Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-30 / 100. szám
1979. április 30. Tegnap» mű* : holnapi Gyerek voltam még a hatvanas években, amikor úgy igazítottam útba valakit Pakson, hogy az, akit keres, az emeletes házban lakik. A pontatlannak tűnő felvilágosítás nem az én gyerekségem szülötte. Való igaz, hogy akkoriban egy-két régebbi középületet leszámítva, egyetlen emeletes ház pompázott ' a községben. Mindössze négy szolgálati lakást foglalt magába, s ott áll ma is a konzervgyár területén. Bizonyára kinevették volna azt az embert, aki a hatvanas évek tájékán azt mondja, hogy ebből a Paksból tízegynéhány év múlva város lesz. Mint ahogy elnézően mosolyogtak a paksiak a Kishegy beépítésének hallatán is. Ugyan, ki akar a kukoricás helyén lakni, s ki az a bolond, aki képes fölmászni arra a hegyre? Egy szó, mint száz, a Kishegy napi forgalma mostanában meglehetősen nagy. S csodák csodája, nemcsak az atomerőmű építői tűnnek fel az atomlakótelepen, hanem sokan mások is. A távolsági autóbuszokat . kivéve valamennyi buszjárat célpontja a telepi pályaudvar — autóval, motorral, sőt gyalogszerrel is „fölmásanak” ide azok, akik bevásárolni, szórakozni szeretnének, vagy az orvosnál, postán, fodrásznál, kozmetikusnál, szolgáltatóknál akad dolguk. Ami az emeletek szaporodását illeti, nos már a „tulipános” házak, az egyhangú szürkeségnek hadat üzenők is „réginek” számítanak. Hogyne, mikor egy-két évvel megelőzték a műszaki szállók fehér tömbjeit és a toronyházakat. Kedvező körülmények folytán egy település úgy kinövi a létesítményeit, mint a kisgyerek vagy a kamasz a ruháit. (A szűk holmi persze kényelmetlen.) így járt többek között Paks is. A régi kultúrház állaga, szűkössége különösen az utóbbi időben nem bizonyult méltónak a fejlődéshez. Novembertől az új munkásművelődési központ küllemében és rendezvényeivel egyaránt kárpótol a régebben elmulasztottakért. Jólesik tapasztalni, hogy Paks miként igyekszik levetni öreges kopottságát. Rész- ben az elavult épületek korszerűsítése* fiatalítása révén — például a Béke-szálló esetében — másrészt kisebb- nagyobb új beruházásokkal, így került más helyre a vasútállomás, a TÜZÉP-telep, a Volán-kirendeltség. Ki tudja, hány kiló festék fogyott el, amikor a várossá avatás előtt kicsinosították a főutca házait? Az eredmény nem kétséges: az öreg épületek sokkal vidámabban néznek az utcára. A fiatalodás persze túllép az épületek falain, Paks lakóinak életkorával is mérhető. Az erőmű építése vonzotta és most is vonzza a fiatal szakembereket, házaspárokat, akik gyakran gyerekekkel érkeznek. A bölcsődei, óvodai férőhelyhiányt nem utolsósorban ez okozza, no meg a nők megnövekedett munka- lehetőségei. A „jó volna, ha volna” lista folytatható még egy darabig: iskola, szálloda, utak, lakások... Milyen Paks igazi arculata? Változó, formálódó; a tegnap, a ma és a holnap keveredik benne. Még a felületes szemlélő is könnyen megállapíthatja, hogy a jelenlegi kép vegyes. A főutcán egymást váltják a régi és mai kor épületei, néhol városi méretű a járműforgalom, másutt falusias a csend, a sátortetős családi házak, az emeletes társasházak egyként részei az összképnek. Egy biztos: napjainkban nagyon tanácstalan lenne az az idegen Pakson, aki tudakozódó kérdésére azt a választ kapná, hogy ismerőse az emeletes házban lakik... t Képújság 5 Én őt dicsérem A munka Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng, és zúgni fog örökkön, Míg minden bálvány porba omol itt. Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered, A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett. Én öt dicsérem csak, az élet anyját. Kinek nővére Szépség és Szabadság, S kinek világa most hajnalodik. A gyárkémény harsogja diadalmát S a zengő sinen kattogó vonat. A béke ö, a haladás, igazság, Mely leigázza a villámokat. JUHASZ GYULA K. M.
