Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-22 / 68. szám

6 NÉPÚJSÁG 1979. március 22. A franciaországi Nancyben nagyszabású nemzetközi te­nisz Grand Prix kezdődött, amelyen a magyar színeket Taróczy Balázs képviseli. Rajtja jól sikerült: az első fordulóban 6-4, 6-3-ra győzött az osztrák ' Hans Kary ellen. További érdekesebb eredmé­nyek: Haillet (francia)—Mu­noz (spanyol) 6-4, 7-6. Moret­ton (francia)—Zugarelli (olasz) 7-6, 6-3. * Minszkben szovjet, NSZK- beli, NDK-s, magyar, román, finn, csehszlovák és kubai sportolók részvételével meg­kezdődött a Komszomolszka- ja Pravda nemzetközi úszó­versenye. Az első napon le­bonyolított döntőkben a ma­gyarok közül csak Gulyás Klára állhatott rajthoz, de a 200 m-es női hátúszásban mindössze a 7. helyet sikerült megszereznie. * A jégkorong-világbajnok­ság spanyolországi C-csoport- jának legújabb eredményei: Nagy-Britannia—Ausztrália 5-3 (3-0, 1-3, 1-4), Olaszország —Dél-Korea 11-0 (2-0, 4-0, 5-0). Négy forduló után Olasz­ország vezet a mezőnyben 8 ponttal, 2. Jugoszlávia 6 pont, 3—4. Franciaország és Bulgá­ria 4—4 pont, 5—7. Spanyol- ország, Dél-Korea és Nagy- Britannia 2—2, 8. Ausztrália 0 pont. Szekszárdon a tolnai csapat ellen csak nagy nehezen nyert a TAÉV SK együttese 2:1 arányban. Ez arra enged következtetni, hogy a tolnaiak kiheverték a Dombóvárott el­szenvedett 10:0-ás vereséget, sikerült rendezni a soraikat. Persze, nagyon gyorsan hozzá keli kezdeniük a pontgyűjtéshez, mert pillanatnyilag a táblázat utolsó helyén állnak. ÉLEZŐDIK A KÜZDELEM Az NB II 25. fordulójában tovább tömörült a nyugati csoport mezőnye. Egyaránt éleződik a harc a magasabb osztályba kerülésért és a ki­esés, illetve az osztályozó el­kerülése érdekében. Négy pontra zsugorodott a 10. he­lyezett és a sereghajtó csapat közti különbség. Már pedig a táblázat tizedik helyét a Szek­szárdi Dózsa együttese foglal­ja el. A Sabaria SE elleni ve­reségről Mercsényi Gyula technikai vezetővel beszélget­tünk. — Szeretném előrebocsáta­ni, hogy a szombathelyi mér­kőzés megítélésében nem ját­szik szerepet semmilyen el­fogultság. Ezen a találkozón ugyanis sajnáltam csapatun­kat, mert nem játszott alá­rendelt szerepet és a döntet­lenre mindenképpen rászol­gált volna. Hogy mégis vere­séggel hagytuk el a pályát, az két dologgal magyarázha­tó. Fortuna kegyeiből már régen kiestünk, de ilyen mos­tohán még nem bánt velünk a szerencse istenasszonya. Két gólt lőtt csapatunk — szerin­tem mindkettő szabályos volt — pechünkre egyiket sem ítélte meg a bíró. A másik ok: az idegenbeli pontszer­zéshez eredményesebb tá­madójáték, jobb helyzet- kihasználás szükséges. Játé­kosaink akarásával nem volt probléma, csupán egy picur- ka pluszra lett volna szükség ahhoz, hogy pontot szerez­zünk. Még nem tartunk a bajnokság finisében, de az idegenbeli szereplés máris döntőnek bizonyul. Hiba len­ne arra alapozni bárkinek is, hogy elegendő a hazai mér­kőzések megnyerése. Meg- győdőzéssel vallom: a Dózsa együttese a hátralévő vidéki találkozóin is javítani fog eddigi mérlegén — hallottuk a technikai vezetőtől. HATARA VETTE A PÁLYÁT A megyebajnokság tavaszi idényének első rangadója: Bátaszék—Dombóvári MSC. A bátaszékiek egész heti fel­készülésén érződött a rang- adóvárás feszült hangulata. Kétszeres elszántság, bizonyí­tási vágy hajtotta Palatinusz edző fiait az edzéseken. Az­tán a vasárnapi mérkőzésen sem lehetett panasza játéko­sai küzdeniakarására. Az egyéni teljesítmények szinte egymást múlták felül. Ezek élére azonban — s ezt a DMSC vezetői is elismerték — Tóth II. László neve kí­vánkozik. Tóth, mint monda­ni szokták hátára vette az egész pályát. Ha kellett, sa­ját kapuja előtt szerelt, hogy a következő percben már el­lentámadást indítson, s ha kellett, a góllövésből is ki­vette a részét. Egészen pon­tosan a bátaszékiek mindkét gólja az ő nevéhez fűződött. Hajtott, küzdött és a 90 perc végén a fáradtságtól csapzot- tan vonult az öltözőbe. Fá­radt volt, de az arca örömtől sugárzott. — Kimondottan boldog va­gyok — mondta. — Régi ri­válist sikerült két vállra fek­tetni, ráadásul az általam lőtt két góllal. Az igazi érdem azonban az egész csapaté. TALPRA ALL A VASAS? Ezt kérdeztük Kozma Jó­zseftől, a Bonyhádi Vasas együttesének edzőjétől. Ami­kor utoljára találkoztunk, igencsak gondterhelt volt a „mester”. Joggal, hisz a fel­nőttcsapat keretéből 11 já­tékos az alapozás kezdetén máról holnapra leállt. Ezzel együtt megkérdőjeleződött a nagy múltú szakosztály to­vábbi klubtagsága a megye­bajnokság mezőnyében. A tél elmúltával történt egy, s más a Vasas háza táján. Vasárnap aztán az Aparhant elleni 2:2-es mérkőzés után már egy bizakodóbb hangulatú Koz­ma József válaszolt kérdé­sünkre. — öten visszatértek, hat játékosunk azonban továbbra is kitart korábbi elhatározá­sa mellett. Sérülések és az iskolai elfoglaltság miatt to­vábbra is rendszertelen az edzések látogatottsága. így a csütörtöki foglalkozást kény­telenek voltunk „kiiktatni”. Pedig mi, tulajdonképpen most alapozunk, igyekszünk pótolni a téli mulasztást. Már javultak a körülményeink, kristályosodik a csapatszel­lem, így én is bizakodóbbá váltam. Továbbra is azokra a fiatalokra építek elsősor­ban, akik végigdolgozták a téli alapozást. Úgy érzem, si­került talpra állni, s esé­lyünk lehet a középmezőny­ben való megkapaszkodásra — mondta a bonyhádi edző. „TITOKBAN REMÉNYKEDTEM...” Utoljára tavaly október 1- én nyert mérkőzést a tenge- lici gárda. Akkor éppen ha­zai pályán a listavezető Paksi SE-t győzték le l:0-ra. Keve­sen gondolták akkor, hogy ezzel a bravúros sikerrel hosszú időre ellőtte vala­mennyi puskaporát az egyéb­ként lelkes csapat. Jöttek a gondok, romlott a teljesít­ménymutató, végül „kibo­rult” a pohár. Edzőváltozás, majd a szakosztályvezető és néhány játékos lemondása borzolta a kedélyeket. Kilenc ponttal a 13. helyen zárták az őszi idényt. A kiesés elle­ni harc maradt a tavaszi foly­tatás egyetlen célkitűzése. Közel fél év távlatából végre ismét érezték a győzelem örömét: Faddon nyerni tud­tak. Zsédei László edző tár-' gyilagosan értékelte a látot­takat. — Megérdemelt a győzel­münk, bár az igazsághoz tar­tozik, hogy szünet után a faddiak rendre elpuskázták helyzeteiket. Titokban re­ménykedtem a pontszerzés­ben, hisz a korábbi két talál­kozón már derekasan küzdött az erősen megfiatalított, de rendkívül jó szellemű gár­dánk. Bogyiszlón balszeren­csés góllal maradtunk alul. Egy héttel később hazai pá­lyán már sikerült pontot ra­bolni az abszolút esélyes Té­véi ellen. Sőt, ha helyzetein­ket értékesítjük... Biztosra veszem, hogy a faddi 2:l-es siker további doppingot je­lent játékosaink akaraterejé­ben. Szerény a közös cél: jö­vőre is a megyebajnokságban akarunk szerepelni. A SÍRBÓL HOZTAK VISSZA Személyautók karavánja igyekezett Tevelre, több mint kétszáz paksi szurkoló kísér­te el csapatát. A fiatal város focirajongói nemcsak áhítják a bajnoki cím elhódításat, hanem vidéki mérkőzéseiken i$ igyekeznek segíteni ked­venceik eredményes szerep­lését. Lelkes biztasással, mint tették ezt a teveli „oroszlán­barlangban” is. Hogy is mondjuk: ezúttal már-már hiábavalónak tűnt minden. A 89. perc után 1:0-Pa vezetett a hazai gárda. A közönség egy része már haza indult, az edzők felálltak a kispadról, bent a pályán a teveli játéko­sok is a „megváltást” jelentő hármas sípszót várták. A 90. percben szöglethez jutottak a vendégek, a hazaiak védelme oldalra vágta a pettvest. A partdobásból Majsai kapta a labdát, aki úgy 18 méterről minden dühét, keservét bele­adva kapura bombázta. Rit­kán látható, remekbe szabott góllal egyenlített. Középkez­désre már alig futottá a hát­ralévő másodpercekből. Lab­darúgóberkekben mondják az ilyen esetre: a sírból hozták vissza az egyik pontot. Jelen esetben ennek a pontnak az értékét csak tovább növelte az a tény, hogy a rivális DMSC vereséggel zárta a Sándor-napi fordulót. — FI. — Puha vagy, Jenő! — hang­zott egy öblös bariton a né­zőtérről. A biztatás Jerabek- nek szólt, s az egykori ke" ményikötésű hátvéd moso­lyogva nyugtázta az élcelő­dést. Régi időik focija a Zrínyi utcai tornacsarnok parkett­ján. A Tolna megyei Rendőr­főkapitányság testnevelési és sportbizottsága által rende­zett teremtornán ismert ar­cok sorakoztak fel. Mit sora­koztak, vetélkedtek, s a szó igazi értelmében heves küz­delmet vívták. Mert az ak­tív sportolóként számon tar­tott évek igen csak elröppen­tek, de a gólszerzés, a foci­zás szeretete a régi. Ebből adtak ízelítőt annak a nyolc együttesnek a játékosai, akik két csoportban, körmérkőzé­ses rendszerben, ezen a szom­bat délutáni kispályás baj­nokságban a díszes serlegért küzdöttek. Tíz mérkőzés, mind meg­annyi érdekes fordulattal. Az első találkozó már-már sima l:0-ás győzelmet ígért a dr. Freppánit, Simont, Kálmánt felvonultató Szekszárd váro­si-járási kapitányság csapata számára. A befejezés előtt közvetlenül azonban látvá­nyos góllal egyenlített a rendőr-főkapitányság II. együttese. A döntés a bünte­tőrúgásokra maradt. Ebben dr. Freppánék bizonyultak jobbnak. A torna legnagyobb meglepetése sem váratott so­káig magára. Abban a nézők és résztvevők is egyetértet­tek, hogy a Licker, Kormos, Jerabek, Lizák, Czibók, Szili összeállítású szekszárdi együttes játékereje kiemel­kedik a mezőnyből. Ebben a gárdában a cseresorban is olyan játékosok várakoztak a bizonyítás lehetőségére, mint Tamási és Gahó. így aztán, ha a Paks elleni mérkőzésük előtt mondjuk két-három gó­los győzelmükre tippelünk, még mindig szerény és reális bukmékernek bizonyulunk. Aztán jöttek a paksi kapi­tányság öregfiúi — köztük Kiss és Sallai —, s olyan si­mán nyertek 2:0-ra a nagy ellenféllel szemben, mintha... Ebtől kezdve Paks lépett elő titkos esélyessé. Csakhogy az utolsó csoportmérkőzésen a megyei tűzoltó-parancsnok­ság csapata cseppet sem tisz­telte a paksiak favoritását: izgalmas összecsapáson 1:0- ra legyőzte. S miután a ko­rábbi vesztesek, Jerabekék 6:l-re verték Dombóvárt, jobb gólkülönbséggel a har­madik helyért játszhattak. A helyosztónak így Sallaiék csak csendes szemlélői lehet­tek. A másik ágon is csak a gólkülönbség döntött a cso­porton belüli első két hely tekintetében. Előbb a csoport másodikak játszották a 3—i. helyért rendezett döntőit. A rendőr­főkapitányság I. csapata hen­gerelt, 5:0 arányban nyert Bonyhád együttese ellen. Minden jó, ha jó a vége. Nos, a kispályás teremtorna finá­léja még az ínyenceket is ki­elégítette. A döntő mérkőzés félidejében Tűzoltók—Szek- szárd városi-járási kapitány­ság 2:1. A versenybíróság asztalán csillog a kupa, amely kar-távolságra van tűz­oltók gárdája számára. Még nem elérhető, hisz a találko­zó második 10 perce hátra van. A folytatás az ellenfélé, a végeredmény 3:2 dr. Frep- pánék javára. Ezzel együtt a végső győzelem, a kupa meg­szerzése is. A torna legered­ményesebb gólszezrője, a nyolcgólos Kormos is díjat kap. Aztán gratulációk, bará­ti kézfogások. Mi meg úgy búcsúztunk: szép volt fiúk! — fi — Lizák indít támadást a Paks elleni találkozón HÍREK A Tolna megyei Labdarú­gó Szövetség játékvezetői bi­zottságának ellenőrző albi­zottsága március 23*án, pén­teken 15.30-tól értkezletet tant, ahol megbeszélik az el­lenőrzés kérdéseit. * Március 24-én, a Dunaúj­város—Pécsi MSC NB I-es tartalék mérkőzést a őalrnan- di Rákosi Gusztáv vezeti. * A KISZ bonyhádi városi bizottsága március 25-én nyólc női és nyolc férfi kézi­labdacsapat részére tornát rendez. A nők az 1-es számú általános iskolában, a férfi­ak a gimnáziumban találkoz­nak a versenyre. Az asztali­teniszezők részére férfi csa­patversenyt rendeznék a KISZ-esek, ugyanebben az időben Bonyhádon, • A jugoszláviai Beliscén került sor a Magyarország— Jugoszlávia ifjúsági teke ver­senyre. A magyar csapat a dombóvári Mándli János is tagja volt, aki 859 fás ered­ményt ért el. A találkozót minimális különbséggel a ju- goszlávok nyerték. Az egyé­ni versenyben szép magyar siker született, az 1. és 2. hely magyaroké lett. Mándli 1747 fával a 2. helyen vég­zett. * A március 24-re, szombat­ra tervezett tájékozódási fu­tóverseny elmarad, mivel az imsódi erdőt elöntötte a Du­na. * Szombaton 9.30-kor közel kétszáz fiatal indul Simon- tonnyáról a tanácsháza elől a hegyekbe, ahol gazdag sport- program várja őket, külön­böző harci feladatokat haj­tanak végre. * A tamási járásban április 1-én kezdődik az asztalite­nisz csapatbajnokság. Neve­zésit március 23-ig fogadnak el. * A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Tolna megyei Bizottsága kispuskalövészet megyei döntőt tartott. A ver­senyszámok győztesei: Férfi- csapat: Paksi Járási Hivatal 162. Női csapat: Paksi Járási Hivatal 152. Férfi egyéni: Oresikay Imre (SZTI) 72. Női egyéni: Kövecses Mária (Paks) 58 köregységgel. Labdarúgóankét Mint arról már hirt adtunk, március 24-én, szombaton a megyei testnevelési és sporthivatal, valamint a megyei labda­rúgó-szövetség ankétot tart. A cél: megvitatni megyénk labda­rúgósportjának helyzetét. Erre a járási, városi sportfelügyelősé­gek, a járási és városi labdarúgó-szövetségek, a sportegyesü­letek, a labdarúgó-szakosztályok tisztségviselőit, labdarúgó­játékosokat, szurkolókat várnak. Az ankét színhelye: a Garay- étterem emeleti nagyterme. Kezdés: 15 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents