Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-15 / 111. szám

6 KÉPÚJSÁG 1979. május 15. A szurkoló lelkiállapota A sport legfontosabb vele­járója a versenyszellem, a szurkoláshoz hozzátartozik, hogy valakiért (vagy valaki­kért) szurkoljunk. Egy labda­rúgó-mérkőzésen hiába mu­tat be az ellenfél csatára gyö­nyörű cseleket, bennünket csak az izgat, mikor veszti már el a labdát? Hiba ez? Az elszabadult ösztönöknek, a rombolásnak mindenesetre aligha ez az alapja. Hiszen egy szavalóverseny, ahol is­merősünk szerepel, nem a többiek teljesítménye érde­kel, hanem csak a mi válasz­tottunké. Érte szurkolunk. Ugyanilyen érzés, az együvé tartozásnak az érzése köti össze sportolót és közönséget, a siker utáni vágy, és oszto- zás a siker örömeiben. Mikor vezet a kudarc elva- kultsághoz, eltorzult pusztí­tásvágyhoz? A régi görög olimpiák idején legalább olyan nagy becsben állt a testkultúra, mint manapság. Mégsem szól feljegyzés arról, hogy a vesztes atléta városa fegyverrel kívánt volna elég­tételt venni a győztesen. Az első helyezetteket megbecsül­ték, babér övezte homloku­kat, de a régi görögök még­is magát a versenyt, azt a bizonyos elvont szépséget tisztelték a legjobban. Az összeakaszkodó testek küzdel­mében csak az erő, a futók között csak a gyorsaság dön­tött. A mai sportágak némelyi­kéből mintha eltűnt volna a játék, a küzdelem szépsége, a nemes versengés. Az anyagi díjazás az erkölcsi elismerés értékét háttérbe szorította, és ezzel háttérbe szorult a já­tékosok önbecsülése, csökkent a belső hajtóerő. A labdarú­gói sokszor nem harcol a lab­dáért, hanem inkább megta­nul esni és szenvedni. A szurkoló hisz neki, és ha­ragja az ellenfelet sújtja. A kockán forgó anyagiak, vagy más „felsőbb érdekek néha hatnak az eredmények ala­kulására. A megcsalatott drukker minden váratlan eredményben bundát szima­tol, szidja a csapata vezető­ségét, szóval és tettel bán­talmazza az ellenfelet, a bí­rót. Teszi ezt az olyan ember is, aki a szombat délutáni fo­cimeccsek mellett színházba, operába is eljár, ottani csa­lódottsága „legfeljebb” csak szavakban nyilvánul meg. Tettlegességig azok jutnak el, akik a mindennapi élet konfliktusait is az ököljog alapján intézik el. Akik a moziban is kötözködnek, akik számára a sport nem annyira szórakozás, mint inkább ürügy a „heccre”. A sport közérthető dolog, ráadásul állásfoglalásra kész­tet. És akinek a „Hajrá Fra­di” vagy „Hajrá Dózsa” je­lenti a világnézeti alapjait, annak egy meg nem ítélt ti­zenegyes, egy lesből kapott, gól ok lehet a tettlegességre. Ezek persze nem igazi szur­kolók, az ilyen elemek álta­lában a labdarúgáshoz csa­pódnak. Az ő szemükben a testmozgás igazi értékei el­tűnjek, a helyükbe lépő új mozgatórúgók pedig sokszor valóban alkalmasak az indu­latok felkorbácsolására. Persze, a sportágak többsége ma sem ad okot a végleges szenvedélyek megnyilvánulá­sára. LAMBERT GÁBOR Országos fogathajtó­bajnokság Dombóváron Asztalitenisz NB I Tolnai VL- Bp. Spartacus 15-10 Több mint tízezer nézője volt Dombóváron a vasárnap befejeződött háromnapos or­szágos fogathajtó-bajnok­ságnak. A szép környezetben megrendezett fogatversenyen 19 szebbnél szebb négyes fo­gat szerepelt, melyek két ka­tegóriában vetélkedtek a helyezésekért. Ezen a versenyen négy Tolna megyei fogat is rajt­hoz állt. Az „A” kategóriá­ban a dombóvári Alkotmány Tsz színeiben — házigazda­ként — Fehér István szürke angol-arab kancáival. A „B” csoportban Bach Ferenc pak­si, Horváth János régölyi és Varga István szakcsi fogat­hajtók, mindhárman sárga magyar félvér kanca lovak­kal. A részt vevő versenyzők — ember és ló egyaránt — tu­dásuk legjavát nyújtották és bebizonyították, hogy a ma­gyar fogathajtó-lovassport méltó az Európában és világ­szerte szerzett elismerésre. Különösen a szombaton meg­tartott terephajtás tette ne­héz próbára a- versenyzőket, melyen derekasan megállták helyüket. A 24 kilométeres útvonalon valamennyi fogat végighajtott és sikeresen le­győzte az akadályokat. A vasárnapi versenynapon már kora reggel özönlöttek a kíváncsiskodók a virágokkal és színes akadályokkal tar­kított lovaspálya felé. A „fagyosszentek” is kegyesek voltak, mert az időjárás ked­vező volt, kisütött a nap, s az időnkint megélénkülő szél sem zavarta az érdeklődők hangulatát. Igen élvezték a 20 akadállyal felépített 800 méter hosszú pályán végig­menő díszes fogatokat. Nagy tapssal jutalmazták a szép járású lovak kecses, de igen pontosan begyakorolt moz­dulatait, a hajtők és segéd- hajtők dicséretet érdemlő tel­jesítményét. A verseny szü­netében a helyi ÁFÉSZ ven­déglátóegységei várták a ven­dégeket, akik jó ízűén fo­gyasztották ej az ötszáz adag halászlét, a nyolc birkából főzött paprikást, de volt ele­gendő' hűsítő ital is. Vasárnap délután fél há­romkor, az országos fogat­hajtó-bajnokság első forduló­jának zárásaképpen a foga­tok felsorakoztak a zsűri- torony előtt, hogy meghall­gassák az M. Lauren Simon, a Közép-franciarszági Fogat­hajtó Szövetség díszelnöke által vezetett versenybíróság döntését. A háromnapos ver­seny összesített végeredmé­nye: „A” kategória: 1. Muity Ferenc (Kiskunfélegyháza), 2. Bárdos György (Gyöngyös), 3. Bálint Mihály (Szilvásvá­rad). A dombóvári Fehér István a versenyben a 9. lett. ..B” kategóriában: 1. Bach Ferenc (Paks). 2. Járvás Bé­la (Kiskunfélegyháza). 3. Varga István (Szakcs). A re- gölyi Horváth János a 6. he­lyen végzett. Az összetett verseny győz­tese elnverte Vidóczy László­nak, a Dombóvár város Ta­nácsa elnökének tisztelet- dí.iát. A többi győztesnek és a helyezettnek a dombóvári és város környéki üzemek, termelőszövetkezetek kénvi- selői adták ót tiszteletdíjai­kat. A jól szervezett és meg­rendezett országos verseny nagy élményt jelentett ver­senyzőknek, nézőknek, ren­dezőknek egyaránt. MAGYARSZÉKI ENDRE Fotó: DOMB AI ISTVÁN Rangadó az asztalitenisz NB I. dobogós helyéért. Ez jellemezte a vasárnap Tol­ná sorra került, Bp. Sparta­cus elleni találkozót. A né­zők, akik megsejtették az iz­galmakat és a jó játékot, ez­úttal nem csalódtak. A több mint három és fél órás mér­kőzésen mindent láthattak, amit egy ilyen kiélezett mér­kőzés során látni lehet. Kitű­nő játékot — elsősorban tol­nai versenyzőtől — idegté­pő küzdelmet. A hazai csapat legjobb fel­állásban kezdte a mérkőzést, és már az első fordulóban, látható volt, hogy Bolvári Il­di és Balogh Ilona ezúttal is jó formában van. 3-2-es ve­zetést szerzett ekkor a hazai csapat. A második fordulóban is hasonló volt a helyzet, ek­kor azonban Bolvári és Ba­logh győzelmei mellett Dudás Ibolya rendkívül fontos mér­kőzést nyert, a vendégcsapat volt válogatottja Papp An­géla ellen, így 6-4-re alakult az eredmény. A harmadik fordulóban a vendégek vol­tak eredményesebbek, Bolvá­ri és Balogh győzelmei mel­lett három tolnai vereség is született: 8-7 volt ekkor az eredmény és néhányan úgy vélték, a hazai csapat csak akkor győzhet, ha a két kulcsjátékos valamennyi Szekszárdi Dózsa—MÁV Nagykanizsai TE 88-59 (48-31). V.: Varga, Major. Szekszárd: Harsányri (34), Palotás (11), Varga (19), Pártos (11), Támer (7). Cse­re: Farkas (5), Somogy vári (1), Takács (—), Knorr (—), Stella (—). A vártnál köny- nyebben és nagyobb arány­ban sikerült megszereznie csapatunknak harmadik győzelmét. Szünet után a 16. percben Támer, a 19. percben Pártos kipontozó­dott. BSE—Szekszárdi Dózsa 104-72 (43-32). V.: Berki, Gerda. Szekszárd: Harsányi (30), Varga (19), Palotás (5), Pártos (8), Támer (8). Csere: Farkas (2), Stella (—), Knorr (—), Somogy- vári (—), Takács (—). A BSE nagyobb tudása és magassági fölénye fokoza­tosan érvényesült. A máso­dik félidő 4. percében Pa­lotás, a 13. percben Pártos kipontozódott. az a-csoport Állasa: 1. Bp. Spartacus 4 4 — 389-233 8 2. BSE 4 4 — 383-231 8 3. Szekszárd 4 3 1 323-301 1 4. BEAC 4 2 2 250-257 6 5. ZTE 4 2 2 273-313 6 6. Ganz-MAVAG 4 1 3 233-263 5 7. Pécs 4 — 4 262-324 4 8. Nagykanizsa 4 — 4 262-324 4 mérkőzését megnyeri. A ne­gyedik forduló meghozta a hazai csapat számára a várt előnyt. Négy tolnai győzelem született, így a forduló végén 12-8 volt az eredmény. Ideg­tépő küzdelemben született meg a csapat győzelmet je­lentő tizenharmadik egyéni győzelme, melyet Bolvári Il­dikó aratott Lukács ellen. A továbbiakban Bízó és Dudás is győztesként hagyta el az asztalt. 15-10-es hazai győzel­met mutatott az eredmény- jelző tábla. Az egyéni telejesítmények élére ismét Bolvári Ildikó neve kívánkozik: az elmúlt hetekhez hasonlóan ezúttal is veretlen maradt. Játéka, küzdenitudása és taktikai érettsége minden jelenlévőből a legnagyobb elismerést vál­totta ki. Balogh Ilona is be­váltotta a hozzá fűzött remé­nyeket. Különösen a védeke­ző stílusú versenyzők ellen játszott jól. Bízó és Dudás 3-3 győzelme nagyszerű teljesít­ménynek számít, különösen ha figyelembe vesszük, hogy mindkét ' versenyző érettségi előtt áll. Győztesek: Bolvári 5, Ba­logh 4, Dudás, Bízó 3-3, Kiss 0, illetve Papp 3, Lukács 3, Gazsi 2, Faragó 1, Szeiler 1. — L — Dombóvári VSE—Ba­kony Vegyész 66-61 (26-30). A DVSE csapata a követ­kező összeállításban szere­pelt: Tölgyes (15), Ács (19), Tahi (2), Tálján (2), Ruzics- ka (2). Csere: Bálind (3), Kollár T. (12), Tamási (11). Az első félidőbeli gyenge védekezés . megbosszulta magát, a veszprémiek már 18 ponttal is vezettek. Szü­net után lelkes játékkal fordított a vasutascsapat. Jók: Ács, Tamási, Tölgyes, Bálind. Székesfehérvári Építők —Bátaszéki SZVSE 94-84 (46-47). A bátaszéki együt­tesben a következő játéko­sok kaptak helyet: Kunvá­ri (30), Bovánovics (15), Illyés (14), Csátaljai (11), Szűcs (2). Csere: Gráma (2), Nagy (10), Zágonyi (—), Pi- - szárovics (—). Egy félidőn át szoros küzdelemben ve­zetett a hazai csapat. Szü­net után a 10. perctől hú­zott el a listavezető fehér­vári gárda. A hazaiaknál Kunvári, Bovánovics, Ily- lyés játéka emelkedett ki. Bárdos György, a tavalyi világbajnok, díjhajtás közben Juhász László tiszaalpári versenyző fogatát értékeli a versenybíróság Mátyus Viktor, az összetett verseny 5. helyezettje Kosárlabda Csoportjában harmadik a Dózsa A Felszabadulási kupában a Szekszárdi Dózsa női együtte­sére kettős feladat várt a hét végén. Szombaton Nagy­kanizsán, vasárnap Budapesten lépett pályára. A mérleg: egy győzelem — egy vereség. __________________________ NB. 11.:

Next

/
Thumbnails
Contents