Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-13 / 86. szám
2 NÉPÚJSÁG 1979. április 13. Wance és Dobrinyin újabb megbeszélést tartott (Folytatás az 1. oldalról.) E taktika hátterét csak sejteni lehet — de ebbe bepillantást enged az amerikai sajtó. James Reston, a The New York Times elsőrangú kapcsolatairól ismert publicistája szerdán közölt cikkében úgy vélte: még ha alá is írják a SALT-szerződést a következő hetekben, a törvényhozás és a Fehér Ház komolyan mérlegeli a lehetőséget: ne halasszák-e az egyezmény törvénybe iktatására vonatkozó végső szavazást — 1980-ra. Howard Baker, a szenátus republikánus frakciójának vezetője szerdán újságírók előtt kijelentette: „hajlik arra”, hogy elutasítsa a SALT- szerződés törvénybe iktatását. Baker arról beszélt, további módosításokra volna szükség ahhoz, hogy támogassa a készülő egyezményt. Bakert a republikánusok mérsékelt hangadói között tartották eddig nyilván. Powell, a Fehér Ház szóvivője szerdán kijelentette, Carter változatlanul úgy véli, hasznosabb volna, ha a szenátus nem halasztaná 1980-ra a SALT-szerződés vitáját, hanem még ebben az évben lezárná a kérdést. Az elnök sajtótitkára elismerte hogy minél tovább tartanak a SALT-tárgyalások, annál bonyolultabb lesz a törvénybe iktatás. A Christian Science Monitor szerdán arról írt, hogy „a Carter-kormány nagyobb bajban van a SALT ratifikálása ügyében, mint .gondolta”. A mérsékelt polgári lap szerint a Fehér Ház jelenleg csak 50 szenátorra számíthat a SALT mellett — ami jóval kevesebb, mint a szükséges kétharmados többség a száztagú testületben, nem kevésbé aggasztó, hogy még ha ratifikálják is a szerződést, a szenátus olyan módosításokat szavazhat meg, amelyek az egyezmény újratárgyalását igényelnék — írta a lap. Washingtoni megfigyelők egyetértenek abban, hogy érdemi szenátusi módosítások a SALT-szerződés elutasításával lennének egyértelműek. Aligha fér kétség hozzá, hogy a Szovjetunió nem lenne hajlandó újratárgyalni a már megkötött egyezményt, egyes szenátorok igényei miatt. Kivégzések Iránban Vidéken működő iszlám forradalmi bíróságok csütörtökön hajnalban a sah rendszerének további öt hívét ítélték halálra és végeztették ki — jelentette a teheráni rádió. A fővárostól nyugatra fekvő Zanjanban kivégezték Abbasz Kehali tábornokot, akit sahellenes tüntetők meggyilkolásával vádoltak. Négy másik személyt az ország déli részén lévő Ahwaz városban lőttek agyon; ezek a SAVAK-nak, a sah titkos- rendőrségének a tagjai voltak. Készülődés a „választásokra” Kilencvenezer katona és rendőr árasztotta el csütörtökön Rhodesia városait és falvait, hogy „előkészítse” a választási komédia kedden kezdődő és öt napig tartó második menetét, amelynek az a célja, hogy a feketék szavazataival állandósítsák a fehér kisebbség előjogait (A 100 tagú parlamentben csak 28 fehér képviselő foglal majd helyet, de a lényeges döntésekhez háromnegyedes többségre lesz szükség. (Képtávírónkon érkezett'.) Róma Negri hallgat Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Rómában és Pádovában szélsőséges „autonomisták” szerdán és csütörtökön összecsaptak a rendőrséggel és vandál pusztítást vittek végbe. Róma belvárosában gépkocsikat gyújtottak föl, békés járókelőket bántalmaztak, gyújtópalackokat hajigáltak a kirakatokba. Padovában is hasonló jelenetek játszódtak le. Mindkét városban órákig szünetelt a forgalom a garázdálkodások miatt. Az incidensek azután robbantak ki, hogy a padovai főügyész letartóztatta az „autonomisták” egyik vezetőjét, Toni Negri egyetemi oktatót. Azzal gyanúsítják, hogy közvetlen szerepet játszott Aldo Moro kereszténydemokrata pártelnök elrablásának és meggyilkolásának megszervezésében. Negrit letartóztatása óta újból és újból megpróbálják kihallgatni, de eddig nem sokat tudtak meg tőle, mert nem hajlandó válaszolni a kérdésekre. A nyomozás nem ígérkezik könnyűnek a» továbbiakban sem. Erre utal, hogy Negri kis híján megszökött, mert a letartóztatási parancs aláírása után valaki tájékoztatta. Figyelemre méltó jel a nyomozásban, hogy Sandro Pertini köztársasági elnök védelmébe vette a padovai főügyészt a Negri letartóztatása miatt ért politikai támadásokkal szemben, és a vizsgálat folytatására szólította fel. Uganda Lezárult egy korszak Kampala, az ugandai főváros elestével — megfigyelők szerint — Kelet-Afrikában lezárult egy ellentmondásos korszak, amely bénítólag hatott az egész térség fejlődése szempontjából. Amin kudarcát az ország teljes milita- rizálása, az elkövetett atrocitások és az egyszemélyi diktatórikus döntések hosz- szú sorozata idézte elő. Milton Obote, tanzániai száműzetésben élő volt Ugandái elnök, akit Amin 1971. január 25-én puccsal távolított el az ország éléről, idén január 11-én felszólította az ugandai népet, hogy döntse meg Idi Amin rendszerét. A Kagera-folyó mentén lezajlott határvillöngások nyomán az ugandai emigránsok és saját hadseregének követelésére február 5-én Nyere- re tanzániai elnök kijelentette, hogy „a harcok ezentúl ugandai területen folynak majd.” Ez a határháború fordulópontját jelentette. Nyugati .források szerint kezdetben mintegy háromnégyezer tanzániai katona vett részt az Uganda elleni katonai akciókban. Számuk rövid egy hónap alatt 20 ezerre duzzadt. Tömegesen csatlakoztak hozzájuk a Tanzániában élő ugandai menekültek. dezertált ugandai katonák és az ugandai területek felszabadítása után több ezer népfelkelő. A tanzániai katonai támadással egyidőben Dar es Salaam politikai téren is segítségére sietett az Amin- ellenes erőknek. Ben Mkapa tanzániai külügyminiszter közvetítése eredményeként március 24-én az észak-tanzániai Moshi városában ösz- szeültek az ugandai ‘emigráns vezetők és megalakították az Ugandai Nemzeti Fel- szabadítási Frontot. A széthúzó és egymással vetélkedő politikusok a találkozón el-r határozták, hogy politikai ellentéteiket félretéve, kihasználják a kedvező alkalmat és Amin megdöntésére összpontosítják erőiket. A front elnöke, a 68 éves Yusuf Lu- le, a hírneves kampalai Ma- kerere egyetem volt rektorhelyettese lett. Az emigránsok körében a legkülönbözőbb politikai áramlatok találhatók meg: az Obote köré tömörült politikusok, akik a volt elnök sajátos, tanzániai mintájú „afrikai szocializmusának” hívei, az Obotétől már elszakadt, ún. „pánafrikai szocialisták”, angol-barát politikusok, elüldözött monarchis- ták. Az Amin utáni Ugandára kétségkívül nagy hatással lesz, hogy a nyolv év óta tartó emigrálási hullámmal több ezren menekültek Angliába, az Egyesült Államokba, és különböző más ■ országokba. Legtöbbjük, Amin megdöntése után, haza akar térni és részt kíván venni az ország politikai életében. Az Amin-ellenes erők heterogén jellege következtében a front mindeddig nem fogalmazta meg politikai programját. Számítani lehet arra, hogy az új ugandai vezetés hata- lomrajutásával ismét életre kel a most csak papíron létező kelet-afrikai ’ gazdasági közösség, amelyben három egymásra utalt ország, Kenya, Tanzánia és Uganda vett részt. Az 1967 decemberében létrejött gazdasági közösség keretén belül, megvalósult a három ország részleges gazdasági úniója, de az 1977 tavaszán előbb Tanzániával, majd Kenyával kirobbant konfliktus után lehetetlenné vált annak működése. A három ország külkereskedelmének java részét most is egymásközt bonyolítja ,le. Hosszú ideje szünetel azonban a Tanzániai és Uganda közötti vasúti összeköttetés, Kenya pedig Uganda megkerülésével és Szudán közreműködésével épít új vasútvonalat. Szovjet-kínai viszony Az eltépett szerződés Van két olyan mondata a szovjet—kínai barátsági szerződés pekingi felmondását megbélyegző szovjet kormánynyilatkozatnak, amelyet joggal idéznek azok, akik szilárdan bíznak a szocialista nagyhatalom békepolitikájában. „A Szovjetunióban változatlanul fennmarad az a mély megbecsülés, amelyet a .kínai nép, e nép történelme és kultúrája iránt érez. Nincsenek objektív okok arra, hogy országaink népei elidegenedjenek egymástól, vagy különösen arra, hogy szembe kerüljenek egymással” — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat. A SZOVJETELLENESSÉG JELE Az 1950 februárjában kötött szovjet—kínai barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződés egyoldalú felbontása Peking részéről a mai kínai vezetés régóta kialakult, mindinkább mélyü- Iően szovjetellenes stratégiájának megnyilvánulása. Ha a szerződésfelbontás formálisan csak most történt is meg, csak összegező kifejezése egy hosszabb folyamatnak. Magát a felmondás aktusát 1978 őszén előre bejelentette előbb a kínai külügyminiszter, majd Teng Hsziao-ping, a vezetés második embere. Aki az elmúlt 29 év történetét vizsgálja, felidézve a szerződés megszületésének idejét, leszögezheti: ez volt az új Kína számára az első igazi féllépés a világpolitikában, hiszen az aláírás idején még csak néhány hónap telt el a Kínai Népköztársaság kikiáltása — 1949 októbere — óta. A barátsági szerződéssel együtt írták alá azt a megállapodást, amely a Csang Csüng vasutat a Kínai Nép- köztársaság tulajdonába adta és amelynek értelmében a szovjet csapatokat kivonták Port Arthurból. Aláírtak egy olyan megállapodást is. amely több százmillió rubel hosszú lejáratú szovjet hitelt nyújtott Pekingnek. A szerződés megszövegezésére és aláírására Moszkvába érkezett Mao Ce-tung a pályaudvaron az előzményekről így beszélt: „Az Októberi Szocialista Forradalom után a szovjet kormány elsőnek szüntette meg azokat az egyenlőtlen szerződéseket, amelyek a cári Oroszország és Kína között fennállottak. A szovjet nép és a szovjet kormány csaknem 30 éven át több ízben nyújtott támogatást a kínai népnek szabadságharcában. A kínai nép sosasem fogja elfelejteni azt a testvéri segítséget, amelyben nehéz megpróbáltatásai idején a szovjet nép és a szovjet-kormány részesítette.” A SEGÍTSÉG ÉRTÉKE A szerződést aláíró két fél egyike az elmúlt 29 esztendőben igyekezett a legteljesebben megfelelni szerződéses kötelezettségeinek. A Szovjetunió az 1950-et követő évtizedben 198 korszerűen felszerelt hatalmas ipari vállalat felépítésében nyújtott segítséget Kínának; a többi között olyan, Kína számára teljesen új iparágakban, mint a gépkocsi-, a traktor-, és repülőgép-gyártó ipar. Huszonegyezer szovjet tudományosműszaki dokumentáció került a Kínai Népköztársaság tulajdonába; közöttük több mint 1400 nagyvállalat teljes terve. Még 1963-ban is — ekkor már egymást érték Peking szovjetellenes megnyilvánulásai! — nyolcvannyolc ipari vállalat és objektum építésénél nyújtottak műszaki segítséget szovjet vállalatok és szakemberek. 1950. és 1960. között a Szovjetunió által szállított berendezésekkel állították elő Kínában a vas és az acél 35—50, az alumínium 100, a tehergépkocsik, traktorok 85, a villamos energia 50, az elektromos berendezések 45, a nehézgépgyártás termékeinek 35 százalékát. Több ezer kínai szakember tanult szovjet egyetemeken és üzemekben. A Szovjetunió állandó segítséget nyújtott Kínának az ország védelmének erősítésében és a korszerű honvédelmi ipar megteremtésében. A szerződés „döntő szerepet töltött be abban, hogy 1950—53- ban a koreai háború éveiben és az úgynevezett tajvani válság idején, 1958-ban megakadályozták a KNK elleni nyílt imperiailsta agressziót” — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat, amely utal azokra a szovjet katonai egységeknek a szerepére is, amelyeket a KNK kormányának kérésére küldtek Kína területére, hogy védelmezzék az országot az ellenséges légierő bérepüléseitől. Az elmúlt közel három évtizedben, akárhol és akárhányszor volt szó a Kínai Népköztársaság nemzetközi szerepéről, jogairól, képviseletéről, a szovjet politika mindig teljes súlyával fellépett a kínai nép oldalán. Elég csak arra a hosszú küzdelemre visszaemlékezni, amelyet a Szovjetunió azért vívott, hogy 1950. február 14. Visinszkij szovjet külügyminiszter aláírja a szerződést. A hát tében Sztálin és Mao. az ENSZ-ben (és más nemzetközi szervezetekben) ne bitorolhassa Peking jogos helyét Tajvan, s a KNK végre elfoglalhassa helyét. SZAKADÁR LÉPÉSEK Kínában egy időtől fogva másként pillantottak a szerződésre és a szovjet—kínai viszonyra. Mao Ce-tung már 1958-ban arról beszélt, hogy „fel kell készülni a szakadásra”, „nem szabad félni a szocialista táborban és a nemzetközi kommunista mozgalomban bekövetkező szakadástól”. A hatvanas évek elejétől fogva a pekingi vezetés — Mao élete végéig az ő, halála után a ma élen álló poli-, tikusok irányításával — nyílt, a nemzetközi színtéren szinte naponta elhangzott szovjet- ellenes rágalmakkal és támadásokkal fordult szembe az 1950-ben aláírt szerződéssel. Az ENSZ közgyűlésein, a kínai külügyminiszter, Teng Hsziao-ping tokiói és amerikai beszédeiben, Hua Kuo- feng jó néhány megnyilatkozásában a legszélsőségesebb imperialista hecclapok modorában beszélt a Szovjetunióról. Moszkva már 1971-ben, majd 1973-ban javasolta, hogy a romló viszony megjavítása céljából kössenek megállapodást az erő alkalmazásának eltiltásáról, illetve a kölcsönös meg nem támadásról. Peking akkor a most felmondott szerződésre hivatkozva mint szükségtelent utasította el a javaslatokat. Most magát a szerződést mondta fel. Annak idején a dokumentum 6. cikkelyébe belefoglalták: a 30 évre kötött szerződés, ha csak a felek egy évvel az érvénytartam lejárta előtt nem közlik a felbontásra való kívánságukat, további öt évig érvényben marad. Pe- kingben mostanában már csak azt az egyetlen pontot tekintették betartandónak, hogy a huszonkilencedik évben kell közölni a szerződés felmondására irányuló szándékot. G. M. BUDAPEST Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a Ferencvárosba látogatott. Megtekintett néhány létesítményt, délután részt vett és felszólalt a kerületi pártbizottság kibővített ülésén. LUANDA Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke afrikai körútja során csütörtökön Agostinho Netónak, az MPLA—Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnökének meghívására négynapos hivatalos, baráti látogatásra Angolába érkezett. MADRID A Mundo Obrero, a Spanyol Kommunista Párt napilapja csütörtöki számában fényképpel illusztrált megemlékezést közölt Zalka Mátéról, a polgárháború nemzetközi brigádjainak legendás hírű Lukács tábornokáról, abból az alkalomból, hogy porait hazaszállították Magyarországra. HELSINKI Romesh Chandrát, a Békevilágtanács elnökét 60. születésnapja alkalmából az NDK „Népek Barátsága Nagy Csillaga Érdemrendjével” tüntették ki. A magas kitüntetést Helsinkiben szerdán adta át az NDK nagykövete. Ezt a kitüntetést eddig többek között Leonyid Brezs- nyev, Fidei Castro és Paul Robeson kapta meg.
