Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30. Tegnap» mű* : holnapi Gyerek voltam még a hat­vanas években, amikor úgy igazítottam útba valakit Pak­son, hogy az, akit keres, az emeletes házban lakik. A pontatlannak tűnő felvilágo­sítás nem az én gyerekségem szülötte. Való igaz, hogy ak­koriban egy-két régebbi köz­épületet leszámítva, egyetlen emeletes ház pompázott ' a községben. Mindössze négy szolgálati lakást foglalt ma­gába, s ott áll ma is a kon­zervgyár területén. Bizonyára kinevették volna azt az embert, aki a hatvanas évek tájékán azt mondja, hogy ebből a Paksból tízegy­néhány év múlva város lesz. Mint ahogy elnézően moso­lyogtak a paksiak a Kishegy beépítésének hallatán is. Ugyan, ki akar a kukoricás helyén lakni, s ki az a bo­lond, aki képes fölmászni ar­ra a hegyre? Egy szó, mint száz, a Kis­hegy napi forgalma mostaná­ban meglehetősen nagy. S csodák csodája, nemcsak az atomerőmű építői tűnnek fel az atomlakótelepen, hanem sokan mások is. A távolsági autóbuszokat . kivéve vala­mennyi buszjárat célpontja a telepi pályaudvar — autó­val, motorral, sőt gyalog­szerrel is „fölmásanak” ide azok, akik bevásárolni, szó­rakozni szeretnének, vagy az orvosnál, postán, fodrásznál, kozmetikusnál, szolgáltatók­nál akad dolguk. Ami az emeletek szaporodását illeti, nos már a „tulipános” há­zak, az egyhangú szürkeség­nek hadat üzenők is „régi­nek” számítanak. Hogyne, mikor egy-két évvel megelőz­ték a műszaki szállók fehér tömbjeit és a toronyházakat. Kedvező körülmények foly­tán egy település úgy kinövi a létesítményeit, mint a kis­gyerek vagy a kamasz a ru­háit. (A szűk holmi persze kényelmetlen.) így járt töb­bek között Paks is. A régi kultúrház állaga, szűkössége különösen az utóbbi időben nem bizonyult méltónak a fejlődéshez. Novembertől az új munkásművelődési köz­pont küllemében és rendez­vényeivel egyaránt kárpótol a régebben elmulasztottakért. Jólesik tapasztalni, hogy Paks miként igyekszik levet­ni öreges kopottságát. Rész- ben az elavult épületek kor­szerűsítése* fiatalítása révén — például a Béke-szálló ese­tében — másrészt kisebb- nagyobb új beruházásokkal, így került más helyre a vas­útállomás, a TÜZÉP-telep, a Volán-kirendeltség. Ki tudja, hány kiló festék fogyott el, amikor a várossá avatás előtt kicsinosították a főutca há­zait? Az eredmény nem két­séges: az öreg épületek sok­kal vidámabban néznek az utcára. A fiatalodás persze túllép az épületek falain, Paks la­kóinak életkorával is mérhe­tő. Az erőmű építése vonzotta és most is vonzza a fiatal szakembereket, házaspárokat, akik gyakran gyerekekkel ér­keznek. A bölcsődei, óvodai férőhelyhiányt nem utolsó­sorban ez okozza, no meg a nők megnövekedett munka- lehetőségei. A „jó volna, ha volna” lista folytatható még egy darabig: iskola, szálloda, utak, lakások... Milyen Paks igazi arcula­ta? Változó, formálódó; a tegnap, a ma és a holnap ke­veredik benne. Még a felüle­tes szemlélő is könnyen meg­állapíthatja, hogy a jelenlegi kép vegyes. A főutcán egy­mást váltják a régi és mai kor épületei, néhol városi méretű a járműforgalom, másutt falusias a csend, a sátortetős családi házak, az emeletes társasházak egyként részei az összképnek. Egy biztos: napjainkban nagyon tanácstalan lenne az az idegen Pakson, aki tuda­kozódó kérdésére azt a vá­laszt kapná, hogy ismerőse az emeletes házban lakik... t Képújság 5 Én őt dicsérem A munka Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng, és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered, A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. Én öt dicsérem csak, az élet anyját. Kinek nővére Szépség és Szabadság, S kinek világa most hajnalodik. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sinen kattogó vonat. A béke ö, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. JUHASZ GYULA K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents