Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-08 / 56. szám
1979. március 8. rtEPÜJSÄG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIN-rejtvényfíizet A forradalmi ifjúsági napok alkalmából a Szekszárdi Nyomda KISZ-szervezete és a KISZ Szekszárd városi Bizottsága rejtvényfüzetet adott ki, amely a 60 éves magyar forradalmi ifjúsági mozgalomhoz kapcsolódik. A kérdéseket az ifjúsági vitakör és az ifjúsági sajtó anyagainak felhasználásával állították össze. A rejtvényfüzettel KISZ- szervezetek, ifjúsági vitakörök, ifjúsági brigádok és Ifjú Gárda alegységek pályázhatnak. A füzetek beszerezhetők a járási, városi KISZ- bizottságokon. Beküldési határidő: 1979. március 23. Cím: Szekszárdi Nyomda KISZ-szervezete, 7100 Szekszárd, Széchenyi u. 46. A rejtvényfüzetet kitöltve, pontos név- és címmegjelöléssel kell visszaküldeni. A legtöbb pontot elért beküldők között 20 értékes díjat sorsolnak ki. Az eredményhirdetés és (X díjkiosztás 1979. április 4-én, Bony- hádon lesz. Egyetemek együttműködése Együttműködési szerződést kötött a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a darmstadti műszaki főiskola, egyebek között az olajos szennyvíz tisztítás új lehetőségeinek közös kutatására. Foglalkoznak csővezetékrendszerek tervezésével, matematikai modellezésével is. Megállapodtak a tudományos disszertációk, publikációk cseréjében, a könyvtárak együttműködésében is. A Veszprémi Vegyipari Egyetem eddig hét szocialista ország egyetemével főiskolájával állt hasonló kapcsolatban, a nyolcadik együttműködési szerződés, amelyet most a darmstadti főiskolával kötöttek, az első, amelyik tőkés ország felsőoktatási intézményével teremti meg közös kutatás lehetőségét. Falugyűlés A nulláról indultak | |Jjg i,| .ipt'sift j II A KISZ-tagok egy csoportja — A külsőségekre nem sokat adunk — nevet rám Ferencz Nándor, a nagymá- nyoki Gábor Áron Termelő- szövetkezet KISZ-titkára. — Igaz, azt mondják, hogy ez ünnep, de nálunk még nincs helye az ünnepnek. Sok munka kell ahhoz, hogy legyen mit ünnepelnünk. — No azért vannak eredményeitek — enyhíti az önkritikát Hauck Feri, a bonyhádi városi KISZ-titkár. — Tény, hogy tavaly ilyenkor Nagymányokon a nulláról indultak. Ki merem ezt jelenteni, én is mányoki vagyok, ismerem a helyi viszonyokat. A községben szinte nem is volt KISZ-élet. Az előző vezetőség önmagát adminisztrálta, másra alig volt ideje. A tagság is napról napra fogyatkozott. Odáig jutottunk, hogy a tavalyi beszámoló taggyűlésen egyszerűen nem volt beszámoló. Ferenc Nándi akkor szerelt le a katonaságtól. Aktív gyerekként ismertük a bevonulása előtti időkből, megbíztuk, hogy legyen titkára egy szinte nem is létező alapszervezetnek. Az elsőktől ma is messze vannak, de van miről beszámolni. A toll sebesen fut a papíron, hogy kövesse az elhangzottakat. „Az új vezetőség nagy ambícióval látott munkához, de kevés mozgalmi tapasztalattal rendelkezett. Jelentős segítséget nyújtottunk, a pártházban tartott nőnapi ünnepség előkészítéséhez és megrendezéséhez. Ezt a továbbiakban is folytatni szeretnénk. A területi MHSZ-klub által rendezett lövészversenyen közepes szinten szerepeltünk.” „Színházlátogatást szerveztünk a Pécsi Nemzeti Színházba, ahol a Tanner John házassága című előadást néztük meg.” „Kosárlabdapalánkot ké- ■ szítettünk az általános iskolába, az óvoda udvari játékainak készítésénél és karbantartásánál jelentősen közreműködtünk, és természetesen egész évben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a két intézménnyel. Kéréseiket a lehetőségeinkhez mérten maximálisan teljesítettük.” „A KISZ-építésről szólva meg keli állapítanunk, hogy az elmúlt évben senkit sem vettünk fel, viszont öt leendő KISZ-tagot készítettünk fel, akiket az idei év elején felveszünk tagjaink sorába. Tavaly egy KISZ-tagot javasoltunk párttagnak, a pártalap- szervezet fel is vette őt tagjai sorába.” „Az aratás megkezdéséig taggyűléseinket rendszeresen megtartottuk, az aratás idején és azt követően már akadozott a szervezés, sőt el is maradt néhány taggyűlés.” „Politikai vitakört is indítottunk, sajnos a gyér látogatottság és az érdeklődés hiánya miatt abba kellett hagynunk, pedig kellő felszereltséggel (pol. prop. anyag, szemléletető film) rendelkeztünk.” „A következő év tervezésekor legfontosabb feladatunk, a helyi sajátosságoknak és viszonyoknak megfelelő akcióprogram készítése, olyan programé, amelyet végre is tudunk hajtani. A jelenlegi akcióprogram, tapasztalatlanságunkból adódóan olyan pontokat is tartalmazott, amelyet egyelőre itt Nagymányokon végrehajtani nem tudunk.” „Mivel a sportrendezvények nagyon népszerűek alapszervezetünk tagsága körében, a jövőben is hasonlóan sok sportversenyt, vetélkedőt rendezünk, de emellett fokozni szeretnénk a szakmai, politikai és kulturális ismeretek gyarapítását célzó programok rendezését is.” A beszámoló utáni „vitáA beszámoló ban” hozzászólt a városi KISZ-titkár és a termelőszövetkezet párttitkára. A tagság köréből senki. A beszámoló nem foglalkozott vele, de úgy tűnik, a közéleti aktivitás is fokozásra szorul. Ferencz Nándi mégis bizakodik: — Nem kívánhatunk egyszerre mindent — mondja. — Ma még az is eredmény, hogy majdnem mindenki itt ,volt a KISZ-gyűlésen, hogy az idén öt új tagunk lesz. Fokozatosan kialakul minden. Meg kell találnunk a megfelelő módszereket. Ha a tánc, a sportolás kell a tagjainknak, először azt adjuk és csak utána hívjuk őket vitakörre. Tudomásul kell azt is vennünk, hogy termelőszövetkezeti KISZ-szervezet vagyunk és legfontosabb feladatunk a termelés segítése. Ha rossz a Rába—Steiger, áll a határban a munka, hiába is várnánk a szerelőket KISZ- gyűlésre, először azt kell megjavítaniuk. A termelés a legfontosabb. De — reméljük — egyre jobb lesz, “alakul a mozgalmi élet is — mondta. TAMÄSI JÁNOS Beszéljük megI Hozzászólás a közéletiség kérdéséhez Higgyék el nekem, nem a kifejezéseken akarok vitatkozni, de úgy gondolom, mindenképpen szükséges tisztázni: közéleti szereplés avagy közéleti tevékenység-e, ami a megkezdett beszélgetés alapját képezi. Jómagam az utóbbi mellett vagyok, meggyőződésem, ez a helyesebb. (Igaz a vitaindító cikkben csak egyszer találkozni a szereplés kifejezéssel. Éppen ezért nem az írójával kívánok vitatkozni, a magam állítását szeretném röviden bizonyítani.) 'A közéleti szereplést sokan szó szerint értik, szerepelnek, mutogatják magukat, s mindezért néha még ellenszolgáltatást is várnak. Az igazi közéleti ember tevékenykedik, munkálkodik a köz érdekében, ellenszolgáltatás nélkül teszi mindezt. Nem tekinti színpadnak azt a közeget, melyben él, ahol valamiért, vagy valakikért szót emel. Való igaz, amit Jutkusz Győző a múlt heti „Fiatalok” oldalon megfogalmazott: a közéleti tevékenység nem velünk született képesség, tanulás, nevelés eredménye. Valamennyiünk közös feladata. Szerepe van ebben a családnak, az oktatási és közművelődési intézményeknek, a különböző tömegszervezeteknek, mozgalmaknak, és nem utolsósorban a munkahelyeknek. Én most szeretném kiemelni, ha nem is a teljesség igényével az iskolák, a munkahelyek ezzel kapcsolatos szerepét, feladatát. Nem kívánok ezzel rangsorolást végezni, hisz mindegyiknek sajátos helyzeténél fogva kell részt vállalni e munkából. Döntő szerepük van az oktatási intézményeknek abban a tekintetben, ahogy a diákjaikat felkészítik a közösség érdekében végzett munkára. Vajon megtesznek-e mindent? Nem hiszem. Nem kellene hosszasan kutatni az iskolai évek emlékei között, hogy bizonyítsam, így van-e. Őszintén megvallom, bennem azt a fajta meggyőződést, hogy az egyén csak akkor él teljes életet, ha részt vesz a társadalom építésében, nem az iskola segítette kialakítani. Pedig az iskolai-közösségi nevelés nagyon fontos feladatának tartom, hogy tegye alkalmassá a fiatalokat az életre, a helyes cselekedetek ■véghezvitelére. Hatoljon be a tanulóik személyes világába, legyen társadalmi gyökere a nevelésnek úgy, hogy az egyén fejlődése részévé váljon a közösség életének. Nyújtson az iskola megfelelő ismereteket a napi politizáláshoz. Ismertesse meg a jogokat, a kötelességeket, egy- egy adott réteg, környezet szokásait, ügy gondolom, ezzel megelőzhető a közömbösség, a kedvetlenség, a különböző konfliktusok forrása. (Mert mi tagadás, szép számmal találkoztunk közömbös, kedvetlen emberekkel.) Csak az alapvető ismeretek birtokában érhető el, hogy a fiatalok aktívan bekapcsolódjanak a körülöttük folyó eseményekbe, azok részesei legyenek. A pedagógusok egyik „mindennapi olvasmánya” kellene hogy legyen a KB ifjúságpolitikai határozata, amely egyértelműen fogalmazta meg a célt: „Közéleti, közösségi emberekre van szükség, olyanokra, akik az élet értelmét nem az önző szerzésben látják, akik vállalják osztályuk, nemzetük, hazájuk sorsát és gondját, mert tudják, hogy a szocialista haza, sőt hazán- túli nagyobb közösség: a szocialista világ sorsától függ egyéni életük és boldogságuk, ezért minden erejükkel gazdagítják, védelmezik hazánkat és a szocialista közösséget.” Tudatosan cselekedni, ál- lástfoglalni csak a nevelés eredményeként lehet. Folyamatos nevelő munkával lehet csak kiküszöbölni az ösz- tönösséget, ami gyakran vezet általánosításokhoz, téves következtetésekhez, az összefüggések meg nem értéséhez. E kérdéskörhöz még csak egy gondolatot; jóval kevesebb fiatal hagyja el az iskolapadot, mint ahányan elhagyhatnák úgy, hogy a cselekvés, az állásfoglalás, az újat keresés belső igényükké válna. A munka a nevelés fórumaként és eszközeként felbecsülhetetlen jelentőségű, a személyiségformálásban döntő. A munkahelyi kollektíváknak, azok vezetőinek felelőssége nagy azon viszonyok alakításában, amelyek összekapcsolják az embert a társadalommal. A fiatal öntudatos dolgozóvá formálódása nem megy egyik napról a másikra, néhány évig tart. Nem véletlen, hogy ifjúsági törvényünk megkülönböztetett figyelmet ír elő a vezetők részére ötévi időtartamra. Körülbelül ennyi . idő szükséges az üzem közösségi életébe való bekapcsolódáshoz. 17 SIFTER JÓZSEF Gyönyör es gyötrelem Az ifjúság neveletlen. Mindig is az volt. Még 1884-ben is, hiszen egy ekkor kiadott illemkódex szerint is volt mit nyesegetni az ifjak viselkedésén, miután köztudott, senki sem születik tökéletesnek — sajna. A vaskos könyv nem kevesebbre, mint arra vállalkozott, hogy olvasóját eligazítsa a „művelt ízlés és tapintatos modor mikéntjére az élet különböző viszonyaiban”. Nézzünk néhány bekezdést, mi illett akkoriban egy jólnevelt tininek, hátha vannak a mi időnkre is tanulságai. Atya és fiú kapcsolatának alapköve: „Az apa az úr a háznál, az ő fennsőbbségének a fiú föltétlenül engedelmeskedni tartozik, akkor is, ha a fiú tudományos műveltségben túlszárnyalta volna atyját. Ne feledje, hogy mindent, tehát e z t is édes atyjának köszönheti, és hogy ez élettapasztalatai által okvetlenül még mindig fölötte áll, ami az otthon bol- dogítására alkalmasint lényegesebb, mint a tudomány.” A külalakról: „A szülőkkel és testvérekkel való érintkezéskor különösen asztalnál sohase jelenjék meg a fiatal ember borzas hajjal, tisztátlan újakkal: az iménti munkálkodás nyomait el kell tüntetni”. Tehát lényeges a nyomtalan munkálkodás. Természetesen ez vonatkozik a lányokra is. „Külső megjelenésben legyen a lány mindig tiszta és csinos. Alig van visszataszítóbb hatással mint a fésületlen, ösz- szevissza feltűzött haj.” A szövegelésre külön figyelni kell: „Az ifjúnak kiszaladhat olykor egy-egy szó a száján, mely a finom modor ítélőszéke előtt tán meg nem állhatna: fiatal leánynál ilyesmi méltó rosszallást vonna maga után. Iparkodjék tehát a serdülő leányka magát a művelt társalgási ínyelvhez szoktatni. Még testvéreivel szemben se használjon közönséges, vagy éppen aljas kifejezéseket.” A testtartásról: „Álljon a leány mindig fesztelen köny- nyedséggel: háttal a falnak támaszkodni illetlen, nem is számítva, hogy a ruha szenvedhet általa. A lábúk keresztbe tétele megszokott, de nagyon csúnya helyzetet ad, melyet a művelt ízlés szigorúan tilt. Idősebb hölgyek előtt kerüljék a fiatal leányok a szék támlájára való hátradőlést.” És ha már a leányoknál tartunk, nem maradhat el az egyik legfontosabb követelmény — 1884-ben: „A valódi kedvességet nem lehet megtanulni, nem lehet megtanítani: Ez a valódi, tiszta, gyermekies ártatlanság, műveltség által magasztossá emelve, ez a szép lélek kinyomata”. Püff neki. Na persze az ifjú így vagy úgy felcseperedett és íme jő a jegyváltás. „A szerelem — eljegyzés — mátkaság — a legmagasabb gyönyör — és a legkínzóbb gyötrelem fogalmai, a legboldogítóbb ábrándok és légvárak ideje.” Udvarlás ideje alatt az ifjú egy valamit mindig csinálhat: virágot vihet a tisztelt hölgynek. Akkor is ha névnapja van. Aki nem tudná: melyik szín mit jelent annak röviden: A rózsaszín — szerelmet. Bíborvörös — égő szenvedély. Zöld — remény. Világoskék — hitet. Sötétkék — hűséget. Sötétsárga — irigységet és csalárdságot. Világosszürke — szegénységet. Sötétszürke — kétségbeesést. Világosbarna — búskomorságot. Lila szín — alázatosságot. Violaszín — barátságot. Narancsszín — hiúságot. Az arany a méltóság, az ezüst a halhatatlanság jelképe.” Ha tehát valaki kap egy sárga, barna, szürke összeállítású csokrot az nem sok jóra számíthat. De ha ez valakinek kevés, az a „forró vágyat”, egy szerény mogyoróvirággal is tudtára adhatja a hölgynek. Ebből biztosan érteni fog... Ellesik a szakma fortélyait Kaposváron korszerű, minden igényt kielégítő tanműhelyben sajátíthatják el a Somogy és Tolna megyei fiatalok a húsipari szakma minden csínját-bínját. Négy jól felkészült szakoktató foglalkozik a hároméves képzés alatt a tanulókkal. Megismertetik velük a húsfeldolgozás hagyományos és korszerű gépi műveleteit. Az utóbbi azért is fontos, mivel rövidesen termel Kaposváron az új sonkakonzervüzem, ahol korszerű gépeken dolgozzák fel a húsokat. A képen: a tanulók gyakorlati foglalkozásán. — steiner —
