Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
1979. május 20. Képújság 9 Tambov kormányzóságban először Képek Lengyelországból A szovjet szakszervezetek napilapja, a Trud szerkesztősége rövidesen elköltözik a moszkvai Gorkij utcából, de nem új épületbe, hanem új helyre, az épülettel együtt. A szovjet fővárosban mindez nem újdonság. Az áttelepített épületek közé tartozik például a moszkvai tanács székháza, amit a Gorkij utca szélesítése idején 40 perc alatt 14 méterrel toltak arrébb, valamint a szemészeti klinika is. A kórház 23 400 köbméter térfogatú, 13 300 tonna tömegű épületét úgy tették le ismét a földre, hogy miközben 80 méternyit eltolták, 90 fokkal ej is fordították eredeti helyzetéből. A költözés alatt a klinikát nem kellett kiüríteni, sőt még a műtéteket sem függesztették fel. Oroszországban először a múlt század elején költöztettek el épületet a régi helyéről: ez a tambovi kormányzóság Morscsanszk nevű városában történt, ahol egy templom állt rossz helyen. Könyvnyomtatás Egyes kutatók szerint a könyvnyomtatás Koreában mintegy 200 évvel régebbi múltra tekint vissza, mint Európában, ahol Gutenber- get tartják az ólombetűk feltalálójának. Ősi buddhista templomok feltárása közben bukkantak rá azokra a könyvekre, amelyeket feltehetően rézbetűs nyomdatechnika alkalmazásával készítettek, valamikor a XII. században. Az, hogy Koreában abban az időben már igen fejlett nyomdaipar működött, kétségtelen tény. Elsősorban egyházi műveket nyomtattak, a fametszés fel- használásával. Adatok vannak arról, hogy mongol és japán megrendelésre a XI. században 6000 példányban nyomtatták ki Koreában a buddhista szent szövegek gyűjteményét, majd később 5000 példányban e gyűjtemény kiegészítését. A munka elvégzésére eperfából vésett betűket használtak. Ez az eljárás azonban nehézkes és igen fáradságos munka volt. Nyilván ez ösztönözte a korabeli mestereket arra, hogy új módszerekkel kísérletezzenek, s így juthattak el a fémekig. A rézből készített betűk, a leletek tanúsága szerint, igen jó minőségűek voltak. Új vasúti híd Jugoszláviában az elmúlt évben — a korábbi időszakhoz képest — erősen megnövekedett az építkezésekre fordított összeg. A lakás- és űzemépítés mellett új utak és hidak is készülnek. Ezek egyike a Belgrádban, a Száva folyón átívelő új vasúti függőhíd, amelyet az év közepén adnak át a forgalomnak. A 16 és fél méter széles, 557 méter hosszú híd folyó feletti szakaszának hossza 254 méter. A hidat 64, egyenként 250—300 párhuzamos, polietilén csőben elhelyezett kábelvezeték tartja. Jugoszláv ter- < vezők alkotása. Sok munkahely - kevés munkás Az NDK-ban 830 milliárd márka nemzeti jövedelem megtermelését, 1400 milliárd márka ipari áru előállítását, 240 milliárd márka értékű beruházást irányoznak elő. A munkatermelékenység növelésénél pedig 130 százalékos emelkedés elérését tűzik ki célul. A célok megvalósításáért egyre ésszerűbb gazdálkodásra törekednek, elsősorban a munkaerő tervszerű irányításával, a berendezések maximális kihasználásával, az anyag- és energiatakarékosság fokozásával és a minőség javításával. A munkaerő biztosítása komoly gond az NDK-ban, részint a lakosság sajátos életkor-szerkezete, részint az 1976-ig tartó alacsony születési szám miatt. így az évi munkaerő-utánpótlás meglehetősen szerény mértékű: 1978-ban például 120 ezer új dolgozót tudtak a jelentős gazdasági célok szolgálatába állítani, ez az összpotenciál másfél százaléka. Ugyanakkor az elmúlt években nem sikerült mindenütt a gyakorlatban megvalósítani az intenzív ipari törekvéseket, amire a legjobb példa talán a vegyipar, ahol öt év alatt 3500 fővel csökkentették ugyan a dolgozók létszámát, ám ugyanakkor 17 000 új munkahelyet is teremtettek. Ez is azt mutatja, hogy a beruházási tevékenység nem mindenütt igazodik a racionalitás követelményéhez. Márpedig a megoldás kulcsa éppen a racionális fejlesztés, a tudományosműszaki haladás meggyorsítása. Az egyes ember is sokat tehet ezért a maga helyén; bizonyítja ezt az újítások, ésszerűsítések egész sora. Az elmúlt évben például félmillió újítási, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak be, amelyeknek több mint a fefét már a gyakorlatban alkalmazzák. Az üzemek racionalizálási brigádjai is sok ötlettel segítenek a „Minden márkából, minden munkaórából, minden gramm anyagból nagyobb hasznot!” jelszóval megindított munkaversenyben. A munkaerőt helyettesítő, azt kiegészítő gépek, berendezések egy részének a sajátos üzemi technológiai követelményekhez való alkalmazását számos nagyüzem külön e célra épített üzemrészéhen végzik el. „Szárnyas” agrotechnika A repülőgép a szovjet mezőgazdaságban ma már ugyanolyan szokványos eszköz, mint a traktor vagy a kombájn. A mostani ötéves terv során — 1976—80 között — 472 millió hektár termőföldet művelnek a „levegőből”. Mi az oka a „szárnyas” agrotechnika ilyen nagy népszerűségének ? A mezőgazdasági növények védelmének leghatékonyabb módja a vegyszerek alkalmazása. Minden egyes rubel, amit a vegyszeres növényvédelembe fektetnek — a szovjet szakemberek szerint — 10—12 rubel nyereséget hoz. Még a gyomirtásnál is hatékonyabb a fejtrágyázás. A szemes termények hektó rónaként minimum másfél mázsával többet adnak a fejtrágyázás hatására. Az ipari növények esetében a tenmés- többlet még nagyobb. Ezekben a munkákban a repülőnek nincs vetélytársa, hiszen egyidőben húsz földi munkagépet is helyettesíthet. A „szárnyas” agrotechnika rohamos terjedését több okkal magyarázhatjuk. Egyik az, hogy a géppark egyetlen szervezet, az Aeroflot hatáskörébe tartozik, amely több száz — néha több ezer — repülőgépet koncentrál a Szovjetunió különböző körzeteiben, hogy a szükséges munkát határidőre elvégezzék. A légi földművelés főleg Ukrajnára Észak-Kaukázusra, Kazahsztánra és a Volga-vidék- re koncentrálódik. Fontos tényező a gazdaságok óriási mérete is. Egy közepes nagyságú kolhoz 14 ezer hekitár, iföldterütteten fekszik. És végezetül, az is elősegíti a repülőgépes növény- termelést, hogy a gazdaságok néhány mezőgazdasági kultúra termesztésére szakosodnak. Egyre több kolhoz és szov- hoz épít szilárd felületű feles leszállópályákat a repülőgépek számára — önerőből. Ezzel egyidejűleg trágyaraktárakat és permetező vegyszerek előkészítésére szolgáló keverőtelepeket létesítenek. Egy ilyen repülőgépes termelőkomplexum ára 150—200 ezer rubel. De a ráfordított összeg gyorsan megtérül. A szilárd burkolatú kifutópálya például lehetővé teszi a munkát a tavaszi, sáros időszakban is, amikor még semmiféle más gépet nem tudnak használni. A szovjet mezőgazdaságban 1948. óta általában az AZ—2 típusú repülőgépet használják. Megbízható és igénytelen gép, de már eljött az ideje, hogy átadja a helyét a modernebb konstrukcióknak. Ezért megkezdték az új M— 15-ös gépek üzembe helyezését. Ezek közös szovjet—lengyel tervek alapján készültek: gazdaságosabbak és termelékenyebbek, szovjet gázturbinás aggregátorral vannak felszerelve. A hidraulikáé a jövő A bolgár gépgyártás új, fejlődő ága a hidraulikus építőgépek készítése. Ezeknek a berendezéseknek gyártásfejlesztésére 1990-ig nagyszabású kormányprogramot dolgoztak ki Bulgáriában. Eszerint a hidraulikus felszerelések termelési volumene 1990-re az 1970. évinek a hetvenszeresére emelkedik. A különféle hidraulikus és pneumatikus gépek exportja is ennek arányában növekszik majd. Az új iparág központja a Balkán-hegységben fekvő Ka- zaftlik. A „Hidraulika” Gazdasági Egyesülés üzemeiben, szivattyúkat, hidraulikus elosztókat, hengereket stb. készítenek. Ezek egy részét a szocialista országokba exportálják. Legjelentősebb partner a Szovjetunió, amely nem csupán jó piacot biztosít a bolgár termékeknek, de kiváló termelési együttműködést is lehetővé tesz: különféle hidraulikus berendezések közös gyártása, új anyagok és technológiák közös kifejlesztése van máris folyamatban. A bolgár szakemberek jelentős szerepet játszanak a KGST-országok egységes hidraulikai rendszerének á kialakításában is. Az egymilliomodik 1978. végén megszületett az örmény főváros egymilliomodik lakosa. Magában a köztársaságban most 3 millió ember él. A szovjethatalom évei alatt Jerevánnak, ennek a nagy ipari, tudományos és kulturális központnak a lakossága majdnem negyvenszeresére nőtt. A város ipari üzemei jelenleg két nap alatt annyi terméket állítanak elő, ameny- nyi a forradalom előtt Örményország összes üzeméből egy év alatt került ki. Az egykori beszámolók szerint a városatyák külföldről hívtak mestert, akiről magas árajánlata miatt végül is lemondtak. Utóbb egy helybeli paraszt 250 rubelért megoldotta a templom költöztetését. Vastag szálfákat csúsztatott az épület alá, majd földhányások segítségével az egészet megemelte. Ezután görgőkre helyezett gerendákból polcot ácsolt alá, s a sarkokat vascsavarokkal erősítette meg. A templomot erős kötelekkel vontatták el új helyére, s közben csak a „kereszt ingadozott alig észrevehetően”, a közei 60 méternyi út alatt. A Trud székháza csupán feleannyi utat tesz majd a Majakovszkij tér irányába, fémszerkezetekkel megerősítve és mozgó gerendákra támaszkodva. Aligha okoz hát különösebb gondot a költöztetés, amelynek célja, hogy a Trud épületét „egybeolvasszák” az Izvesztyija új székházának tárgyalócsarnokával. Forró víz a sarkvidéken Lehetséges-e sarkvidéki vi szonyok közepette forró vízhez jutni az év minden napján úgy, hogy közben kímél jék a meglévő energiaforrásokat is? A kérdésre nemrégiben még feltétlenül tagadólag válaszoltak volna Murmanszk- ban és környékén, hiszen ott nincsenek forró gejzírek, és a napelemek is gyengén működnek. Egyetlen kiút kínálkozott: valamiképp a- cél szolgálatába állítani a vidék kohászati üzemeinek kárba vesző forró salakját. Első ízben ezt a feladatot a „Pecsenganikkel” vállalat oldotta meg. Az üzem olyan berendezést fejlesztett ki, amelynek segítségével sikeresen vonták el az olvasztók salakjának melegét. A berendezés egész évben meleg vízzel látta ej az üzem. valamint a közelben működő bánya étkezdéit é's pihenőit. Azt követően, . hogv megismerkedtek az új berendezéssel, a „Szveronikkel” vállalat dolgozói felállították és üzembe helyezték a saját házuk táján a sarkvidék első hulladékanyag-felhasználó kazánját. A dél-lengyelországi Nowosadeckie messze földön híres népművészetéről. Sajátosak e vidék díszítő motívumai és a szőnyegekhez, térítőkhöz használt anyagok is. Képünkön: Jedwiga Zaba csipkekészítő. Egyre több helyen folyik korszerű nyelvi laboratóriumokban az idegen nyelvek oktatása. Képünkön: orosz óra a gnieznói iskolában. Az Andersen Színház sok népmesét és balladát is színpadra visz. Képünkön: Jelenet a „Hogyan csapta be a sírásó a halált?” című mesejátékból.
