Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-22 / 68. szám

1979. március ZZ.

^HPÜJSÄG 3

Atomerőmű-építkezés

Hatalmas állványzat a gépház oldalánál

A paksi atomerőmű főépületének legnagyobb térfogatú része, a gépház, eddig csak vázában állt: a monumentális acélszerkezetre tetőpaneleket raktak, de oldalt teljes körben át lehetett látni a 250 méter hosszú csarnokon. Kivéve azokat a helyeket, ahol közben már megépítették a gépház turbinaasztalait, különleges formájú és magasságú vasbeton tartóelemeit.

Megkezdődött az épület „falazása”, falpaneljeinek elhelyezése az acélszerkezet oldalán. Teljes magasságban befedik a csarnokot panel elemekkel, s közöttük egy széles sáv üvegből lesz, a természetes világítás megvalósítására. Fönt a tetőn ugyancsak készül a napfényt áteresztő rész, a deflektor.

Hatalmas állványzatot kellett fölszerelni a gépház mellett a falpanelek rögzítéséhez, illetve még kell is, folyamatosan, ahogy a munkával előrehaladnak.

A gépház egyik vége nyitott, azon tudják majd beszállítani a turbinaelemeket, amikor elérkezik a szerelés ideje. A daru ehhez rendelkezésre áll a csarnok meny- nyezetén.

G. J.—G. K.

Simontornya

Tavalyi eredmények, idei tervek

Mivel az újságírónak nem (tilos a druklkolás, nyugodtan bevallhatom, hogy a Tiszta, virágos Tolna megyéért településfejlesztési versenyben drukkoltam a simomitonnyaiaknak, noha tudom, hogy ebben az évek óta folyó vetélkedésben nincsenek vesztesek, csak olyanok, akik nem tudnak helyezéshez jutni. De még ők is azzal a megnyugtató, jó érézssel zárhatják évente a közös munikát, hogy amit a tanács, a lakosság, a társadalmi és gazdasági szervezetek elvégeztek, egy-egy 'lakóhely lakóinak életét gazdagítja. Hát persze, a legjobbak között a legjobbak azért évről évre okkal aspirálnak a település, kategóriákként megállapított díjakhoz — az egymillióhoz, az ötszáz-, a háromszáz- és kétszázezer forintos jutalomhoz.

Az elmúlt évben — 1978-ban — Simontornya másodszor lett a településfejlesztési verseny első helyezettje. Úgy gondolták akkor, hogy három a magyar igazság, megpályázzák az elsőséget harmadszorra is. Decs 'került az első helyre, ahol az egy főre jutó elvégzett társadalmi munka értéke meghaladta az ezerhétszáz forintot. Simontornya második lett, mert „csak” ezernégyszázhetvenhat forint értékű társadalmi munkát végzett ennek az imponáló fejlődő nagyközségünknek egy-egy lakája.

Ha bárki azt gondolja, hogy a második helyezés miatt — amivel „csak” félmilliós jutalom jár — felhúzták a fekete zászlókat Simontornyán a vár fokára és a tanácsháza homlokzatára, nagyon téved. A minap tartott soros tanácsülésnek is megmaradt az ünnepi jellege. István József, a Tólina megyei Tanács elnökhelyettese ezen az ülésen adta át jelképesen a nagyközségi közös tanács elnökének, Szabó Sándornak a második hellyel járó ötszázezer forintos jutáimat, aminek máris megvan a helye. Ebben az évben óvodabővítéshez akarnak anyagot vásárolni. A bőrgyáriak műszaki gárdája máris készíti a bővítési terveket. Természetesen társadalmi munkában. Különben a fő vállalás, a bölcsőde elkészül augusztus 20- ra. Hát persze, a simontornyaiak nem is lennének simontor- nyaiak, ha beérnék az óvodabővítéssel. A térségben vágánycserét végeztető MÁV-tól megkapták a régi pálya anyagát, amit már fel is depóztak.. Hogy ez mire lesz jó? A nagyközség több utcáját teszik járhatóvá.

Mindezek után ugyan ki meri állítani, hogy a társadalmi összefogás ereje a közügyet szolgáló lelemény kimeríthető? Vagy éppen azt, hogy az anyagi, szellemi, fizilkai részt vállaló társadalmi munkások száma csökken? Mindkettő súlyos tévedés tenne, mert „mozgásba” jönnek, hovatovább azok is, akik eddig nem sok jelét adták abbéli szándékuknak, hogy „beleavatkoznak” a települ és fejlesztés munkájába.

A megyei tanács elnökhelyettese ezen a tanácsülésen adta át a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által 1977- ben alapított Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést Schweigert György bőrgyári osztályvezetőnek, továbbá Zsolnai Lajosnak, a DEDÁSZ simontornyai egysége villanyszerelőjének. A Hazafias Népfront hasonló elnevezésű, Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetését Horváth László, Péti Sándor és Szabó Béla a költségvetési üzem dolgozóiként kapták, 1978- ban végzett, kimagasló társadalmi munkájukért. A Hazafias Népfront kitüntetését megkapta a költségvetési üzem Kos- suth-brigádja is.

Simontornyán szívből örültek a decsiek sikerének. Ennek ellenére, jövő ilyenkor ismét az első helyen szeretnék „látni” magukat, bár tudják, hogy a verseny egyre hevesebb lesz és mind több jó akar a legjobbak kategóriájába kerülni. — ít —

Tudományos

ülésszak

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából tudományos ülésszakot rendezett tegnap Szekszárdon, a megyeháza dísztermében a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága, a megyei levéltár, a Béri Balogh Ádám Múzeum és a TIT Tolna megyei szervezete. A tanácskozáson megjelent István József, a megyei tanács elnökhelyettese is.

A megnyitó után Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront Tolna megyei bizottságának titkára tartott előadást a Tanácsköztársaság történelmi eseményeiről, méltatta a vívmányokat és a Tolna megyeiek helytállását.

Szünet után a felkért hozzászólók korreferátumai hangzottak el. Meghívott előadók voltak dr. Farkas Gábor, a Fejér megyei Levéltár igazgatója, Takács Éva, a Somogy megyei Levéltár munkatársa és dr. Szita János, a Baranya megyei Levéltár igazgatója. Korreferátumukban szóltak a munkás-, katona és földművestanácsok tevékenységéről, a Tanácsköztársaság ideiglenes alkotmányáról, a Fejér és Somogy megyei eseményekről, valamint a szocialista szakszervezeti mozgalomról az antant —szerb megszállás területén 1919 és 1921 között.

K. Balog János, a Tolna megyei Levéltár igazgatója az átmeneti időszak — 1919 március — hatalmi-közigazgatási viszonyait ismertette, Sipter Gézáné tudományos főmunlkatárs a júniusi ellen- forradalomról és leverésének Tolna megyei eseményeiről számolt be. A Béri Balogh Ádám Múzeum igazgatója, dr. Szilágyi Miklós arról beszélt, miként él a Tanács- köztársaság a nép emlékezetében.

lfb-üles Dombouaron

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

A dombóvári városi tanács kedden megtartott végrehajtó bizottsági ülésén a város és város környéke gyógypedagógiai helyzetét tekintette át. Sok éven át nagy gondot jelentett a város környéki községekben lakó enyhe értelmi fogyatékos tanulók foglalkoztatása. Ezen a gondon enyhített a Dombóváron

létrehozott kisegítő iskola Ezután Máté László művelődésügyi osztályvezető tett jelentést a művelődési központ beruházásáról, a működés megkezdésének személyi és tárgyi feltételeiről. Az intézmény műszaki átadása megkezdődött és az új művelődési központ és könyvtár épületének ünnepélyes átadására hazánk felszabadulásának és Dombóvár várossá nyilvánításának évfordulója alkalmából, április 3-án kerül sor. Az intézmény építési összköltsége mintegy 72 millió forint, melynek fedezetét a központi előirányzaton kívül Dombóvár város és környéke lakossága, vállalatai és intézményei, valamint más országos szervek biztosították.

MAGYARSZÉKI ENDRE

Nagygyűlés Szekszárdim

a Tanácsköztársaság évfordulóján

A tambovi delegáció — J. A. Manajenkov, az SZKP Tambov megyei Bizottsága ideológiai titkárának vezetésével — elhelyezi a kegyelet és a megemlékezés koszorúját a Magyar Tanácsköztársaság hőseinek emlékműve előtt

(Folytatás az 1. oldalról)

hetvenezret internáltak vagy börtönbe zártak és 100 ezer körül volt azoknak a száma, akik emigrációba kényszerültek. A történelemből, szüléink emlékezéseiből ismertek az 1919. augusztus 10-i és 17-i szomorú napok, amikor a Prónay-különítményesek meggyilkolták a Tolna megyei és Szekszárd városi direktórium több tagját...

Ma, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóján kegyelettel és tisztelettel emlékezünk a sok tízezer bátor harcosra, forradalmárra, akik közül sokan életüket áldozták a szabadságért, a magyar nép felemelkedéséért.

— A Tanácsköztársaságot — az imperialista túlerő, szövetkezve a belső ellenforradalmi erőkkel — leverte. Az ellenforradalmi rendszer huszonöt éves uralma, a legkegyetlenebb terror sem tudta azonban megsemmisíteni a Tanácsköztársaság emlékét.

— A Tanácsköztársaság emléke és tanulsága, hagyatéka és példája azért eleven és időszerű, mert mai küzdelmünk 1919 folytatása. Amikor eljött a nagy nap, 1945. április 4-e, — s a Szovjetunió felszabadító harcának eredményeként megnyílt az út társadalmunk szocialista forradalmi átalakulása előtt, valóra váltva egyúttal a forradalmár elődök céljait is — a romokban heverő, ezer sebből vérző Magyarország minden zugában visszhangzott a kommunisták hangja: ..Lesz magvar újjászületés!” Nagyszerű és felemelő érzés látni, hová is jutottunk — az országban, vagy Tolná megyében — azon az úton, amelyen

A megyei tanács elnökének ünnepi beszéde után Jurij Andrejevics Manajenkov, az SZKP Tambov megyei Bizottságának ideológiai titkára, a testvérmegye küldöttségének vezetője szólalt fel.

Átadta a Tambov megyei pártbizottság, a Tambov megyei szovjet, a megye kommunistáinak. dolgozóinak üdvözletét és sok sikert kívánt az MSZMP XI. kongresszusa határozatainak megvalósításáért, a fejlett szocialista társadalom felépítéséért folyó munkában.

— Mindössze 133 napig élt a Magyar Tanácsköztársaság, ám e 133 napnak óriási jelentősége van nemcsak a magyar nép, hanem a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom számára is. Ez a nemzetközi munkásmozgalom történelmének egyik legfényesebb lapja. Ez a későbbi sikernek is, a mai eredményeknek is egyik forrása — mondotta.

— A Tanácsköztársaság létrejötte magyar földön hazánkat is hozzásegítette, hogy meg tudja védeni a forradalmat, eredményesen harcolhasson a belső és a külső ellenforradalmi erők ellen.

Ezután a két nép, a két megye barátságáról beszélt a Tambov megyei pártküldöttség vezetője, elmondta, hogy ezekben a napokban Tambov megyében is ünnepségeket rendeznek, köszöntik a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját. — Delegációnk negyedik napja tartózkodik Tolna megye vendégszerető földjén. De e négy nap alatt megéreztük az önök szívének egész melegét. Tambov megye egy kis része a Szovjetuniónak, mint ahogy Tolna megye is Magyarországnak. De a két megye testvéri kapcsolataiban, barátságában mint cseppben a tenger, tükröződik a két nép barátsága.

60 évvel ezelőtt elődeink elindultak.

Ünnepi beszédének befejező részében a szocializmus építésének hazai és nemzetközi feladatairól szólt a megyei tanács elnöke, köszöntötte a Tambov és a Karl- Marx-Stadt megyei pártbizottság küldöttségét, majd Gábor Andor „Évfordulón” című versének kezdő sorait idézte:

„Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak

megmarad, de nőve nő, s mint óriás mered szemünkbe.”

Befejezésül átadta a Tambov megyei dolgozók jókívánságait és átnyújtotta K. Papp Józsefnek a Tambov megyei pártbizottság által Tolna megyének adományozott zászlót.

Ezután Wolfgang Enders, az NSZEP Karl-Marx-Stadt megyei Bizottságának ideológiai titkára emelkedett szólásra. A megye kommunistái, dolgozói nevében köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit.

— Számunkra — mondotta

— az NDK kommunistái számára megtiszteltetés, hogy ezekben az ünnepnapokban önökkel együtt lehetünk. Hatvan évvel ezelőtt a német munkásosztály előtt az a remény nyílt meg, hogy saját államot alapíthat. A német munkásosztály akkor vereséget szenvedett, ám néhány hónap múlva a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása új reményeket ébresztett a német proletariátusban, hogy ismét győzhet. A német munkásosztály nagy támogatást is kapott a Magyar Tanácsköztársaságtól. Amikor pedig a magyar proletárhatalomra a belső és külső ellenség kezet emelt, kibontakozott a német munkásság szolidaritási mozgalma. Megyénk székhelyén — az akkori Chemnitzben — az ifjúkommunisták pár nap alatt 14 000 márkát gyűjtöttek össze és küldtek el a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére. Elmondhatjuk, hogy a két nép, a két megye dolgozóinak barátsága már akkor kovácsolódott. A mozgalom jelszava: „El a kezekkel a Magyar Tanácsköztársaságtól” volt.

Önökkel együtt jól tudjuk, hogy a Magyar Tanácsköztársaság ereje, a nemzetközi szolidaritás ereje akkor nem volt elég ahhoz, hogy megvédje a munkáshatalmat. De ma is igaz, hogy a nemzetközi proletárszolidaritás alap- feltétele a szocializmus építésének. E szolidaritás kifejeződik mindennapi munkánkban, de különösen ezekben a napokban, amikor is az NDK polgárai ünnepségeken emlékeznek meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójáról.

Befejezésül a Magyar Tanácsköztársaság tanulságairól, azok hasznosításáról beszélt Wolfgang Enders, majd átadta a Német Szocialista Egységpárt Karl-Marx-Stadt megyei Bizottságának zászlaját. A zászlót K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára vette át.

Az ünnepi nagygyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget, majd szünet után a Pécsi Balett adott műsort.

NDK-beli testvérmegyénk, Karl-Marx-Stadt küldöttsége — élén Wolfgang Enders, az NSZEP Karl-Marx-Stadt megyei Bizottságának ideológi ai titkára — megkoszorúzza a szekszárdi tanácsköztársasági emlékművet

A testvérmegyei küldöttségek vezetőinek felszólalása