Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-23 / 69. szám
1979. március 23. ltbPÜJSÄG 3 Tengelic Harmadszor az élen Átadták a településfejlesztési verseny győztesének a díjat A megszokott külsőségek között rendezték meg a ten- gelici tanácsházán a község vezető testületének tanácskozását. De némi túlzással meg-- szokottnak mondhatjuk a tanácsülés végén rendezett ünnepséget is, mert a település immár az egymást követő harmadik évben is elnyerte a megyei településfejlesztési verseny községi kategóriájában a legjobbnak járó első helyezést, s vele a fejlesztési célokra felhasználható félmillió forintot. Dr. Polgár Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára adta át Báli József tanácselnöknek a félmillió forint jutalomról szóló okiratot. Az elsőknek járó vándorzászlót nem kellett átadnia, azt ugyanis már két éve a tengeliciek őrzik, s most végleg itt marad. Dr. Polgár Ferenc elmondta, hogy az elmúlt néhány évben jelentős mértékben növekedett annak a társadalmi munkának az értéke, amit a Tolna megyei emberek végeztek környezetük szépítése, gazdagítása érdekében. Míg 1975-ben a megye valameny- nyi lakosára átlag 213 forint értékű társadalmi munkavégzés jutott, ez tavaly elérte a 470 forintot, összességében 121 millióval gazdagodott a megye. A tengeliciek ebből a munkából derekasan kivették a részüket, ugyanis itt minden lakos átlag 1434 forintnyi társadalmi munkát végzett. A közel négy és fél millió forintnyi társadalmi munka során Tengelicen és Szőlőhegyen 4 és fél kilométernyi utat építettek, Jánosmajor- ban 1200, Szőlőhegyen pedig 4500 méter hosszú járda készült el. Beleszámít ebbe a munkába a fásítás, virágosí- tás, a települések szebbé tétele, az iskolák, óvoda és bölcsőde szépítése, korszerűsítése. A jeles tevékenységből kivette részét a település valamennyi lakosa, s példás munkát végeztek a szőlőhegyi Üj Élet és a tengelici Petőfi Tsz szocialista brigádjai. A kiemelkedő teljesítmények elismeréseként a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára Temesi Mátyásnak, a megyei tanács tengelici tagjának és Wascher Tóbiás szőlőhegyi tanácstagi, csoportvezetőnek a Minisztertanács által alapított „Kiváló társadalmi munkáért” kitüntetést adta át. Wimhel József tanácstag, Markó István, a szőlőhegyi tsz párttitkára és Merész Péter a Hazafias Népfront által alapított „Kiváló társadalmi munkás” kitüntető jelvényt kapta és á Petőfi Tsz Bezerédj Amália, illetve Bánki Donát nevét viselő szocialista brigádjának a Hazafias Népfront nevében az „Érdemes társadalmi munkáért ’ emléklapot adtak át. A félmillió forintos jutalom sorsáról Tengelicen a tanácsülés dönt majd. A pénznek bőven van helye. További szakaszokon kell járdát építeni, korszerűsíteni a köz- világítást, s az oktatási intézményeket. Ezt természetesen jövőben is segíteni fogják társadalmi munkával a kitüntetett település lakosai. A csavarral is fejlődni kell így is tehet gazdálkodni A kívülálló hajlamos arra, hogy általánosítson: a csavarnak van feje, s menetes része. Ez így igaz mindaddig, amíg nem dolgozunk véle, s nem ostromol minket, a technikai fejlődés, ugyanis gépi csavarozásra más fejű csavar szükséges, mint a kézihez. Ezért is a folyamatos választékbővítés, melyet a Csavaripari Vállalat dombóvári gyárában végeznek. A gyár nem nagy múltra tekint vissza, csupán három teljes évre, amióta a beruházás csaknem teljesen befejeződött A gyáregység mai fel- szereltségi foka lehetővé teszi, hogy 1,6 millimétertől 10 milliméterig bármilyen átmérőjű és fejformájú facsavarokat és 2 millimétertől 12 milliméterig bármilyen átmérőjű, fejformájú szegecset elő tudnak állítani. Mivel a csavarok és szegecsek filléres áruk, rengeteget kell gyártani belőlük, hogy az éves tervet teljesíteni tudják. — Valóban így van. — Hagyta jóvá dr. Kuczik István gyárigazgató, — évente 640 millió csavart készítünk. Egy csavar vagy szegecs átlagos értéke 20 fillér körül van, a gyár évi termelési értéke pedig 116 millió forint volt az elmúlt évben. — Sóik ez, vagy kevés? A válasz az volt; elegendő. Igaz, néha előfordul, hogy a gyártmányok iránt átmenetileg megcsappan a kereslet, s úgy nézi ki, hogy sokat is gyártanak. Ez azonban nem jelent fennakadást a termelésben, mert a külföldi üzletkötők a „fölösleget” azonnal felvásárolják. A dombóváriak legfőbb külkereskedelmi partnere az NDK. Tavaly is 58 millió csavart szállítottak hozzájuk. Az osztrákokkal is tárgyaltak egy kisebb meny- myiseg — 30 millió csavar — leszállításáról, azonban ez az üzlet meg nincs megkötve. A gyárigazgató exportjukról szólva elmondta, hogy évente átlagosan 100 millió csavart 'gyártanak a külföldi megrendelők számára, azonban ez csak mennyiségileg jelentős, a népgazdaságnak nem hoznak vele sok hasznot, mivel a kiviteli érték csupán 20 millió forintot tesz ki. Ennek ellenére komolyan veszik a külföldről jelentkező igényeket. Mi sem bizonyítja jobban, mint a tények: nincs probléma a minőséggel, de a szállítási határidővel sem. A külkereskedelmi igények kielégítése az üzleti vállalkozáson túl azért is hasznos, mert a fiatal Csavaripari Vállalat rákényszerült a minőség javítására. A múlt év második felétől ugrásszerűen javult a gyártmányok minősége, úgy. hogy a nyugaton érvényes DIN- nek és az NDK-ban használatos TGL-szabványnak meg tudnak felelni. Már ott tartanak, hogy ez a szigorú követelményszint általánossá vált, ez jellemző a gyár termékeinek összességére. Folyamatos piackutatást is végeznek, melynek célja az esetleges gyorsabb gyárt- mánymódosítás, amennyiben valami miatt csökkenne a kereslet valamelyik termékük iránt. Ez mostanában gyakran előfordul, mert egyre több, termékeiket használó gyárban állnak át a kézi munkáról a gépi csavar- húzásra. Ugyancsak üzleti szempontoknak engedelmeskedve, most dolgozzák ki a csavarok tasakos csomagolását. Lényeges ez, mert így nagyobb mennyiségben és választékban rendel az árukból a kereskedelem. A jó üzemgazdálkodást dicséri, hogy munkaerőgondokkal nem küszködnek. Természetesen néhány magasan képzett szakembert: mint például a forgácsolót, gépbe- állítót lakatost éppen tudnának fogadni, no meg természetesen egyetemet vagy főiskolát végzett szakembereket. ' Azonban ez nem befolyásolja a gyár fejlődését. A fizikai dolgozók 55 százaléka szakmunkás, 17 dolgozójuknak pedig főiskolai, vagy egyetemi végzettsége van. BEKE LÁSZLÓ „ütnek” a katonája uoltam (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az ember élete egy kis történelem, az ember pedig nagy idők tanúja — vallják sokan. Ennek igazságát bizonyítja többek között a 83. évét taposó Fajcsi Ferenc élete is. Koppányszántói lakásán kerestük fel, hogy segítségével felelevenítsük a múltat, képet adjunk közel hat évtizedes mozgalmi munkájáról. Első pillanatban úgy tűnik, sikertelen lesz vállalkozásunk, hisz a takaros kis ház, modern, kényelmes bútorokkal ízlésesen berendezett szobájában ágyban találjuk Feri bácsit. . — Gyengélkedem, betegeskedem — kezdi a beszélgetést, miközben felesége forró kávéval kínál. — Talán nem is tudok most úgy beszélni, mint máskor. Hol is kezdjem? — kérdezi szinte önmagától, majd miután felül az ágyból, így folytatja: „ötnek” a katonája voltam. Fe- rencz Jóskáé, Károly királyé, Károlyi Mihályé, Horthyé és a párté. 1915-ben, 18 évesen részt vettem a háborúban, kétszer megsebesültem, 16- ban és 18-ban. Nagyon nem tetszett nekem ez a háború, hiszen én senkinek sem ártottam egész életemben. Mikor bevonultunk, egy pap azt prédikálta: „Fiaim, ha elestek, hősi halált haltok!” Engem ez nem lelkesített. Azt feleltem erre, hogy én hősi életet akarok élni! — Hol és mikor került kapcsolatba a mozgalommal? — A mozgalomban — amikor Horthy kényszerrel behívott — úgy 1920—21 táján vettem részt először. Salgótarjánba kellett mennünk, hogy a bányászmegmozdulásokat elfojtsuk. Nekem nem fűlött a fogam az egészhez. Egyszer egy vendéglőben voltunk, amikor odajött hozzám egy bányász és azt kérdezte: — Elvtárs, hogy vannak itt? Szakály és környéke lakói panaszolták: a vasútállomás melletti olajkutat bezárják, s így a vonzáskörzetébe tartozó Diósberény, Regöly, Hő- gyész, Dúzs, Mucsi, Kalaznó, Murga és Kéty folyamatos tüzelőolaj-ellátása csak nehézségek árán oldható meg. Ezzel kapcsolatban Szakály és Hőgyész községi tanácsát, az ÁFÉSZ illetékeseit és a Hőgyészi Állami Gazdaság szakembereit kerestük meg. Először a legilletékesebbektől, a szakályi Községi Tanács vezetőitől: Varga Vendel elnöktől és Kiss Pál vb-titlkártől kaptunk megnyugtató választ. Rajtuk is múlik a töltőállomás megszűnt etése, s így ők csak akkor fognak ebbe beleegyezni, ha, valamilyen formában megoldódik a további, zökkenőmentes ellátás. Ezért is húzódik a dolog már tavaly júniustól, az első felszámolási határidőtől. A gazdacsere még mindig nem oldódott meg, azonban a környék lakóinak mégsincs aggodalomra Oka, mert sikerült találni új és véglegesnek, tőkeerősnek látszódó utódot, a Hőgyészi Állami Gazdaságot. Elmondták, hogy a bolyt gazdaság is üzemeltet hasonló töltőállomást, így tehát itt •sem merülhet föl különösebb akadály a tulajdonjog megszerzésénél. Kovács József — Önként? — Nem önként, kényszerből! — válaszoltam. — De honnan tudja, hogy én elvtárs vagyok? — Meglátszik az — felelte —, hogy maga elvtárs. — Ettől bátorságot kaptam. Egy másik alkalommal bementünk az olvasókörbe. Többen is voltak ott és beszélgettek. • Egyszer csak halljuk ám, hogy kiabálják: — Kötelet, kötelet! Fölakasztani! Mi meg mondtuk: — Micsodát? Kötelet? Titeket kell fölakasztani! Aztán olyan helyen voltunk, egy épület harmadik emeletén, ahonnan beláttunk oda, ahol egy munkást vertek. Mondtam a társaimnak, ne engedjük, lőjünk közéjük. Aztán végül lebeszéltek erről, de a gyűlölet tovább izzott bennem. Egyre ellenszenvesebbé vált számomra a Horthy- rendszer, és egyre közelebb kerültem, a munkásosztály eszméihez. Egyik tüntetésnél gyerekek jöttek hozzánk és megkérdezték: — Vitéz urak, maguk azért jöttek, hogy üssék a mi apáinkat? — Nem, nem! — válaszoltam. Mi nem bántjuk a ti apáitokat. Közben a parancsnok ordítani kezdett: Micsoda dolog ez? Közibük lőni! Én meg mondtam a körülöttem lévőknek, hogy nem! Tudjuk mi, hova kell lőni! Tirátok kell lőni! A munkásokra nem lövünk! Fellázítottam az egész zászlóaljat, mert nem tudtam elnézni, hogy ütik a munkásokat. Ezután Emele őrnagy, a zászlóaljparancsnok behívatott az irodába és azt mondta, internálva vagyok egy évre. A bedegkéri Kovács Lajos — aki már nem él — kísért el Tolnára. Ez a Kovács is bent volt a dolgokban, de valahogy kimaradt a büntetésből. Nem tudták meg. Tolnán kérdezték, hogy mi a foglalkozásom. Mikor megmondtam, hogy földműves, nagyon csodálkoztak, mert oda földművest nem nagyon hoztak, csak iparost. A parasztokat úgy vették, hogy Horthy mellett vannak. Pea Hőgyészi Állami Gazdaság főkönyvelője —, elmondta, hogy a terület műszaki bejárása március első napjaiban már megtörtént, s a műszakiak semmi akadályt nem találtak a telep további üzemeltetéséhez. Az ügy tehát lezártnak tekinthető. Mire az újabb olajvásárlásra ismét sor kerül — értik alatta a következő telet —, a töltőállomás változatlanul várja a szakályi és a körzetbe tartozó vásárlókat. A hőgyészi olaj igénylőket azonban nem tudjuk mindenben jóval biztatni, mert az ő eddigi olaj szállítási problémájuk nem a szakályi gazdacserével kapcsolatos. A jelenlegi. két-ihárom hetes várakozási idő oka az, hogy a hőgyészi ÁFÉSZ gépkocsi- parkja szegényes, sőt a meglévő gépkocsik is öregek. Ezért nagyon vigyáznak épségükre, s a sáros utcákba nem vállalnak fuvart, várják a jó időt, amikor az út felszikkad, s bemehet a gépkocsi. A panaszosoknak tehát —• ha nem is mindenben — megnyugtató hírrel szolgálhatunk. A Hőgyészi Állami Gazdaság illetékesei ígérik, hogy bármiféle akadályt hajlandók elhárítani az olajfo- gyaszitók zavartalan ellátása érdekében. — beke — dig nem! — emeli meg a hangját. — Amikor hazajöttem, csendőri megfigyelés alatt álltam és jelentkeznem kellett mindig. Aztán egyszer azt mondtam, kimegyek Amerikába. Ki is mentem. Kanadában telepedtem le. Ott beléptem az illegális kommunista pártba. Mindenféle funkcióm volt. Ha bármilyen sztrájk volt, részt vettünk benne. Be voltunk osztva sejtekbe. Ha röplapot, kellett hordani, tíz perc alatt megvolt. Tiltakoztunk Dimitrov, Ernst Thälmann pere miatt. Sajnos Sallait és Fürstöt nem tudtuk piegmenteni. A mozgalom miatt kidobtak a munkahelyemről. Ezután magán- vállalkozó lettem. Két elvtárs csatlakozott hozzám, s így három párttag összeállt. Nem függtem, senkitől, és jobban tudtuk a pártot támogatni, segíteni. A magyar nyelvű Munkás című lap nem volt elég hatékony, ezért a Canadiana Wolkers lapot, ami szintén munkáslap volt, támogattuk pénzzel. 1951-ben aztán hazajöttem. Igaz, hogy ott azt mondták, ne jöjjek, mert itthon rossz. Mondtam, ha rossz, akkor is hazajövök, mert akarok valamit csinálni. Itthon beléptem a pártba. Legtöbbet a tsz- szervezéssel foglalkoztam. 1962-ben pártnyugdíjas lettem. Azóta eljárok a gyűlésekre, javaslataimmal próbálom. segíteni a munkát. — Kis szünet után folytatja: — Én egyszerű ember vagyok, és nem a babérokért kerültem a mozgalomba. Úgy gondolom, amit tettem, nem ment veszendőbe. Feri bácsi napjait, most betegágyban töltij s várja a gyógyulást. A tevékeny napok után kényszerpihenőn van. Bízva abban, hogy mielőbb felépül — kívánunk mielőbbi gyógyulást. ÉKES LÁSZLÓ A község 80 százaléka tsz-tag A szakcsi Uj Élet Termelő- szövetkezet hosszú évek óta egyenletesen, jól dolgozik, részben ennek is eredménye, hogy a község dolgozókorú lakosságának 80 százaléka a tsz-ben dolgozik, mindössze 50—55 ember jár el vidékre. A termelőszövetkezet 4200 hektáron gazdálkodik, tagjainak száma megközelíti a hatszázötvenet. Ebből 253 nyugdíjas, az alkalmazottak száma: 71. A fő ágazat — 1978-ig — az állattenyésztés volt, napjainkban történik az átállás. A baromfitenyésztést felszámolják, de a sertés- tenyésztés is átmenetileg visz- szaesik a rekonstrukció miatt. Ami az érdekesség: ennek ellenére községi szinten nincs csökkenés, a korábbi évekhez hasonló mennyiségű sertés kerül ki a községből, mely elsősorban a háztájiban dolgozók érdeme. A tsz vezetői nagy gondot fordítanak arra, hogy a tagság képezze magát, ugyanakkor megtalálja a sportolási, szórakozási lehetőséget is. (A szakcsi magazin lapunk holnapi számában található.) Olajkút-felszámolás - sáros utcák Sajtológép beállítása új termékre Szatnik Zoltán beállítja, a horonykészítő automata gépet
