Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

^fePÜJSÄG 7 1979. április 1. Személygépkocsikkal, autóbuszokkal Kétszázan a vártúrán Kevés a sportlétesítmény, zsúfoltak a pályák. Sokszor hangzik el hol bírálat, hol el­ismerés formájában ez a meg­állapítás. Egy azonban bizo­nyos: ha valaki saját egész­ségének megóvása érdekében reggel vagy este a háztömb körül futkároz, úgy néznek rá, mint egy csodabogárra. Pedig a mozgásra, a sporto­lásra mindenkinek szüksége van. Van azonban egy sportág, melyhez nem kell sok milliós költséggel sportcsarnokot építeni, sőt még pályát sem. Ez a természetjárás. Szeren­csére az országban mindenütt felismerték már ennek a sportágnak a szépségét és szinte kimeríthetetlen lehető­ségeit. Sajnos, megyénkben mintha más lenne a helyzet. A közelmúlt napokban a me­gyei természetbarát-szövetség ülésén hangzott el a követke­ző: az országos szövetség ál­tal kiadott statisztika szerint mind az ifjúsági, mind a fel­nőtt természetjárók száma Tolna megyében a legalacso­nyabb. Megyénkben nincsenek meg olyan adottságok, mint az ország tizennyolc másik me­gyéjében? Erről szó sincs, sőt az Alföldhöz képest lényege­sen jobbak a feltételek. Aki a vizet szereti, könnyűszer­rel eljut a megye bármely pontjáról a Dunára éppúgy, mint a Balatonra, vagy a Sióra. Aki a hegyeket szereti, azt is megtalálja megyénk­ben, vagy átrándul a megye­határtól kőhaj ításnyira lé­vő Mecsekbe. Egyszóval min­den feltétel megvan a sport­ág űzésére. Ennek ellenére évek óta tart az egyhelyben topogás. Vagy mégsem? Reméljük, hogy elmozdul­tunk a holtpontról. A Tolnai vártúrák első útja reményt' keltő sikert hozott. Negyven személygépkocsival, két autó­busszal közel kétszáz részt­vevő tanúsíthatja, ha van szervezés, megfelelő prog­ram, szívesen vesznek részt a túrákon. Érdemes megemlíte­ni, honnan is érkeztek la­punk, valamint az AFIT KISZ-eseinek közös szervezé­sére: Dombóvárról, Szakos­ról, Paksról, Győréből, Len­gyelből, Bonyhádról, Felső­nyékről, Szedresből, ezenkí­vül Simontornyárói és Bony­hádról egy-egy autóbusszal. Külön említést érdemel az AFIT-osok nagy létszáma, több mint tíz gépkocsival vet­tek részt. Az első megálló Bátaszék mellett, a termelőszövetkezet gépparkjának bejáratánál volt. Dr. Pataki József törté­nelemtanár részletes tájékoz­tatást adott az egykori csa­táról, mely a Hunyadi család sorsát döntötte el. A követke­ző állomás Báta volf. Bizony sokan megnézték a karavánt, mely a községbe látogatott. A kálváriáról gyönyörű kilá­tás nyílt a községre, a Duná­ra, sőt a Duna—Tisza közére is. Érdemes volt megtekinte­ni a Szent Vér templomot, jólesett a séta, a gyaloglás. Aki éppen megszomjazott — persze nem a gépkocsivezetők — megkóstolhatták a bátai hegy levét is. — Irány Mohács! — hang­zott a felszólítás és a karaván elindult. A mohácsi történel­mi emlékhely erre az alka­lomra kinyitotta kapuját. (Hi­vatalosan április 4-től novem­ber 7-ig látogatható.) Kis Bé­la mohácsi tanár az AFIT KISZ-eseinek felkérésére már várta a csoportot és felejthe­tetlen információt adott a történelmi emlékhelyről, ar­ról, hogyan találták meg a tömegsírokat, milyen kutatá­sok folytak, sőt még napja­inkban is tartanak ezek, hogy megismerjük az 1526. augusz­tus 29-i csata minden részle­tét. Ismertetett néhány leg­újabb kutatási eredményt is. Az emlékhelyen tett séta mindenki számára mély be­nyomást keltett. Efyöntetű volt a vélemény: érdemes volt a jugoszláv határhoz két kilométerre lerándulni. Elmúlt dél, amikor a város központján át a komphoz tar­tott a csoport. Az autók a kikötő közelében maradtak, míg a társaság — élelemmel felszerelve — a komppal át­kelt a szigetre. Itt bizonyít­hatták ügyességüket, találé­konyságukat a férfiak: ho­gyan kell gyorsan szalonnát sütni. Ugyanis rövid volt az idő, mert kezdődött a dél­utáni fő program, az autós ügyességi verseny. A fogadal­mi templom előtti téren két órakor megkezdődött a ve­télkedő Csibi Attila főrende­ző irányítása mellett. A ver­seny abszolút győztese, egy­ben az első kategória győzte­se is Sági István (AFIT) lett. A második kategóriában a Pécsi Rádió munkatársa, Müller István bizonyult leg­jobbnak. A harmadik kategó­riában Mang László (Mohács) szerezte meg az első helyet. A két női versenyző közül Bessenyei Cecília (Dombóvár) volt az ügyesebb a bogyiszlói Somogyi Évánál. Természetesen nem min­denkit érdekelt az autós ügyességi verseny, így az idő­sebbek nagy figyelemmel szemlélték a fogadalmi temp­lom értékes berendezéseit, amelynek bemutatására ismét Kis Béla vállalkozott. Néhá- nyan a mohácsi múzeumot, míg mások a Halászcsárdát keresték fel. Egyszóval min­denki megtalálta az érdeklő­dési körének megfelelő he­lyet. Késő délután — útban hazafelé — sokan megálltak Dunaszekcsőn, hogy egy jó halászlét egyenek a Duna- parti csárdában. — A viszontlátásra a má­sodik vártúrán! — búcsúztak egymástól a résztvevők. A KISZ-esek viszont már hozzá­fogtak a szervezéshez, az áp­rilis 22-i program elkészíté­séhez. Első állomás Mecsek- nádasd lesz, majd onnan Óbányára, Pécsváradra, Hosz- szúhetényen és Zobákpusztán át. Máré várához, illetve Szentlászlóra, a Mecsek leg­szebb tájaira látogatnak. A mohácsi csatamezőn ■.MtBMMSr. ÍJ Dr. Horváth Lajos főorvos Vörösmarty Mohács címfi ver sét szavalta — nagy sikerrel Ebéd a szigeten Üdülés - családdal Az idei üdülési tervek szerint 1,3 millió ember vehet részt szakszerve­zeti üdülésben. Amióta egyre mele­gebben süt a nap, s egy­re tavaszigérőbb az idő­járás, sűrűbben gondo­lunk arra, hogy hol tölt­jük a szabadságunkat az idén. Ki mondhatja majd magát az 1,3 millió em­ber közé tartozónak, ki­nek sikerül 14 napot a Balaton partján, vagy a Duna-kanyarban család­jával tölteni? A hangsúly az utóbbin van. A családon. Mert akinek gyerekei vannak, érthetően velük szeretné megosztani a szabadság, a pihenés örömét. E jo­gos kívánságot igyekez­nek teljesíteni a szak- szervezetek is. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa évek óta első­sorban a gyógyüdülés és a családos, a nagycsalá­dos szervezett dolgozók kedvezményes pihenését szorgalmazza. A 388 ezer SZOT-beutaló mellett a vállalatok csaknem egy­millió ember kéthetes üdültetését oldják meg. Az idén talán az átla­gosnál is több ötlet, fi­gyelmesség övezi a csa­ládok nyaralását. A gyermek világévre te­kintettel programok egész sorát rendezik a legifjabbak szórakozta­tására. Az üdülés megszerve­zésének, lebonyolításá­nak bökkenője változat­lanul a beutalás elosztá­sa. Akkor is, ha a SZOT az idei jegyeket — hála a számítógépes rendszer­nek — már tavaly szep­temberben a szakmák rendelkezésére bocsá­totta. Ez megalapozhatná a megfontolt elosztást. Am az alapelv, hogy az üdülés a jó munka elis­merése, még mindig nem érvényesül elég követke­zetesen. Különös, hogy néhány száz forintos jutalmak odaítélése felett szinte késhegyig menő vitákat folytatnak az üzemek­ben, a négytagú család mintegy 5 ezer forint hozzájárulással támoga­tott beutalójának sorsa felett pedig viszonylag könnyen napirendre tér­nek. Főleg ott, ahol még nem vált gyakorlattá, hogy az elosztásnál a bi­zalmi is érvényesítse ja­vaslattevő, beleszólási jo­gát. És ahol nem övezi ezt nyilvánosság, tehát társadalmi kontroll. Kü­lönösen jellemző ez a vállalati beutalók sorsá­nak eldöntésére. Amiben pedig szintén a jó mun­kának, a szociális szem­pontoknak kell perdön­tőnek lenniük. Nyilvánvaló, hogy ma — 1,3 millió hely birto­kában — már nem illu­zórikus feltételezni az igazságos elosztást. A szabályok tiszteletben tartása továbbra is köte­lező — előny a bányá­ban, a vegyiparban dol­gozóknak, a nagycsalá­dosoknak. Azoknak, akik helytállnak a munkában, de korántsem törzsgár- datagok az üdülésben. Olyan szempontok ezek, amelyeket mind a SZOT, mind a vállalati beutalóknál érvényesí­teni kell. LUKÁCS MÁRIA Az emlékhely bejárata is egyedülálló emlékmű A hátai Szent Vér templom előtt

Next

/
Thumbnails
Contents