Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-15 / 88. szám

2 t«ÉPÜJSÁG 1979. április 15, Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Manley, jamaicai miniszterelnök moszkvai tár­gyalásai — Callaghan sajtóértekezletével kezdetét veszi a brit választási kampány — Fegyveres incidens Afganisz­tán és Pakisztán határán. Kedd: Heves harcok Nicaraguában a sandinisták és So­moza diktátor erői között — Szófiában tanácskozik a Szak- szervezeti Világszövetség főtanácsa. Szerda: A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának ülése — Űjabb Vance—Dobrinyin eszmecsere a SALT—2-ről — „Forró drót” létesül a különbékét aláíró Egyiptom és Izrael vezetése között. Csütörtök: Az űrállomással történő összekapcsolás elma­radása nyomán, visszatér a Földre a Szojuz—33, fedélzetén a szovjet—bolgár űrpárossal — A tanzániai erők és az ugandai felkelők elfoglalják Kampalát, ideiglenes kormány alakul — Haderőcsökkentési tárgyalások Bécsben. Péntek: Riadókészültségbe helyezik a zambiai hadsere­get, miután az országot több rhodesiai légitámadás éri, s egy ellenséges kommandó megtámadja Nkomónak, a zim­babwei hazafias front társelnökének házát — Mondale amerikai alelnök észak-európai útja — Jordánia elítéli a különbékét. Szombat: Tiltakozás a palesztin menekült táborokat ért izraeli bombázások miatt — Hanoiban várják a kínai tár­gyaló küldöttséget. A hét 3 kérdése A naptár szerint ünnepi és eseménytelen hét vége ille­nék világunkhoz, amelynek számos pontján a húsvétot, másutt, mint a már 65 ezer lakost számláló kambodzsai fővárosban, Phnom Penh-ben a ló évének beköszöntését jelző buddhista újesztendő köszönti. De túlzott nyu­Iránban a politikai problémákon túl, egyre inkább előtérbe kerülnek a gazdasági gondok is. Képünkön: Teheránban több ezer munkanélküli vonult fel a megélhetési lehetősé­gek biztosítását követelve. (Képtávírónkon érkezett.) gálámról aligha szólhatunk. Nicaraguától Ugandán át Zambiáig, különböző jellegű hadijelentések érkeztek, nincs béke az olajfák alatt sem, ahol palesztin menekült- táborokat bombázott az izraeli légierő s a folyamatban le­vő vagy éppen újrakezdődő tárgyalások is bonyodalmas­nak ígérkeznek. 1. Mi áll a SALT-tárgyalások hullámzásának hátterében? Pontosan négy és fél esztendeje annak, hogy a vlagyi- vosztoki szovjet—amerikai csúcstalálkozón megállapodtak a SALT—2 megállapodás alapvető számaiban. A várakozá­sokkal ellentétben azonban hosszas és kínos tárgyalások következtek, amelyek során az Egyesült Államok megpró­bált új és új feltételeket állítani, hogy egyoldalú előnyök­höz jusson. Ilyen alapokon természetesen nem jöhet létre a létfontosságú stratégiai érdekeket érintő szerződés. Ezért hiába mondták, hogy már csak öt, vagy két százalék ma­radt függőben, elhúzódtak a megbeszélések. Voltak ennek kétségtelen, technikai okai is, miután a fegyverkezés nem állt meg, sőt nem is lassult a múló esztendők során, s ál­landóan új problémák jelentkeztek. De a megegyezés ed­digi elmaradása mégis elsősorban annak tulajdonítható, hogy az Egyesült Államokban a katonai-ipari komplexum jelentős ellenerőket mozgósított, s a hivatalos Washington habozott, amikor rá kellett volna szánnia magát e vi­szonylag hosszabb távú, a békés egymás mellett élést ál­talában előmozdító okmány aláírására. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a SALT közös érdek. A tömegpusztító fegyverzet első ízben kerülne korlátozás alá, a közvetlen anyagi kihatásokat 40 milliárd dollárra becsülik (legalább ennyit lehetne megtakarítani), megnyílna az út egy újabb csúcstalálkozóhoz, s általában javulna a nemzetközi lég­kör. Ilyen előzmények után, a hét elején olyan washingtoni nyilatkozatok hangzottak el, hogy a szerződés lényegében kész az aláírásra. Negyvennyolc óra sem tel el azonban, s befolyásos amerikai lapok kiszivárogtatták: az amerikai kormány újra bizonytalan, mert valószínűnek tartja, hogy a szerződés megkapja a kongresszusi ratifikáláshoz szük­séges kétharmados többséget. A törvénybe iktatás áthúzód­hat 1980-ra, s ez nem egyszerű késedelem. Addigra tovább bonyolódhat a haditechnika, s az elnökválasztási év álta­lában nem a legmegfelelőbb a józan, kompromisszumos döntések keresztül vitelére. Most úgy vélik az Egyesült Ál­lamokban, hogy a május közepéig tartó időszak kritikus lehet a SALT szempontjából; ha addig megtörténik az alá­írás, lehet még az idén ratifikáció. Mindenképpen sajnálatos, hogy a SALT ilymódon szinte kiszoilgáltatódott az amerikai belpolitikai küzdelem kusza világában, s a Carter-kormányzatnak sok esetben olyan kongresszusi visszahatásokkal kell szembenéznie, amelyek­nek felkeltéséhez maga is hozzájárul. Vannak amerikai vé­lemények, amelyek még azt sem tartják kizártnak, hogy Kiállítás nyílt Moszkvában, a KGST megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. (Képtávírónkon érkezett.) a Fehér Ház a kongresszusi ellenzékre hivatkozva, talán új engedményeket szeretne kicsikarni. A SALT-hullámzás mindenképpen felveti annak szükségességét, hogy e való­ban kölcsönös érdekeket jelentő szerződés előmozdításához az Egyesült Államok minden illetékesének nagyobb fele­lősségtudattal és józansággal kell közelednie. 2. Mi a helyzet a vietnami—kínai megbeszélésekkel? A vietnamiak — mint ez már több ízben javasolták — készek bármikor tárgyalásokat kezdeni Kínával. Az éssze­rű indítványok elől Peking is nehezen tud kitérni, s elő­fordulhat, hogy mire e sorok az olvasóhoz jutnak, az idő­zóna-eltolódást is számítva, már a hanoi tárgyalóasztalnál ülnek a külügyminiszter-helyettesek által vezetett delegá­ciók. A tárgyalások azonban korántsem ígérkeznek egyszerű­nek, amint ez az előzetes nyilatkozatokból is világossá vál­hatott. Vietnami részről kénytelenek voltak már eleve két tényezőre felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a határtér­ség változatlanul nyugtalan, a kínai csapatok 15 vietnami körzetet megszállva tartanak (főleg határ menti magasla­tokról van szó, erődítményeket és stratégiai utakat építe­nek a határnál, kémeket dobnak át. A 'másik ehhez kap­csolódó észrevétel, hogy a tárgyalásokon elsősorban a ha­tárterület problémáiról szükséges párbeszédet folytatni. Vietnam emellett hajlandó valamennyi kétoldalú kérdést érinteni a két ország közötti megszakadt közlekedési kap­csolatoktól a kínai eredetű vietnami hoák ügyéig. Vietnam azonban nem tárgyal harmadik országokat érintő problé­mákról. Ez a megállapítás annál hangsúlyosabb, mivel az előzetes kínai kijelentések tanúsága szerint Peking min­denekelőtt Kambodzsát szeretné szóba hozni. A tárgyalások startja tehát sok tekintetben azon múlhat, megfogadja-e Peking a hanoi tanácsot: aki a kambodzsai kérdésről akar tárgyalni, annak Phnom Penh-be kell utaz­nia és Heng Samrint kell megkeresnie. 3. Hogyan tovább Ugandában? Ugandában, minden jel szerint, eldőlt a küzdelem. Kam­pala elesett, s megalakult a Nemzetfi Felszabadítási Front ideiglenes konmánya. Idi Amin Dada, a bukott elnök ugyan egy mozgó rádióadó segítségével időnként még nyilatkozato­kat tesz, de a helyzet uralásáról elhangzó szavai ugyan­olyan komolytalannak tűnnek, mint korábban számos kor­mányzati intézkedése. Egyelőre könnyebb megmondani, mi az, ami lezárul Ugandában, mint azt, hogy mi veszi kezdetét. Amin kor­mányzása alatt a világ gyakran figyelt Ugandára s ez el­sősorban a szinte óránként változó álláspontoknak és ma­gatartásoknak volt köszönhető. Előfordult, hogy Amin, aki­nek személye mindenképpen rányomta bélyegét az utolsó nyolc esztendőre, elhivatott politikust sejtető pozitív nyi­latkozatot tett, hogy másnap vagy mág aznap mindent visszavonjon s a szöges ellenkezőjét állítsa. ígéretei telje- sületlenek maradtak, az ország gazdasága tönkrement, egyelőre nehéz felmérni, hány áldozata van rezsimjének. A belső bajokat levezetendő határozta el magát a szomszé­dos Tanzánia, megtámadására is, ami végül is visszaütött rá, a teljes kudarchoz vezetett. Az Amin-ellenes front meglehetősen széles, s a legkü­lönbözőbb irányzatokat foglalja magába. Régről ismert és új neveket, miközben az ország volt elnökéről, Obotéről egyelőre keveset hallani. A kérdőjelek változatlanul vá­laszt kívánnának: mennyire lesz egységes az ellenzéki front Amin bukása után; milyen programot dolgoznak ki; hogyan foglal állást a közvetlenül érdekelt Tanzánia? Miközben Dél-Afrika, Namíbia és Rhodesia—Zimbabwe Libanon tiltakozást nyújtott be a Biztonsági Tanácshoz az ismétlődő izraeli támadások miatt. Képünkön: romok egy Bejrúttól délre fekvő faluban, egy izraeli légitámadás után. (Képtávírónkon érkezett.) körül éleződik a helyzet, s Zambia a fajüldözők támadá­saitól sújtva kénytelen riadókészültségbe helyezni erőit — az afrikai felszabadulás érdekeit egy gyors és kedvező ugandai konszolidáció, Uganda és szomszédai között a vi­szály végleges lezárása szolgálná. RÉTI ERVIN Táviratváltás a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának évfordulóján Dr. Gustáv Husák elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága fő­titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, Lubomir Strougál elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének, PRÁGA- Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, az egész magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvöz­letünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri Csehszlovákia népeinek barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk aláírásának 30. évfordulója alkalmából. A magyar—csehszlovák kapcsolatoknak az elmúlt három évtizedben végbement sokoldalú fejlődése meggyőzően bizo­nyítja, hogy az 1949. április 16-án aláírt szerződés új korsza­kot nyitott népeink több évszázados kapcsolatában. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­veinek szellemében megvetette a magyar, a cseh és a szlo­vák nép testvéri barátságának szilárd alapjait és kiinduló­pontja lett annak a gazdag és tartalmas együttműködésnek, amely az élet minden területén kialakult és állandóan.fejlő­dik népeink, országaink között. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar—csehszlo­vák kapcsolatok — a szerződés szellemének megfelelően — jelentős fejlődést értek el az elmúlt 30 esztendő alatt, jól szolgálják a szocializmus építését országainkban és megbíz­ható alapot képeznek pártjaink és kormányaink összehangolt nemzetközi tevékenysége számára. Mély meggyőződésünk, hogy pártjaink internacionalista kapcsolatai, népeink testvéri barátsága, országaink sokoldalú együttműködése a jövőben tovább fejlődik és gazdagodik és ezáltal még eredményesebben segíti elő közös céljaink valóra váltását, szocialista építőmunkánkat, a szocialista közösség egységének erősítését, a béke védelmét, a haladás ügyét. Közös ünnepünk alkalmából kívánunk önöknek, kedves elvtársak, további sikereket felelősségteljes munkájukhoz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek pedig újabb kiemelkedő sikereket a fejlett szocialista társadalom építé­sében, hazájuk felvirágoztatásában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * r. Púja Frigyes külügyminiszter Bohuslav Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot. * Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitká- i ra, köztársasági elnök és Lubomir Strougál miniszterelnök az évforduló alkalmából ugyancsak üdvözlő táviratot intézett a magyar vezetőkhöz, Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárához, Losonczi Pálhoz, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökéhez és Lázár Györgyhöz, a Minisztertanács elnökéhez. A csehszlovák kül­ügyminiszter szintén táviratban üdvözölte magyar kollégáját. PANORÁMA MOSZKVA Szombaton Moszkvában nyilvánosságra hozták a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának má­jus 1-i jelszavait. Mint az SZKP felhívása megállapítja, mindent meg kell tenni a szocialista világ- rendszernek, a társadalmi haladás legfőbb erejének, a béke legfőbb védelmezőjének erősítéséért és fejlesztéséért. Az SZKP testvéri üdvözle­tét küldi a világ kommunista és munkáspártjainak, és a három alapvető forradalmi erő. á szocialista közösség, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti-felszabadító moz­galom szövetségének erősíté­sére szólít fel. Az SZKP május 1-i felhí­vásai meleg szavakkal mél­tatják a vietnami nép igaz­ságos. honvédő harcát, a lao­szi, kambodzsai és arganisz- táni nép új társadalmat épí­tő tevékenységét. A Szovjetunió Kommunista Pártja forró üdvözletét küldi az antiimperialista, nemzeti­felszabadító forradalmát si­keresen végrehajtó iráni nép­nek. Az SZKP KB azzal a felhí­vással fordul az európai né­pekhez, valamint az Egyesült Államokhoz és Kanadához, hogy tegyenek meg mindent az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmányának maradéktalan végrehajtásáért. ’ BELGRAD Jugoszlávia köztársasági és tartományi képviselőházai megválasztották képviselőiket az ország legtekintélyesebb vezető testületébe, az állam­elnökségbe. A Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság elnökségének örökös el­nöke Joszip Broz Tito. Tag­jai: Cvijetin Mijatovics (Bosz­nia-Hercegovina), Vidoje Zsarkovics (Crna Gora), Vla­dimir Bakarics (Horvátor­szág), Lázár Kolisevszki (Ma­kedónja), Petar Sztambolics (Szerbia), Szergej Krajgher (Szlovénia), Fadilj Hodzsa (Koszovo), Sztevan Doronysz- ki (Vajdaság). Az elnökség­ben egy személyi változás történt: az elhunyt Edvard Kardelj helyett a Szlovén Szocialista Köztársaság kép­viselője, Szergej Krajgher lett. LENINGRAD Szombaton véget ért Lenin- grádban az a tudományos­gyakorlati tanácskozás, ame­lyet a szocialista munkaver­senyről, a versenynek a kom­munista emberformálásban betöltött szerepéről rendez­tek. A konferencián szovjet párt-, állami és szakszerveze­ti vezetőkkel a szocialista munkaverseny legjobbjaival együtt, a szocialista országok küldöttségei is részt vettek. A szombati befejező tanács­kozáson felszólaltak a szocia­lista országok küldöttei, első­nek Győri Imre, az MSZMP KB titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents