Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXIX. évfolyam, 71. szám. ÁRA: 1,60 Ft 1979. március 25., vasárnap Mi és ők A cím nem fejezi ki azt, amiről szólni szeretnék. Ugyanis ugyanazokról van szó. Hiába van az egyik többes szám egyes, a másik többes szám harmadik személyben — a lényeget nyelvtani bukfenccel nem lehet elmosni. Talán már az eddigiekből is kiltűnik — a mi és ők kérdése bonyolultabb is, meg egyszerűbb is, mint első pillanatban hinnénk. Amit ennek kapcsán elmondok, talán majd megvilágítja a mi és ők közötti azonosságot. A történet a beköltözéssel kezdődött. A lakóház elkészült, a lakóházat átvették, a lakóházba beköltöztek. Az építők elmentek, aztán lassan visszaszivárogtak. Garanciában kijavították a faliakat, rendibe hozták az ajtókat, ablakokat, kijavították a festékhibákat. Mindent, ami a hibajegyzékben szerepelt. Nem háborogtak, hogy vissza kellett jönniük. Tudták, hogy sor kerül erre a munkára, hisz ők végezték rosszul az átadás előtt azt, amit az átadás után garanciában rendbe kellett hozniuk. Az ab lakóikat rosszul tömhették. Helyesebben nem is tömítették. Az eső befolyt, a víz a falakon végig- csorgott. Volt aki saját rezsiben, tusiban, ismerősével elvégeztette a tömítésit, festékkel eltüntette a víz- és kosznyomokat a fa/Lról, volt aki nem. Ez utóbbiak lakásában megjelentek az építők. Kis présgépeket hoztak magukkal, amelyekből különleges tömítőanyagot préseltek az ablakkeret köré. Drága szigetelőanyagot. A lakó kérdésére: volt ilyen tömítőanyag akkor is, amikor a házat építették? — így válaszoltak: „Volt!”. A lakó bátorkodott megkérdezni: „Akkor miént nem 'tömítették építésikor az ablakkereteket?” A válasz: „Drága ez az anyag, meg tudja, hogy van ez a dolog. Ha nincs nagy eső, nem ázik be, akkor minden rendben van. Most is csak három reklamáció van a két lépcsőházból. A többiek biztosan megcsináltatták másokkal, vagy magúik tömítették. Látom maguk is próbálkoztak. Jó ez is, csak megrepedezik. Nem baj, hogy megpróbálták. így nekünk kevesebb anyagot kell belenyomnunk ebből a drága matériából.. Most jó lesz, biztosan' jó. Itt többet már nem jön be a víz. Mi most jól megcsináljuk...” Ugyanannak a vállalatnak az emberei mondták: „Mi most jól megcsináljuk”, amelyiknek az emberei építették a házat. Gondolom, hogy e vállalatnak nincsenek külön szakemberei a garanciális tömítésre és az építés idején a rendes technológiai folyamatba tartozó tömítés elvégzésére. Az építés idején ugyanezek az emberek az „ők” voltak, akikről most így mondják: „Ök nem végezték el a munkát, mi most elvégezzük.” Az „ők” és a „mi” ugyanazon személyek, mégis úgy beszélnek az „ők”-ről, mintha azok mások lennének. A mostanra „mi”-vé változott „ők” nem végezték el annakidején a munkát, amit most a „mi” elvégez. Tehát a hibát „ők” követték el, ám az „ők”-ből lett „mi” megszünteti. Úgy tűnik, hogy belekeveredtem a „mi”-be és „ők”- be. De egy újabb példa Italán jobban megvilágítja, hogy ez a „mi” és „ők” nem is olyan bonyolult. A példát a sportból veszem. Mindenki megfigyelhette és megfigyelheti: ha győz a kedvenc labdarúgócsapat, akkor mindenki mosolyog, úgy jár-lkel az utcán, mintha a győzelem neki lenne köszönhető. Győzelem esetén azt mondjuk, mit mondjuk, harsogjuk: „Győztünk!”. Ha vereséggel hagyja dl a pályát ugyanaz a csapat, akkor mindjárt másként ragozunk: „kikaptak”. Nem „mi” kaptunk ki, hanem „ők” kaptak iki. Tehát a győzelmet vállaljuk, a vereségben nem vagyunk egyek a csapattal. És ez nemcsak a sportban van így. Az élet minden területén. Amire büszkék lehetünk, azt „mi” csináltuk, ami miatt szégyenkeznünk kel, azt „ők” csinálták. Végül is, amit „ők” elrontottak, nekünk kell rendbe hoznunk. Akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot: az „ők” és a „mi” — mi vagyunk. Bármennyire is kívánjuk megiváltoztatni a népszerűvé vált dal szövegét, végül is csak így ragozhatunk: „Én élszabtam, te élszabtad, ő elszabta, mi elszabtuk...” Mi és nem ők! Ha pedig így van, akkor a mi mulasztásainkért nekünk — vagyis a „mi”-nek — kell vállalnia a felelősséget. SZALA1JÁNOS Magyar-portugál egyezményeket írtak alá Antonio dos Santos Ra- malho Eanes, a Portugál Köztársaság elnöke, valamint kíséretének több tagja szombat délelőtt Budapest nevezetességeivel ismerkedett. Először a kelenföldi lakótelepre hajtattak, ezután megtekintették a Mátyás-templomot, majd a Halászbástyáról Budapest panorámájában gyönyörködtek. Ezt követően ellátogattak a Nemzeti Galériába. Szege Bálint, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese fogadta a vendégeket, akik megtekintették a XIX. és XX. századi festészeti és szobrászati kiállítást. A vendégeket elkísérte Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke és Csaba Ferenc, hazánk lisszaboni nagykövete. Eanes elnök — és kísérete —, szombaton délután a Dunakanyar és Esztergom nevezetességeivel ismerkedett. A vendégeket elkísérte Púja Frigyes külügyminiszter. Púja Frigyes külügyminiszter szombaton — a Külügyminisztérium épületében — fogadta a portugál államfő kíséretében Budapesten tartózkodó Joao de Freitas Cruzt, a Portugál Köztársaság külügyminiszterét. Megbeszéléseket folytattak a két ország közötti kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésékről. Az eszmecserén részt vett Nagy János külügyminiszter-helyettes, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt dr. Jósé Manuel Villas Boas, a portugál külügyminisztérium politikai főosztályának főigazgatója, s a portugál küldöttség több tagja. Két egyezmény aláírásával szombaton délben a Külügyminisztériumban befejeződitek a magyar—portugál külügyminiszteri tárgyalások. Púja Frigyes, valamint Joao de Freitas Grúz magyar— portugál egyezményt írt alá. Az egyezményt a két ország közötit évről évre növekvő (Folytatás a 2. oldalon.) Képék egy kiállításról KÁPOSZTA A FÖLIA ALATT (3. old.) RIPORT A RIPORTERRŐL (3. old.) VÁLTOZNAK-E TÁRSADALMI SZERKEZETÜNK KATEGÓRIÁI? (4. old.) AZ IHLETŐ EGY NAGY CSŐ VOLT (4. old.) NYUGDÍJASOK A MEZŐGAZDASÁGI TSZ-EKBEN (5. old.) MÜLTUNKBÖL (6. old.) SZEKSZÁRDI „KACSALÁBONFORGÓK” (7. old.) SZOVJET ŰRÁLLOMÁS A VÉNUSZON (8. old.) KORUNK KUKORICÁI (9. old.) A SIVATAG ŰJ ÉLETRE KEL (9. old.) VILÁGGÁ MEGYEK, FIAM (10. old.) SZÁMOK, ADATOK HELYETT... (11. old.) KŐSZEGI CÉGÉREK (II. old.) AZ „ADY-SZOBROK MŰVÉSZE” (11. old.) A JÖVŐ ÁLLATTENYÉSZTÉSE (12. old.) Egy hete nyílt meg Szekszárdon az a fotókiállítás, mely a megye életét próbálja bemutatni fényképeken. A kiállított felvételeket lapunk fotóriporterei készítették. Már az első héten is igen sok látogatója volt ezeknek a képeknek, akik ezután fogják még csak megtekinteni, reméljük nem csalódnak. Fotó: Bakó Jenő
