Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
1979. április 8. "SlÉPÜJSAG S Nem fizet a vállalat A GAZDÁLKODÓ egységek pénzügyi helyzete nem tekinthető a vállalatok belső ügyének; a vállalati gazdálkodás ezer szállal kötődik a partnerekhez, s a gazdálkodás egészére is befolyást gyakorol. A pénzforgalom alakulása — folyamatossága vagy éppen akadozása — pontosan jelzi a gazdasági folyamatok zavarait. S minthogy a vállalatok — csakúgy mint a népgazdaság — pénzügyi helyzete visszahat a gazdálkodásra, a fizetési fegyelem alakulása nem egyszerűen jelzés, hanem a termelés és az áruforgalom fejlődésének valós tényezője. A Magyar Nemzeti Bank elnöksége a közelmúltban megvizsgálta a vállalatok fizetési helyzetének alakulását, s megállapította, hogy 1978-ban nem mutatkozott , javulás az egy évvel korábbi állapothoz képest, sőt: jelentősen nőtt a fizetések átfutási ideje, s ugyanígy, a fedezet hiányában nem, vagy csak késve teljesített kötelezettségek aránya. 1978. október hó utolsó napján a fedezet hiányában függőben tartott fizetési megbízások összege országosan mintegy 13 milliárd forintot tett ki — ez mintegy kétszerese az egy évvel korábbi adatnak. A PÉNZÜGYI zavarokat két fő csoportba sorolhatjuk: a vállalatok tartós, vagy átmeneti fizetésképtelensége (fedezethiány) és a fizetési kötelezettséget szándékosan nem teljesítő, illetve késleltető magatartása. A fizetőképesség hiánya döntően gazdasági okokra vezethető vissza. A második csoportba tartozó vállálatok — mindössze néhány tucat ilyen van, példájuk mégis kirívó — morálisan vétenek a szocialista gazdálkodás követelményei ellen: szándékosan nem vagy csak késve fizetnek, gyakorlatilag a szállítóval hiteleztetnek maguknak. Ez azután a pénzforgalomban is tovagyűrűző zavarokat okoz, hiszen a szállító vállalatnak is vannak fizetési kötelezettségei, s ezeknek — talán éppen a be nem folyt követeléseik miatt — nem tudnak eleget tenni. A máig is érvényes fizetési előírások 1968. január 1-én léptek életbe. A vállalati önállóság megnövekedésével a vállalatok önállóan dönthetnek fizetési kötelezettségeik rendezésének módja felől is. Két fő módszer vált uralkodóvá: az inkasszó, amikor a szállító kezdeményezi a fizetést, valami nt az átutalás, amikor a vevő ad megbízást a banknak, hogy számlájáról egyenlítse ki tartozását. Rövidesen az átutalás vált csaknem kizárólagos fizetési formává, s ez módot adott az adós vállalatoknak arra, hogy különféle kibúvókkal fizetéseiket késleltessék. A szállító igen sok esetben csak bírósági úton jutott a pénzéhez, növekedtek a pénzügyi zavarok, s ezzel párhuzamosan csökkent a gazdálkodó partnerek egymás iránti bizalma. A NEMZETI BANK 1976 augusztusában kiegészítésként új fizetési eljárást vezetett be. Változatlanul az átutalás maradt a fő fizetési forma, de emellett bevezették az „átutalás helyetti beszedési megbízást”. Ha az adós nem fizet, a szállító kérheti a bankot a fizetés teljesítésére. A cél nyilvánvaló: védeni a szállítók érdekeit, mérsékelni az átutalási forgalomban lévő bizonytalanságokat, csökkenteni a szükségtelen peres eljárások számát. 1976 és 1978 októbere között az átutalás helyetti beszedési megbízások száma közel ötszörösére növekedett, ami azt mutatja, hogy a szállítók az esetek többségében kevéssé bíznak „adósaikban”, igyekeznek mihamarabb pénzükhöz jutni. A fizetési előírások tehát valamelyest szigorodtak, bár — vállalva az ezzel járó szankciókat — a vállalatok továbbra is késleltethetik fizetéseiket. Ez egyébként normális és elkerülhetetlen^ hiszen a vevőnek is módot kell adni arra, hogy kifogással éljen, ha a szállító nem teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségeit: nem a kívánt mennyiségben, minőségben szállított, esetleg nem azt, amit éppen rendeltek, stb. Mindezekből látszik tehát, hogy a bajok nem a fizetési módok előírásaiban rejlenek: a fizetési helyzet romlása a vállálatok munkájában meglévő fogyatékosságoknak tulajdonítható — az érintett gazdálkodó egységek túlnyomó részénél termelési, készletezési gondokat tapasztaltak, növekvő költségek és értékesítési zavarok kísérték tevékenységüket. MINDEZ ANNÁL is figyelemre méltóbb, mert a késedelmes fizetéseknek csak mintegy 10—15 százaléka van összefüggésben a fizetési fegyelem szándékos megsértésével, a többi gazdasági okokra vezethető vissza. Sok vállalatnál az indokoltnál nagyobb készletek halmozódtak fel, az ütemtelen termelés, vagy éppen a termékek gyenge minősége értékesítési nehézségeket okozott, nem egy helyen pedig gazdálkodási, munkaszervezési za'varok nehezítették a helyzetet. A fizetési zavarok végül is arra vezethetők vissza, hogy a vállalatok egy részénél nem javult kellőképpen a hatékonyság, az indokoltnál lassúbb a termékszerkezet korszerűsítése, s a vezetés színvonala sem emelkedett még a kívánt mértékben. A bank sajátos eszközeivel mérsékelheti a fizetési gondok tovagyűrűzését, ám e zavarok megszűnése csak a gazdálkodás színvonalának általános javulásától várható. A jelenlegi helyzetben a bank annyit tehet, hogy a sorozatosan rossz fizetési feltételekkel dolgozó vállalatokra felhívja az illetékesek figyelmét. A szállítók érdekelitek védelmében, a pénzügyi fegyelem betartása érdekében pedig a jövőben szélesebb körben él a hitelezési szankciókkal. Ilyen intézkedések a közelmúltban már több területen is történtek. wmm. Tornácjavítás ■5« kecskét régen a szegény ember tehenének hívták, ma jól fizetett exportcikk. A birkahús egykoron ugyancsak a szegények eledele volt. Ma a legdrágább húsok egyike — szinte luxusételnek számít. A szegény embernek házát fedte legtovább nád — ma a legdrágább tetőfedő anyag. Napjainkban egyre terjed használata. A mezőgazdaságban ugyan mindig használták ólak, hodályok fedésére —, a lakóházak tetején már régen felváltotta a cserép, a pala. Ma inkább nyaralókat fedni jött divatba és ha a korhűség úgy kívánja, tájházak, falumúzeumok tetejét is nádból készítik, mint ahogy a sióagárdi tá jházét is. CZAKÓ SÁNDOR Arcok Padlas A szerszámok: verő, kis cu- ca, nagy cuca, lapocka Repül a keve FÖLD S. PÉTER Hárman, közös erővel m a!iHßhM B)c8c^|iJo8Sp>a»8>wtopil8Í{>»^ rYWV XftNr+i&fím Kezek A nád és a tető
