Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-14 / 87. szám

u Képújság 1979. április 14. Gémeskút és szárítóüzem Előgyártás az atomerőműnek Valamikor gépállomás volt az a kitűnő kis üzem, amely Bölcske szélén található és ta­valy óta a paksi atomerőmű építését szolgálja. A gépállomásból gépjavító lett, mint a többi hasonló, lét- fontosságú intézmény, azután átváltozott gépgyártó üzem­mé, mint a MEZŐGÉP válla­lat gyáregysége. Ettől a vál­lalattól megvette az üzemet a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, azzal a céllal, hogy az atom­erőmű építésénél végzendő munkáját segítse, bizonyos vasszerkezetek készítésével, előgyártással. A gyáregység már külsejé­ben sem nagyon hasonlít az egykori gépállomáshoz. Meg­nőtt, újabb épületek, csarno­kok készültek, amelyek gyá­ri méretű termelést szolgál­nak. A legutóbbi változás előtt cukorrépa-betakarító gépeket készítettek itt, még­pedig keresett cikkeket, kül­földre is jutott belőlük. Mind­ebből következik, hogy jól felkészült munkásgárda tar­tozik a gyáregységhez, s vele együtt a műszaki irányító cso­port is „megedződött” az újabb és újabb követeimé­Madocsai táncokat tanul 20 bölcskei iskolás gyerek 1977 de­cembere óta, Földesi János irá­nyításával. Rövid idő alatt szép sikereket ért el az ifjúsági tánccsoportnak nevezett kis együttes. Ezüst oklevelet kapott a járási úttörő kulturális szem­lén, továbbjutott a megyei verr senyre. De már tavaly, az első évben is jól táncoltak a gyerekek, jó nyék maradéktalan teljesíté­se közben. Pelcz István, a gyáregység főmérnöke adott tájékoztatást jelenlegi helyzetükről, az atomerőmű-építkezést a GYGV-nél kiszolgáló, újszerű munkájukról. A vállalatnak az első telepített, tehát nem „vándorló” gyáregysége a bölcskei. Az állandóság kö­vetelmény lett a paksi szere­lésekhez, olyan nagyarányú és hosszan tartó tevékenység vár a GYGV-re. A bölcskei gyáregység át­állása a régi munkákról egé­szen hamar végbement, ta­valy a második félév elejétől már gyártottak beépíthető vasszerkezeteket. A főmér­nök azt mondja, csőelőgyártás a fő feladatuk, vagyis külön­böző méretű kész csövek át­alakítása, vágása, és össze­hegesztése sokféle formában. Természetesen sokat tanul­tak az elmúlt évben, például minősített hegesztőket kellett képezni és egyéb követelmé­nyek is vannak. Az átállás első szakasza, sikeres, érdekes és nagyon biztató: így látják a helyzetüket. A pénzük is nagyobb, hát érthető az opti­mizmus. Tánccsoport - iskolásokból tanítványnak bizonyultak Föl­desi János keze alatt. Részt ve­hettek a kalocsai nemzetközi íolklóríesztiválon. Szereplésü­ket levélben dicsérte meg a me­gyei tanácselnök. Érdekes és nagyon jó dolog, hogy a népi táncok színvonalas előadására nemcsak Madocsán nevelődik utánpótlás, hanem a szomszédban is. Az állatorvos gyűjteménye Dr. Bállá Miklós állatorvos 1951-ben került a községbe. Negyedszázada gyűjti Bölcs­ke és Madocsa régészeti lele­teit, néprajzi használati tár­gyait. Lakása valóságos kis múzeum. Gyűjteményében található kőbalta — ami egy háziasszony vasalójából ke­rült elő — marokkő —, me­lyet istennyilának neveztek, s varázserőt tulajdonítottak neki. Azt állították, ha a kö­vet a felpuffadt állat hasá­hoz nyomják, meggyógyul. Van még halotti urna, kelta karperec bronzból és még ki tudná felsorolni, hogy mi minden. Építkezéseknél, talaj- munkáknál sok minden elő­kerül, s azt hozzák a falu­beliek, s valamilyen ellen­szolgáltatásért felajánlják a gyűjtőnek. — Nekem a gyűjtés a hob­bim. Még nem jártam drága külföldi utakon. Számomra ez jelenti a szórakozást, a ki- kapcsolódást. Meg talán az a tudat, hogy az utánunk kö­vetkező nemzedékeknek si­kerül megmenteni valamit a régmúlt időkből. Szép kastélyban laknak András-pusztán a szociális otthon gondozottjai. A kastély valamikori urá­ról, aki nem volt arisztokrata, csupán dúsgazdag, érdekes történeteket hallottunk. Ezek a történetek reálisnak tűnnek, másrészt viszont távoliságuk miatt már inkább legendák. Elmondta a szociális otthon vezetője, hogy az illető elég­gé szélsőséges indulatú em­ber volt, ezt mesélték róla egykori cselédei. Bánatában elherdált vagy kétezer holdat, mert grófi vagy bárói cím híján nem kapta meg egy imádott hölgy kezét. A nagy mulatozás után ezer holdja sem maradt, abból viszont mintagazdaságot teremtett. Hogy valójában mennyire volt ez mintagazdaság, ma már nehéz lenne kideríteni, nem is fontos. Inkább az, hogy szigorú, sőt kíméletlen fegyelmet tartott, amit egy- egy adakozással, néhanapi jó ebéddel aligha tudott ellen­súlyozni. A lovai nagy becs­ben voltak: ha eső elől nem tudott beérni a kocsis fedél alá, tehát ha megázott a ló, az uraság büntette a hajtót. Méltóbb felhasználása ta­lán nem is lehetne a kastély­nak, mint hogy szociális ott­honnak rendezték be. A mo­numentális tetőszerkezetet felújították néhány éve, a korhadó cserepeket felváltot­ta a szürke, időálló pala. Szép az épület. A megmaradt park is ápolt, öreg és újabb ülte- tésű fák díszlenek benne. Az otthonban 29 dolgozó látja el a csöppept sem köny- nyű feladatot, 70 ember gon­dozását. Az alkalmazottak többsége Bölcskéről jár ide, mégpedig télen-nyáron ke­rékpárral, mert a buszközle­kedést nem sikerült megolda­ni. Nem tudták egyeztetni a váltásokat a tsz műanyag üze­méhez járó kocsi menetide­jével. Négy dolgozó paksi, tehát ők még többet utaznak, fáradnak, mire kijutnak András-pusztára, a szép kas­tély rengeteg dolgának vég­zéséhez Tejbegyűjtő Szocialista brigádok Nagy múltra tekintenek vissza a bölcskei Rákóczi Tsz- ben a szocialista brigádmoz­galom szervezői és megvaló­sítói. Az első brigádok 1964 óta tevékenykednek, ők a szakma kiváló brigádja cí­met is elérték,' öt évvel ez­előtt: a sertéshizlaló Kossuth brigád és a sertéstenyésztő Petőfi brigád. Szervezőjük, Fekete János már nyugdíjas, ő vezette annak idején a szö­vetkezet sertéstelepének mun­káját. Jelenleg 16 szocialista bri­gád dolgozik a termelőszö­vetkezetben, 224 taggal, ez a dolgozó tagság fele a szövet­kezetben. Az ifjúsági gépsze­relő brigád most kapta meg a kitüntető címet. A létszám­hoz viszonyítva a nődolgozók vesznek részt a versenyben legtöbben: a dolgozó nők 58 százaléka brigádtag. Ez négy brigádot jelent, kettő a vesz- szőfeldolgozó üzemhez tarto­zik, kettő pedig a műanyag­üzemhez. Ritka látvány, de nem csu­pán a beállítás miatt. A régi és az új keveredése, illetve együttélése nagyon gyakori, főként faluhelyen. Itt a gé­meskút önmagában ritkaság­nak mondható, hiszen ép fa­vödrét tartja még a nyílegye­nes húzófa. Persze az a leg­szebb a felvételen, hogy a tá­volban eltörpülő — egyébként toronymagas — szárítóüzem odabújik a gémeskút sudara mellé. Óriási a távolság kö­zöttük időben, rendeltetésben, emberhez való viszonyban. Mégis megférnek. A táj meg­őrzi azt, amit engednek neki, amit nem pusztít el az embe­ri igyekezet. • Csak észre kell venni az összetartozásokat. Mert azért itt is összetartozásról van szó. Az emberi lelemény terméke a gémeskút is, a gabonaszárí­tó is. Másrészt pedig: régen, ősidők óta a gémeskút volt a falu egyik legjelképesebb esz­köze, látványa. Ma ugyanez mondható el a szárító tor­nyokról, egy-egy község egé­szének sziluettet adó modern építményekről. Röviden — A gyermekek száma örven­detesen megnőtt az utóbbi né­hány év alatt. Napközis csoport három volt ezelőtt három év­vel, most hat csoportot tartanak nyilván, az óvodai csoportok száma pedig háromról hétre szapodott ez idő alatt. * — Az idei borversenyen, amely a 12. volt Bölsskén, 118 termelő indult a boraival. Hat díjat adott ki a megyei és járási szakemberekből álló zsűri. idős emberek ebédje­II A község története a legrégebbi korokra nyúlik vissza. Helyzeténél fogva az eddig feltárt és ismert régészeti adatok szerint a honfoglalás előtt Pannóniához tartozott. A Duna melletti fekvése miatt az itt élő lakosság elsősor­ban halászattal és állattenyésztéssel foglalkozott. A kö­zépkorban madocsai apátsági birtok. A mellette húzódó hadi út miatt ezen a helyen szalagtelepülés alakult ki. A tőrök hódoltság idején a lakosság nagy része elmenekült és helyükre vegyes nemzetiségű lakosság települt be. A századforduló idején vasútvonal és posta épült. A fel- szabadulás után két részben történt földosztás. 1960-ban vált a község termelőszövetkezeti községgé. 1963—65 között az úgynevezett vörösgyíri részen a Mezőgazdasági Mú­zeum részéről dr. Nováki Gyula feltárást végzett. Az anya­got még most dolgozzák fel, de már a múzeumban meg- szenesedett búzakalász és kosártöredék látható, amely ar­ról tanúskodik, hogy ezen a részen már nagyon régen me­zőgazdasági termelés folyt. A község lakóinak száma 3500. Bölcskei magazinun­kat készítette: Gémén­él József, Bakó Jenő, Pordán Jánosné. Munkatársaink leg­közelebb, április 17-én kedden Csikóstőttősre látogatnak. A szociális otthon konyhá­ján gondoskodnak 11 idős, magányos ember ebédjéről is András-pusztán. Nagy te­rületen fekszik a puszta, hosszú úton viszi az ét­hordókat 111 Józsefné. Az öregekről való gondoskodás a községi szociális keret terhére történik. FAO-licenc alapján készült 1974-ben a tejbegyűjtő, ahol Kulbert Ferencné tejfelvá­sárló átlagban napi 1050 li­ter tejet vesz át a háztáji gazdaságoktól. Á falu 120 vonatat kap Az épülő paksi crosbar telefonközponthoz 120 vonal­lal kapcsolódik majd Bölcs­ke, ezeknek a kiépítése már meg is történt, így tájékoz­tattak bennünket. Nagyon nagy segítség lesz valameny- nyi szervnek, intézménynek és a magánbeszélgetések le­bonyolításához egyaránt. Valaki azt mondta, sokszor „fél nap alatt sem jön be” a szomszédban levő Dunaföld- vár. A termelőszövetkezetben külön kis központ létesült, az épület három vonallal csat­lakozik ehhez a korszerű és nagyon várt hálózathoz. Amikor ott jártunk, egy he­lyen láttunk még az utcán telefonszerelő szakembert, hajtogatta a millió kis színes drótszálat, a kábel végén. Mindenesetre a munka na­gyobb része megtörtént, ha nem is a teljes befejezés. Egy közepes nagyságú du­nántúli községet összekötnek a világgal. A berendezett szobák egyike

Next

/
Thumbnails
Contents