Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-19 / 90. szám

1979. április 19. Képújság 5 Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok Megye/ honismereti tábor Az úttörő honismereti és díszítőművészeti szakkörök részére a szekszárdi városi úttörőház június 21. és 29-e között honismereti tábort szervez. Az úttörőház országos hon­ismereti módszertani köz­pont, ezért a rendezés során szerzett tapasztalatokat majd átadják az országban műkö­dő honismereti köröknek. Később az úttörőház rendezi meg az országos honismereti táborokat is. A megyei tábor előkészíté­se már folyamatban van. A megyében működő 12 szak­körből 64 pajtás vesz részt a tábor munkájában, melyet Fadd-Domboriban rendez­nek meg. A kutatómunkán túl a pajtások népdalokat, tánco­kat, gyermekjátékokat tanul­nak. Vendégük lesz Fábián Ágostonná és Mátyás Rozika mesemondó. Ezen kívül játé­kos sportvetélkedőket is ren­deznek számukra. A honismereti tábor a Bé­ri Balogh Ádám Múzeum és a Tolna megyei Levéltár véd­nöksége alatt működik. Elsősegélynyújtó verseny A versenyen részt vehet minden vöröskeresztes pajtás, aki az 1978/79-es tanévben el­végezte az elsősegélynyújtó tanfolyamot. Miből kell fel­készülni? Ismerni kell a Magyar Vö­röskereszt tevékenységét, az egészségvédelem legfontosabb teendőit. Az Ifjú egészségőr II. tanfolyam anyagát, s en­nek gyakorlati alkalmazását. Ismerni kell az ifjúsági vö­röskereszt úttörőcsapaton be­lüli célját, feladatát és szer­vezeti felépítését. A házi versenyt (a csapaton belül) 1979. IV. 4-ig kell meg­rendezni. Ezen minden paj­tás egyénileg versenyez. Az első öt helyezett kerül to­vább. Belőlük alakul meg az az öttagú csapat, amely a já­rási, városi versenyen képvi­seli az úttörőcsapatot. A leg­jobbak a megyei vetélkedők­re kerülnek. A járási és me­gyei versenyek április máso­dik felében, májusban lesz­nek. Az országos döntőre 1979. nyarán kerül sor, a szünidő­ben, táborozás keretében. A költségeket (a házi verse­nyek kivételével) a Magyar Vöröskereszt fedezi. A versenyzőknek érvényes úttörőigazolvánnyal kell ren­delkezniük, a csapatok úttö­rőegyenruhában ' menjenek, vcröskeresztes jelzéssel. A csapatoknak magukkal kell vinniük az elsősegélynyújtó­felszerelésüket is. Jó felkészülést, jó verseny­zést kívánunk. — á. I. — Úttörő vezetők Kecskeméten Őszintén a gyermekmozgalomról A rádió, a televízió, a lapok beszámolói hírül adták, hogy az elmúlt héten Kecskemét, a hétszáz éves város adott ott­hont az úttörövezetök VII. or­szágos konferenciájának. A gomba módra szaporodó értekezletdömping elkoptatta, hivatalízűvé tette a szót, így a kecskeméti találkozóra ta­lán nem is illik egyértelműen. Ezt a konferenciát az emelte az átlagtanácskozások fölé, hogy Kecskeméten a gyerme­kekről volt szó. Felelősséggel, elkötelezett szeretettel szól­tak a gyerekek jelenéről, a gyermekszervezet gondjairól és terveiről. így, ha közvetve is, az ország jövőjéről esett szó. Most — 1979-ben — a gyermekek nemzetközi évé­ben ennél fontosabb témát aligha lehet elképzelni A gyermekek nevelése terén a szülő és a nevelő-tanító isko­la mellett hallatlanul nagy feladat hárul a gyerekek első mozgalmi nevelőire, az út­törőcsapatokra és azok veze­tőire. így az úttörővezetők tanácskozása, feladataik he­lyes meghatározása sorskér­dés jövőnk szempontjából. Erről beszélt a tanácskozás első napján Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. „Az úttö­rőkkel foglalkozók, minde­nekelőtt az úttörővezetők, a pedagógusok hivatástudata, embersége, önzetlen szolgála­ta semmivel sem pótolható tényező, nélkülözhetetlen ah­hoz, hogy a gyerekek jót és jól tanuljanak, megkapják a szükséges útravalót... Az élet­re való felkészítést, miként a szép és tartalmas élet szoká­sait is, a gyermekkorban kell megalapozni.” Felelősséggel tanácskoztak a konferencia mindhárom napján. Az első nap plenáris ülésén, a második nap szek­cióülésein és a harmadik nap összefoglaló, jövőbe mutató állásfoglalásainak kidolgozá­sakor egyaránt. Megyénket tizenegyen képviselték a kecskeméti tanácskozáson. Ott volt a hat megyei küldött Tolna megyei küldöttek a nézőtéren mellett a régi országos út­törőtanács két tagja: Hegedűs Erzsébet és Glöckner Jakab, valamint meghívott vendég­ként Horváth József, a me­gyei pártbizottság titkára, Péti Imre, a KISZ Tolna megyei Bizottságának első titkára és Varjas János, a megyei tanács ifjúsági titká­ra. Meleg, nyárias időjárás kö­szöntötte a tanácskozás utol­só napját. Reggel kilenc óra­kor megkezdődött a plenáris ülés utolsó ülésszaka. A fél tizenegyes szünetben nyílt először alkalom a Tolna me­gyei küldöttekkel szót válta­ni. A büfében hideg szend­vics, kóla mellett együtt volt a csoport. Pap Istvánná, a szekszárdi III. számú Általá­nos Iskola csapatvezetője még izgatottan — szünet után következett felszólalásra — Háncsok László, az Erőmű Beruházási Vállalat techniku­sa, a paksi atomerőmű-épít­kezés KISZ-bizottságának a titkára sokkal nyugodtabban kevergette a kávét. Ö már előző nap, szekcióülésen el­mondta javaslatait, észrevé­teleit. — Miről beszélt az „ato­mos” úttörővezető? — kér­deztük. — A nem pedagógus ifjú­sági vezetők — az ifik — gondjairól, továbbképzéséről szóltam — mondja. — Sok­szor felvetődött már külön­böző tanácskozásokon, hogy hátrányban vannak az ifi­vezetők, mert ők képesítés nélküli pedagógusok. Szerin­tem ez nem hátrány, hanem bizonyos mértékig előny. Csak akkor válik hátránnyá, ha az ifi pedagógusként akar­ja irányítani az úttörőket. De szerintem, nekünk nem ez a feladatunk. Az ifi elsősorban politikai vezető legyen. Ezt pedig — ha jól felkészült — jobban csinálhatja mint a Dedagógus úttörővezetők. Eh­hez mondtam el néhány ia- vaslatot. Szerencsés a hely­zetem, mert a KISZ-ben agi- tációs és propagandavonalon dolgozom. Minden módszer- vásáron ott vagyok és igyek­szem elhitetni, hogy az ifis módszerek árusítását is meg kell szervezni, továbbképzé­sükre az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani. Szünet után a második felszólaló Pap Istvánná, Tol­na megyei küldött volt. A konferencia harmadik nap­ján talán furcsa volt, hogy témája: a gyermekek tanulá­sa, a tanítás kérdései úttörős szemmel, addig még nem ke­rültek szóba. — Szerintem — és azt hi­szem ebben mindenki egyet­ért — a gyermekek legfon­tosabb dolga változatlanul a tanulás — mondta enyhe iróniával a hozzászólás után. — Örülök, hogy szót kaptam, mert az iskolának elsősorban tanítani, nevelni kell és csak utána jöhet a mozgalmi munka. A konferencián választot­ták meg a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsá­nak és elnökségének tagjait, valamint a titkárokat és a főtitkárt. Az országos tanács­ba választották Lencse Sán­dort, a kurdi általános isko­la tanárát. Kemeneshőgyész- ről pályázat útján jött két évvel ezelőtt Dúzsra taníta­ni. Hamar bekapcsolódott — a magyar és orosz nyelv ta­nítása mellett — az úttörő­munkába is. Ma már az is­kola úttörőcsapatának a ve­zetője és tagja a dombóvári városi úttörőelnökségnek is. — Képzési felelősként dol­gozom az elnökségben — mondta. — A megnövekedett feladatok ellátására, az út­törőmunka színessé, érdekes­sé tételére módszertani szak- bizottságot alakítottunk. így talán el tudjuk érni, hogy a város és környéke úttörő- csapatainál még aktívabb le­gyen a munka. Elsősorban ötletekkel szeretnénk a csa­patok munkáját segíteni. Ta­valy négyszer jelent meg a kiadványunk, a Kukkantó. Forgatókönyveket, játékbör­zét és vitaindítót közöltünk a kis füzetecskében. Az idén szeretnénk a Kukkantóban is elsősorban a mozgalmi kép­zéssel foglalkozni. A gyer­mektisztségviselők képzésé­nél bevált a fórumforma. A gyerekek mernek beszélni, önállóan véleményt mondani, és ez nagyon jó dolog. Az országos tanács másik Tolna megyei tagja, Andorka Sándorné tolnai pedagógus lett. Két éve tagja a szek­szárdi járási úttörőelnökség­nek, a sportbizottság vezetője. — Szinte melegítőben élem le az életemet — mondta. — Testnevelő tanár vagyok és délutánonként a különböző edzéseken, foglalkozásokon is melegítőben kell lennem. Per- sze^ez nem baj, mert szeretek mozogni és szeretném, ha a gyerekek is megszeretnék a testedzést, a rendszeres tor­nát. Sajnos nálunk a legtöbb gyerek későn kezd el tornász­ni. Általában a felső tagozat­ban tartanak csak rendszeres tornát. Ezért erőltetjük most a kisdobos-tornászbajnoksá- gokat. Sajnos a kevés torna­terem, a szakképzetlen test­nevelő tanárok miatt' nehéz ezen a területen előrelépni. Még itt, az országos konfe­rencián sem szóltak erről olyan súllyal, mint kellene. Pedig a rendszeres mozgást csak elkezdeni kell, abba­hagyni utána már nem lehet. Azt szeretném, ha minden gyereknél éppúgy szükség­letté válna, mint ahogy ná­lam is az. — Miről beszél az úttörő­tanácskozáson egy alapszer­vezeti párttitkár? — kérdez­tük Dörnyei Józsefnétől, a felsőnyéki általános iskola tanárától, a községi párt- alapszervezet titkárától. — Hát természetesen az úttörőcsapatok és a pártalap- szervezetek kapcsolatáról — mosolyodott el. — Szekció­ülésen elsősorban a mi ta­pasztalatainkról beszéltem. Elmondtam, hogy az utóbbi években kedvezően megvál­tozott a pártszervek és az úttörőcsapatok mozgalmi kapcsolata. Nőtt az ifjúsági szervezetben végzett munka társadalmi elismerése. A pártalapszervezetek megis­merték és támogatják az út­törőcsapatoknál folyó mun­kát. Temesi Ágnes megyei út­törőelnök is részt vett kül­döttként a tanácskozáson. Szekcióülésen a játék szere­péről beszélt. — Régi meggyőződésem, hogy nagyon sok helyütt ke­vés figyelmet fordítanak a játékra — mondta. — Tudo­másul kell venni, hogy az út­törő is gyerek. Játszani sze­ret és a játékon keresztül nagyon sok nevelési célt is megvalósíthatunk. Nem egy úttörőőrs naplójában láttam heteken keresztül azt a be­jegyzést, hogy „sajnos játék­ra már nem jutott időnk”. Persze a másik véglet se jó, de szerintem nem szabadna őrsi órát anélkül befejezni, hogy a gyerekek ne játszot­tak volna valamit. Minden foglalkozást a játék keretei között kell megvalósítani. És erre már a tervezésnél gon­dolni kell. A komoly témák — legyen az mozgalmi kép­zés, kutatás vagy évforduló­ról megemlékezés — tervezé­sekor már azt is meg kell ha­tározni, hogy milyen játék­hoz kapcsolódva kerülnek napirendre. Közel kétszáz úttörővezető tanácskozott három napig Kecskeméten. Szóltak ered­ményeikről, de nem kendőz­ték el a problémákat, gon­dokat sem. De a tanácskozás nem oldhat meg mindent. Ahhoz az úttörővezetők rend­szeres, mindennapos, lelkes munkája kell. Erről beszélt zárszavában Szűcs Istvánné, az úttörőszövetség újravá­lasztott főtitkára: „Van rá erőnk, van lendületünk és akarásunk, hogy elvégezzük mindazt, amit elhatároztunk. Egy ország, egy nép bizalmát élvezzük, s több mint egy­millió gyerek vár ránk ott­hon! Ekkora családot csak politikai elkötelezettséggel, a jövőért érzett felelősséggel, igaz szívvel és nagy szeretet­tel lehet szocialista emberré formálnunk.” TAMÄSI JÁNOS Pap Istvánné hozzászólása Ketten a meghívottak közül Barátaink a művészetek Ha az 1977/78-as úttörőévben részt vettetek „A művészetek vándorútján” elnevezésű kulturális játékban, s elnyertétek a művészet barátai címet, ak­kor az idén rátok komolyabb próbára tevő feladatok várnak. Barátot választhattok magatoknak: az őrsnek, a rajnak á felsorolásra ke­rülő tíz lehetőség közül, amelyek mindegyike szoros kapcsolatban van a művészettel. Kik lehetnek a barátaitok? A könyv, a múzeum, a film, a rá­dió, a televízió, a színház, a muzsika, a tánc, a szép szó és az újság. A ba­rátság elmélyítése érdekében járjatok el a helyi művelődési házba, úttörő­házba, gyermekkönyvtárba, nézzétek a televíziót, hallgassátok a rádió ifjú­sági műsorait, olvassátok az úttörőlapokat és a megyei lapok úttörőrova­tát, nézzétek meg a mozikban az ifjúsági filmeket, olvassatok értékes könyveket. Vegyetek részt a kulturális pályázatokon, vetélkedőkön. A ba­rátaink a művészetek elnevezésű játékra a csapatvezetőségnél jelentkezze­tek, teljesítményeteket is ők értékelik majd év végén. A tíz közül válasz- szatok ki egy vagy több barátot magatoknak. Nézzük csak, mit is kell tel­jesíteni. Barátunk a könyv: olvassatok rendszeresen, vegyetek részt író—olvasó találkozókon, vállaljatok társadalmi munkát a könyvtárban, teljesítsétek az irodalombarát, könyvbarát szakpróbát. Látogassatok el közösen nyom­dába, újságszerkesztőségbe, könyvesboltba, könyvkiadóba. Barátunk a múzeum: látogassátok rendszeresen a kiállításokat, vegyetek részt a gyermekfoglalkozásokon, kapcsolódjatok be a Tájak, korok, múzeu­mok mozgalomba, olvassátok a Múzsák Múzeumi Magazint, végezzetek néprajzi, honismereti gyűjtőmunkát. Barátunk a film: járjatok rendszeresen moziba, alakítsatok filmbarát­kört, diafilmklubot, olvassátok a Filmszem című lapot. Barátunk a rádió: hallgassátok egyénileg és közösen a rádió gyermek- műsorait, „váltsatok bérletet” a Százszorszép Színházba, vegyetek részt a rádió vetélkedőin, olvassátok a Rádió és Tv-újságot. Barátunk a televízió: a feladatok azonosak a rádiónál felsoroltakkal Küldjétek tudósításokat a TTT-nek. Barátunk a színház: rendszeres színházlátogatás, részvétel a Színházi él­ményeim pályázaton, az iskolai irodalmi színpadon, bábszakkörben való tevékenység, az Ifjú Néző olvasása. Barátunk a muzsika: aktív részvétel a csapat zenei életében, dal- és ze­neműtanulás, énekkarban, zenekarban, ifjú zenebarát klubtagság, hang' verseny-látogatás, az Ifjú zenebarát olvasása. Barátunk a tánc: népi játékok, táncok tanulása, részvétel társas tánc' klubban, táncházban, táncról szóló könyvek olvasása. Barátunk a szép szó: a Kincskereső Édes anyanyelvűnk rovatában meg­adott feladatok végrehajtása, a rádió nyelvművelő műsorainak meghall­gatása, részvétel a Kazinczy-pályázaton, vetélkedőkön. Barátunk az újság: szerkesztőségek, nyomdák meglátogatása, úttörőla­pok, a megyei újság gyermekrovatának, a csapatújságnak a tudósítása, új­ságok előfizetése, terjesztése. A választható feladatoknak csak egy részét soroltuk fel ízelítőnek. Még részletesebben megtudhattok mindent a csapatvezetőségtől, de magatok i? kitalálhattok a választott területen az egyéniségeteknek, adottságaitoknak, lehetőségeteknek leginkább megfelelő feladatot. ÁTANYI LÁSZLÓ Játék a szünetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents