Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
2 t«ÉPÜJSÁG 1979. április 15, Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Manley, jamaicai miniszterelnök moszkvai tárgyalásai — Callaghan sajtóértekezletével kezdetét veszi a brit választási kampány — Fegyveres incidens Afganisztán és Pakisztán határán. Kedd: Heves harcok Nicaraguában a sandinisták és Somoza diktátor erői között — Szófiában tanácskozik a Szak- szervezeti Világszövetség főtanácsa. Szerda: A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának ülése — Űjabb Vance—Dobrinyin eszmecsere a SALT—2-ről — „Forró drót” létesül a különbékét aláíró Egyiptom és Izrael vezetése között. Csütörtök: Az űrállomással történő összekapcsolás elmaradása nyomán, visszatér a Földre a Szojuz—33, fedélzetén a szovjet—bolgár űrpárossal — A tanzániai erők és az ugandai felkelők elfoglalják Kampalát, ideiglenes kormány alakul — Haderőcsökkentési tárgyalások Bécsben. Péntek: Riadókészültségbe helyezik a zambiai hadsereget, miután az országot több rhodesiai légitámadás éri, s egy ellenséges kommandó megtámadja Nkomónak, a zimbabwei hazafias front társelnökének házát — Mondale amerikai alelnök észak-európai útja — Jordánia elítéli a különbékét. Szombat: Tiltakozás a palesztin menekült táborokat ért izraeli bombázások miatt — Hanoiban várják a kínai tárgyaló küldöttséget. A hét 3 kérdése A naptár szerint ünnepi és eseménytelen hét vége illenék világunkhoz, amelynek számos pontján a húsvétot, másutt, mint a már 65 ezer lakost számláló kambodzsai fővárosban, Phnom Penh-ben a ló évének beköszöntését jelző buddhista újesztendő köszönti. De túlzott nyuIránban a politikai problémákon túl, egyre inkább előtérbe kerülnek a gazdasági gondok is. Képünkön: Teheránban több ezer munkanélküli vonult fel a megélhetési lehetőségek biztosítását követelve. (Képtávírónkon érkezett.) gálámról aligha szólhatunk. Nicaraguától Ugandán át Zambiáig, különböző jellegű hadijelentések érkeztek, nincs béke az olajfák alatt sem, ahol palesztin menekült- táborokat bombázott az izraeli légierő s a folyamatban levő vagy éppen újrakezdődő tárgyalások is bonyodalmasnak ígérkeznek. 1. Mi áll a SALT-tárgyalások hullámzásának hátterében? Pontosan négy és fél esztendeje annak, hogy a vlagyi- vosztoki szovjet—amerikai csúcstalálkozón megállapodtak a SALT—2 megállapodás alapvető számaiban. A várakozásokkal ellentétben azonban hosszas és kínos tárgyalások következtek, amelyek során az Egyesült Államok megpróbált új és új feltételeket állítani, hogy egyoldalú előnyökhöz jusson. Ilyen alapokon természetesen nem jöhet létre a létfontosságú stratégiai érdekeket érintő szerződés. Ezért hiába mondták, hogy már csak öt, vagy két százalék maradt függőben, elhúzódtak a megbeszélések. Voltak ennek kétségtelen, technikai okai is, miután a fegyverkezés nem állt meg, sőt nem is lassult a múló esztendők során, s állandóan új problémák jelentkeztek. De a megegyezés eddigi elmaradása mégis elsősorban annak tulajdonítható, hogy az Egyesült Államokban a katonai-ipari komplexum jelentős ellenerőket mozgósított, s a hivatalos Washington habozott, amikor rá kellett volna szánnia magát e viszonylag hosszabb távú, a békés egymás mellett élést általában előmozdító okmány aláírására. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a SALT közös érdek. A tömegpusztító fegyverzet első ízben kerülne korlátozás alá, a közvetlen anyagi kihatásokat 40 milliárd dollárra becsülik (legalább ennyit lehetne megtakarítani), megnyílna az út egy újabb csúcstalálkozóhoz, s általában javulna a nemzetközi légkör. Ilyen előzmények után, a hét elején olyan washingtoni nyilatkozatok hangzottak el, hogy a szerződés lényegében kész az aláírásra. Negyvennyolc óra sem tel el azonban, s befolyásos amerikai lapok kiszivárogtatták: az amerikai kormány újra bizonytalan, mert valószínűnek tartja, hogy a szerződés megkapja a kongresszusi ratifikáláshoz szükséges kétharmados többséget. A törvénybe iktatás áthúzódhat 1980-ra, s ez nem egyszerű késedelem. Addigra tovább bonyolódhat a haditechnika, s az elnökválasztási év általában nem a legmegfelelőbb a józan, kompromisszumos döntések keresztül vitelére. Most úgy vélik az Egyesült Államokban, hogy a május közepéig tartó időszak kritikus lehet a SALT szempontjából; ha addig megtörténik az aláírás, lehet még az idén ratifikáció. Mindenképpen sajnálatos, hogy a SALT ilymódon szinte kiszoilgáltatódott az amerikai belpolitikai küzdelem kusza világában, s a Carter-kormányzatnak sok esetben olyan kongresszusi visszahatásokkal kell szembenéznie, amelyeknek felkeltéséhez maga is hozzájárul. Vannak amerikai vélemények, amelyek még azt sem tartják kizártnak, hogy Kiállítás nyílt Moszkvában, a KGST megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. (Képtávírónkon érkezett.) a Fehér Ház a kongresszusi ellenzékre hivatkozva, talán új engedményeket szeretne kicsikarni. A SALT-hullámzás mindenképpen felveti annak szükségességét, hogy e valóban kölcsönös érdekeket jelentő szerződés előmozdításához az Egyesült Államok minden illetékesének nagyobb felelősségtudattal és józansággal kell közelednie. 2. Mi a helyzet a vietnami—kínai megbeszélésekkel? A vietnamiak — mint ez már több ízben javasolták — készek bármikor tárgyalásokat kezdeni Kínával. Az ésszerű indítványok elől Peking is nehezen tud kitérni, s előfordulhat, hogy mire e sorok az olvasóhoz jutnak, az időzóna-eltolódást is számítva, már a hanoi tárgyalóasztalnál ülnek a külügyminiszter-helyettesek által vezetett delegációk. A tárgyalások azonban korántsem ígérkeznek egyszerűnek, amint ez az előzetes nyilatkozatokból is világossá válhatott. Vietnami részről kénytelenek voltak már eleve két tényezőre felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a határtérség változatlanul nyugtalan, a kínai csapatok 15 vietnami körzetet megszállva tartanak (főleg határ menti magaslatokról van szó, erődítményeket és stratégiai utakat építenek a határnál, kémeket dobnak át. A 'másik ehhez kapcsolódó észrevétel, hogy a tárgyalásokon elsősorban a határterület problémáiról szükséges párbeszédet folytatni. Vietnam emellett hajlandó valamennyi kétoldalú kérdést érinteni a két ország közötti megszakadt közlekedési kapcsolatoktól a kínai eredetű vietnami hoák ügyéig. Vietnam azonban nem tárgyal harmadik országokat érintő problémákról. Ez a megállapítás annál hangsúlyosabb, mivel az előzetes kínai kijelentések tanúsága szerint Peking mindenekelőtt Kambodzsát szeretné szóba hozni. A tárgyalások startja tehát sok tekintetben azon múlhat, megfogadja-e Peking a hanoi tanácsot: aki a kambodzsai kérdésről akar tárgyalni, annak Phnom Penh-be kell utaznia és Heng Samrint kell megkeresnie. 3. Hogyan tovább Ugandában? Ugandában, minden jel szerint, eldőlt a küzdelem. Kampala elesett, s megalakult a Nemzetfi Felszabadítási Front ideiglenes konmánya. Idi Amin Dada, a bukott elnök ugyan egy mozgó rádióadó segítségével időnként még nyilatkozatokat tesz, de a helyzet uralásáról elhangzó szavai ugyanolyan komolytalannak tűnnek, mint korábban számos kormányzati intézkedése. Egyelőre könnyebb megmondani, mi az, ami lezárul Ugandában, mint azt, hogy mi veszi kezdetét. Amin kormányzása alatt a világ gyakran figyelt Ugandára s ez elsősorban a szinte óránként változó álláspontoknak és magatartásoknak volt köszönhető. Előfordult, hogy Amin, akinek személye mindenképpen rányomta bélyegét az utolsó nyolc esztendőre, elhivatott politikust sejtető pozitív nyilatkozatot tett, hogy másnap vagy mág aznap mindent visszavonjon s a szöges ellenkezőjét állítsa. ígéretei telje- sületlenek maradtak, az ország gazdasága tönkrement, egyelőre nehéz felmérni, hány áldozata van rezsimjének. A belső bajokat levezetendő határozta el magát a szomszédos Tanzánia, megtámadására is, ami végül is visszaütött rá, a teljes kudarchoz vezetett. Az Amin-ellenes front meglehetősen széles, s a legkülönbözőbb irányzatokat foglalja magába. Régről ismert és új neveket, miközben az ország volt elnökéről, Obotéről egyelőre keveset hallani. A kérdőjelek változatlanul választ kívánnának: mennyire lesz egységes az ellenzéki front Amin bukása után; milyen programot dolgoznak ki; hogyan foglal állást a közvetlenül érdekelt Tanzánia? Miközben Dél-Afrika, Namíbia és Rhodesia—Zimbabwe Libanon tiltakozást nyújtott be a Biztonsági Tanácshoz az ismétlődő izraeli támadások miatt. Képünkön: romok egy Bejrúttól délre fekvő faluban, egy izraeli légitámadás után. (Képtávírónkon érkezett.) körül éleződik a helyzet, s Zambia a fajüldözők támadásaitól sújtva kénytelen riadókészültségbe helyezni erőit — az afrikai felszabadulás érdekeit egy gyors és kedvező ugandai konszolidáció, Uganda és szomszédai között a viszály végleges lezárása szolgálná. RÉTI ERVIN Táviratváltás a magyar-csehszlovák barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának évfordulóján Dr. Gustáv Husák elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, Lubomir Strougál elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének, PRÁGA- Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, az egész magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri Csehszlovákia népeinek barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésünk aláírásának 30. évfordulója alkalmából. A magyar—csehszlovák kapcsolatoknak az elmúlt három évtizedben végbement sokoldalú fejlődése meggyőzően bizonyítja, hogy az 1949. április 16-án aláírt szerződés új korszakot nyitott népeink több évszázados kapcsolatában. A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveinek szellemében megvetette a magyar, a cseh és a szlovák nép testvéri barátságának szilárd alapjait és kiindulópontja lett annak a gazdag és tartalmas együttműködésnek, amely az élet minden területén kialakult és állandóan.fejlődik népeink, országaink között. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar—csehszlovák kapcsolatok — a szerződés szellemének megfelelően — jelentős fejlődést értek el az elmúlt 30 esztendő alatt, jól szolgálják a szocializmus építését országainkban és megbízható alapot képeznek pártjaink és kormányaink összehangolt nemzetközi tevékenysége számára. Mély meggyőződésünk, hogy pártjaink internacionalista kapcsolatai, népeink testvéri barátsága, országaink sokoldalú együttműködése a jövőben tovább fejlődik és gazdagodik és ezáltal még eredményesebben segíti elő közös céljaink valóra váltását, szocialista építőmunkánkat, a szocialista közösség egységének erősítését, a béke védelmét, a haladás ügyét. Közös ünnepünk alkalmából kívánunk önöknek, kedves elvtársak, további sikereket felelősségteljes munkájukhoz, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek pedig újabb kiemelkedő sikereket a fejlett szocialista társadalom építésében, hazájuk felvirágoztatásában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * r. Púja Frigyes külügyminiszter Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszterhez intézett üdvözlő táviratot. * Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitká- i ra, köztársasági elnök és Lubomir Strougál miniszterelnök az évforduló alkalmából ugyancsak üdvözlő táviratot intézett a magyar vezetőkhöz, Kádár Jánoshoz, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárához, Losonczi Pálhoz, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökéhez és Lázár Györgyhöz, a Minisztertanács elnökéhez. A csehszlovák külügyminiszter szintén táviratban üdvözölte magyar kollégáját. PANORÁMA MOSZKVA Szombaton Moszkvában nyilvánosságra hozták a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának május 1-i jelszavait. Mint az SZKP felhívása megállapítja, mindent meg kell tenni a szocialista világ- rendszernek, a társadalmi haladás legfőbb erejének, a béke legfőbb védelmezőjének erősítéséért és fejlesztéséért. Az SZKP testvéri üdvözletét küldi a világ kommunista és munkáspártjainak, és a három alapvető forradalmi erő. á szocialista közösség, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti-felszabadító mozgalom szövetségének erősítésére szólít fel. Az SZKP május 1-i felhívásai meleg szavakkal méltatják a vietnami nép igazságos. honvédő harcát, a laoszi, kambodzsai és arganisz- táni nép új társadalmat építő tevékenységét. A Szovjetunió Kommunista Pártja forró üdvözletét küldi az antiimperialista, nemzetifelszabadító forradalmát sikeresen végrehajtó iráni népnek. Az SZKP KB azzal a felhívással fordul az európai népekhez, valamint az Egyesült Államokhoz és Kanadához, hogy tegyenek meg mindent az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának maradéktalan végrehajtásáért. ’ BELGRAD Jugoszlávia köztársasági és tartományi képviselőházai megválasztották képviselőiket az ország legtekintélyesebb vezető testületébe, az államelnökségbe. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének örökös elnöke Joszip Broz Tito. Tagjai: Cvijetin Mijatovics (Bosznia-Hercegovina), Vidoje Zsarkovics (Crna Gora), Vladimir Bakarics (Horvátország), Lázár Kolisevszki (Makedónja), Petar Sztambolics (Szerbia), Szergej Krajgher (Szlovénia), Fadilj Hodzsa (Koszovo), Sztevan Doronysz- ki (Vajdaság). Az elnökségben egy személyi változás történt: az elhunyt Edvard Kardelj helyett a Szlovén Szocialista Köztársaság képviselője, Szergej Krajgher lett. LENINGRAD Szombaton véget ért Lenin- grádban az a tudományosgyakorlati tanácskozás, amelyet a szocialista munkaversenyről, a versenynek a kommunista emberformálásban betöltött szerepéről rendeztek. A konferencián szovjet párt-, állami és szakszervezeti vezetőkkel a szocialista munkaverseny legjobbjaival együtt, a szocialista országok küldöttségei is részt vettek. A szombati befejező tanácskozáson felszólaltak a szocialista országok küldöttei, elsőnek Győri Imre, az MSZMP KB titkára.
