Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
1979. március 25. Képújság 11 Számok, adatok helyett... gy-egy közösség műveltségi szintjének emelése, önművelésük eredményessége az egyén aktivitásától függ A művelődésben elért eredményeket tulajdonképpen számokkal, adatokkal is kifejezhetjük. Statisztikailag pontosan kimutatható a fejlődés: egy adott időszakban hol, hányán tanultak munka után, hányán és milyen kulturális programokon vettek részt, tagjai-e. kluboknak, szakköröknek, könyvtáraknak, hány könyvet olvasnak éli, stb. Lehetne még sorolni bőven a meghatározásokat, amelyeket — sokszor — egy hatalmas, szinte áttekinthetetlenül zsúfolt táblázatba beírva végül is számokká! azonosítunk, azokat tartva a lényegesnek. Majd az adatokat — olykor, hogy a táblázat mutatósiabb legyen, színes tollal ékítve — összegezzük és számszerűen kimutathatjuk a közönségnek a közművelődésben elért eredményeit. S miután azt tapasztaljulk, hogy a végleges adatok az előző évhez (évekhez) viszonyítva men,y- nyiségileg jelentős (vagy kevésbé jelentős) növekedést mutatnak (de mutatnak!) megnyugszunk és elégedetten gondolunk az elmúlt esztendőre, s (természetesen?!) bizakodással a jövőbe. Ezt ia feladatot is teljesítettük, kipipálhatjuk a múlt évi vállalások listájáról... Most már jöhet az idei terv, az újabb feladatvállalások sora. A minőségi követelmények iránti egyre jogosabb gazdasági és társadalmi igény kielégítéséhez nem elég csak a gazdasági életben való jártasság. A szakmai ismeretek elméleti és gyakorlati alkalmazása csak az összefüggések sokoldalú ismeretében eredményes. Ezek felismeréséhez azonban nem elegendő a szűk szakmai ismeret. Az általános műveltség, a folyamatos önművelés, tájékozódás legalább olyan jelentős és befolyásoló lehet a gazdasági munkában, mint a szakmai tudás, a szakmai gyakorlat. Azok a gazdasági vezetők, akik ezt felismerték, és beos'zitottaik- tól, munkatársaiktól — akárcsak önmaguktól — a művelését elvárják, jelentős változást 'tapasztalhatnak a munka minőségében is. Közvetve miniszteri rendelet is segíti azokat a gazdasági vezetőket, akik a társadalom és az egyén közös érdekét látják abban, hogy a dolgozóknak ne pusztán termelési kapcsolatuk legyen a munkahelyükkel. Gyárakban üzemekben, vállalatoknál — e rendelet szellemében — művelődési bizottságokat hozitak létre, amelyeknek — helyi szinten — meghatározott szerepük van a közművelődés fejlesztésében. A művelődési bizottságok eddigi tevékenységét, eredményeit — a megalakulásuk óta eltelt rövid idő miatt — még korai lenne összegezni. Tény, hogy a helyi adottságok, lehetőségek mindenképpen befolyásolják — olykor — meghatározhatják e bizottságok munkáját. Ezért kell alkalmazkodni a helyi igényekhez, lehetőségekhez, szokásokhoz, nem pedig Irreális feladatokat vállalni. Persze mindezt magas színvonalon. Nincs is központilag megszabva, hogy a művelődési bizottságok konkrétan mit csináljanak. Irányelvek figyelembevételéről van csak szó. Még az egyes helyeken bevált gyakorlat sem biztos, hogy másik helyen, más környezetben hasznosítható, alkalmazható. Nem szábad tehát — kényelemből, gondolatok, ötletek hiányában — egy az egyben átvenni módszereket, máshol bevált programokat meggondolatlanul 'lemásolni. Igaz, a művelődési bizottságok helyzete egyáltalában nem könnyű, nem irigylésre méltó. Hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy e bizottságoknak végül is egy adott termelési egységen belül ikell eredményesen működniük. S ilyen körülmények között — legtöbb esetben a termeléscentrikusságot leküzdve — kell a szemléletváltást elérniük. S ez .nagyon nehéz dolog. Mert még mindig ikönnyebb felikérni az embereket 'társadalmi munkára, kommunista műszakra, mint például tanulásra, színházba járásra, egy-egy jó könyv elolvasására, stb, biztatni, agitálni. Ilyenkor a szellemi munkát, erőfeszítésit fárasztóbbnak tartják, s választják inkább a látszatra. könnyebbet, kényelmesebbet, a fizikait. (A „majd gondolkodik helyet: tem más.” — alapon.) A művelődési bizottságok vezetőinek nem szabad szégyellniük — a felettes szerveik előtt sem — az alapoknál való kezdést. Mert sok esetben ezt igyekszik takarni a látványosságra, a számok, adatok halmozására való 'törekvés. Egy rosszul sikerült, vagy az adott közösségben népszerűtlen, „nehezebben emészthető” kulturális program után a vezetőség csak a karját tárja szót: „Lám, mi mindent megteszünk, de hiába!” Ne az legyen a fontos, hogy egy-egy rendezvényeire szám szerint minél többen menjenek el, hanem az őszinte érdeklődés vezesse a résztvevőket, ne a kényszer. Ezeket az embereket pedig művelődési aktívákként kell ^hasznosítani”. Bár a jó, a színvonalas kulturális programoknak mindenképpen. híre megy a közösségben ... Nemrégen beszélgettem az egyik budapesti gyár művelődési bizottságának vezetőivel Az elmúlt évi — gyáron belüli — köziművelődési tevékenységről számoltak be. Már az éves program össze- állításánáL, de — a gyakorlati tapasztalatok alapján — az értékelésnél is hangsúlyozták a lépésről lépésre való előrehaladást. Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen például a gyár dolgozóinak kétharmada vidékről bejáró... Határozott céljuk a gyár minden dolgozóját bevonni a közművelődésbe. Nem kampányfeladatnak tekintik megbízatásukat! Úgy tűnik — ,az eddig elért eredményeink alapján —, hogy jó, stabil alapot 'teremtettek a művelődési bizottság további munkájához. Tudatosították a gyár dolgozóinak többségében a művelődési bizottság létezését. Ez úgy sikerült,, hogy .a kulturális programokra szerveztek, agitáltak. De nem köteleztek senkit sem! A jól sikerült író—olvasó találkozó, Ma- dách-esit, gyári tárlat, szlovákiai irodalmi kirándulás, stb. élményeit a részt vevők spontán továbbadták. így egyre többen — még mindig nem elegen! — jelentek meg, vettek részt az újabb rendezvényeken, megmozdulásokon ... fent említett gyár műW : velődési bizottságának i egyik társelnöke ma- ga is gazdasági vezető, főtechnológus. Hadd zárjam e gondolatokat az ő szavaival: .. .„Műveltebb emberekkel könnyebb a munka. Nagyobb lehet az elvárás velük szemben. Jobban fogják érteni, összefüggéseiben látni, hogy miit, miért csinálnak. Legyen az betanított munkás, szakmunkás, tervező, vagy gazdasági vezető... Amikor egy gazdasági vezető elvárja .a dolgozóitól, hogy művelődjenek, magának is igényt szab!” BUBR1K GÁSPÁR E Ikonok, fretslkótöredékek, aramyhímzés, zománc mi- niatúrák — korántsem teljes felsorolása ez az ősi orosz művészet legjobb alkotásait bemutató moszkvai Andirej Rubljov múzeum kiállítási tárgyainak. A látogató közel háromezer, a XIV—XVII. századból származó művészi alkotással ismerkedhet meg itt. A múzeum, a volt Andro- nyikov kolostorban, a Ja- uza folyó partján fekszik. Itt található Moszkva egyik legrégibb épülete, az 1420—1427. között épített Szpasszkij templom. Ennek falait Andrej Rubljov díszítette freskókkal, aki életének utolsó éveit ebben a kolostorban töltötte. Ez is egyik oka annak, hogy a múzeum az ő nevét viseli. A múzeumot naponta látogatók sokasága keresi fél, hogy megismerkedjen a régi orosz mesterek, Rubljov, Feofan, Dioniszij és mások alkotásaival. Az ősi kolostorban található Moszkva egyik legrégibb építészeti emléke, a Szpasszkij templom Az „Ady-szobrok művésze" Könyv Csorba Gézáról Aligha van szobrászatunk históriájában a Csorba Gézáéhoz hasonló példia. Egyetlen művészünk munkásságában nem jutott olyan központi szerephez egyetlen sűrűn kísértető gondoláit, mint az övében az Ady-probléma. Végig követve útját, vagy tíz, a költőhöz kapcsolódó műve alapján indokoltnak látjuk Kárpáti Aurél címünkben idézett jelzőjét. Még személyes ismeretségük előtt — pusztán az olvasott versek hatására, — szimbolikus Ady-adaptációt alkotott, az 1913-as Gőg és Magóg fiát. Találkozásuk után nem tudott szabadulni többé a költőből áradó delejes vonzástól. Egész életében elkísérte a küzdelem, amelyet a legtálálóbb Ady-szo-bor megteremtéséért folytatott. Ez az út bontakozik Iki Ecsery Elemér most megjelent kis tanulmányából. A Corvinánál készült Ms kötet újabb fehér folt felszámolását jelenti, miközben szót emel egy „újító” művész emlékének megbecsülése érdekében. Első, s talán legnagyobb sikerét az Ady-szobor-pá- lyázalton érte el. Már az 1926-os, a bürokrácia útvesztőiben elakadt megoldása, amely leomlani készülő súlyos kopjafa tömegével viaskodva idézi meg a barát szellemét, versenytársai fölé emelte. A végleges „csak síremlék” egyértelművé tette a modern, tektonikus emlékműszobrászat áttörését. Méltán írhatta le Genthon István: „ .. .határkövet jelent”. Értékei akkor válnak nyilvánvalóvá, ha .az egyébként hasonló — majdnem tükörkép! — felfogású, de részletezőbb Beck ö-tervvel vétjük egybe. Az elmozdulás szándékát, az indulatok sűrűsödését kifejező eflilenpon- tos felépítés távoli „mintáját” bizonyára a Mózes szolgáltatta.. Az összefogott formák, a fej mozdulata az eltérést, de egy más kor előremozduló törekvéseit is érvényesíti. A „ikopjafás”-terv nemzeti vonása egyetemesebb értékrendbe vált át, s az ugyancsak elődnek tekintett Jeremiás próféta (1927) részletezőbb, esetlegesebb felépítését is túlszárnyalja. A harmincas években még egy hányatott sorsú emléktábla kifaragáisával hódolhatott a költőnek (Röpülj hatalom; 1937.). Majd jó tíz év múltán elkészült bronz portréjával is. 1952-ben agy kevésbé sikerült kőportré követte. Az Ady-szobrok sorát a köpenyes, egész alakos, kőbe álmodott, bronzba kivitelezett munkája zárja le. Sem a portré, sem a forradalmiak zúgásának nekifeszülő szolbor nem éri el a csúcsot jelentő síremléket. Ecsery Elemér vizsgálódása — a terjedelem, függvényében — kiterjed az életmű egészére. így kiderül, hogy Csorba munkásságában más íróink is szerephez jutottak. Elkészítette József Attila portréját. Kis tervet alkotott Petőfi- és Madách-szobrok- hoz. Többször visszatért az „örök vándor” Körösi Csorna alakjához, s Székiszárd számára egy jó Babits-büsztöt faragott Élete két elkülönülő sza-' kaszra tagolódik. Liptóújvá- ron született (1892). Első mestere az ia Stróbl Alajos, ákinek konzervatív felfogása volt célpontja ,a haladó kritikának, leküzdendő akadálya modern szobrásza- tunknaik. Szellemi kapcsolatai a Nyugathoz kötötték. Művészi elképzélései sem illeszkednek a hivatalos kultúrpolitikába. Apró sikerei ellenére nehezen ólt. Még a kivándorlás gondolatával is foglalkozott. A felszabadulás után már nem szűkölködött a megbízásokban. 1950-ben megkapta a Kossuth-díjat. Később az érdemes és kiváló címet is. Több szobra került köztérre. Részit vett a művészeti közéletben. Újító ereje, tartalékai azonban fokozatosan elfogyták, mégis századunk hazai szobrászaténak jeles kezdeményezőjétől búcsúztunk el 82 éves korában. (1974.) Ö vollt az, aki egy nagyon is lejáratott műfajban próbálta érvényesíteni a kor követelményeit, s megvalósítani művészi ideálját. A Művészet Kiskönyvtára új kötete a szokásos — életrajzra fűzött — elemzéssel tárja fel Csorba művészeténeik mozgatórugóit, főbb állomásait, eredményeit, értékeit. Gazdagon idéz a kortárs kritikákból és megfelelő irodalom jegyzékkel segíti tájékozódásunkat. A képanyag bő betekintést nyújt a jeles szobrász életművébe. SALAMON NÁNDOR Mai cégér, antik miliőben Kőszegi cegerek Kőszeg — fenyvesek, szálas bükkösök, töilgy és gesztenyeerdők ölében megbújó kisváros Vas megye nyugati peremén. Kanyargós utcáit alpesi szelek söprilk, levegője friss, tiszta. Természeti szépségekben gazdag környéke, a város történelmi nevezetességei sok kül- és belföldi turistát vonzanak. A Jurisich vár, az erődszerű öreg házak, a boltíves kút, a gótikus templomok a középkor hangulatát idézik. A kőkeresztes, szemöldök- díszes copf kiapuk, a reneszánsz és barokk stílű oromfalak, a sgraffito- díszítésű homlokzatok építészeti harmóniája annyira leköti ,a figyelmet, hogy az utcákat járva alig vesszük észre a kovácsolt vas remekműveket: kapukat, álilatfejes vízköpőket, kerítéseket, kandelábereket, figurákkal díszített cégtáblákat. Pedig a dísziko- vácsmesterségnék Itt nagy múltja van: a stájerországi vashámorok közelségének köszönhető a vasművesiség hajdani felvirágzása. Kőszegen 1603-ban alakult az első kovácscéh, s a legkorábbi utcanevek között is szerepel a Miagyar Hóstádban lévő Schmiedgasse (Kovács utca). A Köztársaság téri barokk és klasszicista üzletházakon ma is ptt díszlenek a vendégcsalogató, vevőhívogató cégérek. „Ittfelejtett” cégér a múltból Üzletházak a főtéren
