Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

A^EPÜJSÄG 1979. március 4. Iskola — komputer nélkül A látogató belép a szek­szárdi 4. számú általános is­kola kapuján és pillanatok alatt rádöbben, hogy egy is­kola belső életéről, valami­féle antik tapasztalatok nyo­mán, kialakított elképzelései teljesen elvultak. Az ilyesmi nem túlságosan kellemes, vi­szont tagadhatatlan. Az első benyomás körülbelül olyan, mintha valaki a Keleti pá­lyaudvar előcsarnokába csöp­pent volna, olyan idő táján, amikor éppen érkeznek és tá­voznak az ingázók. Az épü­letben nyüzsögnek a gyere­kek, látszólag kideríthetetlen okból szinte mindenhonnan, minden irányba áramlik a tömeg. Közben persze neve­tés, lökdösődés', vidámság: — ami természetesen jó, hiszen nagyon sivár múltra tekint vissza az a felnőtt, aki gye­rekkorában nem lökdösődött az iskola folyosóján. Az első kérdés Faludi Já­nos igazgatóhoz: — Hogy lehet itt tanítani? Nyugodt embernek vallja magát, mosolyog (és később egyik cigaretta után gyújt a másikra): jártunk a helyszínen, a taní­tás március 1-től délután fél hatig tart. Ugyanakkor nap­közis foglalkozások. 17—21 óra között: szakkö­rök, úttörőfoglalkozások, eset­leg a tornateremben a sport­iskola, vagy a Dózsa ifjú ko­sarasai, vagy a kórház vívói vendégszerepeinek. 20 tanterem között kell a tanulócsoportoknak úgy ván­dorolniuk, hogy az épület egyik sarkában (a folyosót to­vább szűkítő polcokon) lera­kott holmijukból kiválasztják az egyes órákhoz szükséges könyveket és mennek a meg­felelő tanterembe. — Ilyenkor a folyosó egyik végéről eljutni az irodámba, legalább ötperces gyerekte­relgetésbe kerül, — mosolyog az igazgató és irigykedve emlegeti a Zrínyi utcai iskola új szárnyát, mely valóban tá­gas, levegős. A gyerekek egyébként lét­számukhoz mérten elképzel­hetetlenül kevésszer rándít­ják a lábukat, törik bokáju­kat a lépcsőkön és a fokoza­tosan egyre szűkebbé váló ud­varon. Mozgásigényük ter­mészetesen van, de ennek a lehetőségek hiányában előbb- utóbb óhatatlanul csökkennie kell. A látogatónak egy nem­rég vásárolt kitűnő könyvből származó idézet jut eszébe, mely elég kegyetlen ugyan, de ő maga se olyan irgalmas szívű, hogy ne írja ide. Pirk Ambrus írja a „Játékról ko­molyan” című munkája beve­zetőjében : Nem biztosítottunk elegen­dő szabad teret a zavartalan és sokoldalú játékfeltételek­hez. (Hasonló hiányosságok kapcsán jegyzi meg ironiku­san H. Hansen német kutató: „a temetőben minden ember részére 3,5 négyzetméter te­rületet biztosítanak, a nagy­városokban a játszótéren sze­mélyenként 0,5 négyzetméter jut.” Az arány sajnos nálunk is hasonló.) Mindettől függetlenül ter­mészetesen iskolába járni jó dolog. És sokszor nem is az a legnehezebb benne, hogy a tanárok esetleg szigorúak ... ORDAS IVÄN Fényképezte: KOMAROMI ZOLTÁN Az Elnök-Ülnök fáradtan ért haza. Még a nagyfröccs sem vidította föl, amelyet útközben hajítottak be a Vak­egérben. Otthon egyenesen és ruhástul az ágyra dől. Csak bambul és mosolyog maga elé. — Nincs neked valami bajod, Fiacskám? — így Margit asszony. — Nem, nem, nincs semmi baj! — tiltakozik Andor. — Fáradt vagyok, ennyi. Egyszerűen fáradt. Én is elfáradha­tok egyszer, nem igaz? Mindenki elfáradhat egyszer, nem igaz? De nem bele-fá-rad! — szótagolja. — Érted, szivi? Igaz, szivi? — I-igaz. Nagyon-nagyon fáradtnak érezte magát. Mégsem tudott elaludni. Órákig forgolódott Kos Andorné mellett, aki már húzta a lóbőrt. Rémképeket is látott. Kirúgták minden hiva­talból. Szemtelen elvtársnak, pimasz úrnak bélyegezték. Jobbnak látott bevenni két altatót. Semmi. Éjfél előtt még kettőt. Hajnaltájt földöntúli kiabálásra ébredt Margit asszony; „...riasztani az utcát!... ég a harmadik emelet... a harmadik! ...ide a fecskendőket... még több vizet... még, még... SOOÖK! ...nem látják, hogy sok?... úszik az utca... a Golgota utca... szivattyúkat bekapcsolni... bélyegeket lehalászni!... Felhívjuk az utca lakóinak a figyelmét, hogy a bélyegek túlsó oldalához ne nyúljanak, mert az tapad, ta..taa..ta!” Orvosért későn küldtek. Kos Andor szerszámkészítő la­katos temetésén tolongtak az emberek. Két tucat intézmény tekintette saját halottjának. Sok volt a suttogás, pusmogás, találgatás. Volt, aki már előzőleg is az őrültség jeleit vélte fölfedezni rajta. Volt. aki öngyilkosságra esküdött. Az infark­tus is számításba jött. De mit változtat ez a tényeken? Ezt kérdezte egy mellettem álló férfi a temetés után. Másnap kék overallos munkások özönlötték el a Golgota utcát. Serény munkálkodás folyt; dübörögtek a légkalapá­csok, emelkedtek a földhegyek, ágyúcsövekként meredtek az égre a főnyomócsövek és al-elszívó csövek.-----» reggeli és az estéli lapok vastag szalagcímek alatt hoz­a t ák-vitték a híreket minden fontosabb munkafázisról. 5 Mi több. a Televízió helyi stábja már két nappal az t——á átadás előtt ott sündörgött a Golgota utcában, hivata­los nevén: a Kis Mihály utcában. „Lehet, hogy az utca nevét is átkeresztelik!” „Még emléktáblát is kaphat!” „Szegény Kos szaktárs, ha ezt megérhette volna!” Ilyen és hasonló beszéd járta nemcsak a környéket, hanem ahogy ez lenni szokott, az egész országot. Azóta az utca, a Kis Mihály, illetve a Gol­gota, pontosabban tegnaptól egészen hivatalosan a KOS AN­DOR utca lakói nagyon várják az esőzéseket. De az csak ké­sik. Késik egyre. — Nehezen! Nagyon gyorsan kialakul az a vélemény, hogy hasonló feltételek mellett egy ipári üzemben megállna a terme­lés. Pedig ebben az esetben épp a „termelési” feltételek iránt' jöttünk érdeklődni. Ahhoz, hogy 970 gyerek megszerezhesse az „általá­nosaként megfogalmazott is­kolai ismereteket, 92 felnőtt munkájára van szükség. — Egész pontosan: 33 osz­tályban és 17 napközis cso­portban 64 pedagógusra, egy gondnokra, egy-egy könyve­lőre, karbantartóra, udvaros segédmunkásra, iskolai titkár­ra és élelmezésvezetőre, 9 takarítóra és 13 konyhai dol­gozóra. Az iskola 1965-ben nyolc tanteremmel nyílt meg. 1973- ra húsz tantermesre bővítet­ték. — Akkoriban az országban is egyedülálló, optimális fel­tételek között tanítottunk. Volt kabinetrendszer, még napközis játékszobánk is volt... — És vendégeik a világ minden tájáról... — Igen, még japán szak­emberek is jártak itt! A látogató jól emlékszik a bővített iskola átadása körüli És a három gyerek apja? Az kicsoda? Ha nem tévedek, te csiná... — halkul el az asszony, amikor észreveszi, hogy lába alatt sündörög a középső gyerek. Az elvárt puszit, mint mindig, most is nyugtázhatja Kos Andor. És. Kos Andorné, most is, mint mindig; beletúr férje ritkuló hajába. És Andor egyik kezével magához öleli őt, míg a másikkal lekapcsolja a mosógépet. Lélegzete egyre szapo­rábbá válik. És Margit most is, mint mindig, fátyolos hangon mondja bele a levegőbe, hogy „naaa, ne bolondozz, különben is valahova készültél!” — Tényleg! — villan át Andor agyán. — Egy óra múlva nekem rendkívüli lakóbizottságit kell tartanom. A mindenit, ez meg majdnem kiment a fejemből! Három perc alatt borotválkozik a férj. Állva, a tűzhely előtt fogyasztja el tegnapi vacsoráját, mint ilyenkor mindig. A kibővített, rendkívüli lakógyűlésen számot kell majd adnia arról, hogy mit intézett el a Golgota utcai lakók ügyé­ben. Pontosabban, a négy éve eldugult utcai lefolyók meg- javíttatása ügyében. Futkosni ugyan sokat futkosott ez ügy­ben, de érdemben nem tudott intézkedni. (Fölöslegesnek tartanám a lakógyűlésen történtek egé­szének ismertetését. Annyi azonban kitűnt, hogy Andor szak­társ stációt járt meg a cél érdekében, de nemleges választ kapott mindenütt. Illetékes javíttatok hiányában ötleteket, javaslatokat szép számmal kapott: 1. Alakítsa meg az utca házmestereivel karöltve az ügyet szolgáló Házmesterek Javaslattevő Bizottságát. A további­akban: HJB. 2. Látogassanak el a szomszédos utcákba tapasztalat- cserére. 3. Kérjenek tanácsot a Tanácstól. 4. Ha jövőre kisebb esőzések le znek, talán nem is fog följönni az az átkozott szennyvíz. 5. Társadalmi munkában ügyeletes lefolyó-piszkálókat szervezzenek. 6. A „közös költségen” idomított csőgörényeket alkal­mazzanak. 7. Stb. A fenti javaslatok szavazásra kerültek. Végül az egyes pontra esett a választás. Érdemes megjegyezni, hogy az ötö­dik pont egyetlen árva szavazatot kapott. Vajon ki adhatott erre voksot? Ezt találgatta mindenki. A HJB Elnökének ter­mészetesen Andor szaktársat választották.) . euíóriás hangulatra. Akkor senki nem merült el az iskola­tervezési normák nyilvánva­lóan hibás sablonjaiban, mely csak egyforma méretű tan­termeket engedélyez és nem számol például azzal, hogy egy számtanórához kevesebb hely kell, mint például a rajz- oktatáshoz. Akkor a 8x18-as tornaterem is örömtelinek tűnt, mert többre egész egy­szerűen nem volt pénz. Most pedig hely nincs benne, mert még elképzelni is nehéz, hogy mennyit kínlódhatnak taná­rok és tanulók ott, ahol test­nevelésórán 1 (egy) négyzet- méter jut egy gyerekre. A környék beépült, a gye­rekek száma örvendetesen gyarapodott, sőt a következő tanévben előreláthatóan eléri az 1100-as számot. A bővítés fizikai képtelenség, az isko­lát körülépítették. A sokat emlegetett faházas tantermek úgy készülnek, mint a szólás­beli Luca-széke. Most öt osz­tály egy szűk udvarú Béri Balogh Ádám utcai paraszt­házban tanul. A kabinetrend­szerű oktatás a múlté, félő, hogy az is marad. — Mi egy ilyen pedagógiai nagyüzem igazgatójának leg­nehezebb feladata? A válasz habozás nélküli: — Az órarendkészítés. Ket­ten két hétig csináljuk, már komolyan gondolkodtam azon, hogy mennyire hiányzik egy kisméretű komputer. Az egész napi „menetrend”, melynek zömét meg kell ter­vezni, így fest: 6 óra: A házban (nevetsé­gesen szűk lakásban) lakó se­gédmunkás kinyitja a kaput. Érkezik a takarítószemélyzet egy része. 7 órától: szállingózni kez­denek, elvben a város har­madrészéből, gyakorlatilag a feléből a gyerekek. Bejönnek a konyhai dolgozók. Fél 8: bejönnek az ügyele­tes nevelők és az ügyeletes tanulók. 8 órakor: megkezdődik a tanítás az elsősöknek és a fel­ső tagozatosoknak, Fél 12-kor: elkezdődik és általában 14 óráig tart az ét­keztetés. Ez az egyetlen te­rület, melyen valamelyest könnyebbültek a terhek, ami­óta ISO menzás a Vendéglátó­ipari Vállalat Arany János utcai önkiszolgáló éttermébe jár. 12 órakor: még itt vannak a délelőttösök, de már meg­jöttek a délutánosök is. 13—17 óra között: a délutá­ni tanítás. Mi február 26-án Pátkai Tivadar — Ha megtalálom a kabátom, mehetek haza... A bejárati ajtó időnként szűknek bizonyul 11 1 alahol a külvárosban keressétek. Hivatalos nevén: Kis tjf Mihály utca. Amit kezdetben, elég viccesen, Kismiská- f nak hívtak a környék lakói. Az utóbbi években viszont ■ ■■■ egyre többször és több helyen csak Golgota utcaként emlegetik. Olyannyira, hogy a 111-es troli vezetője — a zak­latásokat elkerülendő — a Kis Mihály utcanév mellé kényte­len volt odapingálni, igaz, csak zárójelben a „GÓLGÓTA UCCA” nevet is, hogy a Golgota nevet ki ragasztotta az ut­cára, azt már nem lehet tudni. Hogy miért ezt a nevet, az talán kiderül történetünkből. Szóval valahol a külvárosban, pontosabban a Golgota ut­cai ódon bérházak egyikének földszinti ajtaján, most csönget be a postás, a héten talán éppen harmadszor. A vártnál is előbb nyitnak ajtót. Kos Andor szerszámkészítő lakatos ház­táji neglizsében — mint általában, ha tehette szabad szom­baton — mélyen meghajolva üdvözli a postást. Aláírja az ajánlott levél átvételét igazoló okmányt, s a szokásos borra­valóról sem feledkezik meg. Már az előszobában (ha annak nevezhető az a lyuk\fölbontja a nevére szóló hivatalos bo­rítékot: ÉRTESÍTÉS Értesítjük: .................... szaktársat, hogy Szervezetünk f. h ó 13-án megtartott hivatalos ülésén önt a 147. kér. Népi Ülnökének választotta meg. Munkájához sok erőt és egészsé­get kíván: Dr. (olvashatatlan aláírás), dátum, pecsét. — Ejnye-ejnye — zsörtölődik magában —, a borítékon belül ezek már az ember nevét is elfelejtik?! De azért elégedetten állt oda nagymosást végző feleségé­hez; Kos Andorné sz. Findró Margit elé, háta mögött szo­rongatva a meglepetésnek szánt levelet. — Szép születésnapi ajándék, úgysem találod ki, no nézd! Margit asszony, akinek valamiféle pénz lebeg lelki sze­me előtt, megint csalódni látszik. — Szép-szép, szívem! De mit ér ez pénz nélkül? Ebből nem szelhetsz kenyeret a kölykeidnek! — Margim, édes! Én még csak harminckilenc éves va­gyok, még... — Igen. Pontosan ma. És már házmester, üzemi önkéntes tűzoltó, munkavédelmi őr, újítási felelős, másodállásban mozi­gépész, és most meg ennek tetejébe itt van ez a népi miacsu- da! Egyáltalán, köllünk mi még neked?! — fakad ki Findró Margit. — Na-na! A fölsorolás egy kissé hiányos, mert a Bély... — Tudom! A Bélyeggyűjtő Egyesület Elnökhelyettese! ■ A a I T A II T AÜ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents