Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-06 / 54. szám

2 NÉPÚJSÁG 1979. március 6. Brezsnyev a SALT-ról A legfelsőbb tanácsi választások sőbb Tanácsba jelölt (küldöt­tekre. Vasárnap az egész or­szágban mindenütt megnyíl­tak a szavazóhelyiségek: ezen a napon választották meg a tanács két házánk 1500 kül­döttét. Az új alkotmány ren­delkezései szerint mind a szövetségi, mind pedig a nemzetiségi tanácsba 750— 750 küldött kerül. A jelöltek több mint fele munkás, vagy kolhozparaszt, egyharmada nő, egyötöde harminc év alatti fiatal, csaknem harmadrésze pár- itonkívüli. A jelölteket a kom­munisták és a pártonkívüliek tömbje állította. Legtöbb körzetben a déli órákig már a szavazásra jo­gosultak túlnyomó része élt alkotmányos jogával. Abban a szavazókörzetben, ahol Leonyid Brezsnyev la­kik, igen sokan várták az SZKP KB főtitkárát, köztük nagy számban külföldi újság­írók is. Az újságírók megkérdez­ték, hogy véleménye szerint mikor kerülhet sor a hadá­szati támadó fegyverek kor­látozásáról szóló újabb szov­jet—amerikai megállapodás aláírására. Mint ismeretes, Brezsnyev ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozott leg­utóbbi beszédében. Most az újságíróknak kijelentette: a szovjet és az amerikai kül­ügyminiszternek még el kell végeznie a végső egyeztetés munkáját is. Azt követően, hogy erre sor ikerül, aláírják a megállapodást — mondotta Leonyid Brezsnyev. (MTI). Vasárnap választásokat tartottak a Szovjetunióban. Ké­pünkön: Leonyid Brezsnyev és felesége adja le szavazatát. • (Képtávírónkon érkezett) Moszkvában még kora este volt, amikor a Szovjetunió legkeletibb körzeteiben, a Kivégzések Iránban A sah rendszerének hét magas rangú katonáját vé­gezték ki hétfőn reggel Irán­ban egy iszlám forradalmi bíróságon folytatott titkos tárgyalás ítélete alapján — közölte az AP hírügynökség a bíróság közleményére hi­vatkozva. A kivégzettek között van a katonai bíróság volt veze­tője, annak hivatali elődje, Mashad és Tabriz városok volt katonai kormányzója, egy börtön volt főfelügyelője, egy volt parlamenti képvise­lő, valamint a SAVAK elne­vezésű titkosrendőrségnek az az embere, aki a politikai foglyok kínzására felügyelt. Az országban működő isz­lám bíróságok eddig az el­űzött uralkodó rendszerének 23 tisztségviselőjét ítélték ha­lálra és végezték ki, köztük 10 tábornokot. A vasárnapi teheráni lapok közölték a főváros vallási vezetője, Teleghani ajatollah nyilatkozatát. A főpap ebben figyelmeztet: 7—8 ezret tesz ki azoknak a fegyveres SAVAK-ügynököknek és CIA-elemeknek a száma, akik csak arra várnak, hogy meg­felelő pillanatban zavart kelt­senek a lakosság körében, s ily módon „megnyissák az utat saját embereik számá­ra”. Ian Smith, a rhodesiai fajüldöző rezsim vezetője újabb tanúbizonyságát adta: esze ágában sincs átadni a hatalmat a lakosság afrikai többségének. Sem holnap, sem egy hónap,‘sem pedig egy év múlva. Az ország új „alkotmányáról” január végén tartott — általános nemzetközi felhördülést kiváltott — „népszavazás” ugyanis éppen azt szol­gálta, hogy minden maradjon a régiben: továbbra is fenntartsák a fehértelepesek majd kilenc évtizedes uralmát a zimbabwei nép fölött. A referendumon csak a fehérek, közülük is csupán azok a férfiak vehettek részt, akik a rezsim feltétlen híveinek szá­mítanak. A hatmilliós őslakosság mintha ott sem lenne: egyszerűen „elfelejtették” megkérdezni őket, mit szólnak az alaptör­vényhez. De ha engedélyezik is a szabad véle­ménynyilvánítást, akkor sem lett volna könnyű szóhoz jutni annak az arcátlanság­nak láttán, amellyel Smith az alkotmányt a „többségi kormányzás felé vezető út má­sodik fontos állomásának” nevezte. Az „alaptörvényt” a jelenlegi miniszterelnök megbízható emberei dolgozták ki; meg­alkotóinak 77 százaléka fehér, a maradék 23 pedig „idős, barátságos törzsfőnök” volt. Felfogásukkal, még pontosabban, szolga- lelkűségükkel vannak összhangban a benn­szülötteknek biztosított „jogok”. Az ősla­kosság többséghez jut majd a parlament­ben — de úgy. hogy a fehéreknek bármi­kor lehetőségük lesz a nekik nem tetsző törvénviavaslatok, határozattervezetek megvétózására. A „nemzeti egység parla­mentjét” áprilisban választják meg, de a kulcsfontosságú tárcák akkor sem kerül­nek „fekete kezekbe”: az alkotmánvkészí- tők gondoskodtak róla. hogy a fegyveres erők és az állami közhivatalok bársonv- székei — legalább öt évig még a fehéreké maradjanak. Ennek ellenére Smith szemrebbenés nél­kül állítja, hogv „aligha van még egv olyan tökéletes alkotmány a világon”, mint az övé. Találó az International Herald Tri­bune című amerikai lap kommentátorának megjegyzése: 13 éve maga Ian Smith az akkori alkotmány semmibe vételével ke­rült hatalomra. Annak idején Smith ön­kényesen kiáltotta ki Rhodesia „független­ségét”, hogy azután az ott élő elenyésző fehér kisebbség kénye-kedve szerint ga­rázdálkodhasson az országban. És nyugodtan tehették. A. fajüldöző re­zsim két fő patronálója, az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia kormánya most is csak nagy-nagy általánosságban „ítélte el” a népszavazási komédiát, az alkotmányról. David Owen brit külügyminiszter sietve Washingtonba utazott a rhodesiai fejle­mények megvitatására. Amerikai kollégá­jával, Cyrus Vance-szel „aggodalommal ál­lapították meg” — hangzik a kiadott közle­mény —, hogy a rhodesiai helyzet egyre válságosabb, s nincs kilátás a fegyverszü­netre és a rendezésre. Ami a legmegdöb­bentőbb; már 13 éve „aggódnak” ennyire. Amiért valójában aggódnak, az viszont sokkal kézzelfoghatóbb: jelentős érdekelt­ségeiket kívánják átmenteni a többségi kormányzás időszakára. Ehhez eleinte jó megoldásnak tűnt Smith „belső rendezési terve”, napjainkban azonban Washington­ban és Londonban egyre többen véleked­nek úgy, hogy az ma már csak árt a neo- kolonialista céloknak. Ami a fajüldöző rezsimnek, s támogatói­nak, az Egyesült Államoknak és Nagy- Britanniának a legnagyobb gondot okozza, az a felszabadító mozgalmak egyre sikere­sebb harca az ország tényleges független­ségéért. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Smith nem hajlik a megegyezésre, a nyu­gati hatalmak rendezési tervei pedig tá­volról sem szolgálják a valóban többségi kormányzás megteremtését, a Zimbabwei Hazafias Front kiszélesítette fegyveres te­vékenységét: ma Rhodesia területének 95 százalékán felszabadító háború folyik. 1978 végén még a 13 éve kitessékelt gvarmat- tartó Nagy-Britannia hírszerzése is elis­merte. hogy ha a harc ilyen ütemben foly­tatódik. a Smith-rezsimnek — és afrikai kiszolgálóinak — 200. legfeljebb 250 napja lehet hátra. Ahhoz persze, hogv valóban ígv legyen, a Zimbabwei Hazafias Front két szárnyának rendeznie kell ellentéteit, s még fokozottabban össze kell hangolnia tevékenységét. KOCSI MARGIT A kínai agresszorok elleni harc mérlege Hanoi, Győri Sándor és Za­lai István, az MTI tudósítói jelentik: A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának Vietnam népéhez és fegyve­res „erőihez intézett egységre és mozgósításra szólító felhí­vásával egyidőben Hanoiban összefoglaló jelentést tettek közzé a kínai agresszorok el­leni eddigi harcról. Eszerint az első két héten a vietnami védelmi erők csaknem 42 ezer kínai kato­nát tettek harcképtelenné, több mint 250 harckocsit és páncélozott járművet, 66 lö- veget semmisítettek meg. Az összefoglaló rámutat: a kínai inváziós csapatok mindenütt kemény ellenállásba ütköz­tek és súlyos veszteségeket szenvedtek, a vietnami kato­nák az agressziós kínai erők csaknem egytizedét tették harcképtelenné. A jelentés részletezi a fő hadszíntereken történteket. Lang Son tartományban, ahol a legsúlyosabbak a harcok, az első napók veszteségei után a kínaiak nagyszámú gyalogos alakulatot, sok tan­kot és löveget kényszerültek a tartalékból harcba vetni, de céljaikat nem érték el. Noha Pekingben azt állítják, hogy a tartomány azonos ne­vű székhelyét elfoglalták, Hanoiban ezt hivatalosan nem erősítették meg. A vi­etnami jelentések hangsú­lyozzák, hogy változatlanul súlyos harcok folynak a vá­rosért Sao Lang tartományban a Cao Bang nevű tartományi főváros felé törő kínai had­testek is kemény ellenállás­ba ütköztek a határkörzetek­ben. Hoang Lien Son tartomány Lao Cai nevű központjában a vietnami védelmi erők a há­ború első napjaitól kezdve ellenálltak az ellenség roha­mának. A másik három tartomány, ban, Lai Chau-ban, Ha Tu- yenben és Quang Ninh-ben a harcok hevessége kisebb volt. A támadó kínai csapa­tokat már az agresszió meg­indulásakor feltartóztatták Vietnam északi határvidé­kének több részén tovább folytatódtak a harcok. Ké­pünkön: vietnami katonák sebesült bajtársukat viszik hátra a tűzvonalból. (Kép­távírónkon érkezett.) itt a vietnami egységek és keményen visszavágtak. NYILATKOZAT LAOSZRÓL Hanoiban vasárnap kor­mánynyilatkozatot adtak ki a kínai hatóságoknak a népi Laosz függetlenségét, szuve­renitását és területi integ­ritását fenyegető akcióiról. A nyilatkozat emlékeztet rá, hogy különböző források szerint Peking nagyszámú hadosztályt mozgósított a laoszi—kínai határ kínai ol­dalán. Egyidejűleg a kínai hatóságok fokozzák a kém- tevékenységet Észak-Laosz biztonságának szabotálására. Láthatóan egy Laosz elleni agresszív háború előkészíté­séről van szó. A VSZK kormánya élesen elítéli a pekingi hatóságokat a Laosz ellen irányuló agresz- szív háborús előkészületek miatt. Követeli: Peking azon­nal hagyjon fel a Laosz füg­getlenségét és területi integ­ritását fenyegető minden ter­vével, és szüntesse be a Laosz biztonságát fenyegető, összes területsértő szabotázs­akcióját. * Bár a Vietnam körüli kínai hatalmi játszma folytatódik, külföldi megfigyelők körében eléggé általános a vélemény, hogy Peking rálépett a máso­dik világháború befejező sza­kaszából jól ismert „rugalmas elszakadás” útjára. Sokan ez­zel magyarázzák, hogy Kína nyugati diplomaták, politiku­sok és újságírók felhasználá­sával igyekszik elhitetni a nemzetközi közvéleménnyel, hogy vietnami fegyveres ka­landja „sikert aratott” és hogy Peking „megmutatta Ázsiának és nem utolsósor­ban a nyugati hatalmaknak, hogy büntetlenül lehet lec­kéztetni nem csak Vietna­mot, hanem annak támoga­tóját és szövetségesét, a Szovjetuniót is”. Vietnamban általános moz­gósítást rendeltek el — adta tudtuj hétfőn esti adásában a hanoi rádió. A kormány konkrét intézkedéseket hoz ennek a határozatnak a vég­rehajtására. Az általános mozgósításról Ton Duc Thang államelnök is rendeletet adott ki. * Lapzártakor kaptunk a hírt: Az Uj Kína hírügynökség hétfőn „a kínai kormány fel­hatalmazásával” nyilatkoza­tot tett közzé, melyben azt állítja, hogy „a kínai határ­őregységek elérték az elé­jük tűzött célt”, s ezért „1979. március 5-től kezdve az ösz- szes kínai határőregységek visszavonulnak kínai' terület­re”. A nyilatkozat szerint „Kí­na egyetlen óhaja a békés és biztonságos határ”, egyben azonban újabb ultimátum- szerű figyelmeztetéseket in­téz a vietnami hatóságokhoz arról, hogy „a kínai fél fenn­tartja magának a jogot az önvédelmi visszacsapásra ab­ban az esetben, ha a vietna­mi tevékenység megismétlő­dik”. Egyelőre azonban nincs semmiféle információ arról, hogy a pekingi kormány ne­vében tett Uj Kína-nyilatko- zatnak megfelelően Kína valójában megkezdte-e csa­patai kivonását Vietnam te­rületéről. LAPZÁRTA WASHINGTON James Carter elnök szer­dán Egyiptomba, majd Izrael­be utazik — jelentették be hétfőn az amerikai főváros­ban. Az elnök nyilvánvaló cél­ja, hogy megkísérelje elő­mozdítani a holtpontról az izraeli—egyiptomi külön- megállapodásról tartott tár­gyalásokat. BUDAPEST­Magyar békemozgalmi kül­döttség utazott hétfőn Hel­sinkibe, ahol március 6-a és 9-e között nemzetközi viet­nami szolidaritási konferen­ciát tartanak. A Béke-világ- tanács kezdeményezésére számos nemzetközi és nem­zeti szervezet támogatásával sorra kerülő tanácskozáson a magyar delegációt. Péter Já­nos, az országgyűlés alelnöke vezeti. A MUNKASZÜNETI NAPOK ELŐTTI BÉRFIZETÉSEK RENDJE A Magyar Nemzeti Bank — a SZOT-tal egyetértésben — szabályozta erre az évre a munkaszüneti napok körü­li bérfizetések rendjét. Az április 13-án és 14-én esedékes béreket április 12- én, az április 15-én, 16-án és 17-én esedékeseket 13-án, a 28-án és 29-én járó béreket 27- én, az április 30-án, május 1- én és május 2-án esedékes béreket április 28-án fizetik. A december 23-i, 24-i és 25-i bérfizetési napokat december 21-re, a december 26-i, 27-i és 28-iakat december 22-re, a december 29-i, 30-i és 31-i bérfizetési napokat december 28- ra, az 1980. január 1-i és 2- i bérfizetést pedig decem­ber 29-re hozzák előre. (MTI) Garnizon­tázadások Hétfő esti kommentárunk. A legújabb jelentések szerint az Ugandával határos af­rikai országok képviselői értekezleten vitatták meg „az Amin elkerülhetetlennek tűnő bukása utáni helyzetet”. Egyes hír- ügynökségek úgy tudják, hogy a dél-ugandai két nagyváros, Mbarara és Masaka eleste után a tanzániaiak által támo­gatott felkelők a fővároshoz, Kampalához közelednek, ahon­nét viszont a belgrádi Politik a című lap azt jelentette, hogy „az államapparátus széthullóban van”. A világ nyolc éve megszokta, hogy Ugandából nehezen ellenőrizhető hírek érkeznek, de most valóban úgy tűnik, Amin játszmája a végéhez közeledik. Az 1962-ben függetlenné vált egykori angol gyarmat elnöke, dr. Milton Obote 1971-ben Singaporeban tartózkodott a brit nemzetközösség csúcsér­tekezletén, amikor vezérkari főnöke, a gyarmati őrmesterből marsallá lett Idi Amin Dada puccsal megdöntötte hatalmát. A tábornok országlása tele volt politikai szélsőségekkel és bakugrásokkal, egy ideig mégis népszerűséget élvezett. En­nek két fő oka volt: 1. Amin kiutasította országából az ázsiai származású kereskedőréteget, vagyonukkal pedig híveit gya­rapította. 2. Uganda fő terméke a kávé és annak ára igen jól állt a világpiacon. * Az így befolyt jövedelemből az elnök magas életszínvo­nalat biztosított a tisztikarnak, amelynek hűségére ezért szá­míthatott. Amikor azonban a kávé ára esni kezdett, ráadásul Washington politikai okokból megszűnt vásárló lenni, elkez­dődtek a bajok, amelyeket tovább súlyosbított a kapkodó, ön­kényeskedő vezetés. Amin ellen az utóbbi években tizenegy merényletet, il­letve puccsot kíséreltek meg. 1978 elején az elnök bizonyos „liberalizálással” kísérletezett, de a rohamosan romló gazda­sági helyzetben már nem tudta a régi módon megfizetni leg­főbb támaszát a tisztikart és elszaporodtak a garnizonlázadá- sok. Ezért Amin 1978 őszén úgy döntött, hogy „előre mene­kül”: területi követelésekkel lépett fel és támadást indított a szomszédos Tanzánia ellen. Ez politikailag is, katonailag is sietteti az összeomlást, olyannyira, hogy a napokban nyolc év óta először megszólalt a tanzániai fővárosban száműzetésben élő ugandai exelnök, Milton Obote és kiáltványában úgy fogalmazott, hogy „meg­érett az idő Amin uralmának megdöntésére”. Hamarosan megtudja a világ, helytállónak bizonyult-e az Amin által meg­döntött államfő politikai prognózisa. HARMAT ENDRE Csukcs félszigeten és Kam­csatkán már megkezdődött a szavazatok leadása a Legfel­Zimbabwe „Népszavazás” és „választás” között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents