Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

1979. április 15.

Képújság 7

Németh Ferenc 1916. óta aktív tagja a paksi önkéntes tűzoltó testületnek. Most, 86 éves korában még egyedül látja el a szertá- rosi teendőket. Április 4-e alkalmából Németh Ferencnek átadták Budapesten a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát.

— Emlékszik nagy tüzekre?

— Sok tűzre vissza tudok emlékezni, ha szóba kerül. Itt Pakson a moziudvarban volt szeszgyár. Az nagyon égett, nem is tudtuk megmenteni. Egyszer Nagydorogra harmincöt perc alatt kiértünk, úgy rohantunk, hogy a lovak teste csupa hab volt. Megint csak Pakson egyszer nagy tűz volt a Kápolna utcában és az Üj utcában: négy ház égett, összecsapott a tűz.

— Feri bácsi, miért lett tűzoltó?

— Megtetszett, ahogy gyakorolt a csapat. Odamentünk, néztük őket és én jelentkeztem.

— A munkájával nem volt nehéz összeegyeztetni? Honnan rohant a szertárhoz, amikor kongatták a harangot?

— Kocsis voltam 14 esztendeig, szolgáltam. Ha kongattak. ledobtam a gyeplőt és futottam. Átvette a lovakat, aki velem dolgozott. De az még nehezebb volt, amikor téglagyárban dolgoztam és onnan hívott a harang. Húsz évig dolgoztam téglagyárban.

hajnali 2—3 órakoí^ már mentem és rakodtam, toltam a téglástragacsot este hétig. Fölraktam egyszerre százat, meg százhúszat. Azért fájnak a lábaim.

— Mégis sokat futott mint tűzoltó is ötven év alatt. Vagy mennyi is volt ez pontosan?

— Húsz év óta vagyok szertáros. Azelőtt 1916-tól kezdve oltottam a tüzet, először szivattyús voltam 5 évig, aztán kineveztek csővezetőnek. Persze a tűzoltás kevesebb munka, mint a sok gyakorlat.

— Mi a rendfokozata?

— Százados.

A napsütötte, tágas verandáról besiet a szolgába (szolgálati lakás az egyik paksi iskolánál, ahol még .segít rendben tartani a portát az egyik, már nyugdíjas lányának), hozza az ünnepi egyenruha zakóját. A váll-lapokon három aranycsillag, a mellrészen egész sor kitüntetés. Nézegetjük, közben megérkezik egy új sapkával az egyesület parancsnoka, Májer Mihály. Bekapcsolódik a beszélgetésbe.

— Ebben a nagy télben mindennap kijárt a szertárhoz a Feri bácsi és begyújtott, hogy a motorok megfelelő hőmérsékleten legyenek — mondja. — Tavaly még három tűzhöz is kivonult velünk. Kérte, hadd menjen ő is. Felügyelt a szerelésre, a

vezetékek vonalára. Nagyon kell vigyázni, nehogy parázsra húzzák a tömlőt. A szertárban mindent rendben tart, a tömlőket is kimossa. De már nem engedem föl a szárító toronyba.

— A múlt héten fölmásztam — veti közbe csöndesen a 86 éves tűzoltó.

A parancsnok maga is idős ember, nyugdíjas a megyei ruhaipari szövetkezet méretes részlegénél. Meghökkenését alig észlelni, az arca’ fegyelmezett. Enyhén korholja Feri

bácsit, jobban vigyázzon magára. Aztán megbeszélik a Pestre utazással kapcsolatos teendőket.

Amikor elmegy a parancsnok, beszélgetünk a mostani munkáról, a felszerelésről. Három nagy helyiséget kell takarítani és van egyebek között 23 motoros tömlő meg 17 egységes tömlő és a gépkocsi alatti rész mindig sáros, amikor visszajönnek.

— A felszabadulás előtt hány tűzoltó volt egyszerre Pakson?

— Negyvennyolcán voltunk, 13 fecskendővel. Megtörtént, hogy két napig dolgoztunk, őrködtünk egy nagy tűznél, például amikor a gyapai kastély égett.

— Régen harangkongatás- sal jelezték a tüzeket, most a konzervgyár dudál. Hogyan jelzi, melyik részre kell sietniük a tűzoltóknak?

— Minden esetben dudál egy hosszút, utána annyi rövidet, ahányadik számú körzetben van a tűz. Körzetekre osztottuk Paksot. Ha meg vidékre kell menni, két hosszú dudajel hangzik.

— A családban van-e utánpótlás?

— Egyik unokám. Velencei István városi-járási parancsnokhelyettes Szekszárdon. Én indítottam el. Fiam nem született, van három lányom és tizennyolc unokám.

— Hányat mondott?

— Tizennyolcnak számolom. Egyik helyen hét, másik lányomnak hat, a harmadiknak öt gyereke van.

— A nyugdíja mennyi, Feri bácsi?

— Most pontosan ezerki- lencszázat kapok. Amikor nyugdíjas lettem, 1953-ban, kétszáz valahányat adtak. Azóta gyarapodott, Nyődögélt. mint a kisgyerek. A szertárnál kapok télen havi 419-et, amíg fűteni kell, aztán meg 343-at. Jó ez a kis pénz is.

— Mi a kedvenc itala?

— A tej.- Minden reggel megiszunk a lányommal, akivel élek, fél liter tejet feketekávéval. Na meg még előtte, én egy csöpp rumot. Veszek két deci rumot, az elég négy-öt napig.

— Itt az iskolánál mi a dolog?

— Semmi különös. Csak az udvart, meg a ház elejét kell összesöpörni. Semmiség. Én még többet is teszek. A takarítónőnek vannak gyerekei, jobb, ha minél előbb hazaér este. Három tantermet én söprök ki helyette, kedvtelésből. Ennyit igazán megtehetek.

— Nagyon mozgékony ember.

— Mindig az voltam.

— Erős volt fiatal korában?

— Nyolcvankilós zsákokat vittem a hajóról. Három évvel ezelőtt is emeltem nehezet. nem kellett volna, meg is ártott. Hiába, eljár lassan az idő. Nyolcvanhat év az mégis csak valami.

GEMENCI JÓZSEF

Ürgevári malacok

A névből nagy 'Valószínűséggel következtetni lehet arra. hogy itt — Ürgeváron — valamikor igen szép számmal volt ebből az apró állatból. Egy ideje eltűntek. A Ho- gyészi Állami Gazdaság 1972- ben építette meg a leendő sertéstelep első épületét. Azóta nem látni a környéken ürgét, malacot viszont egyre többet.

A telep múltjáról és jelenéről beszélgettünk Manhalt Ignác építési osztályvezetővel és Márton Károly telepvezetővel. Hét éve az első épületek elkészülte után hétszázötven kocával és a szaporulattal kezdték meg a termelést. 1974. jelentős tartási és tenyésztési változást hozott; elkészültek az első battériák és a rekonstrukció az év végére befejeződött. A tenyésztésben a fehér hússertésről áttértek a hibridek — pontosabban a kahyb — szaporítására.

A kiépült telepnek tavaly ősszel kezdték meg a bővítését — a meglévő épületeknek szinte a tükörképét fogják megépíteni. Ezek a munkák folynak most. Várhatóan a jövő év közepére fejezik be az építkezést és akkor a telepről tizenegyezerrel több hízót fognak értékesíteni, mint a múlt évben. A tervezett malacszaporulat évi harmincezer darab. Ezt a beruházással és a meglévő régi épületek rekonstrukciójával, korszerűsítésével érik el.

Hagyományos értelemben nem igen beszélhetünk istállókról. ólakról. Alom nincs;

a battérián — rácsos padozaton — lévő jószágok alól vízsugárral mossák le külön csatornába — a trágyát. A fény zöme mesterséges, a levegő állandó túlnyomással cserélődik, vagyis a kellő hőmérsékletű levegőt — erről hőközpont gondoskodik — felülre nyomják az épületbe, alul pedig — a padozat alatti szellőzőnyílásokon — történik a levegőcsere.

A kivitelezést — az alapok betonozását — szerelési munkákat az állami gazdaság építőbrigádja végzi. Az előregyártott épületelemeket az agárdi kombinát szállítja. A hetvenegymillió forintos beruházásból már tizenkét új épület áll — ezekben a belső szerelési munkákat végzik. Az építkezés haladtával az elkészült férőhelyeket folyamatosan benépesítik, így az első félév végére nyolc épületben már termelni fognak. Természetesen az utak. a szociális létesítmények bővítésére is sor kerül.

Meglehetős fejtörést okoz a keletkező híg trágya megfelelő kezelése. Van a telep déli részén egy — a jelenlegi termeléshez méretezett — derítő medence, de figyelembe véve a várható növekedést, bővítésének lehetőségével is foglalkoznak a szakemberek. Ezért kívánnak együttműködni a szakályi termelőszövetkezettel — nekik szintén van a szomszédban egy telepük — ennek a megoldásában. Nekik van víznyerési lehetőségük és

Az ürgevári telep nyugati része

Kiss Ferenc villanyszerelő a hőközpont elektromos berendezését szereli.

az ezzel felhígított trágyát ki lehet majd szórni a környező szántóterületre.

A telepnek negyvennégy dolgozója van. Munkájuk nyomán tavaly az ürgevári telepről tizenötezer hízó sertést értékesítettek száznegyven vagonnyi súlyban. Pápára szállítanak hetente két-há- rom szállítmányt, mégpedig exportminőségnek megfelelőt, természetesen az ár is ehhez igazodik. Az átlagsúly százhárom kilogramm, ezt nem egészen hét hónap — 208 nap — alatt érik el Ürgeváron.

— st —

w

Uj gépek a faipari szövetkezetben

Csaknem ötmillió forintért vásárolt modern gépeket a Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezet tavaly, s ezzel keresetebb és gazdaságosabb termékek gyártására tudott áttérni. A gépekkel kisbútorokat, kerti garnitúrákat készítenek keményfából a szövetkezet dolgozói. Nehéz fizikai munkát senki nem végez, mert a gépek mindent

tudnak és a fából csak kis darabokat adagolnak a gépek aiá, attól kezdve, hogy az üzem udvarán lerakott súlyos tölgy-, bükkdeszkákat szépen, megfelelő méretre feldarabolták. Éppen ezért sok nő is dolgozik a szövetkezet faipari részlegénél.

Képeink a gépeket mutatják be munka közben.

Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Az értékes fát nem szegelik, hanem csapokkal illesztik össze. A csapmaró gépen Horváth Istvánná dolgozik.

Szalagfűrészen méretre vágja az anyagot, kerti székekhez, Balog János és Nagy István.

Enyvező kerék. Egy fogásra 24 asztallapot készít, szorít össze a géppel Demjén István.

Négyfejes gyalugép. Az anyagnak mind a négy oldalát egyenesre vágja, derékszögre alakítva. A gépnél Goman Ibolya és Rabi János.

Egy malac a sok ezer közül