Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

iá Képújság 1979. március 11. Milyen eredmények várhatók? Dombóvári MSC—Tolna: A baj­nokságra törő dombóvári csapat­nak nem jelenthet akadályt a tolnai együttes akkor sem, ha az őszhöz viszonyítva lényegesen jobb szellemű, egységesebb csa­patot alkotnak a vendégek. Tip­pünk: 1. Aparhant—TAÉV SK: Lehet, hogy néhány szurkolót elkápráz­tatott a TÁÉV 7-0-ás győzelme, de mi csak akkor tudjuk elhin­ni a jelentős változást, ha Apar- hanton és általában vidéken is bizonyítani tud a csapat. Tip­pünk: x, 1. Pincehely—Bonyhád: A súlyos vereséget szenvedő pincehelyi csapatnak még a Bonyhád ellen is meg kell küzdeni az egy pon­tért. Tippünk: x. Kisdorog—Nagymányok: A be­érkezett góltotó-szelvényeken úgyszólván mindenki a kisdoro- gi győzelmet várja. Papírforma szerint a kisdorogiaknak nyerni kell. de a döntetlenen sem le­pődnénk meg. Tippünk: x. Nagydorog—Gerjen: Ismét az utolsó helyre csúszott vissza a gerjeni csapat, de ha a nagydo­rogiak félvállról veszik a gerje­nieket, lebecsülik őket, akkor át kell engedniük az egyik pontot. Tippünk: 1, esetleg x. Paks—Bogyiszló: Vasárnap a bogyiszlói csapat megszerezte első győzelmét a tengeliciekkel szemben, de Paksra esélytelenül utaznak, mert a bajnokság má­sik esélyese, a Paksi SE nem veszi könnyen a vendégeket. Tippünk: 1. Tengelic—Tevel: Nagyon kell kapaszkodni a tengelicieknek és gyűjtögetni kell a pontokat ah­hoz, hogy elkerüljék a kiesést. A Tevellel szemben pedig kevés esélyük van, már az egy pont is sikernek számítana. Tippünk: 2, X. Bátaszék—Fadd: A tavaszi első fordulóban mindkét csatársor gólképtelennek bizonyult, de ha­zai pályán ezúttal a bátaszékiek várhatóan beveszik néhányszor a faddiak kapuját. Tippünk: 1. Az ország egyetlen ügyvezető elnöknője Az ügyvezető elnök — középen — megbeszélést tart mun­katársaival Arra számtalan példa akad az életben, hogy az okh'v pályafutását befejező sportoló edzőként, játékvezetőként to­vább ténykedik. Tudását, ver­senyzői tapasztalatát a fiata­lok oktatásában kamatoztat­ja. Olyan esettel viszont csak elvétve találkozunk, amikor o visszavonuló játékosból — különösen nőknél — sport­vezető, mi több, egyesületi elnök válik. A kivételek ter­mészetesen erősítik a sza­bályt. Amit Takács Józsefné, a Szekszárdi Dózsa ügyvezető elnökének életútja is bizonyít. Szemben ül velem az or­szág egyetlen sportegyesületi elnökasszonya. Az asztalán virágcsokor, munkatársaitól kapott nőnapi ajándék. Mo­solyogva, fiatalos lendülettel beszél. Ha csak mpst látnám először, szavai nyomán akkor sem maradna kételyem: Zsu­zsa egész lényét a sport sze- rfetete tölti be. — A Komlói Bányász csa­patában kézilabdáztam. Test­nevelő tanáraim, edzőim ol­tották belém a sport szerete- tét, ami úgy tűnik, szinte végigkíséri életemet. Bara­nyából 1965 januárjában ke­rültünk Szekszárdra, férjem a Dózsa NB Il-es futball­csapatához igazolt — emlé­kezik. Aztán -elnézést kér, vidék­ről keresik telefonon. Né­hány perccel később folytat­juk a beszélgetést. — 1967-től dolgozom a Dó­zsa egyesületénél, előbb gaz­dasági vezetője voltam, majd 1976 óta ügyvezető elnöke vagyok. Amikor idekerültem, még 250 ezer forint volt az éves költségvetés, ma pedig már négy és fél millióra duz­zadt ez az összeg — mondja. Ezután megtudtuk: gazda­ságvezetői munkája elvégzé­séhez pénzügyi szakképesí­tést szerzett, közben pedig sikeresen vizsgázott a kézi- labda-edzőképző tanfolyamon is. Évekig a Szekszárdi Va­sas csapatánál edzősködött, szakmai hozzáértését bizonyí­totta, hogy kétszer nyert együttesével megyebajnoki címet. 1975-ben fejezte be Pécsett a tanárképző főisko­lát, testnevelő tanári diplo­ma birtokosa lett. Jelenleg is képezi magát, a marxista— leninista esti egyetem szako­sított tagozatán filozófiát ta­nul. — Örök nyugtalanság van bennem, már most azon gon­dolkodom, hogy az esti egye­tem befejezése után hol ta­nulok tovább — vallja őszin­tén. Az elnökasszony portré­jához tartozik természetesen, hogy két gyerek büszke anyukája. — Hogyan fogadta el a „sportszakma” a női ügyve­zető elnököt? Partnerként kezelik? — Az országos szakszövet­ségek és a megyén kívüli klu­bok úgy érzem maradéktala­nul és igazi partnerként fo­gadtak el. Ezt a napi mun­kám során az elmúlt három évben gyakorlatban is ta­pasztalhattam. A megyén be­lül már nem ilyen egyértel­mű ennek megítélése. Ennek ellenére optimista vagyok, a munka és az eredmények úgyis önmagukért beszélnek. — Kérem, mutassa be rö­viden az irányítása alá tar­tozó egyesületet. — A Szekszárdi Dózsa SE megyénk legnagyobb sport­egyesülete. Hét szakosztá­lyunk 386 igazolt versenyzőt számlál, öt szakosztályunk — atlétika, cselgáncs, kosárlab­da, labdarúgás, súlyemelés — B-kategóriás. Másik két szak­osztályunk közül az ökölví­vás a C kategóriába tartozik, míg a sportiskolától újonnan átvett tornaszakosztály beso­rolása most van folyamatban. Az országos sportegyesületi rangsorban a megszerzett olimpiai pontok alapján, 250 egyesület között a 36. helyen áll a Dózsa. A fejlődést tük­rözi az az összehasonlítás, miszerint 1975-ben csak öt­venedikek voltunk az orszá­gos rangsorban. Fontos mu­tatónak tartom a minősített versenyzők számának alaku­lását is. Jelenleg 156 minősí­tett sportolónk van, négy év­vel korábban pontosan száz volt. Női kosarasaink az NB I- ben, labdarúgóink az NB II- ben szerepelnek. — Hány alkalmazottja van a lila-fehér klubnak? — Huszonkét fő foglalko­zású és húsz részfoglalkozá­sú dolgozónk van. — Hogyan ítéli meg az utánpótlás-nevelés helyzetét? — Szakvezetésünkkel egye­temben örömmel nyugtázzuk azt a tényt, hogy az után­pótlás-korosztályokban jelen­tősen emelkedett a minősí­tett versenyzőink száma. Ez biztató a jövőt tekintve, mert széles alapokra támaszkod­hatunk. Egy gondolattal sze­retném érinteni a városi sportiskola és egyesületünk munkakapcsolatát. Együtt­működési szerződés szabá­lyozza az Sl-ből kikerülő fia­talok hozzánk történő ára­moltatását. A gyakorlat be­bizonyította: a jelenlegi szer­vezeti keretek nem szolgál­ják kellően a szakmai célki­tűzéseket. Szakmailag ugyan­is kedvezőbb lenne, ha egye­sületi sportiskola keretében történne a közvetlen után­pótlás nevelése. — Negyedik éve irányítja a munkát. Sikerült megvalósí­tani az egyesülettel szemben támasztott követelményeket? — Megítélésem szerint az elmúlt három év során erő­teljesen előbbre léptek szak­osztályaink. Erre utal többek között, hogy 1975-ben még 61, tavaly már 88 olimpiai pontot szereztek versenyző­ink. Különösen a cselgáncs- és a súlyemelő sportágak eredményességi mutatói ja­vultak. Mindezek ellenére nem lehetünk elégedettek, nem sikerült teljességgel ele­get tenni a sportági szakszö­vetségek követelményeinek. Ennek személyi és tárgyi okai voltak. — Jelenleg milyen gondok foglalkoztatják az elnök­asszonyt? — Magánemberként azon szerencsések táborába tarto­zom, akiknél a kiegyensú­lyozott családi élet minimá­lisra csökkenti a gondok szá­mát. Ami gondom van, az kimondottan munkaköröm­ből adódik. Sajnos ezekből viszont bőven kijut. A leg­súlyosabb az egyesület ki­egyensúlyozatlan gazdasági helyzete. — Tudunk róla, olyan eset is előfordult, amikor a mun­kabéreket sem tudták kifi­zetni — vetettem közbe. — Nemcsak a munkabér fizetése jelent gondot, hanem a szakosztályok működéséhez szükséges pénzügyi fedezet biztosítása is. Mint beszélge­tésünk elején említettem, éves költségvetésünk négy és fél milliós. Ennek azonban jelenleg csupán harminc szá­zalékára van biztosítva az anyagi fedezet. A probléma eredőjét abban látom, hogy a szakosztályaink minőségi és mennyiségi fejlődése, vala­mint a sportági elvárások gyorsabb ütemben növeked­tek, mint a rendelkezésünk­re álló anyagi lehetőségek. Ha lépést akarunk tartani a különböző sportágak élvona­lával, ha maradéktalanul tel­jesíteni akarjuk a kategória­szinteket — úgy a jelenlegi­nél biztonságosabb anyagi alapokra van szükségünk. Szeretném hangsúlyozni: ez a gond nem egyedi, nemcsak a Szekszárdi Dózsa verseny­sport-szakosztályai küzdenek pénzügyi problémákkal, ha­nem a megyénkben működő többi minőségi szakosztály is. Ebbéli gondunk tehát a me­gye versenysportjának közös gondja is. Szerencsére nem kilátástalan a helyzet. Amió­ta ebben a munkakörben dol­gozom, egyre fokozódó mér­tékben tapasztaltam a megye párt- és állami vezetésének sokoldalú támogatását. Most is ebben bízom. — Nemcsak gondok, örö­mök is adódnak. — Valóban. Időnként adód­nak boldog pillanatok is, amikor úgy érzem, mégiscsak érdemes sportvezetőként dol­gozni. Ez év januárjában köl­töztünk ezekbe az új sport­irodákba, _ amelyet bázisszer­vünk biztosított részünkre. Megszűnt a korábbi zsúfolt­ság. amikor a hét szakosztály szakemberei egyetlen helyi­ségbe összezsúfolva dolgoz­tak. örülünk az új lehetőség­nek. amiben a sportmunka megbecsülését látjuk. Azt meg ugye fölösleges hangoz­tatni, hogy a Dózsa verseny­zőinek, csapatainak sikerei mekkora örömet jelentenek számomra? — Végezetül még egy kér­dés: tervezik a Dózsa­stadion felújítását? — Igen. Ez év tavaszán hozzákezdünk — bázisszer­vünk támogatásával — a fel­újításhoz. A munkálatok so­rán jelentős mennyiségű tár­sadalmi munkára számítunk. A BHG gyáregységével a na­pokban szocialista szerződést kötünk, így a jövőben az ő patronálásukkal is számo­lunk. Búcsúzáskor az ajtóig kí­sért. Az előtérben már újabb tárgyaló, bebocsátásra váró „ügyfelek” sorakoztak. Az utcára lépve döbbentem rá mulasztásomra. Arról ugyan­is nem kérdeztem Zsuzsát: vajon ho°van győzi mindezt energiával ? FEKETE LÁSZLÓ Fotó: Komáromi — NB Il-es csapatok vezetői közül lát­tam néhányat Szekszárdion. Biztos a Dózsá­val akarnak edzőmérkőzést játszani. — Vagy éppen a Dózsának valamelyik játékosát elvinni, azért nyüzsögnek. Nem gondolja? — Könnyen lehet, mert akad közöttük egy olyan is, aki rendszeresen gyakorolja, hogyan kell leírni a nevét. — Már eddig is aláírt? — A nyáron igen és állítólag most ismét foglalkozik ezzel a gondolattal. — Lehet, valami a dologban, mert kü­lönben nem jöttek volna tárgyalni... — Talán éppen kíváncsiak, mint az al- sónánai játékosok és szurkolók. — Aztán ott mire kíváncsiak? — Mindenre. Képzelje több mint két órán keresztül beszélgettek a labdarúgás­ról, a szabályokról a két játékvezetővel. — Ez olyan téma, melyre mindig találni vitapartnert, az embereket érdekli a lab­darúgás és a szabályok is. — A TÁÉV-meccsen viszont Szekszár- don az egyik szurkolót az érdekelte, ki ál­lítja össze a lapban a tippeket, ki írja azt. hogy milyen eredmények várhatók. — Ez érdekelte? — Igen, mert nem tudta elképzelni, ho­gyan lehetett az illető annyira naiv, hogy nem tippelte meg a TÁÉV nagyarányú győzelmét. — Az illető úriembert bebizonyíthatja, hogy jól ért a tippeléshez. Jöjjön be szer­kesztőségünkbe és a jövő héten az ö tipp­jei jelennek meg. Szeretettel várjuk. — Ezt komolyan gondolja? — Miért ne? Különben nem valószínű, hogy eljön, hisz sokkal könnyebb bölcsel- kedni, valakit nevetségessé tenni mások előtt, mint nyolc mérkőzésből hat végered­ményt eltalálni, mint ezt történt egy hete a mi lapunkban. — Annyi baj legyen, már megszokjuk az ilyen úriembereket. Az egyik a játékveze­tővel, a másik a partjelzővel, vagy éppen az anyósával, esetleg a játékossal szórako­zik, de olyan is akad, aki minket szemel ki, hogy csillogtassa jólértesültségét, tudását. — A közelmúlt napokban láttam a kör­levélben, hogy az MLSZ megszabta, mi­kor áll az ügyfelek rendelkezésére annak érdekében, hogy nyugodt körülmények kö­zött tudjanak dolgozni. — Ez érthető és indokolt. — De az már kevésbé, hogy az MLSZ- ből az átigazolási bizottság vezetője janu­ár 16~a óta nem ért rá válaszolni levelünk­re. Talán meg sem kapta a levelet. — Nem tartom valószínűnek, ajánlott­ként lett feladva, postakönyvünkben ellen­őrizhető. — Akkor meg biztosan olyat kérdezett, amire nem szívesen válaszol. — Azt hiszem az utóbbi lehet az ok. — Akkor várhatja a választ.-kas Labdarúgóankét A Tolna megyei Testnevelési és Sporthivatal, valamint a Tolna megyei Labdarúgó Szövetség március 24-én, szombaton Szekszárdon a Garay Szálló emeleti nagyter­mében labdarúgóankétot tart. Erre a járási, városi testne­velési sportfelügyelőségeket, a megyei, járási, városi lab­darúgó-szövetségeket, a sportegyesületeket, a labdarúgó­szakosztályok tisztségviselőit, a labdarúgó-játékvezetőket és a szurkolókat várják. Az ankéton, mely 15 órakor kezdődik, Tolna megye lab­darúgásának helyzetét tárgyalják meg. A megyei sport- hivatal és a labdarúgó-szövetség ezúton is kéri a szövetsé­geket, az egyesületeket, a szakosztályokat, a játékosokat, de nem utolsósorban a szurkolókat, hogy az ankéton mi­nél többen jelenjenek meg, mondják el véleményüket, ja­vaslataikat. Asztalitenisz Ki találta fel? Ki találta fel a modern öttusát, miért éppen lovag­lásból, vívásból, céllövésből, úszásból és futásból áll? A jelenlegi öttusának volt egy szintén öt elemből álló rokona, amelynek összetevői: a stadionfutás (192,77 méter, a stadion ókori hosszmérték — a szerk.), gerelyhajítás, diszkoszvetés, távolugrás és birkózás. A régi görögök pen­tagonnak nevezték ezt a sportfajtát, és időszámítá­sunk előtt 708-ban tűzték az ókori olimpiai játékok műso­rára. Nem kell bizonygatnunk, hogy a pentatlon az ókornak megfelelő összetett verseny volt. Minden harcos vala­mennyire űzte ezt a sportot, s a gyakorlatban felhasznál­ta abban szerzett készségeit. Teltek-múltak a századok. Pierre de Coubertin nem­csak a modern olimpiai játé­kokkal ajándékozta még a világot, hanem egy igazi olimpiai sportággal is, a mo­dern öttusával. Igaz, a szá­zad elején a katonatisztek körében enélkül is népszerű volt a lovaglás, vívás és a cél­lövés. Coubertin ezekhez még hozzátette az úszást és a fu­tást. 1912-ben lett az öttusa olimpiai sport és 1948-ig csak katonatisztek vehettek részt benne. Korszerű volt-e a modern öttusa 1912-ben? Természete­sen. Az edzések és versenyek során a sportolók olyan kész­ségekre tettek szert, ame­lyeknek a gyakorlatban is óriási hasznát vették. Az öt­tusa rendkívül sokoldalúan fejleszti az izomzatot és sajá­tos romantikájával rendkívül nagy vonzerőt gyakorol. A haladás üteme rohamos. De a modern öttusa ennek ellenére marad... A Szekszárd városi asztalite­nisz-bajnokság állása: Férfiak: r. osztály: 1. Megyei Tanács 27, 2. Tervezők 19, 3. Söripar 19, 4. TOLNABER 18, 5. MEZŐGÉP 17, 6. Tipográfia 15, 7, AGROBER 17, 8. BHG 15, 9. Társadalombizto­sítás 7, 10. Városgazdálkodás 6, 11. TOTÉV 4, 12. BVK 2 ponttal. II. osztály: 1. AHV 27, 2. MMG- AM 20 3. KISZ MB 19, 4. GYGV 18, 5. Mü. M. 505. I. 16, 6. DÉ- DASZ 13, 7 MSZMP Okt. lg. 13, 8. TOLNABER II. 10, 9. Öra­Ékszer 9 10. ÁCSI 6, 11. TOTÉV Mélyép, 3, 12. 505. Mü. M. II. 1 ponttal. III. osztály: 1. AGRO­BER KISZ 20, 2. Épitő Ktsz 15, 3. KISZÖV 15, 4. TAÉV lakatos 12, 5. T. m. AHV II. 10. 6. BHG II. 8, 7. TAÉV szer. ip. 2 ponttal. GÓLTOTÓ Bátaszék—Dombóvár (végeredmény) Beküldő neve és címe: Beküldési határidő: március 16.

Next

/
Thumbnails
Contents