Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-22 / 93. szám

14 NÉPÚJSÁG 1979. április 22. Milyen eredmények várhatók? Dombóvári MSC—Nagy­mányok: Még mindig van re­ményük a bajnokság meg­nyerésére a dombóváriaknak, hisz a három pont előny, mellyel a paksiak vezetnek, nem behozhatatlan. Ezek alapján biztosra vehető a dombóváriak győzelme. Tip­pünk: 1. Bonyhád—Gerjen: Mindkét csapatnak a legkedvezőbb lenne a döntetlen és várha­tóan így is lesz. Tippünk: x. TÁÉV SK—Bogyiszló: Az állandó játékoshiánnyal és egyéb gondokkal küszködő szekszárdi csapat erejéből le­het, hogy csak döntetlenre telik. Tippünk: x. Tolna—Tevel: A nagy múl­tú tolnai csapat sorsa lénye­gében megpecsételődött, még az esetben is, ha története­sen a Tevel ellen nyerni tud­nak. Tippünk: 2, vagy x. Aparhant—Fadd: A hazai csapat egy-két góllal legyőzi a faddi gárdát. Tippünk: 1. Pincehely—Bátaszék: A forduló egyik legérdekesebb mérkőzésének ígérkezik, ahol mindhárom eredmény szület­het. Tippünk: x, 1, esetleg 2. Kisdorog—Tengeiic: A ne­héz helyzetben lévő tengeli- ci csapatnak már a döntetlen is nagy bravúr lenne. Tip­pünk: 1. Nagy dörög—Paks: A járási rangadó — bár nagy tudás­beli különbség van a két együttes között — meglepe­tést okozhat, ha a listaveze­tő paksi csapat tagjai a há­rom pont előny birtokában, félvállról veszik a mérkőzést. Tippünk: 2. Kosárlabda NB II Dombóvári VSE—NIKE Fűzfői AK 80-60 (39-28). A DVSE csapatában a követke­ző játékosok szerepeltek: --Ács (15), Kollár (15), Ruzics- £a (32), Tahi (8), Tölgyes (8). Csere: Tálján (2,) Haraszti (—). A helyenként ötletesen játszó hazai együttes a várt­nál biztosabban nyerte a hét­közi mérkőzést. A dombóvári csapatból Tahi, Ruzicska és Ács teljesítménye emelkedett ki. Teke NB II Dombóvári Spartacus—Ka­posvári Közlekedési SE 7:1 (2452:2424). Közepes teljesít­ménnyel is nagyarányú győ­zelmet szerzett idegenben az újonc NB Il-es csapat ellen a Spartacus gárdája. A dom­bóvári versenyzők eredmé­nyei: Mándli 427, Horváth 419, Árvái 416, Tarsoly 414, Stark 410, Bán 366 fa. sónánán is. A kerékpárver­senyt a község központjában rendezték, majd néhány egyéb versenyszámban, is ve­télkedtek. A legtöbb induló talán gránátdobásban akadt, nem számítva a kispályás labdarúgást. Az utóbbinál nyolc férfi- és három női csa­pat játszott körmérkőzést. Volt zsákban futás is. A szer­vezőket dicséri, hogy ezt vál­tozatossá, érdekessé tették. Egy csapat négy fiatalból te­vődött össze. A rendezők le­pődtek meg legjobban; hat csapat alakult ki, így érthe­tően nagy érdeklődést és de­rűs perceket hozott a zsák­ban futás csapatversenye. A kora reggeltől késő dél­utánig tartó tömegsportnap elérte célját, a helybeliek mellett a meghívott vidéki fiatalok' is kitűnően érezték magukat és kérték; a jövőben is hívják meg őket.. Az igaz­sághoz tartozik azonban az is, hogy az alsónánaiak kez­deményezése, jó példája ötle­tül szolgált a várdombiaknak és a mórágyiaknak is, mert mint mondották, ők is ren­deznek hasonló versenyt. Dandé András és segítő­társai nem pihennek „babér­jaikon”, május elsejére már megszervezték a kispályás női labdarúgó-mérkőzést, va­lamint a soványak—kövérek nagypályás találkozóját. Mindkét mérkőzésnek várha­tóan sok nézője lesz és már a szomszéd községekből jelez­ték, ott lesznek nézőnek, de ha lehet versenyzőnek is. Egy helytelen szemlélet kö- vetkezetében öt-nyolc éve több kis községben megszűnt az önálló sportegyesület, ez­zel együtt a felnőtt korúak sportolási lehetősége. így tör­tént ez Alsónánán is, ahol — mivel labdarúgó-szakosztá­lyuk nem tudott ifjúsági csa­patot kiállítani —, törölték őket a bajnokságból. Ez ma­gával hozta, hogy a sportkö­rük is feloszlott és hosszú­hosszú éveken át a helybeli­ek még egy barátságos mér­kőzést sem játszhattak. A megyei sportvezétés vál­toztatott a korábbi helytelen állásponton. Először sport- csoport alakult Alsónánán, majd ez’ év tavaszán hivata­losan termelőszövetkezeti sportkörré alakultak. Erről már egy rövid tudósításban beszámoltunk, melyben is­mertettük; a sportkör elnöké­nek Dandé Andrást válasz­tották, aki akkor elmondta: elsősorban tömegsportban szeretnének versenyeket ren­dezni. Nem várattak sokáig ma­gukra, megvolt az első tö­megverseny. A helybeli fia­talok mellett meghívták a mórágyiakat, a sárpilisieket és a várdombiakat.'Az utób­bi helyről a termelőszövetke­zet külön csapatot indított. Több mint százan gyűltek össze, hogy különböző sport­ágakban versenyezzenek egymással. Volt' futóverseny is. Igaz, nincs atlétikai pálya, de ha akarnak, lehet ország­úton is futni. Ez történt Al­Az országúton is lehet futni — ha jó a szervezés. Jobb­ról a győztes, Faddi Péter. A legtöbb induló a gránátdobásban volt Fotó: Bencze István Közel százan vettek részt a kispályás labdarúgásban Egyesület - nagy tervekkel Bajnok család A portás kedélyesen fogad, kezével az iroda­épület felé mutat, s ud­variasan útbaigazít. Az udvar nagy részét építő­anyagok borítják. NTagy mennyiségű sóder tor­nyosul, mellette bevetés­re készen várakozó gé­pek. Az elmúlt években társadalmi munkában épített sportpályát is épí­tőanyagok tárolására használják. A műszaki vezető, Vili- novszky Ferenc irodájában beszélgetünk. A 180 dolgozót foglalkoztató Szekszárdi Költ­ségvetési Üzem Sportkörének munkájáról, a tömegsport­mozgalomban elért eredmé­nyekről, s a kis egyesület, egyetlen minőségi szakosztá­lyának terveiről érdeklődünk. — Sportkörünk 1975. feb­ruár 11-én alakult azzal a céllal, hogy az üzem akkori fiatal, iskolai tanulmányai­kat éppen csak befejezett női dolgozóink számára a tömeg- és a versenysport terén is rendszeres sportolási lehető­séget biztosítson. Kezdetben a játékosság, a szórakozás, ezzel együtt a szabad idő kel­lemes eltöltése dominált. Ké­sőbb aztán jelentkeztek a si­kerélmények. A házibajnok­ságok már nem elégítették ki teljes mértékben a felmerült igényeket. Megismerve a győ­zelem felemelő érzését, egy emeltebb szint elérését tűzték ki önmagukkal szemben ver­senyzőink — emlékezik az indulásra Vilinovszky műsza­ki vezető, az üzem sport­egyesületének elnöke. — Uj volt ez a munka ne­künk, vezetőknek is —foly­tatja az elnök. — Megfeled­keztünk egy fontos tényező­ről, a további fejlődést meg­határozó utánpótlásról. Mert az idő múlásával lányaink egymást követve asszonyok lettek, családot alapítottak és ha nem is véglegesen, de rö- videbb-hosszabb időre búcsút mondtak az aktív sportolás­nak, az asztalitenisznek. Női csapatunk 1976-ban megnyer­te a városi üzemi bajnoksá­got. Jogotrszereztek a megyei felnőtt asztalitenisz-csapat­bajnokságban való indulásra. Üzemünk sajátos helyzete nem tette és ma sem teszi le­hetővé a céltudatos, tervsze­rű utánpótlást önerőből. Más megoldást kellett keresnünk. Beszélgetésünkbe ekkor kapcsolódott be Péter IstVán, az asztalitenisz-csapat edző­je. — KISZ-szervezetünknek ebben az időben már szoros kapcsolata volt a IV-es szá­mú általános iskolával. Fábi­án Sándor szakosztályvezető felkereste az iskolát, s a tan­testület jóváhagyásával hoz­zákezdett — az akkori tár­sadalmi edző segítségével — a sportág iránt érdeklődő, te­hetséges gyerekek kiválasz­tásához. Másik nagy gon­dunk. a létesítmény hiánya is enyhült. A IV-es számú isko­lában az edzések, versenyek megtartásához szükséges ter­met is kapott szakosztályunk Üzemünk kultúrtermében ugyanis csak két asztal fel­állítására van lehetőség. A játékostoborzás után 1977. ta­vaszán megkezdődtek a .rend­szeres edzések. Az egyesület felkérésére ősztől már én irá­nyítottam a szakmai munkát — mondta. A két sportvezetőtől aztán azt is megtudtuk, hogy ta­valy a megyei bajnokságban 5. helyen végzett a Költség- vetési Üzem fiatalokat felvo­nultató gárdája. Ebben az év­ben a HVDSZ országos köz­pontjától, a városi tanácstól és a megyei sporthivataltól is támogatást kaptak a ver­senysport és az utánpótlás­nevelés • céljaira. A szakosz­tály idei célkitűzése: olyan helyezés elérése a megyebaj­nokságban, amely feljogosít az NB Il-es osztályozón való részvételre. — A közelmúltban rende­zett sportköri közgyűlésükön igaz, hogy egyesek megkér­dőjelezték a szakosztály mű­ködtetését? Tudomásunk sze­rint azt kifogásolták, hogy a versenysportban zömmel nem az üzem do'gozói, hanem is­kolások szerepelnek? — Elhangzott ilyen felve­tés — mondja Vilinovszky Ferenc. Csakhogy ez szemlé­letbeli kérdés. Mert rövid időn belül üzemünk egyre több dolgozójának különböző korosztályos gyerekei is be­kapcsolódnak a szakosztályi munkába. A közgyűlésünkön részt vett Sztárcsevity Ervin, a városi tanács elnökhelyet­tese ezzel kapcsolatban így fogalmazta meg véleményét hozzászólásában: a sportkör feladata, hogy ne csak az üzem dolgozóinak, vagy azok családtagjainak biztosítson sportolási lehetőséget, hanem a város általános iskolás ko­rú, sportolni kívánó tanulói részére is. — Hány tagja van jelen­leg a szakosztálynak? — kér­deztük az edzőt. — Huszonötre bővült a szakosztályi tagok létszáma. Az üzem kultúrtermében va­lamint a tanítóképző főisko­la tornacsarnokában heti két­szeri 2—2 órás edzést tartunk. Rendszeres kapcsolatot épí­tettünk ki versenyzőink isko­láival, figyelemmel kísérjük a tanulmányi eredményeiket. Ezután áttekintettük az az üzem dolgozóinak tömeg­sportját. Az elmúlt évben ör­vendetesen nőtt azok száma, akik a különböző tömegsport­rendezvényeken elindultak. A házibajnokságoknak hagyo­mányai vannak kispályás labdarúgásban, továbbá sakk, asztalitenisz és lövész sport­ágakban. Tavaly az üzem dolgozói rajthoz álltak Dom- bóvárott a Tanács-kupa em­lékversenyen, Szekszárdon, a HVDSZ megyei sportnapján, Valamint az Öra- és Ékszer­ipari Vállalat által rendezett November 7-kupán. Kispályás labdarúgócsapatuk, vala­mint asztaliteniszezőik a vá­rosi bajnokságban szereped tek. Ez évben különös figyel­met fordítanak a kocogó­mozgalom meghonosodására. A nyáron kirándulással egy­bekötött sportnapot rendez­nek dolgozóik részére Sötét­völgyben. Az új kertészeti te­lephelyen labdarúgó kispá­lyát építenek. Jóleső érzéssel távoztunk. Kis egyesület nagy tervekkel, eleven üzemi tömegsportélet gazdag programmal. — fekete — Ludmilla Turiscseva szov­jet tornásznő és férje, Valerij Borzov, a rövidtávfutásban a müncheni olimpia kétszeres bajnoka, Európa-bajnok Ki- jevben élnek. Mindketten a Kijevi Testnevelési Főiskola tanárai. Ludmilla sportpálya- futása véget ért, a család ugyanis új taggal gyarapo­dott, megszületett a kis Tat­jana. Valerij azonban hű ma­radt szigorúan megszabott napi edzésprogramjához. Az olimpiai bajnok fő cél­ja a moszkvai olimpia. Emiatt szánta rá magát Borzov az operációra, miután az 1978-as prágai Európa-bajnokságon a százméteres síkfutás finisé­ben Achilles-ina megsérült. A műtétet a híres finn se­bész, Pekki Peltokallio vé­gezte. Valerij tudja, hogy roppant nehéz feladat harmincévesen győzni az olimpián, rövid tá­von. De neki sikerült az, amit előtte a világ egyetlen sportolója sem ért el: a montreali olimpián a száz­méteres síkfutásban bronz­érmet nyert azután, hogy Münchenben mindkét rövid­távú számban győzött. (APN—KS) Valerij és Ludmilla Borzov kislányukkal, Tatjánával. GÓLTOTÓ (9) Nagydorog—Dombóvári MSC (Végeredmény) A beküldő neve és címe: Beküldési határidő: április 27.

Next

/
Thumbnails
Contents