Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

1979. április 4. KÉPÚJSÁG A legfőbb partnerünk: a Szovjetunió A háború nyomait még nem törölték el a béke első hónapjai. A gépektől megfosz­tott, lebombázott tetejű műhelyek, üzemek sebzetten várták az újjáépítőket, s az el­szántság, az akarat kevés volt. Az ember­nek, ahhoz, hogy újrakezdhesse életét, szerszámokra, anyagokra, élelemre volt szöksége 1945-ben... Több vagy kevesebb pátosszal így kezdődik a valamennyiünk­nek szóló történet az akkori időkből. És így folytatódik: 1945 augusztusában Ma­gyarország és a Szovjetunió árucsere­forgalmi megállapodást köt, s ennek alap ján megérkeznek a nélkülözhetetlen anya gok, szerszámok, élelmiszerek. Az első szerződést újabb követi 1947-ben: az álta lános kereskedelmi és hajózási egyezmény, amely nagy lendülettel viszi előre a meg­kezdett folyamatot. 1948. február 18. Moszkvában aláírják a 20 évre szóló ma­gyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezményt. (Ezt Budapesten 1967. szeptember 7-én újítjuk meg.) _ ____ A Z IDŐK folyamán Ma­gyarország és a Szovjetunió baráti, az élet minden terü­letét felölelő szövetségre lé­pett. S nem csupán az álla­mi, politikai, gazdasági, kul­turális területeken, hanem a tudomány, az egészségügy, a turizmus, a sport — s a ma- gánemebrek személyes kap- csalataiban. E kapcsolatrend­szer korunkban szerteágazó, társadalmunkat szinte min­den részében átszövő, min­den területen fontos kötelék lett. A világpiaci hullámve­rés éveiben kiváltképpen ki­tűnik: a baráti együttműkö­dés egyik meghatározó terü­lete a gazdaságé. Ma csak­úgy, mint a történelmi em­lékű első szerződéskötés ide­jén. Érthető éppen ezért, hogy a magyar—szovjet gaz­dasági kapcsolatok témája köteteket tölthetne meg. Most csupán néhány jellem­ző vonását kívánjuk megvi­lágítani e sokoldalú kapcso­latrendszernek — talán azo­kat, amelyek jelenünk és kö­zelebbi jövünk szempontjá­ból kiemelkedőek. Ma a Szovjetunió 41 mi­nisztériuma és országos ha­táskörű szerve tart fenn szo­ros kapcsolatot 13 magyar minisztériummal, és országos hatáskörű szervvel; ebben gyakorlatilag a népgazdaság minden ágazata érdekelt és érintett. Az együttműködést az 1964-ben létrehozott mű­szaki-tudományos és együtt­működési kormánybizottság irányítja. E bizottságnak van dolga bőven, hiszen a két ország közötti termelési, sza­kosítási, kereskedelmi munka évről évre dinamikusan bő­vül. Erre utal, hogy jelen­legi rubelelszámolású expor­tunknak jóval több mint 50 százaléka a Szovjetunióba irányul, s Magyarország gazdasági partnerei között legelső a Szovjetunió. ÉRDEMES alaposabban is megvizsgálni e helyzet kiala­kulását, hiszen a tények puszta felsorolása is eligazító erejű. 1947-ben, a magyar—szov­jet árucsere-forgalom értéke 25 millió rubel volt — ez 1950-ig tízszeresére emelke­dett. (1950-re behozatalunk 24,5 százalékát szovjet áruk képviselték, kivitelünk 28,9 százaléka irányult a Szovjet­unióba.) Erre az időszakra a magyar ipar megteremtése, az új gazdasági szerkezet ki­alakítása a jellemző — a Szovjetunióból szállított be­rendezések, gépek, nyers­anyagok e nagyon nehéz fel­adat megoldását segítették — könnyítették számunkra. Ki­alakultak azok a termékcso­portok mindkét oldalon, amelyeknek szállítása mind a Szovjetuniónak, mind ha­zánknak előnyös volt, s ma is előnyös. Mindez hozzájá­rult az új utat nyitó magyar gazdaság szerkezetének át­formálásához, az erősáramú ipar, a híradástechnika, a műszeripar megalapozásá­hoz és gyorsított fejlesztésé­hez. A korszerűsítés lendítő­erejének bizonyult például a Szovjetunióból származó mind több szénhidrogén — elsősorban kőolaj. De ugyan­így az, hogy a könnyű- és vegyipari fejlesztésünk, gép­iparunk, műszeriparunk ter­mékei azonnal nagy felvevő­piacot találtak a Szovjetunió­ban: 1960 után a Szovjetunió részesedése Magyarország külkereskedelmi forgalmá­ban meghaladta a 34 száza­lékot. ILYEN arányok már nem „fértek el” a hagyományos A FŐBB TERMEKEK KIVITELE A SZOVJETUNIÓBA Timföld (ezer t) Gépjármű res/termek 6055 __**52_JZ” 1975 197« 1977 Gyógyszer (millió Ft) 1975 1978 1977 Női cipő (ezer pár) 1975 1976 1977 Bor (ezer hl) 1975 1976 1977 Vágómarha (ezer t( f FŐBB TERMÉKEK BEHOZATALA A SZOVJETUNIÓBÓL Földgáz (millió m3) Vasérc (ezer tj Aluminium (ezer tj 1975 1976 1977 Gyapot (ezer t) 1975 197« 1977 Traktor (db) munkamegosztás keretei kö­zött. Aligha lehetett az együttműködés e szélesen terjedő folyamát a külkeres­kedelmi, árucsere-egyezmé­nyek körébe foglalni, a két gazdaság mindinkább a ma- gasabbrendű integráció felé törekedett. Ebben a KGST- gyakorlatnak is megfelelő megoldásban külön súlyt ka­pott a hosszú távra szóló ter­vek egyeztetése, a tudatos, előre meghatározott gyártás és gyártmányszakosítás. a kooperáció. Mindezeket két­oldalú, hosszú lejáratú kor­mányközi egyezményekbe foglaltuk. Rendszeressé vál­tak a magas szintű találko­zások, eszmecserék a jobb összhang érdekében; a meg­állapodások sora született meg a magyar—szovjet in­tegráció elmélyítése ügyében. Történelmi sorrendben: 1957 évi megállapodás — a Szovjetunió műszaki segítsé­get és hitelt nyújtott 1958— 1963 között új üzemek építé­séhez, műszaki rekonstruk­cióhoz. Egyebek mellett így kerülhetett sor a Duna Vas­mű prés- és hengermű fej­lesztésére, a Székesfehérvári Könnyűfémmű műszaki re­konstrukciójára, a műszer és erősáramú alágazat kor­szerűsítésére. 1962: timföld­alumínium egyezmény, amely az első igazán integ­rációs megállapodás. Segít­ségével egy teljes iparágat tudtunk — hosszabb távra — a mai kor igényei szerint kiépíteni. 1964: zöldség-gyü- mölcsszállítási egyezmény, amely megújítva 1990-ig ér­vényes! Ez a megállapodás példája lehet a mindkét partner számára hasznos nemzetközi munkamegosz­tásnak. Arra, hogy adottsá­gaikat a szocialista gazdál­kodás szabályai szerint nem csak saját maguk számára, hanem partnereiknek is legteljesebben érvényesítik: a magyar zöldség-gyümölcs fejében „kemény” cikkeket szállít a Szovjetunió. Ugyan­ebben az esztendőben indul útjára — hasonló célokkal és előnyökkel — a Zsiguli- kooperáció, az olefin-prog­ram, az egységes számítás- technikai rendszer kiépítésé­nek programja, stb. KÜLÖN súlyt képvisel a nyersanyag-kitermelésre irá­nyuló többoldalú egyezmény, ezekről magyar—szovjet megállapodások is intéz­kednek. Jellemzőjük a hosz­-1J7 r-s­5452 r 6106 r— ~~H 1 ■ 1)75 Ilii 1177 1175 »71 »77 aaaq 4077 4061 8TH 1975 1978 1977 1975 1976 1977 Tehergépkocsi (db) Személygépkocsi (db) 1975 19» 1977 1975 19» 1477 szú távra való gondoskodás: a villamosenergia-, a szén- hidrogén-, a nyersanyag­importot szinte kivétel nél­kül' 1985—1990-ig szabályoz­zák. A példák közismertek, rangjukhoz illően: a Barát­ság, a Testvériség, a Szövet­ség vezetékek működnek, s nagy jelentőségű a tavaly átadott 750 kV-os villamos távvezeték-rendszer üzem­behelyezése, amely a KGST- országok villamosenergia­ellátásának színvonalát, biztonságát növeli . Felsorolhatatlan, mivel ol­dalakat tenne ki, az ágaza­tok és vállalatok kereteiben működő valamennyi együtt­működési megállapodás. De néhányra érdemes e helyütt is utalni. Nehézipar: az ole­fin-üzemben a magyar ter­mékekért (etilén, propilén) polisztirollal, akrilnitrillel, etilénglikollal „fizet” a szov­jet partner. A magyar üzem technológiai — „köldökzsi­nórral” kapcsolódik kallusi testvérüzeméhez — eleve egymásra utaltak s csak együtt létezhetnek. De a gyártásszakosítás alapján csupán a nehézipar terüle­tén a Szovjetunió 73, Ma­gyarország 23 vegyitermék készítésére szakosodott. Olyan fontos termékekre, amelyeket egyáltalán nem, illetve nehezen és jóval drá­gábban lehetne csak besze­rezni a világpiacon, összes kőolaj-szükségletünknek 75 százalékát a Szovjetunió elé­gíti ki 1980-ig. A 750 kV-os összeköttetést biztosító táv­vezetékről már szóltunk, e témakörben kell említeni, hogy Magyarország jelentős mennyiségű elektromos energiát importál a Szovjet­unióból. Sőt: a villamos­energetikai bázisunk kiépí­tésében jelentős a szovjet részvétel. A Dunántúli Hő­erőmű 1500 MW-os teljesít­ményű II. üteméhez a Szov­jetunió szállítja a fő beren­dezéseket, csakúgy, mint az 1760 MW teljesítményre ké­szülő paksi atomerőműhöz is. Ez utóbbi a VI. ötéves terv­be kezd villamos energiát szolgáltatni. KOHÖ- ÉS GÉPIPAR: Magyarország Szovjetunióba irányuló exportjából 50 szá­zalékkal részesedik ez az ágazat; a magyar szállítások 65. a szovjet szállítások 45 százaléka szakosítás ered­ménye. A tárca területén több mint 45 kormány-, il­letve tárca szintű egyez­mény van érvényben, öt gépipari nagyvállalat, a Ma­gyar Hajó és Darugyár, a Hajtómű és Festőberendezé­sek Gyára, a Csepel Autó­gyár, a Ganz-MÁVAG Mozdony-Vagon és Gépgyár, illetve a Budapesti Híradás- technikai Vállalat, a BHG termékszerkezetének hosszú távú korszerűsítése a szovjet igények ismeretében, szovjet közreműködéssel megy vég­be. Továbbra is meghatáro­zó az Ikarus életében a szov­jet kapcsolat, hiszen termé­keinek többségét exportálja a Szovjetunióba, az V. öt­éves tervben 32—34 ezer autóbuszt. MEZŐGAZDASÁG és élelmiszeripar: 1976. március 26-án fontos egyezmény szü­letett Magyarország 1980-ig gabona, vágómarha és mar­hahús ellenében különféle nyersanyagokat kap kontin­gensen felül a Szovjetunió­ból A tárca széleskörűen együttműködik partnerével az agrokémiai szolgálat, a növényegészségügy, a vető­magtermeltetés, a szarvas- marha- és juhtenyésztés te­rületén A már említett zöld­ség-gyümölcs szállítási egyezmény keretében 1990- ig friss és tartósított zöld­ség-gyümölcsféléket, bort szállítunk a Szovjetuniónak, létfontosságú termékekért cserében. Az egyik legújabb jelentős egyezmény a ba­romfitenyésztést érinti: a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát több mint 500 komplett baromfiüzemet szállít és helyez üzembe a Szovjetunióban. KÖNNYŰIPAR: 1960 óta kétoldalú, részletes egyez­mények rögzítik az ágazat kapcsolatait szovjet partne­reivel. A magyar kivitel te­kintélyes része — 13—14 százaléka könnyűipari- ere­detű, ezért az együttműkö­désnek és tervkoordinációi­nak nagy a szerepe: szovjet szállítások fedezik cellulóz­igényünk felét faforgács, fe­nyő-fűrészáru, papírszükség­letünk kielégítését; a ma­gyar textilipar szövő- és más gépek ezreit vásárolja legfőbb partnerétől, a Szov­jetuniótól. Exportja évente átlagosan viszont 40 millió négyzetméter Szövet, 80 mil­lió rubel értékű konfekció­ruha, 50 millió rubel értékű kötöttáru, 12 millió pár, ci­pő, 7 millió rubel éríékű bútor. Milyen következtetéseket vonhatunk le mindebből? Nos legelőször a legfonto­sabbat : a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok ural­kodó eleme a kölcsönösen előnyös integráció lett. Az olyan integráció, amely mindkét félnek a biztonsá­got nyújtja a tervezés, a termelés és a fejlesztés­beruházás folyamataiban. Másodszor: mivel a kapcso­latok időhorizontja kitágult és hosszú távú egyeztetések rendszeresen garantálják a rugalmas igazítás lehetősé­gét — mind hazánknak, mind a Szovjetuniónak mód­ja van a munkamegosztást a lehető legkedvezőbb tarta­lommal megtölteni. Magyarország esetében ez döntő fontosságú, hiszen a termékszerkezet-átalakítás, a hatékonyság-javítás felada­tait biztos támponthoz köt­heti. Gondoljunk csak azok­ra a hosszú távú egyezmé­nyekre, amelyek a magyar gépipar súlypontjait jelentő vállalatok konkrét lehetősé­geit meghatározták, vagy az energetikai együttműködés­re. ÉRDEMES leszögezni: ma is nagyrészt az határozza meg termelési — tehát kül­kereskedelmi — lehetősé­geinket, céljainkat, hogy a Szovjetuniónak mikor, mi­lyen igénye van különféle feldolgozóipari és élelmi- szeripari termékekre, illetve hogy fejlesztési elképzelé­seinkhez milyen mennyiségű és jellegű anyagokra — energiahordozókra, illetve berendezésre van szüksé­günk. Azaz: a magyar— szovjet gazdasági kapcsola­toknak 1945 óta mindig alap­vető hatása volt a magyar gazdaságra, annak fejlődésé­re — s ez a tendencia a jö­vőben sem változik. MATKÓ ISTVÁN jGyotétttijs léfflji^á^ Nyikolaj Sztrobikin 1943 augusztusában Szmolenszk alatt végezte első harci re­pülését. Ott kapta első kitün­tetését. A Vörös Zászló érdemren­det másfél év múlva újabbak követték: az Iassi—Kisinyo- vo, majd ezt a Honvédő Há­ború Érdemrend I. fokozata a debreceni hadműveletért. 1944—1945 telén az 5. Légi Hadsereg, amelynek soraiban Sztrobikin harcolt, Budapest egén küzdött. A bátor repülő hőstetteiről tanúskodnak a hadsereg lapjában található cikkek, a kitüntetési lapok, az abban az időben készülő harci jellemzések. íme né­hány közülük: Részlet a harci jellemzés­ből: Martonvásár körzetében az ellenség páncélosokat és gyalogosokat összpontosított, hogy ellentámadást hajtson végre egységeinkkel szem­ben, akik a Duna jobb part­ján foglaltak el hídfőállást. Sztrobikin elvtárs 1944. de­cember 8-án és 9-én négy al­kalommal vezetett nyolc IL— 2-est ütközetbe; 4 páncélost és 12 tehergépkocsit semmi­sítettek meg. Az ellenség egy századnyi erejét szétszórták. Sztrobikin köszönőlevelet ka­pott Gorjunov hadseregtá­bornoktól az 5. Légi Hadse­reg parancsnokától. A „Szovjet hazafi” című lapból: 1944. december 11-én az ellenség Budapesttől nyu­gatra megkísérelt áttörni be­kerített harccsoportjához. Felderítőink a nap második felében páncélos oszlopot és gépesített tüzérségi erőket fedeztek fel. Az IL—2-esek csoportjai egymás után száll­tak fel. Különösen kitűnt e harcokban Nyikolaj Sztrobi­kin. Elvtársaival együtt 10 el­lenséges páncélost, 44 gépko­csit és 3 légvédelmi üteget semmisített meg ... Nyikolaj Sztrobikin kato­nai tudásának bizonyítékait hosszan sorolhatnánk. Nem véletlen, hogy a Budapest légterében folytatott harcok­ért megkapta a harmadik Vörös Zászló Érdemrendet. Ez 1945. január 5-én történt. Két hét múlva január 19-én Sztrobinkint felterjesztették a Szovjetunió Hőse kitünte­tésre. A kitüntetés indoklá­saként felsorolták a bátor re­pülő számos harci hőstettét. Sztrobikin ezek közül a kö­vetkező sort tartja a legfon­tosabbnak: „A Sztrobikin fő­hadnagy által vezetett cso­portok 980 harci bevetésben vettek részt és minden alka­lommal veszteség nélkül tér­tek vissza”. A veterán emlékezetében a légi küzdelmek számos epi­zódja él. — Egyszer feladatot kap­tam, hogy 8 csatarepülővel menjek a Budapesttől észak­ra fekvő körzetbe, ahol ellen­séges harckocsioszlop haladt — meséli Nyikolaj Sztrobi­kin. — Levegőbe emelked­tünk, irányunkat a nyugati négyzet felé vettük. Négyes csoportokban haladtunk. Az időjárás kitűnő, magassá­gunk ^körülbelül 1000 méter. Valamennyi gépünk fedélze­tén 4 darab 100 kg-os bomba. Elértük a kijelölt területet, alattunk feltűntek a teher­autók, páncélosok, gyalogság. Rádión összeköttetésbe lép­tem a parancsnoksággal. Je­lentettem a helyzetet és meg­Nyikolaj Sztrobikin repü­lő, a Szovjetunió Hőse, Ma­gyarország felszabadításá­nak résztvevője. Jelenleg a herszoni Szovjet—Magyar Baráti Társaság városi ta­gozatának vezetője. kérdeztem: „Megkezdhetjük az akciót?” — „Kezdjék” — felelték. Parancsot adtam, gépemmel lejjebb szálltam. A célt olyan kitűnően lát­tam, hogy a bombákat kézi­kioldással indítottam útjuk­ra. Lent még fel sem hang­zottak a robbanások, amikor a fülhallgatóban ezt hallot­tam: „Azonnal szüntesse be az akciót, a mieinket bom­bázza!” Képzeljék el, milyen állapotba kerültem. Szeret­tem volna kiugrani, hogy el­kapjam a bombákat. Kivet­tem gépem a zuhanórepülés­ből és azonnal összeköttetés­be léptem a parancsnokság­gal: „Megkaptam engedélyü­ket, a bombákat ledobtuk. Ezután parancsot kaptam, hogy szüntessük be az akciót. Kérem a parancs megerősí­tését” ... Bemondtam a jel­szót. No és mit gondolnak? A válasz így hangzott: „Foly­tassa az akciót, ne üljön fel a provokációnak!” és szintén megmondták a jelszót. VLAGYIMIR ZAIKIN APN — KS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents