Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXIX. évfolyam, 101. szám. ÄRA: 1,20 Ft 1979. május 3., csütörtök Mai számunkból VAS JÁNOS BESZÉDE R SO/f/j s (2. old.) ZENEI KRÓNIKA (4. old.) NINCS VÁLTOZÁS A MEGYEBAJNOKSÄG ÉLCSOPORTJÁBAN (5. old.) FOGATVERSENY BOGYISZLÓN (6. old.) Kádár János nyilatkozata május elseje alkalmából Kádár, János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a fővárosi dolgozók május else­jei felvonulásán nyilatkozatot adott: i — Hűvös, borult, esős az idő — ennek ellenére nagy­szerű, felemelő érzés, hogy részese lehet az ember ennek a budapesti május 1-i fel­vonulásnak. Politikus, öntu­datos, lelkes ez a május 1-i ünnep, amely — biztos va­gyok benne — hasonlóan jó hangulatú hazánk más váro­saiban és helységeiben is. E május 1-i felvonuláson kife­jezésre jut népünk politikai egysége, az, hogy társadal­munk egyetért szocialista tö­rekvéseink alápkérdéseiben. Kifejezésre jut a szocialista hazafiság és a nemzetköziség érzése és az is, hogy dolgo­zóink büszkék a becsületes munka eredményeire. Élve az alkalommal, a Központi Bi­zottság és a magam részéről szívből köszöntőm május 1-ét ünneplő népünket. — A feladatokról, a mun­i káról ezúttal nem szólok rész­letesen, hiszen a munkás hétköznapokon ez szinte ál­landó témánk. Annyit azon­ban megemlítek, hogy közvé­j leményünk egyetértéssel fo­gadta az idei esztendő fel­adatairól szóló programot, s i a dolgozók legszélesebb körei a korábbinál is komolyabban, | egységesebben, nagyobb ön­! tudattal és lendülettel fogtak "j hozzá a feladatok eredményes I megoldásához. S ehhez csak j anhyit, hogy mi, akik a Köz­ponti Bizottságban dolgo- i zunk, éppen ezért optimisták, bizakodóak vagyunk. Meg­győződésünk, hogy ha törek­véseinkben állhatatosak va- < gyünk és a továbbiakban is egységesen haladunk előre, jó eredménnyel tudjuk meg­oldani idei tennivalóinkat, az j ötéves tervben megfogalma­zott feladatokat. — Tapasztalataink szerint munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, az értelmisé­giek, az alkalmazottak óriási többsége becsülettel és ered­ményesen végzi munkáját. Az is nagyon fontos, hogy kivé­tel nélkül mindenki megért­se: a szocializmus a munka társadalma, s mindig a mun­kával tudtunk közelebb jut­ni céljainkhoz, a szebb és boldogabb élethez. — Ez a budapesti május 1-i felvonulás, az a mód, ahogy népünk május' 1-ét ün­nepli, üzenet a világnak. Fel­vonulásunk üzenet a szovjet népnek, a szocializmust építő népeknek, s kifejezi, hogy hűek vagyunk a barátsághoz, eszméinkhez, közös ügyünk­höz, közös harcunkhoz. Fel­vonulásunk a teljes és fenn­tartás nélküli szolidaritás szavát küldi a világ kommu­nista és munkáspártjainak, a haladó, a békéért küzdő em­bereknek. — Ez a felvonulás aktív és cselekvő szolidaritást fejez ki Vietnam, Kambodzsa, Laosz, Délkelet-Ázsia, Ázsia népei iránt, amelyek a haladásért és az önálló fejlődés jogáért küzdenek. A szolidaritás sza­vát küldjük az afrikai né­peknek, a faji megkülönböz­tetés ellen harcoló dél-afri­kaiaknak. A szolidaritás sza­vával üzenünk Latin-Ameri- ka népeinek, Chile népének, s minden szabadságáért küz­dő embernek. — E gondolatok jegyében, az igazi szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség szellemében ünnepli a ma­gyar nép május 1-ét. Nagy­szerű dolog ez. Meggyőződé­sem, hogy ha egységünket, a közös cselekvésre való eltö­kéltségünket megőrizzük, tö­retlenül haladhatunk előre nagyszerű céljaink felé, a szocialista társadalom építé­sének útján. — A televízió május 1-e estéjén műsorösszeállítást ké­szít a felvonulók kérései alap­ján. Szívesen teljesítenénk Kádár elvtárs kérését is — mondta a tv riportere. — Üdvözlöm a kezdemé­nyezést, a felvonulók meg is érdemlik, hogy kívánságuk szerinti műsorok hangozza­nak ei — mondotta Kádár János, majd hozzáfűzte: — május elseje azt is jelképezi, hogy népünk a jelenért és a holnapért dolgozik, s amikor a holnapot említjük, a jövő nemzedékeire, a gyermekekre gondolunk. Ismeretes, hogy 1979 a gyermekek nemzetközi éve, ami önmagában is szép gondolat. Az idei május 1-ét a gyermekek jövője iránti fe­lelősségérzet jegyében is ün­nepeljük. Ezért azt kérem — s gondolom, ezzel a kívánság­gal nem leszek egyedül —, hogy a kívánságprogram ke­retében sugározzanak vala­milyen szép műsort a gyer­mekeknek — fejezte be nyi­latkozatát a Központi Bizott­ság első titkára. Kádár János és Gáspár Sándor külföldi szakszervezeti vezetőkkel találkozott Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Gáspár Sándor, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsának főtitkára, az SZVSZ elnöke a Felvonulási téren találkozott azokkal a külföldi szakszer­vezeti vezetőkkel, akik 35 or­szágból és a Szakszervezeti Világszövetség képviseletében részt vettek a budapesti dol­gozók május 1-i ünnepségén. Kádár János hangsúlyozta, hogy a május 1-i ünnepi se­regszemle jól kifejezi mun­kásosztályunk, népünk szo­cialista hazafiságát és inter­nacionalizmusát. Demonstrál­ja testvériségünket a szocia­lizmust építő népekkel, a vi­lág kommunista és munkás­pártjaival. Kifejezi, hogy né­pünk aktív, cselekvő szolida­ritást vállal azokkal a né­pekkel, amelyek szabadsá­gukért, nemzeti függetlensé­gükért harcolnak, és mind­azokkal, akik a haladásért és a békéért küzdenek. Kádár János megköszönte a külföldi szakszervezeti ve­zetők részvételét a budapesti május 1-i ünnepségen és sok sikert kívánt az általuk kép­viselt országok szakszervezeti mozgalmának, dolgozóinak további harcához. A munkás-nemzetköziség ünnepén Gazdag program az országban, a megyében A proletár nemzetköziség, az internacionalista szolidari­tás jegyében ünnepelte Bu­dapest népe május 1-ét, a munkásosztály nagy nemzet­közi ünnepét. Ünnepi kön­töst öltött ez alkalomra a Felvonulási tér, vörös és nemzeti színű zászlókat lo­bogtatott a szél. A népköz- társaság címerével ékesített márványburkolatú díszemel­vényen néhány perccel 10 óra előtt foglalták el helyüket a párt és a kormány vezetői, köztük Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, a Politikai Bizottság tagjai. A neves közéleti személyi­ségeket és a munkásosztály nemzetközi ünnepét Buda­pesten töltő külföldi szak- szervezeti delegációkat úttö­rők ezrei köszöntötték vörös szegfűcsokrokkal. Pontban 10 órakor harsantak fel a fanfá­rok, majd elindult a menet élén a nemzetköziség gondo­latát jelképező zászlósor, s a nagyméretű ötágú vörös csil­lag, amelynek sugarait a kü­lönböző nemzetek zászlói al­kották. Miközben a tér köze­pén magasra vonták a prole­tár nemzetköziség zászlaját, óriási földgömb, óvó kezek fészkében, majd a Tanácsköz­társaság emlékét idéző pla­kát .mobilizált” mása — fia­talok ezrei rajzottak a térre. Ezt követően kezdődött meg a budapestieket képviselő mintegy 250 ezer dolgozó fel­vonulása. A falvak-városok népe is mindenütt megünnepelte má­jus elsejét. Sok helyütt ugyan esett az eső, fújt a szél, de ez a nap mégis mindenütt az ünnepélyesség és a vidámság jegyében telt el. Szekszárdi színek Annyiszor leírtuk már, de most is igaz volt, hogy a szekszárdi dolgozók ünnepi felvonulása szinpompásra si­került. A menet élén a megye és a város vezetői haladtak. K. Papp József, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Szabópál Antal, a megyei ta­nács elnöke, dr. Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára, Egyed Mihály, az SZMT vezető titkára, Péti Imre, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, Csajbók Kálmán, a népfront megyei titkára és dr. Nedók Pál, a szekszárdi Városi Tanács el­nöke. Ezer színben pompáztak az őket követő gyerekek, fiata­lok. Az idén is köszöntötték a kiváló vállalatokat, szövet­kezeteket és azok legjobb dolgozóit. Volt tengernyi vi­rág, a Rózsa Ferenc-szak- középiskolások a népek zász- lait is felvonultatták, szép és nemesen egyszerű volt a kö­zépiskolások nemzeti színű záróképe, de nagy érdeklő­dést keltett a tv-közvetítés is. Legalább tizenötezer szek­szárdi vonult fel a munkás- osztály ünnepén. Eső kolbásszal Az esőfelhők gyülekezése a mezőgazdaságban dolgozó embernek mindig esemény. Ha kell a csapadék örülnek, ha nem kell bosszankodnak. Az idei tavaszon több a mér- gelődés, mint az öröm eső ügyben. A Szekszárdi Állami Gaz­daság és borkombinát dolgo­zói az ünnepen is nézték a felhőket, a reggeli szemerké- lés azért nem okozott túlzot­tan sok gondot, mert a sörös­üveg emelgetése is ürügyet szolgáltatott az időjárás fi­gyelésére. Na nem sok sör fo­gyott — egy-egy üveggel. A reggeli gyülekezésnek — mert minden évben kint a gazdaságnál jönnek össze az emberek — a frissen készí­tett, finom ízekkel fűszere­zett kolbász volt a „fénypont­ja”. Több mint háromszáz adag fogyott a kolbászból, a sörből is. így a reggeli séta a város központjáig az eső el­lenére is kellemes volt. A felvonulás után pedig ki-ki gondoskodott a büfék­ben az utánpótlásról... Fellépés A tévében szerepelni nem kis dolog, különösen, ha a nagymama lesi a képernyőt. Hatévesen hiába vár arra az ember, hogy felkérjék, így hát fel kell lépni. Az eljárás a következő. Fi­gyelni a riportalanyt, amint megközelíti a helyszínt, majd, ha feltette a riporter a fej­hallgatót és elmosolyodott, megindulni a hátuk mögé. Látványosabb a dolog, ha az ember pördül-fordul egyet- kettőt, majd kiinteget a két beszélgető között. Hogy a produkció látható is legyen, ahhoz kell még egy operatőr is, aki mindezt nem hagyja figyelmen kívül és eltekint a premier-plánoktól. Aztán már lehet mesélni a barátnőknek, hogy „benne voltam ám a tévében”. Én csak tudom, hogy ezt hogyan kell csinálni, mert a mi gyerekünk ugrabugrált az egyik szekszárdi beszélgetés hátterében. A televízió Szekszárdról Az ünnepi adásban bősé­ges helyet kapott a televízió műsorában Szekszárd. A fő­városi ünnepség mellett Kecs­kemét és a mi megyeszékhe­lyünk szerepelt, a felvonulás egyes képeinek bemutatásá­val, nyilatkozatokkal. A számunkra jól ismert, de a nem szekszárdiaknak nyil­ván az újdonság varázsával ható panoráma, a néhány is­mertető mondat Tolna megye székhelyéről, tájékoztatót adott szűkebb pátriánkról. A megszólaltatottak sorát Steig István fazekas, népi iparművész nyitotta meg, az 1650-es években idetelepült habán művészcsalád mai le­származottja, kinek művei or­szág-, de talán nem túlzás azt mondani, világszerte ismer­tek. Megszólalt a tanítóképző főiskola egy diákja, majd Bús Ambrus, a bútoripari vállalat igazgatója az üzem nagy horderejű profilváltá­sáról, Széli István, a Szek­szárdi Nyomda igazgatója a nagy múltú üzem termékeiről beszélt. Utóbbi néhány szó­ban bemutatta az ország egyik legnagyobb naptárgyá­rát. Dr. Domonyai Péter, az Aranyfürt Termelőszövetke­zet főkertésze biztatóan szólt a szekszárdi vörös borok jö­vőjéről. A legnagyobb érdeklődés és figyelem K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára tv-nyilatkozatát kísér­te, a szekszárdiak közül. A megyei első titkár jelen hely­zetünket a gyors fejlődés idő­szakának jellemezte. A me­zőgazdaság ma kétszeresét termeli megyénkben a régi­nek, az ipari termelésünk pe­dig nyolcszorosára nőtt az utóbbi másfél-két évtizedben. Megyénk arculata megválto­zott. A fejlődés töretlen, hi­szen két nagyberuházásunk, a paksi atomerőmű és a szek­szárdi húskombinát most van a megvalósulás időszakbában. A megyeszékhely mellett szé­pen fejlődnek, megindultak a valóban városiasodás útján új városaink. (Folytatás a 3. oldalon) A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a felvonuláson A jövő szakmunkásai

Next

/
Thumbnails
Contents