Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

6 NÉPÚJSÁG

1979. március 25.

Múltunkból

— Kaszás elvtárs, hogy van?

— Jól, köszönöm egészen jól. Nem is veszem észre, hogy nyugdíjas vagyok. Sőt! Most vailami új világ féle kerül a szemem elé, például, ha sétálok a városban olyan dolgokat látok meg, amelyek fölött azelőtt elszaladt a tekintetem.

— 1958-től 1971-ig országgyűlési képviselő volt. Amikor leadta a Parlamentben az igazolványát, mit érzett?

— Azt tudni kell, hogy ilyen megbízatás mem örök életű. Egy amerikai szociológus mondta, hogy ajánlatos volna minden poszttól megszabadulni tíz év uitán. Mert akkor már rutinná válik a munka. Amikor leadtam igazolványomat, számot vetettem magamban', miit csináltam képviselőségem alaitt. A legnagyobb tanulság számomra az volt, hogy megtanultam országos méretekben gondolkodni. Olyan dolgokba beleszólhattam, amelyek jelentős, mondhatnám történelmi változásokat eredményeztek. Pedagógus vagyok, tehát külön öröm volt számomra, hogy 1961-ben az oktatásról szóló hármas törvény megalkotásában aktívan részt vehettem.

i

— Abban az időben szikrázott Tolna megye Kaszás Imre véleményétől, aktivitásától.

— Na ezt így nem mondanám, az azonban tény, hogy az első években — a termelőszövetkezetek átszervezése idején — alig töltöttem családom körében az estéket. Örökké mentem. Falugyűlés, képviselői beszámoló; soha nem jutottam volna el a megye minden községébe, ha nem vagyok képviselő. Rengeteg embert megismertem. 1969-ben szakmunkásképzésről hozott törvényt a parlament. Hát ez tényleg közel állt hozzám.

— Úgy is mondhatom, nagy érdeme, hogy manapság országos hírűvé lett az 505-ös intézet.

— Nem csak az én érdemem. Sok elvtárs munkája benne van. Az tény, hogy a szakmunkásképzésben végzett munkámat mindenki elismeri. A képviselőség ragyogó egyetem volt számomra. Olyan tizenkét év volt," amely az addig is közéleti embert az országba beillesztette. Azt is elmondanám, hogy könyvek között élő ember vagyok. A képviselői munka során szerencsém volt jó barátságba kerülni Veres Péterrel, Váci Mihály tényleges barátom volt, jó ismerősként tartottuk számon egymást Simon Isitvánnial, Darvas Józseffel, Szabó Pállal, Molnár Erikkel.

— Abban az időben rengeteget dolgozott. Soha nem fáradt el?

— Dehogynem. De fűtött a belső lelkesedés, a tenni akarás. Én még életemben soha' nem unatkoztam.

— Kitől örökölte a nagy munkabírást, a köz- életiséget?

— A munkabírást a szüleimtől. Édesanyám éjjel nappal dolgozott értünk. A köz- életiség a békemozgalomba

való bekapcsolódásommal kezdődött. Képviselőségem idején pedig szinte forrt a világ. Annyi feladat, megbízatás — jöttek az emberek, segítsek, adjak tanácsot. A különféle bizottságokban való működésem is sok időmet elvette, engem nemcsak a bonyhádi választási körzetben, hanem az egész megyében foglalkoztattak.

— S közben a katedrán is sikereket ért el.

— 1957-ben, még képviselőségem előtt „Kiváló tanár” címet kaptam. Fizikus, matematikus vagyok, nagyon szeretem a filozófiát. Sok tanítványom, sok jó fejű gyerek került magas vezető beosztásba. A múlt hetekben például Bagdadból kaptam egy üdvözlőkártyát. Se névnap, se születésnap. Egy ott dolgozó tanítványomnak valamelyik este eszébe juthattam, s, küldött egy lapot. Nagyon örültem neki.

— Ismerem tanári működését, s tudom, hogy az embereket gondolkodni tanította.

— Ez volt a fő célom, ez ma is, mert vannak tanítványaim, foglalkozom továbbtanulókkal;. Nekem öröm a munka. A szájbarágó tanítás, okítás nem jó. A nebuló — lehet felnőtt is — maga jöjjön rá a tudomány értékére —, hasznára, erre rávezetni a pedagógus dolga. Ez vonatkozik világnézeti kérdésekre is. Az soha nem volit jó, s nem is lesz az, ha a tudományt beieszekundázzuk a gyerekbe. Az oktatás-nevelés nem választható szét.. A Py- thagoras-tétel felismerését is örömtelivé lehet a tanulóban tenni — ha rávezetjük a felfedezés szépségére. Nem is beszélve arról, hogy az élet szépségét, a munka értelmét felismertetni az emberekben nagy-nagy felelősség és szép munka.

— A világnézeti nevelést említette.

— A természettudomány, a világnézeti nevelés és a fizika nem választható el. Azt hiszen én írtam az első könyvet — mit könyvet — egy füzetecskét „A világnézeti nevelés a fizikatanításiban” címmel. Fényes Imre professzor írt egy nagy könyvet erről, s végül engem citál, mint forrásmunkát. Tudja van az emberben egészséges hiúság, ennek lenni kell. Öröm, amikor az ember munkáján elismerik.

— Több tudományos dolgozata is megjelent, neve ismert a szakmában.

— Igen. Ez így van. Olyan szerencsés helyzetben voltam mindig, azt tehettem, amihez kedvem volt. A gimnáziumi tanárkodásom után igazgatóként munkásokat nevelni, hű de nagy munka volt, s életeim -talán legszebb szakasza.

*— Úgy beszél erről az időszakról, mintha sajnálná, hogy elmúlt.

— Iglen. No de, én nem mentem egészen nyugdíjba,

mert még most is tanítok. Az estfci egyetemen — azt hiszem tizennyolcadik éve — filozófiát. Tudja, ez megint egy más terület, izgalmas terület. Más az emberanyag mint a gimnáziumban, vagy a szakmunkásképzőben. Úgy gondolom, itt is sok embert jó irányban indítottam el.

— Tanítási eredményei, sikerei ellenére azt mondom, hogy az emberek jó része nem tud beszélni, nem tudják magukat kifejezni.

— Igen, ez probléma, így van. Több oka van ennek. Először talán az, hogy keveset olvasnak, azután, hogy a családban nincs olyan légkör, hogy . beszélgessenek, meséljenek egymásnak ,apaa fiának, anya a lányának, öre- giek a fiataloknak. Meg az is baj, hogy nincs az iskolákban retorika. Ha rajtam múlna, 'lenne. Az emberek fölvesznek sémákat, utánoznak országos párt- és állami vezetőket, először a hanghordozást, azután a mimikát, majd a kedvtelést. Az emberek jó része másként beszél otthon, a barátok között, mint gyűlésen, vagy levélben. Nagy baj ez. Újságírók is azt írják, hogy áttekintették a nemzetközi helyzetet, meg felvetették a kérdést... Láttam például Kádár elvtársat, meg Mikojánt is beszélni. Kezükben volt az írás, bele-bele olvastak, utána letették a szöveget és akkor is szabatosan, érdekfeszítően beszéltek. Voltak nagy szónoki tehetségek és vannak ma is. De néha fájdalmas hallgatni az ünnepi beszédeket.

— Most mérges?

— Persze. Mert tudom, hogy lehetne másként is.

Mondtam már az előbb, hogy szeretek sétálni. Elmegyek naponta a szép művelődési ház előtt, a bejárati ajtó üvege kitörött. A parkon autók hajtanak át. Miért?

—■ Ez valóban gond. És sokan vagyunk, akik jobbíthatnánk a helyzetet, írásokkal, rendeletekkel. S mégis, álig-alig jutunk előbbre. Az embereknek is formálódni kell, alakulni a modern élethez. Mintha a fogyasztásban jobban előre lennénk, mint a fejek művelésében.

— Van ilyen jelenség, előfordul bizony, hogy az ember arra gondol, mennyi még a tennivaló, és hogy egyre többen vagyunk akik ezt akarjuk, azt jelenti, hogy a harminc évi munkánk, a felszabadulás után nem volt hiábavaló. litt van például a mi pártaliapszervezetünk. Az idős elvtársak szívesen rákaptak az olvasásra, tanulásra. Nem is tudom felsorolni, ki mennyit olvas és hogy mit. Foglalkoznak közéleti feladatokkal, lakóterületi problémákkal.

— És a fiatalok? Az emberek szeretnek általánosítani, s csak legyintenek, ha a fiatalok lelkesedése, tenni akarása kerül szóba.

— Konkrét véleményem e kérdésről az, hogy általánosítani inem szabad. Ismerek jó néhány fiatalembert, mérnököt, tanárt, munkást, bolti eladót, nekem kifejezetten jó a fiatalok tenni akarásáról a véleményem Más kérdés, hogy lehetne valahogy elevenebb, fiatalosabb, talán még forradalmibb is az utánunk jövő nemzedék. De ha erre gondolok, akkor eszembe jut az is, hogy a fiatal éveink mennyire mások, rosszabbak voltak (háború, nélkülözés), ... most szinte gond nélkül nőhet fel az ifjúság, válhat testben, és lélekben egészséges emberré, munkássá. Az ország munkásává.

— Nyugdíjas két éve. Mivel foglalkozik?

— Rengeteget olvasok. Filozófiát, verseket, folyóiratokat. Aztán van egy kis kertem, a hegyen. Az is egy új világot adott nekem. Uj ismereteket. Soha nem foglalkoztam szőlővel, zöldséggel. Rengeteget olvastam szőlészetről, kertészkedésről. Úgy terveztem, hogy majd ha odajárok kiülök a fa alá, és olvasok. Persze ott ritkán lehet olvasni. Ott dolgozni kell.

A Wosinsky lakótelepi pártszervezetnek vagyok a

•tagja. Többségében ilyen magamfajta nyugdíjas emberekkel dolgozom ott a pártban. Előadást vállalatok, vitakört vezetek. És még mindig jönnek hozzám az emberek tanácsért, segítsek elintézni nékik valamit. S az az én külön örömöm, hogy bárhova megyek, a tanácshoz, a párthoz, a vállalatokhoz, mindenütt tisztelettel fogadnak, segítenek, ha tudnak. Kialakult bennem egyfajta új érzékenység, a gyakorlati élethez. Ma is különféle bizottságoknak vagyok a tagja. És tanítok. Csak úgy kedvtelésből, ezt is mondtam már. Például jött hozzám egy volt óvónő, kért, segítsem, hogy tanár lehessen. Megszerezte az általános iskolai tanári diplomát, elvégezte az egyetemet. Jött, hogy történész akar lenni, de nem tud latinul. Most latinul tanulunk.

— Az ember azt gondolná, hogy a közéleti ember — ha nyugdíjba megy. szegre akasztja a közéletiségét.

— Aki azt teszi, soha nem volt közéleti ember.

PALKOVÁCS JENŐ

Kevés olyan járási székhely van az országban, amely azzal a történelmi múlttal dicsekedhet, hogy a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának másnapján a munkás-, paraszt- és katonatanács átvette a járás irányítását, menesztette a járási főszolgabírót, vagy melléje politikai megbízottat állított. A kevesek közé tartozik Dombóvár. Az eseményről részletes jegyzőkönyv készült. Idézzük a jegyzőkönyvet:

„Felvétetett Dombóváron, 1919. március 22-én délután 3 óra 15 perckor a dombóvári járási főszolgabírói hivatal helyiségében.

Megjelenik a munkástanács küldöttsége: Molnár

György elnök vezetésével a következő tagokkal: Udvardy Vincze, dr. Gyárfás Miklós, Lakatos József, Radó Mihály, Steinbach Antal, Adonics István, Ignácz Jenő és a szociáldemokrata párt több tagja.

Molnár György elnök a munkástanács nevében a dombóvári járás főszolgabírójával, Szévald Oszkár főszolgabíróval a dombóvári munkástanács következő határozatát közölte:

Dombóvári munkástanács ma délután 2 órakor »Dombóvár nagyközség és a dombóvári járás felett a hatalmat további rendelkezésig átvette. Dombóvár község főjegyzőjét, Illés Gyulát, mert a nép bizalmát nem bírja, kicserélte és állásában Kopa- csek Ervin III. ad. jegyzőt helyezte.

A csendőrség, nemzetőrség és rendőrség felett a rendelkezési jogot átvette. A főszolgabíró urat a hivatalában meghagyja és melléje háromtagú direktóriumot állít a fontosabb ügyek ellenőrzésére.«

Erre járási főszolgabíró tiltakozását fejezi ki a munkás- tanács intézkedése ellen, kijelentvén, hogy ő a népkor- rpány törvényei alapján áll, egyedül azt ismerheti el ma//

gára és járására nézve irányadónak.

Népakaratnak, illetve munkástanács akaratának enged, történtekről jegyzőkönyvet vesz fel, felsőbb hatóságához, a vármegyei Alispánhoz azt felterjeszti és hivatalát további intézkedésig, illetve rendelkezésig a direktórium ellenőrzésével vezeti.

Miről jelen jegyzőkönyv felvétetett, felolvashatott és helyben hagyólag aláíratott.”

A fontos kortörténeti dokumentumon ezt követően sorban olvashatók az aláírások. Elsőként Molnár György írta alá a jegyzőkönyvet, majd a munkástanács többi tagja következett, végül a főszolgabíró és a jegyzőkönyv vezetője Karuzsán Melét írta alá Dombóvár város és a járás történetének becses dokumentumát.

A dombóvári munkástanács igen aktív tevékenységet fejtett ki ezekben a napokban. Március 23-án tartott ülésén úgy határozott, hogy „mivel a vallást mindenkinek személyes magán ügyének tekinti, annak oktatását az iskolák helyiségeiben meg nem engedi”. Határozatát azonnali érvényűnek tekintette, s még 23-án értesítette erről a hitoktatókat. A hitoktatók — Gratzl Gyula, Tadics Benő, Novák Rezső és Tóth Lajos — a munkástanács rendeletét tudomásul vételét igazolva, aláírásukkal látták el az értesítési ívet.

Az iskolák ügye ezt követően sem került le a munkás- tanács napirendjéről. Erről szól az a március 26-án kelt körlevél, amelyet a munkás- tanács megküldött az összes felekezeti iskola igazgatójának. Idézzük:

„Az összes felekezeti jellegű iskoláknak!

A Katona és Munkástanács f. hó 25-én tartott ülésén elhatározta, hogy minden helybeli iskola felekezeti jellegét megszünteti és ideiglenesen a volt felekezeti iskolák felett a felügyeletet Gyenis Antal áll. iskolai igazgatóra ruházza.” Az értesítést Udvardy írta alá.

A dombóvári munkástanács ezzel az intézkedésével jóval megelőzte a Forradalmi Kormányzótanács intézkedését, amely az iskolák felekezeti” jellegét megszüntette és fakultatívvá tette a hitoktatást.

A községekben is egymást követte a munkás- és paraszttanácsok megalakulása. (Ezek még nem azonosak az április 6—10 között, választások útján létrejött szervezetekkel.)

Április 2-án Mözsön alakult meg a munkás—paraszt tanács, amely azonnal átvette a községi képviselőtestület hatáskörét, s igen eredményesen működött.

Tamásiban ötös bizottság ragadta kézbe a hatalmat.

A felsorolt példák — az országos eseményekkel együtt — jól példázzák, hogy amikor a burzsoázia képtelenné válik az ország vezetésére, mert csődbe vitte háborús politikája, s osztályérdekei fontosabbak számára mint a haza, a nemzet érdeke, akkor a munkásosztály, szövetségben a parasztsággal, kézbe meri venni az egész nép sorsának intézését.

K. BALOG JÁNOS

Iliflkji imlilM

JL. M UÉ. Ét -M .*1M _■ J> * ^ f# ja _H .

Kaszás Imre nyugttijas Iskolaigazgató wal