront együttműködése révén jött létre. Hasonlóan jó kezdeményezés Borsod megyében a hozom-viszem szolgálat, amelynek üzemeltetői különböző ÁFÉSZ-ek, ktsz-ek. Ez a fajta megoldás már kis falvak esetében is rentábilissá teszi a legkülönfélébb lakossági szolgáltatást. Vagy például: az Őrségben van egy nagyon jó ÁFÉSZ, amely fölújította az egyik faluban a kocsmát, s így az jó értelmű kultúrközponttá vált, különteremmel, némi sportolási lehetőséggel, s még egy kis kihelyezett könyvtárnak is szorítottak helyet. Olyan fajta központ alakult ki, ahol a falu népe össze tud jönni és jó hangulatban eltöltheti a szabad idejét. — Ezekkel a kedvezményekkel önmagában még nem lehet maradásra késztetni az embereket... — Kétségtelenül. Évente az öt nagyvárosba és a megyeszékhelyekre 60—70 ezer települ be. „ Lakással, s egyéb állandó szolgáltatással történő ellátásuk jelentős. Számos megyében felismerték, hogy amennyiben a megyeszékhely olyan ütemben népesedik, mint az utóbbi 10—15 évben, úgy ez a tény a fejlesztési költségek zömét felemészti. Márpedig ha csakugyan magasabb szintű kulturális, oktatási, egészségügyi, kereskedelmi ellátást akarnak megteremteni, akkor oda kell hatni, hogy az emberek maradjanak a lakóhelyükön, a falvakban, nagyközségekben, közepes városokban. — Vagyis többet kell áldozni ezekre a településekre. A XI. kongresszus határozottan kimondta, hogy növelni keli a kisközségek fejlesztésére szánt összegeket. Növeltük-e? — Sajnos az arányok inkább romlottak mint javultak. Az ország lakosságának a felét tömörítő községek részesedési aránya csökkent valamelyest. Az elosztásnál a falvak, beleértve a székhely községeket is, a fejlesztési összegeknek csupán a 10 százalékát kapják. Éppen ezért a VI. ötéves terv előkészítésénél mi nagyon határozottan azt az álláspontot képviseljük, hogy javuljanak az arányok. Ne nőjenek a különbségek. A kisebb települések lakossága sokkal többet tesz saját erejéből, öntevékenyen pátriája fejlesztéséért. Az egy lakosra jutó társadalmi munka összege falun évente nem ritkán az 1500 forintot is eléri! A fejlesztés 50—80 százaléka így voltaképpen a lakosság közadakozásából vagy konkrét munkájából származik. — A meglehetősen pejoratív „falusi” titulus ma is erősen tartja magát. Mikor kerül végleg feledésbe? — Vannak, akik pejoratívnak tartják, vannak akik nem. Sőt: találkoztam olyanokkal, akik kifejezetten büszkék rá. Azonban az kétségtelenül a társadalom feladata, hogy a kis településeken élő emberekben rejlő lehetőségeket feltárja, hiszen mondani sem kell, hogy ezek változatlanul igen nagyok. Mert ma még bizony ahhoz, hogy falun valaki — ha nagyon tehetséges is — azzá legyen, amire képes, tudóssá, mérnökké, államférfivá, még sok mindent kell tenni. Hiányoznak a tehetségkutatásban azok a lelkes emberek, tanítók, akik valamikor „a nemzet napszámosai” voltak. Valahogy az a nagy csillagszórás, ami a fölszabadulás után volt, mikor kis falvakból számosán kerültek az ország szellemi és politikai vezető posztjaira, alábbhagyott, lelassult. KERTÉSZ PÉTER
